1 És lõn, hogy panaszolkodék a nép az Úr hallására, [hogy] rosszul [van dolga.] És meghallá az Úr, és haragra gerjede, és felgyullada ellenök az Úrnak tüze és megemészté a tábornak szélét.2 Kiálta azért a nép Mózeshez, és könyörge Mózes az Úrnak, és megszünék a tûz.3 És nevezé azt a helyet Thaberának; mert felgyulladt vala ellenök az Úrnak tüze.4 De a gyülevész nép, a mely köztök vala, kívánságba esék, és Izráel fiai is újra síránkozni kezdének, és mondának: Kicsoda ád nékünk húst ennünk?5 Visszaemlékezünk a halakra, a melyeket ettünk Égyiptomban ingyen, az ugorkákra és dinnyékre, a párhagymákra, vereshagymákra és a foghagymákra.6 Most pedig a mi lelkünk eleped, mindennek híjával lévén; szemünk elõtt nincs egyéb mint manna.7 (A manna pedig olyan vala mint a kóriándrum magva, a színe pedig mint a bdelliomnak színe.8 Kiomol vala pedig a nép, és szedik vala [a mannát], és õrlik vala kézimalmokban, vagy megtörik vala mozsárban, és megfõzik vala fazékban, és csinálnak vala abból pogácsákat: az íze pedig olyan vala, mint az olajos kalácsé.9 Mikor pedig a harmat leszáll vala a táborra éjjel, a manna is mindjárt leszáll vala arra.)10 És meghallá Mózes, hogy sír a nép, az õ nemzetsége szerint, kiki az õ sátorának nyílása elõtt; és igen felgerjede az Úr haragja, és nem tetszék az Mózesnek.11 És monda Mózes az Úrnak: Miért nyomorítád meg a te szolgádat? és miért nem találék kegyelmet a te szemeid elõtt, hogy ez egész népnek terhét én reám vetéd?12 Avagy tõlem fogantatott-e mind ez egész nép? avagy én szûltem-e õt, hogy azt mondod nékem: Hordozd õt a te kebleden, a miképen hordozza a dajka a csecsemõt, arra a földre, a mely felõl megesküdtél az õ atyáinak?13 Hol vegyek én húst, hogy adjam azt mind ez egész népnek? mert reám sírnak, mondván: Adj nékünk húst, hadd együnk!14 Nem viselhetem én magam mind ez egész népet; mert erõm felett van.15 Ha így cselekszel velem, kérlek ölj meg engemet, ölj meg ha kedves vagyok elõtted, hogy ne lássam az én nyomorúságomat.16 Monda azért az Úr Mózesnek: Gyûjts egybe nékem hetven férfiút Izráel vénei közül, a kikrõl tudod, hogy vénei a népnek és annak elõljárói, és vidd õket a gyülekezet sátorához, és álljanak ott veled.17 Akkor alá szállok, és szólok ott veled, és elszakasztok abból a lélekbõl, a mely te benned van, és teszem õ beléjök, hogy viseljék te veled a népnek terhét, és ne viseljed te magad.18 A népnek pedig mondd meg: Készítsétek el magatokat holnapra, és húst esztek; mert sírtatok az Úr hallására, mondván: Kicsoda ád nékünk húst ennünk? mert jobban vala nékünk dolgunk Égyiptomban. Azért az Úr ád néktek húst és enni fogtok.19 Nem [csak] egy