1 És lõn, a mikor megvénhedett vala Izsák, és szemei annyira meghomályosodtak vala, hogy nem látott, szólítá a nagyobbik fiát Ézsaút, és monda néki: Fiam; és ez monda néki: Imhol vagyok.2 És monda: Ímé megvénhedtem; nem tudom halálom napját.3 Most tehát vedd fel kérlek a te fegyvereidet, tegzedet és kézívedet, és menj ki a mezõre, és vadászsz énnékem vadat.4 És csinálj nékem kedvem szerint való ételt, és hozd el nékem, hogy egyem: hogy megáldjon téged az én lelkem minekelõtte meghalok.5 Rebeka pedig meghallá, a mit Izsák az õ fiának Ézsaúnak monda; s a mint elméne Ézsaú a mezõre, hogy vadat vadászszon és hozzon:6 Szóla Rebeka Jákóbnak az õ fiának mondván: Ímé hallám, hogy atyád szóla bátyádnak Ézsaúnak mondván:7 Hozz nékem vadat, és csinálj nékem kedvem szerint való ételt, hogy egyem; és megáldjalak téged az Úr elõtt, minekelõtte meghalok.8 Most azért fiam, hallgass az én szavamra, a mit én parancsolok néked.9 Menj el, kérlek, a nyájhoz, és hozz nékem onnan két kecskegödölyét a javából, hogy csináljak azokból a te atyádnak kedve szerint való ételt, a mint õ szereti.10 Te pedig beviszed atyádnak, hogy egyék, azért, hogy téged áldjon meg, minekelõtte meghal.11 Jákób pedig monda Rebekának az õ anyjának: Ímé az én bátyám Ézsaú szõrös ember, én pedig sima vagyok.12 Netalán megtapogat engem az én atyám s olyan leszek elõtte, mint valami csaló, és akkor átkot és nem áldást hozok magamra.13 És monda néki az õ anyja: Reám szálljon a te átkod fiam, csak hallgass az én szavamra, és menj és hozd el nékem.14 Elméne azért, és elhozá, és vivé az õ anyjának; és az õ anyja ételt készíte, a mint szereti vala az õ atyja.15 És vevé Rebeka az õ nagyobbik fiának Ézsaúnak drága ruháit, melyek õ nála otthon valának, és felöltözteté Jákóbot az õ kisebbik fiát.16 A kecskegödölyék bõrével pedig beborítá az õ kezeit, és nyakának simaságát.17 És az ételt a melyet készített vala, kenyérrel együtt adá Jákóbnak az õ fiának kezébe.18 És beméne az õ atyjához és monda: Atyám! és az monda: Ímhol vagyok. Ki vagy te fiam?19 Monda Jákób az õ atyjának: Én [vagyok] Ézsaú a te elsõszülötted, aképen cselekedtem a mint parancsolád, kelj fel, kérlek, ûlj le és egyél vadászatomból, hogy megáldjon engem a te lelked.20 És monda Izsák az õ fiának: Hogy van az, hogy ily hamar találtál, fiam? És felele: Mert az Úr, a te Istened hozta elõmbe.21 