1 Majd felele a Témánból való Elifáz és monda:

2 Vajjon a bölcs felelhet-é [ilyen] szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel?

3 Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít.

4 Te már semmivé akarod tenni az [Isten] félelmét is; és megkevesbíted az Isten elõtt való buzgólkodást is!

5 Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad.

6 A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak ellened.

7 Te születtél-é az elsõ embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok?

8 Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é?

9 Mit tudsz te, a mit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg?

10 Õsz is, agg is van közöttünk, jóval idõsebb a te atyádnál.

11 Csekélységek-é elõtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled?

12 Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid?

13 Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon?

14 Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik?

15 Ímé, még az õ szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az õ szemében:

16 Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?!

17 Elmondom néked, hallgass rám, és a mint láttam, úgy beszélem el;

18 A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;

19 A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala.

20 Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erõszakoskodó elõtt is rejtve van az õ esztendeinek száma.

21 A félelem hangja [cseng] az õ füleiben; a békesség [ide]jén tör rá a pusztító!

22 Nem hiszi, hogy kijut a sötétségbõl, mert kard hegyére van õ kiszemelve.

23 Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.

24 Háborgatják õt a nyomorúság és rettegés; leverik õt, mint valami háborúra felkészült király.

25 Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erõsködött a Mindenható ellen;

26 [Kinyujtott] nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt.

27 Mivel befedezte az arczát kövérséggel, és hájat borított tomporára;

28 És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dûlõfélben vannak:

29 Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.

30 Nem menekül meg a setétségtõl, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétõl pusztul el.

31 Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma.

32 Nem idejében telik el [élete,] és az ága ki nem virágzik.

33 Lehullatja, mint a szõlõvesszõ az õ egresét, elhányja, mint az olajfa az õ virágát.

34 Mert a képmutató házanépe meddõ, és tûz emészti meg az ajándékból való sátrakat.

35 Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az õ méhök csalárdságot érlel.

1 Elifaz din Teman a luat cuvîntul, şi a zis:

2 ,,Se cade să dea înţeleptul ca răspuns înţelepciune deşartă? Sau să-şi umfle pieptul cu vînt de răsărit?

3 Să se apere prin cuvinte cari n'ajută la nimic, şi prin cuvîntări cari nu slujesc la nimic?

4 Tu nimiceşti chiar şi frica de Dumnezeu, nimiceşti orice simţire de evlavie faţă de Dumnezeu.

5 Nelegiuirea ta îţi cîrmuieşte gura, şi împrumuţi vorbirea oamenilor vicleni.

6 Nu eu, ci gura ta te osîndeşte, buzele tale mărturisesc împotriva ta.

7 Tu eşti omul care s'a născut întîi? Te-ai născut tu înaintea dealurilor?

8 Ai fost tu la sfaturile lui Dumnezeu; şi ai sorbit din ele înţelepciune pentru tine?

9 Ce ştii tu şi să nu ştim şi noi? Ce cunoştinţă ai tu pe care să n'o avem şi noi?

10 Între noi sînt peri albi, bătrîni, oameni mai înziliţi decît tatăl tău.

11 Puţin lucru sînt mîngîierile lui Dumnezeu pentru tine, şi cuvintele cari-ţi vorbesc atît de blînd?...

12 Încotro te trage inima, şi ce înseamnă această privire ţintă a ochilor tăi?

13 Ce! împotriva lui Dumnezeu îţi îndrepţi tu mînia, şi-ţi ies din gură cuvinte ca acestea?

14 ,Ce este omul, ca să fie curat? Şi poate cel născut din femeie să fie fără prihană?

15 Dacă n'are încredere Dumnezeu nici în sfinţii Săi, dacă nici cerurile nu sînt curate înaintea Lui,

16 cu cît mai puţin fiinţa urîcioasă şi stricată-omul, care bea nelegiuirea ca apa!

17 Vreau să te învăţ, ascultă-mă! Voi istorisi ce am văzut,

18 ce au arătat înţelepţii, ce au descoperit ei, auzind dela părinţii lor,

19 cărora singuri li se dăduse ţara, şi printre cari nici un străin nu venise încă.

20 ,Omul cel rău îşi duce în nelinişte toate zilele vieţii, toţi anii de cari are parte cel nelegiuit.

21 Ţipete de spaimă răsună la urechile lui: În mijlocul fericirii lui, pustiitorul se va arunca asupra lui.

22 El nu trage nădejde să scape de întunerec, vede sabia care -l ameninţă;

23 aleargă încoace şi încolo să caute pîne, ştie că -l aşteaptă ziua întunerecului.

24 Necazul şi neliniştea îl înspăimîntă, şi se aruncă asupra lui ca un împărat gata de luptă.

25 Căci a ridicat mîna împotriva lui Dumnezeu, s'a împotrivit Celui Atot Puternic,

26 şi a avut îndrăzneala să se năpustească asupra Lui cu partea cea mai tare a scuturilor lui.

27 Avea faţa acoperită cu grăsime, coapsele încărcate cu osînză,

28 şi locuia în cetăţi nimicite, în case părăsite, sortite să fie dărîmate.

29 Nu se va mai îmbogăţi, averea nu -i va creşte, şi avuţia nu se va mai întinde pe pămînt.

30 Nu va putea ieşi din întunerec, flacăra îi va arde mlădiţele, şi Dumnezeu îl va pierde cu suflarea gurii Lui.

31 Dacă se încrede în rău, se înşeală, căci răul îi va fi răsplata.

32 Ea va veni înainte de capătul zilelor lui, şi ramura lui nu va mai înverzi.

33 Va fi ca o viţă despoiată de roadele ei încă verzi, ca un măslin ale cărui flori au căzut.

34 Căci casa celui nelegiuit va ajunge stearpă, şi cortul omului stricat îl va mînca focul.

35 El zămisleşte răul şi naşte răul: în sînul lui coace roade cari -l înşeală.```