1 És kiálta egy asszony a próféták fiainak feleségei közül Elizeushoz, és monda: A te szolgád, az én férjem meghalt; te tudod, hogy a te szolgád félte az Urat. Eljött pedig a hitelezõ, hogy elvigye mind a két gyermekemet, hogy néki szolgái legyenek.

2 Monda néki Elizeus: Mit cselekedjem veled? Mondd meg nékem, mi van a házadban? Monda az: A te szolgálóleányod házában nincs egyéb, csak egy korsó olaj.

3 Akkor monda: Menj el, kérj ott kinn minden te szomszédidtól üres edényeket, de ne keveset;

4 És menj be és zárkózzál be magad a te fiaiddal, és tölts [az olajból] mindenik edénybe, és a tele edényt állítsd félre.

5 És elment õ tõle, és bezárkózott az õ fiaival, azok hordták néki [az edényeket], õ maga pedig csak töltögetett.

6 És mikor megtöltötte az edényeket, monda az õ fiának: Hozz ide még egy edényt. Felele az: Nincs több edény; és akkor megállott az olaj.

7 És elment, és elmondá ezt az Isten emberének. Az pedig monda: Menj el, add el az olajat, és fizesd ki hitelezõdet; te pedig és a te fiaid éljetek a maradékából.

8 És történt ebben az idõben, hogy Elizeus Súnembe ment. Ott volt egy gazdag asszony, a ki tartóztatá õt, hogy [nála] egyék kenyeret. És lõn, hogy valamikor csak arra járt, betért oda, hogy kenyeret egyék.

9 És monda [az asszony] a férjének: Ímé úgy veszem észre, hogy az az Isten embere, a ki szüntelen erre jár által, szent ember;

10 Csináljunk, kérlek, egy kicsiny felházat, és tegyünk abba néki egy ágyat, asztalt, széket és gyertyatartót, hogy mikor hozzánk jön, hadd térjen oda.

11 És történt egy napon, hogy oda ment [Elizeus,] és megszállott a felházban, és megpihent ott.

12 És monda Géházinak, az õ szolgájának: Hívd ide azt a Súnemitát. Elõhívá azért azt, és eleibe álla.

13 Megmondotta volt pedig néki: Mondd meg néki: Ímé nagy szorgalmatossággal szolgálsz nékünk, [mit kivánsz], hogy cselekedjem veled? Nincs-é valami mondani valód a király elõtt, vagy a sereg fõvezére elõtt? És monda az: Én az én nemzetségem között [békességgel] lakom.

14 Monda [Elizeus:] Mit lehetne tehát érette tennünk? Felele Géházi: Nincs fia és a férje vén ember.

15 És monda: Hívd ide! És a mikor oda hívta, megállott az ajtóban.

16 És monda [Elizeus:] Esztendõ ilyenkorra fiút fogsz ölelni. És monda az: Ne, édes uram, Isten embere, ne mondj képtelen dolgot a te szolgálóleányodnak!

17 És teherbe esék az asszony és fiat szült abban az idõben, a melyet megmondott volt Elizeus.

18 De mikor megnõtt a gyermek, történt, hogy egy napon kiment az õ atyjához, az aratókhoz,

19 És monda az õ atyjának: Jaj fejem, jaj fejem! És monda [az õ atyja] a szolgának: Vidd el õt az anyjához.

20 Ki mikor felvette õt, vivé az õ anyjához, és az az ölében tartá délig, és akkor meghalt.

21 És felméne az [asszony], és az Isten emberének ágyára tevé õt, és az [ajtót] bezárván kijöve [onnét.]

22 És elõhívatá az õ férjét és monda: Kérlek, küldj ide nékem egyet a szolgák közül és egy szamarat, hadd menjek el hamar az Isten emberéhez, és mindjárt megjövök.

23 És az monda: Miért mégy õ hozzá, ma nincs sem újhold, sem szombat? Felele az: Csak hagyd rám!

24 És megnyergelé a szamarat, és monda a szolgának: Hajtsd és siess, ne késlelj engem a menésben, hanem ha mondándom néked.

25 És elmenvén, juta az Isten emberéhez a Kármel hegyére. És mikor meglátá õt az Isten embere távolról, monda Géházinak, az õ szolgájának: Ímé a Súnemita ez!

26 Fuss, kérlek, eleibe, és kérdezd meg tõle, ha békességben van-é mind õ, mind az õ férje, mind az õ gyermeke? Monda az: Békességben!