És monda Izsák Jákóbnak: Jer közelebb, kérlek, hadd tapogassalak meg fiam: hogy vajjon te vagy-é az én fiam Ézsaú vagy nem?22 Oda méne tehát Jákób Izsákhoz az õ atyjához, a ki megtapogatván õt, monda: A szó Jákób szava, de a kezek Ézsaú kezei.23 És nem ismeré meg õt, mivelhogy kezei szõrösek valának mint Ézsaúnak az õ bátyjának kezei; annakokáért megáldá õt.24 És monda: Te vagy fiam Ézsaú? Felele: Én vagyok.25 Az pedig monda: Hozd ide, hadd egyem az én fiam vadászatából, hogy megáldjon téged az én lelkem; és oda vivé, és evék; bort is vive néki és ivék.26 Akkor monda néki Izsák az õ atyja: Jer közelebb fiam, és csókolj meg engem.27 Oda méne azért, és megcsókolá õt: s megérezvén ruháinak szagát, megáldá õt, és monda: Lám az én fiamnak illatja olyan, mint a mezõnek illatja, a melyet megáldott az Úr.28 Adjon az Isten tenéked az ég harmatából, és a föld kövérségébõl, és gabonának és bornak bõségét.29 Népek szolgáljanak néked és nemzetségek hajoljanak meg elõtted; légy úr a te atyádfiain, és hajoljanak meg elõtted a te anyádnak fiai. Átkozott, a ki téged átkoz, és a ki téged áld, legyen áldott.30 És lõn a mint elvégezé Izsák Jákóbnak megáldását; és épen csakhogy kiment vala Jákób az õ atyjának Izsáknak színe elõl; az õ bátyja Ézsaú is megjöve vadászásából.31 És készíte õ is ételt, s vivé az õ atyja elé, és mondá az õ atyjának: Keljen fel az én atyám, és egyék az õ fia vadászatából, hogy áldjon meg engem a te lelked.32 És monda néki az õ atyja Izsák: Kicsoda vagy te? És monda: Én vagyok a te elsõszülött fiad Ézsaú.33 Akkor Izsák elrémüle igen nagy rémüléssel, és monda: Ki volt hát az, a ki vadat fogott és behozá nékem, és én mindenbõl ettem minekelõtte te megjöttél, és megáldottam õt, és áldott is lészen.34 A mint hallotta vala Ézsaú az õ atyjának beszédét, nagy és igen keserves kiáltással felkiálta, és monda atyjának: Áldj meg engem is atyám.35 Ez pedig monda: A te öcséd jöve el álnoksággal, és õ vevé el a te áldásodat.36 Az pedig monda: Nem méltán hívják-é õt Jákóbnak? mert immár két ízben csalt meg engemet; elvevé elsõszülöttségemet, most pedig áldásomat vevé el. És monda: Nem tartottál-é nékem is valami áldást?37 Felele Izsák és monda Ézsaúnak: Ímé uraddá tettem õt, és minden atyjafiát szolgául adtam néki, gabonával is borral is õt láttam el; mit míveljek azért immár veled fiam?38 Monda Ézsaú az