napon esztek, sem két napon, sem öt napon, sem tíz napon, sem húsz napon;20 Hanem egy egész hónapig, míglen kijön az orrotokon, és útálatossá lesz elõttetek; mivelhogy megvetettétek az Urat, a ki közöttetek van; és sírtatok õ elõtte mondván: Miért jöttünk ide ki Égyiptomból?21 És monda Mózes: Hatszáz ezer gyalogos e nép, a mely között én vagyok, és te azt mondod: Húst adok nékik, és esznek egy egész hónapig?!22 Nemde juhok és ökrök vágattatnak-é nékik, hogy elég legyen nékik? vagy a tengernek minden hala összegyûjtetik-é nékik, hogy elég legyen nékik?23 Akkor monda az Úr Mózesnek: Avagy megrövidült-é az Úrnak keze? Majd meglátod: beteljesedik-é néked az én beszédem vagy nem?24 Kiméne azért Mózes, és elmondá a népnek az Úr beszédét, és összegyûjte hetven férfiút a nép vénei közül, és állatá õket a sátor körül.25 Akkor leszálla az Úr felhõben, és szóla néki, és elszakaszta abból a lélekbõl, a mely vala õ benne, és adá a hetven vén férfiúba. Mihelyt pedig megnyugovék õ rajtok a lélek, menten prófétálának, de nem többé.26 Két férfiú azonban elmaradt vala a táborban; egyiknek neve Eldád, a másiknak neve Médád, és ezeken is megnyugodott vala a lélek; mert azok is az összeírottak közül valók, de nem mentek vala el a sátorhoz, és mégis prófétálának a táborban.27 Elfutamodék azért egy ifjú, és megjelenté Mózesnek, és monda: Eldád és Médád prófétálnak a táborban.28 Akkor felele Józsué, a Nún fia, Mózes szolgája, az õ választottai közül való, és monda: Uram, Mózes, tiltsd meg õket!29 És felele néki Mózes: Avagy érettem buzgólkodol-é? Vajha az Úrnak minden népe próféta volna, hogy adná az Úr az õ lelkét õ beléjök.30 Ezután visszatére Mózes a táborba, õ és az Izráel vénei.31 És szél jöve ki az Úrtól, és hoza fürjeket a tengertõl, és bocsátá a táborra egynapi járásnyira egy felõl, és egynapi járásnyira más felõl a tábor körül, és mintegy két sing magasságnyira a földnek színén.32 Akkor felkele a nép [és] azon az egész napon, és egész éjjel, és az egész következõ napon gyûjtének magoknak fürjeket, a ki keveset gyûjtött is, gyûjtött tíz hómert, és kiteregeték azokat magoknak a tábor körül.33 A hús még foguk között vala, és meg sem emésztették vala, a mikor az Úrnak haragja felgerjede a népre és megveré az Úr a népet igen nagy csapással.34 És elnevezék azt a helyet Kibrot-thaavának: mert ott temeték el a mohó népet.35 Kibrot-thaavától elméne a nép Haseróthba; és ott valának Haseróthban.
