1 És felemelé szavát az egész gyülekezet, és síra a nép azon az éjszakán.

2 És mindnyájan zúgolódának Mózes ellen és Áron ellen Izráel fiai, és monda nékik az egész gyülekezet: Vajha megholtunk volna Égyiptom földén! vagy ebben a pusztában vajha meghalnánk!

3 Miért is visz be minket az Úr arra a földre? hogy fegyver miatt hulljunk el? feleségeink és a kicsinyeink prédára legyenek? Nem jobb volna-é nékünk visszatérnünk Égyiptomba?

4 És mondának egymásnak: Szerezzünk elõttünk járót, és térjünk vissza Égyiptomba.

5 Akkor arczczal leborulának Mózes és Áron Izráel fiai gyülekezetének egész községe elõtt.

6 Józsué pedig, a Nún fia, és Káleb, a Jefunné fia, a kik a földnek kémlelõi közül valók valának, meghasogaták ruháikat.

7 És szólának Izráel fiai egész gyülekezetének, mondván: A föld, a melyen általmentünk, hogy megkémleljük azt, igen-igen jó föld.

8 Ha az Úrnak kedve telik bennünk, akkor bevisz minket arra a földre, és nékünk adja azt, mely tejjel és mézzel folyó föld.

9 Csakhogy ne lázongjatok az Úr ellen, se ne féljetek annak a földnek népétõl; mert õk nekünk [csak olyanok, mint a] kenyér; eltávozott tõlök az õ oltalmok, de az Úr velünk van: ne féljetek tõlök!

10 Mikor pedig az egész gyülekezet azon tanakodék, hogy megkövezze õket: megjelenék az Úrnak dicsõsége a gyülekezet sátorában Izráel minden fiának.

11 És monda az Úr Mózesnek: Meddig gyaláz engemet ez a nép? Meddig nem hisznek nékem, mind ama csudatételeim mellett sem, a melyeket cselekedtem közöttök?

12 Megverem õket döghalállal, és elvesztem õket; téged pedig nagy néppé teszlek, és õ nálánál erõsebbé.

13 És monda Mózes az Úrnak: Ha meghallják az égyiptombeliek (mert közülök hoztad fel e népet a te hatalmad által):

14 Elmondják majd e föld lakosainak, a kik hallották, hogy te Uram e nép között vagy, hogy szemtõl szembe megjelentetted magadat te Uram, és hogy a te felhõd megállott õ rajtok, és felhõoszlopban jársz te õ elõttök nappal, éjjel pedig tûzoszlopban.

15 Hogyha mind egyig elveszted e népet, így szólanak majd e népek, a melyek hallották a te híredet, mondván:

16 Mivelhogy nem vihette be az Úr e népet a földre, a mely felõl megesküdött nékik, azért öldöste le õket a pusztában.

17 Most azért hadd magasztaltassék fel az Úrnak ereje, a miképen szólottál, mondván:

18 Az Úr késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú, megbocsát hamisságot és vétket, de [a bûnöst] nem hagyja büntetlenül; megbünteti az atyák álnokságait a fiakban harmad és negyed íziglen.

19 Kérlek, kegyelmezz meg e nép hamisságának a te irgalmasságod nagy volta szerint, a miképen megbocsátottál e népnek Égyiptomtól fogva mind eddig.

20 És monda az Úr: Megkegyelmeztem a te beszéded szerint.

21 De bizonnyal élek én, és betölti az Úr dicsõsége az egész földet.

22 Hogy mindazok az emberek, a kik látták az én dicsõségemet és csudáimat, a melyeket cselekedtem Égyiptomban és e pusztában, és megkisértettek engemet immár tízszer, és nem engedtek az én szómnak:

23 Nem látják meg azt a földet, a mely felõl megesküdtem az õ atyáiknak; senki nem látja azt azok közöl, a kik gyaláztak engem.

24 De az én szolgámat, Kálebet, mivelhogy más lélek volt vele, és tökéletességgel követett engem, beviszem õt arra a földre, a melyre bement vala, és örökségül bírja azt az õ magva.

