1 És kiálta egy asszony a próféták fiainak feleségei közül Elizeushoz, és monda: A te szolgád, az én férjem meghalt; te tudod, hogy a te szolgád félte az Urat. Eljött pedig a hitelezõ, hogy elvigye mind a két gyermekemet, hogy néki szolgái legyenek.

2 Monda néki Elizeus: Mit cselekedjem veled? Mondd meg nékem, mi van a házadban? Monda az: A te szolgálóleányod házában nincs egyéb, csak egy korsó olaj.

3 Akkor monda: Menj el, kérj ott kinn minden te szomszédidtól üres edényeket, de ne keveset;

4 És menj be és zárkózzál be magad a te fiaiddal, és tölts [az olajból] mindenik edénybe, és a tele edényt állítsd félre.

5 És elment õ tõle, és bezárkózott az õ fiaival, azok hordták néki [az edényeket], õ maga pedig csak töltögetett.

6 És mikor megtöltötte az edényeket, monda az õ fiának: Hozz ide még egy edényt. Felele az: Nincs több edény; és akkor megállott az olaj.

7 És elment, és elmondá ezt az Isten emberének. Az pedig monda: Menj el, add el az olajat, és fizesd ki hitelezõdet; te pedig és a te fiaid éljetek a maradékából.

8 És történt ebben az idõben, hogy Elizeus Súnembe ment. Ott volt egy gazdag asszony, a ki tartóztatá õt, hogy [nála] egyék kenyeret. És lõn, hogy valamikor csak arra járt, betért oda, hogy kenyeret egyék.

9 És monda [az asszony] a férjének: Ímé úgy veszem észre, hogy az az Isten embere, a ki szüntelen erre jár által, szent ember;

10 Csináljunk, kérlek, egy kicsiny felházat, és tegyünk abba néki egy ágyat, asztalt, széket és gyertyatartót, hogy mikor hozzánk jön, hadd térjen oda.

11 És történt egy napon, hogy oda ment [Elizeus,] és megszállott a felházban, és megpihent ott.

12 És monda Géházinak, az õ szolgájának: Hívd ide azt a Súnemitát. Elõhívá azért azt, és eleibe álla.

13 Megmondotta volt pedig néki: Mondd meg néki: Ímé nagy szorgalmatossággal szolgálsz nékünk, [mit kivánsz], hogy cselekedjem veled? Nincs-é valami mondani valód a király elõtt, vagy a sereg fõvezére elõtt? És monda az: Én az én nemzetségem között [békességgel] lakom.

14 Monda [Elizeus:] Mit lehetne tehát érette tennünk? Felele Géházi: Nincs fia és a férje vén ember.

15 És monda: Hívd ide! És a mikor oda hívta, megállott az ajtóban.

16 És monda [Elizeus:] Esztendõ ilyenkorra fiút fogsz ölelni. És monda az: Ne, édes uram, Isten embere, ne mondj képtelen dolgot a te szolgálóleányodnak!

17 És teherbe esék az asszony és fiat szült abban az idõben, a melyet megmondott volt Elizeus.

18 De mikor megnõtt a gyermek, történt, hogy egy napon kiment az õ atyjához, az aratókhoz,

19 És monda az õ atyjának: Jaj fejem, jaj fejem! És monda [az õ atyja] a szolgának: Vidd el õt az anyjához.

20 Ki mikor felvette õt, vivé az õ anyjához, és az az ölében tartá délig, és akkor meghalt.

21 És felméne az [asszony], és az Isten emberének ágyára tevé õt, és az [ajtót] bezárván kijöve [onnét.]

22 És elõhívatá az õ férjét és monda: Kérlek, küldj ide nékem egyet a szolgák közül és egy szamarat, hadd menjek el hamar az Isten emberéhez, és mindjárt megjövök.

23 És az monda: Miért mégy õ hozzá, ma nincs sem újhold, sem szombat? Felele az: Csak hagyd rám!

24 És megnyergelé a szamarat, és monda a szolgának: Hajtsd és siess, ne késlelj engem a menésben, hanem ha mondándom néked.

25 És elmenvén, juta az Isten emberéhez a Kármel hegyére. És mikor meglátá õt az Isten embere távolról, monda Géházinak, az õ szolgájának: Ímé a Súnemita ez!

26 Fuss, kérlek, eleibe, és kérdezd meg tõle, ha békességben van-é mind õ, mind az õ férje, mind az õ gyermeke? Monda az: Békességben!

27 Mikor pedig az Isten emberéhez jutott a hegyre, átölelte az õ lábait; de Géházi oda ment, hogy elûzze õt, az Isten embere azonban így szólt: Hagyj békét néki, mert megkeseredett az õ szíve, és az Úr eltitkolta tõlem, és nem jelentette meg nékem.