1 眾 百 姓 發 怨 言 、 他 們 的 惡 語 達 到 耶 和 華 的 耳 中 . 耶 和 華 聽 見 了 就 怒 氣 發 作 、 使 火 在 他 們 中 間 焚 燒 、 直 燒 到 營 的 邊 界 。2 百 姓 向 摩 西 哀 求 、 摩 西 祈 求 耶 和 華 、 火 就 熄 了 。3 那 地 方 便 叫 作 他 備 拉 、 因 為 耶 和 華 的 火 燒 在 他 們 中 間 。4 他 們 中 間 的 閒 雜 人 大 起 貪 慾 的 心 . 以 色 列 人 又 哭 號 說 、 誰 給 我 們 肉 喫 呢 。5 我 們 記 得 在 埃 及 的 時 候 、 不 花 錢 就 喫 魚 、 也 記 得 有 黃 瓜 、 西 瓜 、 壇 菜 、 棣 、 蒜 。6 現 在 我 們 的 心 血 枯 竭 了 、 除 這 麼 哪 以 外 、 在 我 們 眼 前 並 沒 有 別 的 東 西 。7 這 麼 哪 彷 彿 芫 荽 子 、 又 好 像 珍 珠 。8 百 姓 周 圍 行 走 、 把 麼 哪 收 起 來 、 或 用 磨 推 、 或 用 臼 搗 、 煮 在 鍋 中 、 又 作 成 餅 、 滋 味 好 像 新 油 。9 夜 間 露 水 降 在 營 中 、 麼 哪 也 隨 著 降 下 。10 摩 西 聽 見 百 姓 、 各 在 各 家 的 帳 棚 門 口 哭 號 。 耶 和 華 的 怒 氣 便 大 發 作 、 摩 西 就 不 喜 悅 。11 摩 西 對 耶 和 華 說 、 你 為 何 苦 待 僕 人 、 我 為 何 不 在 你 眼 前 蒙 恩 、 竟 把 這 管 理 百 姓 的 重 任 加 在 我 身 上 呢 .12 這 百 姓 豈 是 我 懷 的 胎 、 豈 是 我 生 下 來 的 呢 。 你 竟 對 我 說 、 把 他 們 抱 在 懷 裡 、 如 養 育 之 父 抱 喫 奶 的 孩 子 、 直 抱 到 你 起 誓 應 許 給 他 們 祖 宗 的 地 去 。13 我 從 哪 裡 得 肉 給 這 百 姓 喫 呢 、 他 們 都 向 我 哭 號 說 、 你 給 我 們 肉 喫 罷 。14 管 理 這 百 姓 的 責 任 太 重 了 、 我 獨 自 擔 當 不 起 。15 你 這 樣 待 我 、 我 若 在 你 眼 前 蒙 恩 、 求 你 立 時 將 我 殺 了 、 不 叫 我 見 自 己 的 苦 情 。16 耶 和 華 對 摩 西 說 、 你 從 以 色 列 的 長 老 中 招 聚 七 十 個 人 、 就 是 你 所 知 道 作 百 姓 的 長 老 和 官 長 的 、 到 我 這 裡 來 、 領 他 們 到 會 幕 前 、 使 他 們 和 你 一 同 站 立 。17 我 要 在 那 裡 降 臨 與 你 說 話 、 也 要 把 降 於 你 身 上 的 靈 分 賜 他 們 、 他 們 就 和 你 同 當 這 管 百 姓 的 重 任 、 免 得 你 獨 自 擔 當 。18 又 要 對 百 姓 說 、 你 們 應 當 自 潔 、 豫 備 明 天 喫 肉 、 因 為 你 們 哭 號 說 、 誰 給 我 們 肉 喫 、 我 們 在 埃 及 很 好 . 這 聲 音 達 到 了 耶 和 華 的 耳 中 、 所 以 他 必 給 你 們 肉 喫 。19 你 們 不 止 喫 一 天 、 兩 天 、 五 天 、 十 天 、 二 十 天 、20 要 喫 一 個 整 月 、 甚 至 肉 從 你 們 鼻 孔 裡 噴 出 來 、 使 你 們 厭 惡 了 、 因 為 你 們 厭 棄 住 在 你 們 中 間 的 耶 和 華 、 在 他 面 前 哭 號 說 、 我 們 為 何 出 了 埃 及 呢 。21 摩 西 對 耶 和 華 說 、 這 與 我 同 住 的 百 姓 、 步 行 的 男 人 有 六 十 萬 、 你 還 說 、 我 要 把 肉 給 他 們 、 使 他 們 可 以 喫 一 個 整 月 。22 難 道 給 他 們 宰 了 羊 群 牛 群 、 或 是 把 海 中 所 有 的 魚 、 都 聚 了 來 、 就 彀 他 們 喫 麼 。23 耶 和 華 對 摩 西 說 、 耶 和 華 的 膀 臂 豈 是 縮 短 了 麼 . 現 在 要 看 我 的 話 向 你 應 驗 不 應 驗 。24 摩 西 出 去 將 耶 和 華 的 話 告 訴 百 姓 、 又 招 聚 百 姓 的 長 老 中 七 十 個 人 來 、 使 他 們 站 在 會 幕 的 四 圍 。25 耶 和 華 在 雲 中 降 臨 、 對 摩 西 說 話 、 把 降 與 他 身 上 的 靈 分 賜 那 七 十 個 長 老 . 靈 停 在 他 們 身 上 的 時 候 、 他 們 就 受 感 說 話 、 以 後 卻 沒 有 再 說 。26 但 有 兩 個 人 仍 在 營 裡 、 一 個 名 叫 伊 利 達 、 一 個 名 叫 米 達 、 他 們 本 是 在 那 些 被 錄 的 人 中 、 卻 沒 有 到 會 幕 那 裡 去 、 靈 停 在 他 們 身 上 、 他 們 就 在 營 裡 說 豫 言 。27 有 個 少 年 人 跑 來 告 訴 摩 西 說 、 伊 利 達 、 米 達 在 營 裡 說 豫 言 。28 摩 西 的 幫 手 嫩 的 兒 子 約 書 亞 、 就 是 摩 西 所 揀 選 的 一 個 人 、 說 、 請 我 主 摩 西 禁 止 他 們 。29 摩 西 對 他 說 、 你 為 我 的 緣 故 嫉 妒 人 麼 。 惟 願 耶 和 華 的 百 姓 都 受 感 說 話 、 願 耶 和 華 把 他 的 靈 降 在 他 們 身 上 。30 於 是 摩 西 和 以 色 列 的 長 老 、 都 回 到 營 裡 去 。31 有 風 從 耶 和 華 那 裡 颳 起 、 把 鵪 鶉 由 海 面 颳 來 、 飛 散 在 營 邊 和 營 的 四 圍 、 這 邊 約 有 一 天 的 路 程 、 那 邊 約 有 一 天 的 路 程 、 離 地 面 約 有 二 肘 。32 百 姓 起 來 、 終 日 終 夜 、 並 次 日 一 整 天 、 捕 取 鵪 鶉 、 至 少 的 也 取 了 十 賀 梅 珥 、 為 自 己 擺 列 在 營 的 四 圍 。33 肉 在 他 們 牙 齒 之 間 、 尚 未 嚼 爛 、 耶 和 華 的 怒 氣 就 向 他 們 發 作 、 用 最 重 的 災 殃 擊 殺 了 他 們 。34 那 地 方 便 叫 作 基 博 羅 哈 他 瓦 〔 就 是 貪 欲 之 人 的 墳 墓 〕 、 因 為 他 們 在 那 裡 葬 埋 那 起 貪 慾 之 心 的 人 。35 百 姓 從 基 博 羅 哈 他 瓦 走 到 哈 洗 錄 、 就 住 在 哈 洗 錄 。