25 De Amálek és Kananeus lakik a völgyben; holnap forduljatok meg, és induljatok a pusztába, a veres tenger útján.

26 Szóla annakfelette az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván:

27 Meddig [tûrjek] e gonosz gyülekezetnek, a mely zúgolódik ellenem? Hallottam Izráel fiainak zúgolódásait, a kik zúgolódnak ellenem!

28 Mondd meg nékik: Élek én, azt mondja az Úr, hogy épen úgy cselekszem veletek, a miképen szólottatok az én füleim hallására!

29 E pusztában hullanak el a ti holttesteitek, és pedig mindazok, a kik megszámláltattak a ti teljes számotok szerint, húsz esztendõstõl fogva és azon felül, a kik zúgolódtatok ellenem.

30 És nem mentek be arra a földre, a melyre nézve felemeltem az én kezemet, hogy lakosokká teszlek abban titeket; Kálebet, a Jefunné fiát és Józsuét, a Nún fiát kivéve.

31 De kicsinyeiteket, a kik felõl azt mondtátok, hogy prédára lesznek; õket beviszem, és megismerik azt a földet, a melyet megútáltatok.

32 A ti holttesteitek azért a pusztában hullanak el.

33 A ti fiaitok pedig, mint a pásztorok, bujdosnak e pusztában negyven esztendeig, és viselik a ti paráználkodásitoknak büntetését, míglen megemésztetnek a ti holttesteitek e pusztában.

34 A napok száma szerint, a melyeken megkémleltétek a földet, ([tudniillik ]negyven napon, egy-egy napért egy-egy esztendõ), negyven esztendeig hordozzátok a ti hamisságotoknak büntetését, és megismeritek az én elfordulásomat.

35 Én, az Úr, szólottam. Bizonyára ezt mívelem az egész gonosz gyülekezettel, a mely összegyülekezett vala ellenem; ebben a pusztában emésztetnek meg, és ugyanott halnak meg.

36 A férfiak azért, a kiket elküldött vala Mózes a földnek megkémlelésére, és visszatérének és felzúdíták ellene az egész gyülekezetet, rossz hírt terjesztvén arról a földrõl:

37 Azok a férfiak azért, a kik rossz hírt terjesztének a földrõl, meghalának az Úr elõtt csapás által.

38 [Csak] Józsué, a Nún fia, és Káleb, a Jefunné fia, maradának életben ama férfiak közül, a kik mentek vala a földet megkémlelni.

39 A mint pedig elbeszélé Mózes e beszédeket Izráel fiainak, a nép felette igen keserge.

40 És felkelének reggel, és felmenének a hegy tetejére, mondván: Ímé készek vagyunk elmenni a helyre, a melyrõl szólott az Úr, mert vétkeztünk.

41 És monda Mózes: Miért hágjátok át ilyen módon az Úr akaratát, holott nem sikerülhet az [néktek.]

42 Fel ne menjetek, mert nem lesz közöttetek az Úr, hogy el ne hulljatok a ti ellenségeitek elõtt.

43 Mert az Amálek és a Kananeus van ott elõttetek, és fegyver által hulltok el. Mivelhogy elfordultatok az Úrtól, nem is lesz az Úr veletek.

44 Mindazáltal merészkedének felmenni a hegy tetejére; de az Úr szövetségének ládája és Mózes meg sem mozdulának a táborból.

45 Alászálla azért az Amálek és a Kananeus, a ki lakik vala azon a hegyen, és megverék õket, és vágák õket mind Hormáig.

1 當 下 全 會 眾 大 聲 喧 嚷 、 那 夜 百 姓 都 哭 號 。

2 以 色 列 眾 人 向 摩 西 亞 倫 發 怨 言 、 全 會 眾 對 他 們 說 、 巴 不 得 我 們 早 死 在 埃 及 地 、 或 是 死 在 這 曠 野 。

3 耶 和 華 為 甚 麼 把 我 們 領 到 那 地 、 使 我 們 倒 在 刀 下 呢 . 我 們 的 妻 子 和 孩 子 、 必 被 擄 掠 、 我 們 回 埃 及 去 豈 不 好 麼 。