27 Mikor pedig az Isten emberéhez jutott a hegyre, átölelte az õ lábait; de Géházi oda ment, hogy elûzze õt, az Isten embere azonban így szólt: Hagyj békét néki, mert megkeseredett az õ szíve, és az Úr eltitkolta tõlem, és nem jelentette meg nékem.

28 És monda az: Vajjon én kértem-é fiat az én uramtól? Nemde nem mondám-é néked: Ne csalj meg engemet?

29 És monda [Elizeus] Géházinak: Övezd fel derekadat, és vedd kezedbe az én pálczámat, és menj el, ha valakivel találkozol, ne köszönj néki, és annak is, a ki köszön néked, ne felelj, és az én pálczámat tedd a gyermek arczára.

30 De a gyermeknek anyja monda: Él az Úr és él a te lelked, hogy el nem hagylak téged. Felkele azért és követé õt.

31 Géházi pedig már elõttök elment volt, és a pálczát a gyermek arczára fekteté, de nem szólott és nem is eszmélt rá [a gyermek.] Azért visszatért eleibe, és megmondá néki, mondván: Nem támadt fel a gyermek.

32 És bement Elizeus a házba, és ímé a gyermek ott feküdt halva az õ ágyán.

33 És bement, és bezárta az ajtót magára és a gyermekre, és könyörgött az Úrnak.

34 És az [ágyra] felhágván, a gyermekre feküdt, és az õ száját a gyermek szájára tevé, szemeit szemeire, kezeit kezeire, és ráborult, és megmelegedék a gyermek teste.

35 Azután felállott, és egyszer alá és fel járt a házban, majd újra felment és reáborult. Akkor a gyermek prüsszente vagy hétszer, és felnyitá szemeit a gyermek.

36 Õ pedig szólítá Géházit, és monda: Hívd ide a Súnemitát. És oda hívá azt. És mikor oda ment, monda: Vedd a te fiadat.

37 Ki mikor bement, lábához esék, és leborula a földre, és az õ fiát fogván, kiméne.

38 Azután visszament Elizeus Gilgálba. Éhség vala pedig akkor az országban, és a próféták fiai õ vele laknak vala. És monda az õ szolgájának: Tedd fel a nagy fazekat, és fõzz valami fõzeléket a próféták fiainak.

39 Kiméne azért egy a mezõre, hogy paréjt szedjen. És [holmi] vad indákra találván, tele szedé az õ ruháját azokról sártökkel, és mikor hazament, belevagdalta a fazékba fõzeléknek; de nem tudta, hogy mi az?

40 Mikor azután feladták a férfiaknak, hogy egyenek, és õk enni kezdének a fõzelékbõl, felkiáltának és mondának: Halál van a fazékban, Isten embere! És nem bírták megenni.

41 Õ pedig monda: Hozzatok lisztet. És beleveté azt a fazékba, és monda: Add fel immár a népnek, hadd egyenek. És nem volt [már] semmi rossz a fazékban.

42 Jöve pedig egy férfi Baál Sálisából, és hoz vala az Isten emberének elsõ zsengék kenyereit, húsz árpakenyeret, és megzsendült gabonafejeket az õ ruhájában; de õ monda: Add a népnek, hadd egyenek.

43 Felele az õ szolgája: Minek adjam ezt száz embernek? Õ pedig monda ismét: Add a népnek, hadd egyenek, mert ezt mondja az Úr: Esznek és még marad is.

44 És õ eleikbe adá, és evének, és még maradt is belõle, az Úrnak beszéde szerint.

1 有 一 個 先 知 門 徒 的 妻 、 哀 求 以 利 沙 說 、 你 僕 人 我 丈 夫 死 了 . 他 敬 畏 耶 和 華 是 你 所 知 道 的 . 現 在 有 債 主 來 、 要 取 我 兩 個 兒 子 作 奴 僕 。

2 以 利 沙 問 他 說 、 我 可 以 為 你 作 甚 麼 呢 、 你 告 訴 我 . 你 家 裡 有 甚 麼 、 他 說 、 婢 女 家 中 、 除 了 一 瓶 油 之 外 、 沒 有 甚 麼 。

3 以 利 沙 說 、 你 去 、 向 你 眾 鄰 舍 借 空 器 皿 . 不 要 少 借 、

4 回 到 家 裡 、 關 上 門 、 你 和 你 兒 子 在 裡 面 、 將 油 倒 在 所 有 的 器 皿 裡 、 倒 滿 了 的 放 在 一 邊 。

5 於 是 婦 人 離 開 以 利 沙 去 了 、 關 上 門 、 自 己 和 兒 子 在 裡 面 . 兒 子 把 器 皿 拿 來 、 他 就 倒 油 .

