1 Az engedelmes felelet elfordítja a harag felgerjedését; a megbántó beszéd pedig támaszt haragot.

2 A bölcsek nyelve beszél jó tudományt: a tudatlanoknak száján pedig bolondság buzog ki.

3 Minden helyeken [vannak] az Úrnak szemei, nézvén a jókat és gonoszokat.

4 A nyelv szelídsége életnek fája; az abban való hamisság pedig a léleknek gyötrelme.

5 A bolond megútálja az õ atyjának tanítását; a ki pedig megbecsüli a dorgálást, igen eszes.

6 Az igaznak házában nagy kincs van; az istentelennek jövedelmében pedig háborúság.

7 A bölcseknek ajkaik hintegetnek tudományt; a bolondoknak pedig elméje nem helyes.

8 Az istentelenek áldozatja gyûlölséges az Úrnak; az igazak könyörgése pedig kedves néki.

9 Utálat az Úrnál az istentelennek úta; azt pedig, a ki követi az igazságot, szereti.

10 Gonosz dorgálás [jõ] arra, a ki útját elhagyja; a ki gyûlöli a fenyítéket, meghal.

11 A sír és a pokol az Úr elõtt vannak; mennyivel inkább az emberek szíve.

12 Nem szereti a csúfoló a feddést, [és] a bölcsekhez nem megy.

13 A vidám elme megvidámítja az orczát; de a szívnek bánatja miatt a lélek megszomorodik.

14 Az eszesnek elméje keresi a tudományt; a tudatlanok szája pedig legel bolondságot.

15 Minden napjai a szegénynek nyomorúságosak; a vidám elméjûnek pedig szüntelen lakodalma [van.]

16 Jobb a kevés az Úrnak félelmével, mint a temérdek kincs, a hol háborúság van.

17 Jobb a paréjnak étele, a hol szeretet van, mint a hízlalt ökör, a hol van gyûlölség.

18 A haragos férfiú szerez háborúságot; a hosszútûrõ pedig lecsendesíti a háborgást.

19 A restnek útja olyan, mint a tövises sövény; az igazaknak pedig útja megegyengetett.

20 A bölcs fiú örvendezteti az atyját; a bolond ember pedig megútálja az anyját.

21 A bolondság öröme az esztelennek; de az értelmes férfiú igazán jár.

22 Hiábavalók lesznek a gondolatok, mikor nincs tanács; de a tanácsosok sokaságában elõmennek.

23 Öröme van az embernek szája feleletében; és az idejében [mondott] beszéd, oh mely igen jó!

24 Az életnek úta felfelé van az értelmes ember számára, hogy eltávozzék a pokoltól, mely aláfelé van.

25 A kevélyeknek házát kiszakgatja az Úr; megerõsíti pedig az özvegynek határát.

26 Útálatosak az Úrnak a gonosz gondolatok; de kedvesek a tiszta beszédek.

27 Megháborítja az õ házát, a ki követi a telhetetlenséget; a ki pedig gyûlöli az ajándékokat, él az.

28 Az igaznak elméje meggondolja, mit szóljon; az istenteleneknek pedig szája ontja a gonoszt.

29 Messze [van] az Úr az istentelenektõl; az igazaknak pedig könyörgését meghallgatja.

30 A szemek világa megvidámítja a szívet; a jó hír megerõsíti a csontokat.

31 A mely fül hallgatja az életnek dorgálását, a bölcsek között lakik.

32 A ki elvonja magát az erkölcsi tanítástól, megútálja az õ lelkét; a ki pedig hallgatja a feddést, értelmet szerez.

33 Az Úrnak félelme a bölcseségnek tudománya, és a tisztességnek elõtte jár az alázatosság.

1 A soft answer turneth away wrath;

But a grievous word stirreth up anger.

2 The tongue of the wise uttereth knowledge aright;

But the mouth of fools poureth out folly.

3 The eyes of Jehovah are in every place,

Keeping watch upon the evil and the good.

4 A gentle tongue is a tree of life;

But perverseness therein is a breaking of the spirit.

5 A fool despiseth his father’s correction;

But he that regardeth reproof getteth prudence.

6 In the house of the righteous is much treasure;

But in the revenues of the wicked is trouble.

7 The lips of the wise disperse knowledge;

But the heart of the foolish doeth not so.

8 The sacrifice of the wicked is an abomination to Jehovah;

But the prayer of the upright is his delight.

9 The way of the wicked is an abomination to Jehovah;

But he loveth him that followeth after righteousness.

10 There is grievous correction for him that forsaketh the way;

And he that hateth reproof shall die.

11 Sheol and Abaddon are before Jehovah;

How much more then the hearts of the children of men!

12 A scoffer loveth not to be reproved;

He will not go unto the wise.

13 A glad heart maketh a cheerful countenance;

But by sorrow of heart the spirit is broken.

14 The heart of him that hath understanding seeketh knowledge;

But the mouth of fools feedeth on folly.

15 All the days of the afflicted are evil;

But he that is of a cheerful heart hath a continual feast.

16 Better is little, with the fear of Jehovah,

Than great treasure and trouble therewith.

17 Better is a dinner of herbs, where love is,

Than a stalled ox and hatred therewith.

18 A wrathful man stirreth up contention;

But he that is slow to anger appeaseth strife.

19 The way of the sluggard is as a hedge of thorns;

But the path of the upright is made a highway.

20 A wise son maketh a glad father;

But a foolish man despiseth his mother.

21 Folly is joy to him that is void of wisdom;

But a man of understanding maketh straight his going.

22 Where there is no counsel, purposes are disappointed;

But in the multitude of counsellors they are established.

23 A man hath joy in the answer of his mouth;

And a word in due season, how good is it!

24 To the wise the way of life goeth upward,

That he may depart from Sheol beneath.

25 Jehovah will root up the house of the proud;

But he will establish the border of the widow.

26 Evil devices are an abomination to Jehovah;

But pleasant words are pure.

27 He that is greedy of gain troubleth his own house;

But he that hateth bribes shall live.

28 The heart of the righteous studieth to answer;

But the mouth of the wicked poureth out evil things.

29 Jehovah is far from the wicked;

But he heareth the prayer of the righteous.

30 The light of the eyes rejoiceth the heart;

And good tidings make the bones fat.

31 The ear that hearkeneth to the reproof of life

Shall abide among the wise.

32 He that refuseth correction despiseth his own soul;

But he that hearkeneth to reproof getteth understanding.

33 The fear of Jehovah is the instruction of wisdom;

And before honor goeth humility.