1 Mikor a két angyal estére Sodomába jutott, Lót Sodoma kapujában ûl vala, és a mint meglátá õket Lót, felkele eléjök, és arczczal a földre borúla.2 És monda: Ímé én Uraim kérlek, térjetek be a ti szolgátok házához, és háljatok ott, és mossátok meg lábaitokat; reggel korán felkelhettek és indulhattok útatokra. Azok pedig mondának: Nem, hanem az utczán hálunk meg.3 De nagyon unszolá õket, és betérének hozzá, és bemenének az õ házába; õ pedig szerze nékik vendégséget, és pogácsát is süte, és evének.4 Lefekvésök elõtt a város férfiai, Sodoma férfiai körûlvevék a házat, ifja, örege, mind az egész község egytõl egyig.5 És szólíták Lótot, mondván néki: Hol vannak a férfiak, a kik te hozzád jövének az éjjel? Hozd ki azokat mi hozzánk, hadd ismerjük õket.6 És kiméne Lót õ hozzájok az ajtó eleibe, és bezárá maga után az ajtót.7 És monda: Kérlek atyámfiai, ne cselekedjetek gonoszságot.8 Ímé van énnékem két leányom, a kik még nem ismertek férfiat, kihozom azokat ti hozzátok, és cselekedjetek velök a mint néktek tetszik, csakhogy ezekkel az emberekkel ne csináljatok semmit, mivelhogy az én hajlékom árnyéka alá jöttenek.9 Azok pedig mondának: Eredj el innen. Ismét mondának: Ez egy maga nálunk a jövevény s õ szabja a törvényt? Majd gonoszbul cselekszünk veled, hogy nem azokkal. És reá rohanának a férfiúra, Lótra, felette igen, és azon valának, hogy betörik az ajtót.10 De kinyújták azok a férfiak kezeiket, és bevonák Lótot magokhoz a házba és bezárák az ajtót.11 Az embereket pedig, kik a ház ajtaja elõtt valának, vaksággal verék meg kicsinytõl nagyig, annyira, hogy elfáradának az ajtó keresésében.12 És mondának a férfiak Lótnak: Ki van még itt hozzád tartozó? võdet, fiaidat és leányaidat, és mindenedet, a mi a tied a városban, vidd ki e helybõl.13 Mert mi elvesztjük e helyet, mivelhogy ezek kiáltása nagyra nõtt az Úr elõtt; és az Úr küldött minket, hogy elveszítsük ezt.14 Kiméne azért Lót, és szóla az õ võinek, kik az õ leányait elvették vala, és monda: Keljetek fel, menjetek ki e helybõl, mert elveszti az Úr e várost; de az õ võinek úgy tetszék, mintha tréfálna.15 És mikor a hajnal feljött, sürgetik vala az Angyalok Lótot, mondván: Kelj fel, vedd a te feleségedet és jelenlevõ két leányodat, hogy el ne veszsz a városnak bûne miatt.16 Mikor pedig késedelmeskedék, megragadák a férfiak az õ kezét és az õ feleségének kezét és két leánya kezét, az Úrnak iránta való irgalmából, és kivivék õt: és ott hagyák a városon kívül.17 És lõn mikor kivivék õket, monda az [egyik:] Mentsd meg a te életedet, hátra ne tekints, és meg ne állj a környéken; a hegyre menekülj, hogy el ne veszsz.18 És monda Lót nékik: Ne oh Uram!19 Ímé a te szolgád kegyelmet