6 器 皿 都 滿 了 、 他 對 兒 子 說 、 再 給 我 拿 器 皿 來 。 兒 子 說 、 再 沒 有 器 皿 了 、 油 就 止 住 了 。

7 婦 人 去 告 訴 神 人 . 神 人 說 、 你 去 賣 油 還 債 、 所 剩 的 、 你 和 你 兒 子 可 以 靠 著 度 日 。

8 一 日 以 利 沙 走 到 書 念 . 在 那 裡 有 一 個 大 戶 的 婦 人 、 強 留 他 喫 飯 。 此 後 、 以 利 沙 每 從 那 裡 經 過 、 就 進 去 喫 飯 。

9 婦 人 對 丈 夫 說 、 我 看 出 那 常 從 我 們 這 裡 經 過 的 、 是 聖 潔 的 神 人 。

10 我 們 可 以 為 他 在 牆 上 蓋 一 間 小 樓 . 在 其 中 安 放 床 榻 、 桌 子 、 椅 子 、 燈 臺 . 他 來 到 我 們 這 裡 、 就 可 以 住 在 其 間 。

11 一 日 、 以 利 沙 來 到 那 裡 、 就 進 了 那 樓 躺 臥 。

12 以 利 沙 吩 咐 僕 人 基 哈 西 說 、 你 叫 這 書 念 婦 人 來 . 他 就 把 婦 人 叫 了 來 、 婦 人 站 在 以 利 沙 面 前 。

13 以 利 沙 吩 咐 僕 人 說 、 你 對 他 說 、 你 既 為 我 們 費 了 許 多 心 思 、 可 以 為 你 作 甚 麼 呢 . 你 向 王 、 或 元 帥 、 有 所 求 的 沒 有 . 他 回 答 說 、 我 在 我 本 鄉 安 居 無 事 。

14 以 利 沙 對 僕 人 說 、 究 竟 當 為 他 作 甚 麼 呢 。 基 哈 西 說 、 他 沒 有 兒 子 、 他 丈 夫 也 老 了 。

15 以 利 沙 說 、 再 叫 他 來 . 於 是 叫 了 他 來 、 他 就 站 在 門 口 。

16 以 利 沙 說 、 明 年 到 這 時 候 、 你 必 抱 一 個 兒 子 。 他 說 、 神 人 、 我 主 阿 、 不 要 那 樣 欺 哄 婢 女 。

17 婦 人 果 然 懷 孕 、 到 了 那 時 候 、 生 了 一 個 兒 子 、 正 如 以 利 沙 所 說 的 。

18 孩 子 漸 漸 長 大 、 一 日 到 他 父 親 和 收 割 的 人 那 裡 。

19 他 對 父 親 說 、 我 的 頭 阿 、 我 的 頭 阿 。 他 父 親 對 僕 人 說 、 把 他 抱 到 他 母 親 那 裡 。

20 僕 人 抱 去 、 交 給 他 母 親 、 孩 子 坐 在 母 親 的 膝 上 、 到 晌 午 就 死 了 。

21 他 母 親 抱 他 上 了 樓 、 將 他 放 在 神 人 的 床 上 、 關 上 門 出 來 、

22 呼 叫 他 丈 夫 說 、 你 叫 一 個 僕 人 給 我 牽 一 匹 驢 來 . 我 要 快 快 的 去 見 神 人 、 就 回 來 。

23 丈 夫 說 、 今 日 不 是 月 朔 、 也 不 是 安 息 日 . 你 為 何 要 去 見 他 呢 。 婦 人 說 、 平 安 無 事 。

24 於 是 備 上 驢 、 對 僕 人 說 、 你 快 快 趕 著 走 . 我 若 不 吩 咐 你 、 就 不 要 遲 慢 。

25 婦 人 就 往 迦 密 山 去 見 神 人 。 神 人 遠 遠 的 看 見 他 、 對 僕 人 基 哈 西 說 、 看 哪 、 書 念 的 婦 人 來 了 .