28 És monda az: Vajjon én kértem-é fiat az én uramtól? Nemde nem mondám-é néked: Ne csalj meg engemet?

29 És monda [Elizeus] Géházinak: Övezd fel derekadat, és vedd kezedbe az én pálczámat, és menj el, ha valakivel találkozol, ne köszönj néki, és annak is, a ki köszön néked, ne felelj, és az én pálczámat tedd a gyermek arczára.

30 De a gyermeknek anyja monda: Él az Úr és él a te lelked, hogy el nem hagylak téged. Felkele azért és követé õt.

31 Géházi pedig már elõttök elment volt, és a pálczát a gyermek arczára fekteté, de nem szólott és nem is eszmélt rá [a gyermek.] Azért visszatért eleibe, és megmondá néki, mondván: Nem támadt fel a gyermek.

32 És bement Elizeus a házba, és ímé a gyermek ott feküdt halva az õ ágyán.

33 És bement, és bezárta az ajtót magára és a gyermekre, és könyörgött az Úrnak.

34 És az [ágyra] felhágván, a gyermekre feküdt, és az õ száját a gyermek szájára tevé, szemeit szemeire, kezeit kezeire, és ráborult, és megmelegedék a gyermek teste.

35 Azután felállott, és egyszer alá és fel járt a házban, majd újra felment és reáborult. Akkor a gyermek prüsszente vagy hétszer, és felnyitá szemeit a gyermek.

36 Õ pedig szólítá Géházit, és monda: Hívd ide a Súnemitát. És oda hívá azt. És mikor oda ment, monda: Vedd a te fiadat.

37 Ki mikor bement, lábához esék, és leborula a földre, és az õ fiát fogván, kiméne.

38 Azután visszament Elizeus Gilgálba. Éhség vala pedig akkor az országban, és a próféták fiai õ vele laknak vala. És monda az õ szolgájának: Tedd fel a nagy fazekat, és fõzz valami fõzeléket a próféták fiainak.

39 Kiméne azért egy a mezõre, hogy paréjt szedjen. És [holmi] vad indákra találván, tele szedé az õ ruháját azokról sártökkel, és mikor hazament, belevagdalta a fazékba fõzeléknek; de nem tudta, hogy mi az?

40 Mikor azután feladták a férfiaknak, hogy egyenek, és õk enni kezdének a fõzelékbõl, felkiáltának és mondának: Halál van a fazékban, Isten embere! És nem bírták megenni.

41 Õ pedig monda: Hozzatok lisztet. És beleveté azt a fazékba, és monda: Add fel immár a népnek, hadd egyenek. És nem volt [már] semmi rossz a fazékban.

42 Jöve pedig egy férfi Baál Sálisából, és hoz vala az Isten emberének elsõ zsengék kenyereit, húsz árpakenyeret, és megzsendült gabonafejeket az õ ruhájában; de õ monda: Add a népnek, hadd egyenek.

43 Felele az õ szolgája: Minek adjam ezt száz embernek? Õ pedig monda ismét: Add a népnek, hadd egyenek, mert ezt mondja az Úr: Esznek és még marad is.

44 És õ eleikbe adá, és evének, és még maradt is belõle, az Úrnak beszéde szerint.

1 一位先知门徒的妻子哀求以利沙说： "你仆人我的丈夫死了， 你知道你的仆人是敬畏耶和华的。现在债主来要抓我的两个孩子作他的奴仆。"

2 以利沙对他说： "我可以为你作什么呢？告诉我， 你家里有什么呢？"她说： "婢女家中除了一瓶油以外， 什么也没有。"

3 以利沙说： "你到外面去向你所有的邻居借空器皿， 要尽量多借。

4 然后回去， 把你和你儿子关在家里， 你要把油倒在所有器皿里面， 装满了的就放在一边。"

5 于是妇人离开了他， 把自己和儿子关在门内； 她的儿子不住地把器皿拿到她面前， 她就把油倒进去。

6 器皿都倒满了的时候， 她对儿子说： "再拿一个器皿给我。"他对她说： "再没有器皿了。"油就止住了。

7 她去告诉神人， 神人说： "你去把油卖掉， 还清你的债务， 你和你的儿子可以靠着剩下的过活。"

8 有一天， 以利沙经过书念的时候， 那里有一位贵妇坚持留他吃饭； 于是以后每逢他从那里经过， 他总进去吃饭。

9 那妇人对她的丈夫说： "你看， 我知道那常从我们这里经过的， 是个圣洁的神人。

10 让我们盖一间有墙的小阁， 为他在里面摆设睡床、桌子、椅子和灯盏； 他到我们这里来的时候， 就可以到那里休息。"

11 有一天， 以利沙来到那里， 就上小阁休息， 在那里躺下。

12 他对他的仆人基哈西说： "你去叫这书念的妇人来。"于是他叫了她来， 站在他的面前。

13 他对他的仆人说： "你对她说： ‘看哪！ 你为我们费了这么多心思。我可以为你作些什么呢？你有事要我替你向王或军长说的吗？’"她说： "我住在自己的人民中间。"

