1 A bölcs asszony építi a maga házát; a bolond pedig önkezével rontja el azt.

2 A ki igazán jár, féli az Urat; a ki pedig elfordult az õ útaiban, megútálja õt.

3 A bolondnak szájában van kevélységnek pálczája; a bölcseknek pedig beszéde megtartja õket.

4 Mikor nincsenek ökrök: tiszta a jászol; a gabonának bõsége pedig az ökörnek erejétõl van.

5 A hûséges tanú nem hazud; a hamis tanú pedig hazugságot bocsát szájából.

6 A csúfoló keresi a bölcseséget, és nincs; a tudomány pedig az eszesnek könnyû.

7 Menj el a bolond férfiú elõl; és nem ismerted meg a tudománynak beszédét.

8 Az eszesnek bölcsesége az õ útának megértése; a bolondoknak pedig bolondsága csalás.

9 A bolondokat megcsúfolja a bûnért való áldozat; az igazak között pedig jóakarat van.

10 A szív tudja az õ lelke keserûségét; és az õ örömében az idegen nem részes.

11 Az istenteleneknek háza elvész; de az igazaknak sátora megvirágzik.

12 Van olyan út, [mely] helyesnek látszik az ember elõtt, és vége a halálra menõ út.

13 Nevetés közben is fáj a szív; és végre az öröm fordul szomorúságra.

14 Az õ útaiból elégszik meg az elfordult elméjû; önmagából pedig a jó férfiú.

15 Az együgyû hisz minden dolognak; az eszes pedig a maga járására vigyáz.

16 A bölcs félvén, eltávozik a gonosztól; a bolond pedig dühöngõ és elbizakodott.

17 A hirtelen haragú bolondságot cselekszik, és a cselszövõ férfi gyûlölséges lesz.

18 Bírják az esztelenek a bolondságot örökség szerint; az eszesek pedig fonják a tudománynak koszorúját.

19 Meghajtják magokat a gonoszok a jók elõtt, és a hamisak az igaznak kapujánál.

20 Még az õ felebarátjánál is útálatos a szegény; a gazdagnak pedig sok a barátja.

21 A ki megútálja az õ felebarátját, vétkezik; a ki pedig a szegényekkel kegyelmességet cselekszik, boldog az!

22 Nemde tévelyegnek, a kik gonoszt szereznek? kegyelmesség pedig és igazság a jó szerzõknek.

23 Minden munkából nyereség lesz; de az ajkaknak beszédébõl csak szûkölködés.

24 A bölcseknek ékességök az õ gazdagságuk; a tudatlanok bolondsága [pedig csak] bolondság.

25 Lelkeket szabadít meg az igaz bizonyság; hazugságokat szól pedig az álnok.

26 Az Úrnak félelmében erõs a bizodalom, és az õ fiainak lesz menedéke.

27 Az Úrnak félelme az életnek kútfeje, a halál tõrének eltávoztatására.

28 A nép sokasága a király dicsõsége; a nép elfogyása pedig az uralkodó romlása.

29 A haragra késedelmes bõvelkedik értelemmel; a ki pedig elméjében hirtelenkedõ, bolondságot szerez az.

30 A szelíd szív a testnek élete; az irígység pedig a csontoknak rothadása.

31 A ki elnyomja a szegényt, gyalázattal illeti annak teremtõjét; az pedig tiszteli, a ki könyörül a szûkölködõn.

32 Az õ nyavalyájába ejti magát az istentelen; az igaznak pedig halála idején is reménysége van.

33 Az eszesnek elméjében nyugszik a bölcseség; a mi pedig a tudatlanokban [van,] magát [hamar] megismerheti.

34 Az igazság felmagasztalja a nemzetet; a bûn pedig gyalázatára van a népeknek.

35 A királynak jóakaratja van az eszes szolgához; haragja pedig a megszégyenítõhöz.

1 Every wise woman buildeth her house;

But the foolish plucketh it down with her own hands.

2 He that walketh in his uprightness feareth Jehovah;

But he that is perverse in his ways despiseth him.

3 In the mouth of the foolish is a rod for his pride;

But the lips of the wise shall preserve them.

4 Where no oxen are, the crib is clean;

But much increase is by the strength of the ox.

5 A faithful witness will not lie;

But a false witness uttereth lies.

6 A scoffer seeketh wisdom, and findeth it not;

But knowledge is easy unto him that hath understanding.

7 Go into the presence of a foolish man,

And thou shalt not perceive in him the lips of knowledge.

8 The wisdom of the prudent is to understand his way;

But the folly of fools is deceit.

9 A trespass-offering mocketh fools;

But among the upright there is good will.

10 The heart knoweth its own bitterness;

And a stranger doth not intermeddle with its joy.

11 The house of the wicked shall be overthrown;

But the tent of the upright shall flourish.

12 There is a way which seemeth right unto a man;

But the end thereof are the ways of death.

13 Even in laughter the heart is sorrowful;

And the end of mirth is heaviness.

14 The backslider in heart shall be filled with his own ways;

And a good man shall be satisfied from himself.

15 The simple believeth every word;

But the prudent man looketh well to his going.

16 A wise man feareth, and departeth from evil;

But the fool beareth himself insolently, and is confident.

17 He that is soon angry will deal foolishly;

And a man of wicked devices is hated.

18 The simple inherit folly;

But the prudent are crowned with knowledge.

19 The evil bow down before the good;

And the wicked, at the gates of the righteous.

20 The poor is hated even of his own neighbor;

But the rich hath many friends.

21 He that despiseth his neighbor sinneth;

But he that hath pity on the poor, happy is he.

22 Do they not err that devise evil?

But mercy and truth shall be to them that devise good.

23 In all labor there is profit;

But the talk of the lips tendeth only to penury.

24 The crown of the wise is their riches;

But the folly of fools is only folly.

25 A true witness delivereth souls;

But he that uttereth lies causeth deceit.

26 In the fear of Jehovah is strong confidence;

And his children shall have a place of refuge.

27 The fear of Jehovah is a fountain of life,

That one may depart from the snares of death.

28 In the multitude of people is the king’s glory;

But in the want of people is the destruction of the prince.

29 He that is slow to anger is of great understanding;

But he that is hasty of spirit exalteth folly.

30 A tranquil heart is the life of the flesh;

But envy is the rottenness of the bones.

31 He that oppresseth the poor reproacheth his Maker;

But he that hath mercy on the needy honoreth him.

32 The wicked is thrust down in his evil-doing;

But the righteous hath a refuge in his death.

33 Wisdom resteth in the heart of him that hath understanding;

But that which is in the inward part of fools is made known.

34 Righteousness exalteth a nation;

But sin is a reproach to any people.

35 The king’s favor is toward a servant that dealeth wisely;

But his wrath will be against him that causeth shame.