26 你 跑 去 迎 接 他 、 問 他 說 、 你 平 安 麼 . 你 丈 夫 平 安 麼 . 孩 子 平 安 麼 . 他 說 、 平 安 。

27 婦 人 上 了 山 、 到 神 人 那 裡 、 就 抱 住 神 人 的 腳 。 基 哈 西 前 來 要 推 開 他 、 神 人 說 、 由 他 罷 、 因 為 他 心 裡 愁 苦 . 耶 和 華 向 我 隱 瞞 、 沒 有 指 示 我 。

28 婦 人 說 、 我 何 嘗 向 我 主 求 過 兒 子 呢 。 我 豈 沒 有 說 過 、 不 要 欺 哄 我 麼 。

29 以 利 沙 吩 咐 基 哈 西 說 、 你 束 上 腰 、 手 拿 我 的 杖 前 去 . 若 遇 見 人 、 不 要 向 他 問 安 . 人 若 向 你 問 安 、 也 不 要 回 答 . 要 把 我 的 杖 放 在 孩 子 臉 上 。

30 孩 子 的 母 親 說 、 我 指 著 永 生 的 耶 和 華 、 又 敢 在 你 面 前 起 誓 、 我 必 不 離 開 你 。 於 是 以 利 沙 起 身 、 隨 著 他 去 了 。

31 基 哈 西 先 去 、 把 杖 放 在 孩 子 臉 上 、 卻 沒 有 聲 音 、 也 沒 有 動 靜 . 基 哈 西 就 迎 著 以 利 沙 回 來 、 告 訴 他 說 、 孩 子 還 沒 有 醒 過 來 。

32 以 利 沙 來 到 、 進 了 屋 子 、 看 見 孩 子 死 了 、 放 在 自 己 的 床 上 。

33 他 就 關 上 門 、 只 有 自 己 和 孩 子 在 裡 面 、 他 便 祈 禱 耶 和 華 .

34 上 床 伏 在 孩 子 身 上 、 口 對 口 、 眼 對 眼 、 手 對 手 . 既 伏 在 孩 子 身 上 、 孩 子 的 身 體 就 漸 漸 溫 和 了 。

35 然 後 他 下 來 、 在 屋 裡 來 往 走 了 一 趟 . 又 上 去 伏 在 孩 子 身 上 . 孩 子 打 了 七 個 噴 嚏 、 就 睜 開 眼 睛 了 。

36 以 利 沙 叫 基 哈 西 說 、 你 叫 這 書 念 婦 人 來 。 於 是 叫 了 他 來 。 以 利 沙 說 、 將 你 兒 子 抱 起 來 。

37 婦 人 就 進 來 、 在 以 利 沙 腳 前 俯 伏 於 地 、 抱 起 他 兒 子 出 去 了 。

38 以 利 沙 又 來 到 吉 甲 . 那 地 正 有 饑 荒 . 先 知 門 徒 坐 在 他 面 前 . 他 吩 咐 僕 人 說 、 你 將 大 鍋 放 在 火 上 、 給 先 知 門 徒 熬 湯 。

39 有 一 個 人 去 到 田 野 掐 菜 、 遇 見 一 棵 野 瓜 籐 、 就 摘 了 一 兜 野 瓜 、 回 來 切 了 、 擱 在 熬 湯 的 鍋 中 . 因 為 他 們 不 知 道 是 甚 麼 東 西 .

40 倒 出 來 給 眾 人 喫 、 喫 的 時 候 、 都 喊 叫 說 、 神 人 哪 、 鍋 中 有 致 死 的 毒 物 。 所 以 眾 人 不 能 喫 了 。

41 以 利 沙 說 、 拿 點 麵 來 、 就 把 麵 撒 在 鍋 中 、 說 、 倒 出 來 、 給 眾 人 喫 罷 . 鍋 中 就 沒 有 毒 了 。

42 有 一 個 人 從 巴 力 沙 利 沙 來 、 帶 著 初 熟 大 麥 作 的 餅 二 十 個 、 並 新 穗 子 、 裝 在 口 袋 裡 、 送 給 神 人 . 神 人 說 、 把 這 些 給 眾 人 喫 。

43 僕 人 說 、 這 一 點 豈 可 擺 給 一 百 人 喫 呢 。 以 利 沙 說 、 你 只 管 給 眾 人 喫 罷 . 因 為 耶 和 華 如 此 說 、 眾 人 必 喫 了 、 還 剩 下 。

44 僕 人 就 擺 在 眾 人 面 前 、 他 們 喫 了 、 果 然 還 剩 下 、 正 如 耶 和 華 所 說 的 。