14 于是他说： "我到底可以为她作些什么呢？"基哈西说： "她没有儿子， 而她的丈夫又老了。"

15 于是以利沙对他说： "再叫她来。"他就再去叫了她来， 她就站在门口。

16 以利沙说： "明年这个时分， 时候到了， 你必怀抱一个儿子。"她说： "神人哪！ 不要欺哄你的婢女。"

17 这妇人果然怀了孕， 到明年这个时分， 时候到了， 她就生了一个儿子， 正如以利沙对她所说的。

18 孩子渐渐长大。有一天， 他出来到收割的人中找他的父亲。

19 他对他的父亲说： "我的头啊！ 我的头啊！ "他的父亲对仆人说： "把他抱到他母亲那里。"

20 于是仆人把他抱着， 送到他母亲那里。孩子坐在他母亲的双膝上， 到中午就死了。

21 她把孩子抱上小阁， 放在神人的床上； 她把他关在里面， 就出去了。

22 她呼唤她的丈夫， 说： "请你派一个仆人和一头驴子给我。我要赶到神人那里， 立刻就回来。"

23 他说： "为什么你要在今天去见他呢？今天既不是月朔， 也不是安息日。"她说： "一切都平安。"

24 于是她把驴套上鞍， 对她的仆人说： "你来赶驴子走吧， 除非我告诉你， 否则不要因为我慢下来。"

25 于是她起程， 去到迦密山神人那里。神人从远处看见她的时候， 就对他的仆人基哈西说： "看哪！ 书念的妇人在那边呢！

26 现在你跑去迎接她， 对她说： ‘你平安吗？你的丈夫平安吗？你的儿子平安吗？’"她说： "都平安。"

27 她来到山上神人那里， 就抱住神人的脚； 基哈西上前要推开她， 但神人说： "由她吧， 因为她的心灵很痛苦。耶和华隐瞒我， 没有告诉我。"

28 她说： "我有向我主求过儿子吗？我不是说过： ‘不要欺哄我’的吗？"

29 神人对基哈西说： "你束上腰， 手里拿着我的手杖前去； 不论遇见的是谁， 都不要向他问安； 若是有人向你问安， 你也不要回答他， 只要去把我的手杖放在孩子的脸上。"

30 孩子的母亲说： "我指着永活的耶和华和你的性命起誓， 我决不会离开你。"神人只好起身随她而去。

31 基哈西在他们前面去了， 把手杖放在孩子的脸上， 可是没有声音， 也没有反应； 于是他回来迎着以利沙， 告诉他说： "那孩子还没有醒过来。"

32 以利沙来到书念妇人的家， 看见孩子已经死了， 躺在他的床上。

33 于是他进去， 把自己和孩子二人关在门内， 然后向耶和华祷告。

34 他又上床伏在孩子身上， 使自己的口对着孩子的口， 自己的眼对着孩子的眼， 自己的手放在孩子的手上； 他伏在孩子身上， 孩子的身体就渐渐温暖起来。

35 然后他下来在房内来回走了一趟， 再上去， 伏在孩子身上； 那孩子打了七个喷嚏， 跟着就张开了眼睛。

36 神人呼唤基哈西， 说： "你去叫那书念的妇人来。"他就去叫她， 她来到他那里， 他就说： "把你的儿子抱起来。"

37 于是她进去， 在他的脚前下拜， 俯伏在地上； 然后把儿子抱起来， 出去了。

38 以利沙又回到吉甲， 那地正发生饥荒。先知的门徒坐在他面前。他对他的仆人说： "把大锅放在火上， 给先知的门徒们煮点东西吃。"

39 有一个人到田野那里去采摘野菜。他找到一棵野瓜藤， 就摘下藤上的野瓜装满了他的衣服。他回来， 把瓜切了放入煮东西的锅中， 他们不知道是什么东西。

40 后来他们倒出来给众人吃， 他们在吃锅里的东西的时候， 都惨叫起来， 说： "神人哪！ 锅中有致死的毒物！ "他们就不能吃了。

41 他说： "拿些面给我。"他把面放在锅中， 说： "倒出来给众人吃吧。"锅里就没有毒了。

42 有一个人从巴力．沙利沙来， 他带给神人二十个用初熟大麦做的饼， 还有新穗子； 以利沙说： "把这些给众人吃吧！ "

43 他的仆人说： "我怎能把这一些食物摆在一百个人面前呢？"神人说： "给众人吃吧， 因为耶和华这样说： ‘他们要吃， 而且还有剩下的。’"

44 于是仆人摆在众人面前， 他们都吃， 而且还有剩下的， 正如耶和华所说的。