4 眾 人 彼 此 說 、 我 們 不 如 立 一 個 首 領 、 回 埃 及 去 罷 。

5 摩 西 亞 倫 就 俯 伏 在 以 色 列 全 會 眾 面 前 。

6 窺 探 地 的 人 中 、 嫩 的 兒 子 約 書 亞 、 和 耶 孚 尼 的 兒 子 迦 勒 、 撕 裂 衣 服 、

7 對 以 色 列 全 會 眾 說 、 我 們 所 窺 探 經 過 之 地 、 是 極 美 之 地 。

8 耶 和 華 若 喜 悅 我 們 、 就 必 將 我 們 領 進 那 地 、 把 地 賜 給 我 們 、 那 地 原 是 流 奶 與 蜜 之 地 。

9 但 你 們 不 可 背 叛 耶 和 華 、 也 不 要 怕 那 地 的 居 民 、 因 為 他 們 是 我 們 的 食 物 、 並 且 蔭 庇 他 們 的 已 經 離 開 他 們 、 有 耶 和 華 與 我 們 同 在 、 不 要 怕 他 們 。

10 但 全 會 眾 說 、 拿 石 頭 打 死 他 們 二 人 。 忽 然 耶 和 華 的 榮 光 、 在 會 幕 中 向 以 色 列 眾 人 顯 現 。

11 耶 和 華 對 摩 西 說 、 這 百 姓 藐 視 我 要 到 幾 時 呢 、 我 在 他 們 中 間 行 了 這 一 切 神 蹟 、 他 們 還 不 信 我 要 到 幾 時 呢 。

12 我 要 用 瘟 疫 擊 殺 他 們 、 使 他 們 不 得 承 受 那 地 、 叫 你 的 後 裔 成 為 大 國 、 比 他 們 強 勝 。

13 摩 西 對 耶 和 華 說 、 埃 及 人 必 聽 見 這 事 、 因 為 你 曾 施 展 大 能 、 將 這 百 姓 從 他 們 中 間 領 上 來 。

14 埃 及 人 要 將 這 事 傳 給 迦 南 地 的 居 民 、 那 民 已 經 聽 見 你 耶 和 華 是 在 這 百 姓 中 間 . 因 為 你 面 對 面 被 人 看 見 、 有 你 的 雲 彩 停 在 他 們 以 上 、 你 日 間 在 雲 柱 中 、 夜 間 在 火 柱 中 、 在 他 們 前 面 行 。

15 如 今 你 若 把 這 百 姓 殺 了 、 如 殺 一 人 、 那 些 聽 見 你 名 聲 的 列 邦 必 議 論 說 、

16 耶 和 華 因 為 不 能 把 這 百 姓 領 進 他 向 他 們 起 誓 應 許 之 地 、 所 以 在 曠 野 把 他 們 殺 了 。

17 現 在 求 主 大 顯 能 力 、 照 你 所 說 過 的 話 說 、

18 耶 和 華 不 輕 易 發 怒 、 並 有 豐 盛 的 慈 愛 、 赦 免 罪 孽 和 過 犯 、 萬 不 以 有 罪 的 為 無 罪 、 必 追 討 他 的 罪 、 自 父 及 子 、 直 到 三 、 四 代 。

19 求 你 照 你 的 大 慈 愛 、 赦 免 這 百 姓 的 罪 孽 、 好 像 你 從 埃 及 到 如 今 、 常 赦 免 他 們 一 樣 。

20 耶 和 華 說 、 我 照 著 你 的 話 赦 免 了 他 們 。

21 然 我 指 著 我 的 永 生 起 誓 、 遍 地 要 被 我 的 榮 耀 充 滿 。

22 這 些 人 雖 看 見 我 的 榮 耀 、 和 我 在 埃 及 與 曠 野 所 行 的 神 蹟 、 仍 然 試 探 我 這 十 次 、 不 聽 從 我 的 話 、

23 他 們 斷 不 得 看 見 我 向 他 們 的 祖 宗 所 起 誓 應 許 之 地 、 凡 藐 視 我 的 、 一 個 也 不 得 看 見 、

24 惟 獨 我 的 僕 人 迦 勒 、 因 他 另 有 一 個 心 志 、 專 一 跟 從 我 、 我 就 把 他 領 進 他 所 去 過 的 那 地 . 他 的 後 裔 也 必 得 那 地 為 業 。