õ atyjának: Avagy csak az az egy áldásod van-é néked atyám? Áldj meg engem, engem is atyám; és felemelé szavát Ézsaú és sír vala.39 Felele azért Izsák az õ atyja, és monda néki: Ímé kövér földön lesz lakásod, és [részed lesz] az ég harmatjából onnan felûl;40 És fegyvered után élsz, és öcsédet szolgálod. De lészen, a mikor ellene támadsz, letöröd igáját nyakadról.41 Gyûlöli vala azért Ézsaú Jákóbot az áldásért, a melylyel megáldotta vala õt az õ atyja, és monda Ézsaú az õ szívében: Közelgetnek az én atyámért való gyásznak napjai, és [akkor] megölöm az én öcsémet Jákóbot.42 Mikor pedig hírûl vivék Rebekának, az õ nagyobbik fiának Ézsaúnak beszédit, elkülde és magához hívatá az õ kisebbik fiát Jákóbot, és monda néki: Ímé Ézsaú a te bátyád azzal fenyeget, hogy megöl téged.43 Most azért fiam, hallgass az én szavamra, és kelj fel és fuss Lábánhoz az én bátyámhoz Háránba,44 És maradj nála egy kevés ideig, míg a te bátyád haragja elmúlik;45 Míg elfordul a te bátyád haragja te rólad, és elfelejtkezik arról a mit rajta elkövettél: akkor elküldök és haza hozatlak téged: miért fosztatnám meg mindkettõtöktõl egy napon?46 Izsáknak pedig monda Rebeka: Eluntam életemet a Khitteusok leányai miatt. Ha Jákób a Khitteusok leányai közûl vesz feleséget, a milyenek ezek is, ez ország leányai közûl valók; minek nékem az élet?
1 以 撒 年 老 , 眼 睛 昏 花 , 不 能 看 见 , 就 叫 了 他 大 儿 子 以 扫 来 , 说 : 我 儿 。 以 扫 说 : 我 在 这 里 。 2 他 说 : 我 如 今 老 了 , 不 知 道 那 一 天 死 。 3 现 在 拿 你 的 器 械 , 就 是 箭 囊 和 弓 , 往 田 野 去 为 我 打 猎 , 4 照 我 所 爱 的 做 成 美 味 , 拿 来 给 我 吃 , 使 我 在 未 死 之 先 给 你 祝 福 。 5 以 撒 对 他 儿 子 以 扫 说 话 , 利 百 加 也 听 见 了 。 以 扫 往 田 野 去 打 猎 , 要 得 野 味 带 来 。 6 利 百 加 就 对 他 儿 子 雅 各 说 : 我 听 见 你 父 亲 对 你 哥 哥 以 扫 说 : 7 你 去 把 野 兽 带 来 , 做 成 美 味 给 我 吃 , 我 好 在 未 死 之 先 , 在 耶 和 华 面 前 给 你 祝 福 。 8 现 在 , 我 儿 , 你 要 照 着 我 所 吩 咐 你 的 , 听 从 我 的 话 。 9 你 到 羊 群 里 去 , 给 我 拿 两 隻 肥 山 羊 羔 来 , 我 便 照 你 父 亲 所 爱 的 给 他 做 成 美 味 。 10 你 拿 到 你 父 亲 那 里 给 他 吃 , 使 他 在 未 死 之 先 给 你 祝 福 。 11 雅 各 对 他 母 亲 利 百 加 说 : 我 哥 哥 以 扫 浑 身 是 冇 毛 的 , 我 身 上 是 光 滑 的 ; 12 倘 若 我 父 亲 摸 着 我 , 必 以 我 为 欺 哄 人 的 , 我 就 招 咒 诅 , 不 得 祝 福 。 13 他 母 亲 对 他 说 : 我 儿 , 你 招 的 咒 诅 归 到 我 身 上 ; 你 只 管 听 我 的 话 , 去 把 羊 羔 给 我 拿 来 。 14 他 便 去 拿 来 , 交 给 他 母 亲 ; 他 母 亲 就 照 他 父 亲 所 爱 的 做 成 美 味 。 15 利 百 加 又 把 家 里 所 存 大 儿 子 以 扫 上 好 的 衣 服 给 他 小 儿 子 雅 各 穿 上 , 16 又 用 山 羊 羔 皮 包 在 雅 各 的 手 上 和 颈 项 的 光 滑 处 , 17 就 把 所 做 的 美 味 和 饼 交 在 他 儿 子 雅 各 的 手 里 。 