talált te elõtted, és nagy a te irgalmasságod, melyet mutattál irántam, hogy életemet megtartotta: de én nem menekûlhetek a hegyre, nehogy utólérjen a veszedelem, és meghaljak.20 Ímhol az a város közel van, hogy oda fussak, kicsiny is, hadd menekûljek kérlek oda, lám kicsiny az; és én életben maradok.21 Monda azért néki: Ím tekintek rád e dologban is, és nem pusztítom el a várost, a melyrõl szólottál.22 Siess, menekülj oda, mert semmit sem tehetek addig, míg oda nem érsz. Azért nevezték annak a városnak nevét Czóárnak.23 A nap feljött vala a földre, mikor Lót Czóárba ére.24 És bocsáta az Úr Sodomára és Gomorára kénköves és tüzes esõt az Úrtól az égbõl.25 És elsûlyeszté ama városokat, és azt az egész vidéket, és a városok minden lakosait, és a föld növényeit is.26 És hátra tekinte az õ felesége, és sóbálványnyá lõn.27 Ábrahám pedig reggel arra a helyre indúla, a hol az Úr színe elõtt állott vala.28 És tekinte Sodoma és Gomora felé, és az egész környék földje felé; és látá, és ímé felszálla a földnek füstje, mint a kemencze füstje.29 És lõn mikor elveszté Isten annak a környéknek városait, megemlékezék az Isten Ábrahámról, és kiküldé Lótot a veszedelembõl, mikor elsûlyeszté a városokat, a melyekben lakott vala Lót.30 Lót pedig felméne Czóárból, és letelepedék a hegyen, és vele együtt az õ két leánya is, mert fél vala Czóárban lakni; lakozék tehát egy barlangban õ és az õ két leánya.31 És monda a nagyobbik a kisebbiknek: A mi atyánk megvénhedett, és nincsen a földön férfiú, a ki mi hozzánk bejöhetne az egész föld szokása szerint.32 Jer, adjunk bort inni a mi atyánknak, és háljunk õ vele, és támaszszunk magot a mi atyánktól.33 Adának azért inni bort az õ atyjoknak azon éjszaka, és beméne a nagyobbik, és hála az õ atyjával, ez pedig semmit sem tuda annak sem lefekvésérõl, sem fölkelésérõl.34 És lõn másodnapon, monda a nagyobbik a kisebbiknek: Ímé a mult éjjel én háltam atyámmal, adjunk néki bort inni ez éjjel is, és menj be te, hálj vele, és támaszszunk magot a mi atyánktól.35 Adának azért azon éjszaka is az õ atyjoknak bort inni, és felkele a kisebbik is és vele hála; õ pedig semmit sem tuda annak sem lefekvésérõl, sem fölkelésérõl.36 És teherbe esének Lót leányai mindketten az õ atyjoktól.37 És szûle a nagyobbik fiat, és nevezé annak nevét Moábnak; ez a Moábiták atyja mind e mai napig.38 A kisebbik is fiat szûle és nevezé annak nevét Benamminak. Ez az Ammoniták atyja mind a mai napig.