25 亞 瑪 力 人 和 迦 南 人 住 在 谷 中 、 明 天 你 們 要 轉 回 、 從 紅 海 的 路 往 曠 野 去 。

26 耶 和 華 對 摩 西 亞 倫 說 、

27 這 惡 會 眾 向 我 發 怨 言 、 我 忍 耐 他 們 要 到 幾 時 呢 、 以 色 列 人 向 我 所 發 的 怨 言 、 我 都 聽 見 了 。

28 你 們 告 訴 他 們 、 耶 和 華 說 、 我 指 著 我 的 永 生 起 誓 、 我 必 要 照 你 們 達 到 我 耳 中 的 話 待 你 們 。

29 你 們 的 屍 首 必 倒 在 這 曠 野 、 並 且 你 們 中 間 凡 被 數 點 、 從 二 十 歲 以 外 向 我 發 怨 言 的 、

30 必 不 得 進 我 起 誓 應 許 叫 你 們 住 的 那 地 、 惟 有 耶 孚 尼 的 兒 子 迦 勒 和 嫩 的 兒 子 約 書 亞 、 纔 能 進 去 。

31 但 你 們 的 婦 人 孩 子 、 就 是 你 們 所 說 、 要 被 擄 掠 的 、 我 必 把 他 們 領 進 去 、 他 們 就 得 知 你 們 所 厭 棄 的 那 地 。

32 至 於 你 們 、 你 們 的 屍 首 必 倒 在 這 曠 野 。

33 你 們 的 兒 女 必 在 曠 野 飄 流 四 十 年 、 擔 當 你 們 淫 行 的 罪 、 直 到 你 們 的 屍 首 在 曠 野 消 滅 。

34 按 你 們 窺 探 那 地 的 四 十 日 、 一 年 頂 一 日 、 你 們 要 擔 當 罪 孽 四 十 年 、 就 知 道 我 與 你 們 疏 遠 了 。

35 我 耶 和 華 說 過 、 我 總 要 這 樣 待 這 一 切 聚 集 敵 我 的 惡 會 眾 、 他 們 必 在 這 曠 野 消 滅 、 在 這 裡 死 亡 。

36 摩 西 所 打 發 窺 探 那 地 的 人 回 來 、 報 那 地 的 惡 信 、 叫 全 會 眾 向 摩 西 發 怨 言 、

37 這 些 報 惡 信 的 人 、 都 遭 瘟 疫 、 死 在 耶 和 華 面 前 .

38 其 中 惟 有 嫩 的 兒 子 約 書 亞 、 和 耶 孚 尼 的 兒 子 迦 勒 、 仍 然 存 活 。

39 摩 西 將 這 些 話 告 訴 以 色 列 眾 人 、 他 們 就 甚 悲 哀 。

40 清 早 起 來 上 山 頂 去 、 說 、 我 們 在 這 裡 、 我 們 有 罪 了 、 情 願 上 耶 和 華 所 應 許 的 地 方 去 。

41 摩 西 說 、 你 們 為 何 違 背 耶 和 華 的 命 令 呢 、 這 事 不 能 順 利 了 。

42 不 要 上 去 、 因 為 耶 和 華 不 在 你 們 中 間 、 恐 怕 你 們 被 仇 敵 殺 敗 了 。

43 亞 瑪 力 人 、 和 迦 南 人 、 都 在 你 們 面 前 、 你 們 必 倒 在 刀 下 、 因 你 們 退 回 不 跟 從 耶 和 華 、 所 以 他 必 不 與 你 們 同 在 。

44 他 們 卻 擅 敢 上 山 頂 去 、 然 而 耶 和 華 的 約 櫃 和 摩 西 、 沒 有 出 營 。

45 於 是 亞 瑪 力 人 、 和 住 在 那 山 上 的 迦 南 人 、 都 下 來 擊 打 他 們 、 把 他 們 殺 退 了 、 直 到 何 珥 瑪 。