18 雅 各 到 他 父 亲 那 里 说 : 我 父 亲 ! 他 说 : 我 在 这 里 。 我 儿 , 你 是 谁 ? 19 雅 各 对 他 父 亲 说 : 我 是 你 的 长 子 以 扫 ; 我 已 照 你 所 吩 咐 我 的 行 了 。 请 起 来 坐 着 , 吃 我 的 野 味 , 好 给 我 祝 福 。 20 以 撒 对 他 儿 子 说 : 我 儿 , 你 如 何 找 得 这 么 快 呢 ? 他 说 : 因 为 耶 和 华 ― 你 的 神 使 我 遇 见 好 机 会 得 着 的 。 21 以 撒 对 雅 各 说 : 我 儿 , 你 近 前 来 , 我 摸 摸 你 , 知 道 你 真 是 我 的 儿 子 以 扫 不 是 ? 22 雅 各 就 挨 近 他 父 亲 以 撒 。 以 撒 摸 着 他 , 说 : 声 音 是 雅 各 的 声 音 , 手 却 是 以 扫 的 手 。 23 以 撒 就 辨 不 出 他 来 ; 因 为 他 手 上 冇 毛 , 象 他 哥 哥 以 扫 的 手 一 样 , 就 给 他 祝 福 ; 24 又 说 : 你 真 是 我 儿 子 以 扫 么 ? 他 说 : 我 是 。 25 以 撒 说 : 你 递 给 我 , 我 好 吃 我 儿 子 的 野 味 , 给 你 祝 福 。 雅 各 就 递 给 他 , 他 便 吃 了 , 又 拿 酒 给 他 , 他 也 喝 了 。 26 他 父 亲 以 撒 对 他 说 : 我 儿 , 你 上 前 来 与 我 亲 嘴 。 27 他 就 上 前 与 父 亲 亲 嘴 。 他 父 亲 一 闻 他 衣 服 上 的 香 气 , 就 给 他 祝 福 , 说 : 我 儿 的 香 气 如 同 耶 和 华 赐 福 之 田 地 的 香 气 一 样 。 28 愿 神 赐 你 天 上 的 甘 露 , 地 上 的 肥 土 , 并 许 多 五 榖 新 酒 。 29 愿 多 民 事 奉 你 , 多 国 跪 拜 你 。 愿 你 作 你 弟 兄 的 主 ; 你 母 亲 的 儿 子 向 你 跪 拜 。 凡 咒 诅 你 的 , 愿 他 受 咒 诅 ; 为 你 祝 福 的 , 愿 他 蒙 福 。 30 以 撒 为 雅 各 祝 福 已 毕 , 雅 各 从 他 父 亲 那 里 纔 出 来 , 他 哥 哥 以 扫 正 打 猎 回 来 , 31 也 做 了 美 味 , 拿 来 给 他 父 亲 , 说 : 请 父 亲 起 来 , 吃 你 儿 子 的 野 味 , 好 给 我 祝 福 。 32 他 父 亲 以 撒 对 他 说 : 你 是 谁 ? 他 说 : 我 是 你 的 长 子 以 扫 。 33 以 撒 就 大 大 地 战 兢 , 说 : 你 未 来 之 先 , 是 谁 得 了 野 味 拿 来 给 我 呢 ? 我 已 经 吃 了 , 为 他 祝 福 ; 他 将 来 也 必 蒙 福 。 34 以 扫 听 了 他 父 亲 的 话 , 就 放 声 痛 哭 , 说 : 我 父 阿 , 求 你 也 为 我 祝 福 ! 35 以 撒 说 : 你 兄 弟 已 经 用 诡 计 来 将 你 的 福 份 夺 去 了 。 36 以 扫 说 : 他 名 雅 各 , 岂 不 是 正 对 么 ? 因 为 他 欺 骗 了 我 两 次 : 他 从 前 夺 了 我 长 子 的 名 分 , 你 看 , 他 现 在 又 夺 了 我 的 福 份 。 以 扫 又 说 : 你 没 冇 留 下 为 我 可 祝 的 福 么 ? 37 以 撒 回 答 以 扫 说 : 我 已 立 他 为 你 的 主 , 使 他 的 弟 兄 都 给 他 作 仆 人 , 并 赐 他 五 榖 新 酒 可 以 养 生 。 我 儿 , 现 在 我 还 能 为 你 做 甚 么 呢 ? 38 以 扫 对 他 父 亲 说 : 父 阿 , 你 只 冇 一 样 可 祝 的 福 么 ? 我 父 阿 , 求 你 也 为 我 祝 福 ! 以 扫 就 放 声 而 哭 。 39 他 父 亲 以 撒 说 : 地 上 的 肥 土 必 为 你 所 住 ; 天 上 的 甘 露 必 为 你 所 得 。 40 你 必 倚 靠 刀 剑 度 日 , 又 必 事 奉 你 的 兄 弟 ; 到 你 强 盛 的 时 候 , 必 从 你 颈 项 上 挣 幵 他 的 轭 。 41 以 扫 因 他 父 亲 给 雅 各 祝 的 福 , 就 怨 恨 雅 各 , 心 里 说 : 为 我 父 亲 居 丧 的 日 子 近 了 , 到 那 时 候 , 我 要 杀 我 的 兄 弟 雅 各 。 42 冇 人 把 利 百 加 大 儿 子 以 扫 的 话 告 诉 利 百 加 , 他 就 打 发 人 去 , 叫 了 他 小 儿 子 雅 各 来 , 对 他 说 : 你 哥 哥 以 扫 想 要 杀 你 , 报 仇 雪 恨 。 43 现 在 , 我 儿 , 你 要 听 我 的 话 : 起 来 , 逃 往 哈 兰 、 我 哥 哥 拉 班 那 里 去 , 44 同 他 住 些 日 子 , 直 等 你 哥 哥 的 怒 气 消 了 。 45 你 哥 哥 向 你 消 了 怒 气 , 忘 了 你 向 他 所 做 的 事 , 我 便 打 发 人 去 把 你 从 那 里 带 回 来 。 为 甚 么 一 日 丧 你 们 二 人 呢 ? 46 利 百 加 对 以 撒 说 : 我 因 这 赫 人 的 女 子 连 性 命 都 厌 烦 了 ; 倘 若 雅 各 也 娶 赫 人 的 女 子 为 妻 , 象 这 些 一 样 , 我 活 着 还 冇 甚 么 益 处 呢 ?