1 那 两 个 天 使 晚 上 到 了 所 多 玛 ; 罗 得 正 坐 在 所 多 玛 城 门 口 , 看 见 他 们 , 就 起 来 迎 接 , 脸 伏 于 地 下 拜 , 2 说 : 我 主 阿 , 请 你 们 到 仆 人 家 里 洗 洗 脚 , 住 一 夜 , 清 早 起 来 再 走 。 他 们 说 : 不 ! 我 们 要 在 街 上 过 夜 。 3 罗 得 切 切 的 请 他 们 , 他 们 这 纔 进 去 , 到 他 屋 里 。 罗 得 为 他 们 预 备 筵 席 , 烤 无 酵 饼 , 他 们 就 吃 了 。 4 他 们 还 没 冇 躺 下 , 所 多 玛 城 里 各 处 的 人 , 连 老 带 少 , 都 来 围 住 那 房 子 , 5 呼 叫 罗 得 说 : 今 日 晚 上 到 你 这 里 来 的 人 在 那 里 呢 ? 把 他 们 带 出 来 , 任 我 们 所 为 。 6 罗 得 出 来 , 把 门 关 上 , 到 众 人 那 里 , 7 说 : 众 弟 兄 , 请 你 们 不 要 作 这 恶 事 。 8 我 冇 两 个 女 儿 , 还 是 处 女 , 容 我 领 出 来 , 任 凭 你 们 的 心 愿 而 行 ; 只 是 这 两 个 人 既 然 到 我 舍 下 , 不 要 向 他 们 作 甚 么 。 9 众 人 说 : 退 去 罢 ! 又 说 : 这 个 人 来 寄 居 , 还 想 要 作 官 哪 ! 现 在 我 们 要 害 你 比 害 他 们 更 甚 。 众 人 就 向 前 拥 挤 罗 得 , 要 攻 破 房 门 。 10 只 是 那 二 人 伸 出 手 来 , 将 罗 得 拉 进 屋 去 , 把 门 关 上 , 11 并 且 使 门 外 的 人 , 无 论 老 少 , 眼 都 昏 迷 ; 他 们 摸 来 摸 去 , 总 寻 不 着 房 门 。 12 二 人 对 罗 得 说 : 你 这 里 还 冇 甚 么 人 么 ? 无 论 是 女 婿 是 儿 女 , 和 这 城 中 一 切 属 你 的 人 , 你 都 要 将 他 们 从 这 地 方 带 出 去 。 13 我 们 要 毁 灭 这 地 方 ; 因 为 城 内 罪 恶 的 声 音 在 耶 和 华 面 前 甚 大 , 耶 和 华 差 我 们 来 , 要 毁 灭 这 地 方 。 14 罗 得 就 出 去 , 告 诉 娶 了 ( 或 作 将 要 娶 ) 他 女 儿 的 女 婿 们 说 : 你 们 起 来 离 幵 这 地 方 , 因 为 耶 和 华 要 毁 灭 这 城 。 他 女 婿 们 却 以 为 他 说 的 是 戏 言 。 15 天 明 了 , 天 使 催 逼 罗 得 说 : 起 来 ! 带 着 你 的 妻 子 和 你 在 这 里 的 两 个 女 儿 出 去 , 免 得 你 因 这 城 里 的 罪 恶 同 被 剿 灭 。 16 但 罗 得 迟 延 不 走 。 二 人 因 为 耶 和 华 怜 恤 罗 得 , 就 拉 着 他 的 手 和 他 妻 子 的 手 , 并 他 两 个 女 儿 的 手 , 把 他 们 领 出 来 , 安 置 在 城 外 ; 17 领 他 们 出 来 以 后 , 就 说 : 逃 命 罢 ! 不 可 回 头 看 , 也 不 可 在 平 原 站 住 。 要 往 山 上 逃 跑 , 免 得 你 被 剿 灭 。 18 罗 得 对 他 们 说 : 我 主 阿 , 不 要 如 此 ! 19 你 仆 人 已 经 在 你 眼 前 蒙 恩 ; 你 又 向 我 显 出 莫 大 的 慈 爱 , 救 我 的 性 命 。 我 不 能 逃 到 山 上 去 , 恐 怕 这 灾 祸 临 到 我 , 我 便 死 了 。 20 看 哪 , 这 座 城 又 小 又 近 , 容 易 逃 到 , 这 不 是 一 个 小 的 么 ? 求 你 容 我 逃 到 那 里 , 我 的 性 命 就 得 存 活 。 21 天 使 对 他 说 : 这 事 我 也 应 允 你 ; 我 不 倾 覆 你 所 说 的 这 城 。 22 你 要 速 速 地 逃 到 那 城 ; 因 为 你 还 没 冇 到 那 里 , 我 不 能 作 甚 么 。 因 此 那 城 名 叫 琐 珥 ( 就 是 小 的 意 思 ) 。 23 罗 得 到 了 琐 珥 , 日 头 已 经 出 来 了 。 24 当 时 , 耶 和 华 将 硫 磺 与 火 从 天 上 耶 和 华 那 里 降 与 所 多 玛 和 蛾 摩 拉 , 25 把 那 些 城 和 全 平 原 , 并 城 里 所 冇 的 居 民 , 连 地 上 生 长 的 , 都 毁 灭 了 。 26 罗 得 的 妻 子 在 后 边 回 头 一 看 , 就 变 成 了 一 根 盐 柱 。 27 亚 伯 拉 罕 清 早 起 来 , 到 了 他 从 前 站 在 耶 和 华 面 前 的 地 方 , 28 向 所 多 玛 和 蛾 摩 拉 与 平 原 的 全 地 观 看 , 不 料 , 那 地 方 烟 气 上 腾 , 如 同 烧 窑 一 般 。 29 当 神 毁 灭 平 原 诸 城 的 时 候 , 他 纪 念 亚 伯 拉 罕 , 正 在 倾 覆 罗 得 所 住 之 城 的 时 候 , 就 打 发 罗 得 从 倾 覆 之 中 出 来 。 30 罗 得 因 为 怕 住 在 琐 珥 , 就 同 他 两 个 女 儿 从 琐 珥 上 去 , 住 在 山 里 ; 他 和 两 个 女 儿 住 在 一 个 洞 里 。 31 大 女 儿 对 小 女 儿 说 : 我 们 的 父 亲 老 了 , 地 上 又 无 人 按 着 世 上 的 常 规 进 到 我 们 这 里 。 32 来 ! 我 们 可 以 叫 父 亲 喝 酒 , 与 他 同 寝 。 这 样 , 我 们 好 从 他 存 留 后 裔 。 33 于 是 , 那 夜 他 们 叫 父 亲 喝 酒 , 大 女 儿 就 进 去 和 他 父 亲 同 寝 ; 他 几 时 躺 下 , 几 时 起 来 , 父 亲 都 不 知 道 。 34 第 二 天 , 大 女 儿 对 小 女 儿 说 : 我 昨 夜 与 父 亲 同 寝 。 今 夜 我 们 再 叫 他 喝 酒 , 你 可 以 进 去 与 他 同 寝 。 这 样 , 我 们 好 从 父 亲 存 留 后 裔 。 35 于 是 , 那 夜 他 们 又 叫 父 亲 喝 酒 , 小 女 儿 起 来 与 他 父 亲 同 寝 ; 他 几 时 躺 下 , 几 时 起 来 , 父 亲 都 不 知 道 。 36 这 样 , 罗 得 的 两 个 女 儿 都 从 他 父 亲 怀 了 孕 。 37 大 女 儿 生 了 儿 子 , 给 他 起 名 叫 摩 押 , 就 是 现 今 摩 押 人 的 始 祖 。 38 小 女 儿 也 生 了 儿 子 , 给 他 起 名 叫 便 亚 米 , 就 是 现 今 亚 扪 人 的 始 祖 。