1 És monda Elizeus: Halljátok meg az Úr beszédét. Ezt mondja az Úr: Holnap ilyenkor egy köböl zsemlyelisztet egy sikluson, és két köböl árpát egy sikluson vesznek Samaria kapujában.

2 És felelvén egy fõember, a kinek kezére támaszkodott a király, az Isten emberének, monda: Hacsak az Úr ablakokat nem csinál az égen; akkor meglehet? És monda [Elizeus:] Ímé, te szemeiddel meg fogod látni, de nem eszel belõle.

3 A kapu elõtt pedig volt négy bélpoklos férfi, a kik mondák egymásnak: Miért maradunk itt, hogy meghaljunk [éhen]?

4 Ha azt határozzuk is, hogy bemegyünk a városba, ott is inség van, és akkor ott halunk meg; ha pedig itt maradunk, akkor itt halunk meg; jertek el azért, szökjünk el a Siriabeliek táborába, ha meghagyják életünket, élünk, ha megölnek, meghalunk.

5 És felkeltek alkonyatkor, hogy a Siriabeliek táborába menjenek; és mikor odaértek a Siriabeliek táborának széléhez, ímé már nem volt ott senki.

6 Mert az Úr azt cselekedte volt, hogy a Siriabeliek tábora szekerek zörgését és lovak dobogását, és nagy sereg robogását hallotta, és mondának egymásnak: Ímé az Izráel királya bérbe fogadta meg ellenünk a Hitteusok királyit és az Égyiptombeliek királyit, hogy ellenünk jõjjenek.

7 És felkelvén elfutának alkonyatkor, és elhagyák mind sátoraikat, mind lovaikat, mind szamaraikat, a mint a tábor volt, és elfutának, csakhogy életöket megmenthessék.

8 Mikor azért e bélpoklosok a tábor széléhez értek, bemenvén egy sátorba, evének és ivának, és elvivének onnét ezüstöt, aranyat és ruhákat, és elmenvén elrejték azokat; és megtérvén más sátorba menének be, és [abból] [is] hozának és elmenvén, elrejték.

9 És monda egyik a másiknak: Nem igazán cselekszünk: ez a mai nap örömmondás napja, ha mi hallgatunk, és a virradatot megvárjuk, büntetés ér bennünket; most azért jertek és menjünk el, és mondjuk meg a király házának.

10 És elmenének, és kiáltának a város kapuján állónak, és elbeszélék nékik, mondván: Odamentünk volt a Siriabeliek táborába, és ímé már nem volt ott senki; emberek szava nem hallatszott, csak a lovak és szamarak vannak kikötve, és a sátorok úgy, a mint voltak.

11 Kiáltának azért a kapunállók, és hírré tevék ott benn a király házában.

12 És felkele éjszaka a király, és monda az õ szolgáinak: Megmondom néktek, mit csinálnak velünk a Siriabeliek. Tudják, hogy éhen vagyunk, és [csak] azért mentek ki a táborból, hogy elrejtõzzenek a mezõn, mondván: Mikor kijönnek a városból, megfogjuk õket elevenen, és bemegyünk a városba.

13 Akkor felele egy az õ szolgái közül, és monda: Ki kell választani a megmaradt lovak közül, a melyek a városban megmaradtak, ötöt, - ímé épen olyanok ezek, mint Izráelnek egész sokasága, a mely megmaradt; ímé épen olyanok ezek, mint Izráel egész sokasága, a mely elpusztult, - és küldjük ki, hadd lássuk meg.

14 És vevének két szekeret lovakkal, és kiküldé a király a siriaiak táborába, mondván: Menjetek el és nézzétek meg.

15 És mikor utánuk mentek egész a Jordánig, ímé az egész út rakva volt ruhákkal és edényekkel, a melyeket a siriaiak a sietségben elhánytak. És mikor visszajöttek a követek, és elmondák ezt a királynak:

16 Kiment a nép, és kirabolta a Siriabeliek táborát, és egy köböl zsemlyelisztet egy sikluson, és két köböl árpát egy sikluson vettek, az Úrnak beszéde szerint.

17 A király pedig azt a fõembert, a kinek kezére [szokott ]támaszkodni, oda rendelte a kapuhoz. És a nép eltapodá õt a kapuban, és meghala, a mint az Isten embere megmondotta, a ki megjövendölte ezt, mikor a király lement hozzá.

18 Úgy történt, a mint az Isten embere a királynak jövendölte: Két köböl árpát egy sikluson és egy köböl zsemlyelisztet egy sikluson adnak holnap ilyenkor Samaria kapujában.

19 És ezt felelte volt a fõember az Isten emberének, mondván: Hacsak az Úr ablakokat nem csinál az égen; akkor meglehet? és õ azt mondotta rá: Ímé te szemeiddel meg fogod látni; de nem eszel belõle.

20 És teljesen így történt vele, mert eltapodá õt a nép a kapuban és meghalt.

1 以利沙说： "你们要听耶和华的话。耶和华这样说： ‘明日大约这个时候， 在撒玛利亚的城门， 三公斤面粉只卖十一克银子， 六公斤大麦也只是卖十一克银子。’"

2 但那搀扶王的官长回答神人， 说： "即使耶和华在天上开了窗户， 也不会有这事发生。"以利沙说： "看哪， 你要亲眼看见， 却吃不着。"

3 有四个痲风病人在城门口那里， 他们彼此说： "我们为什么坐在这里等死呢？

4 我们如果说： ‘我们进城去吧！ ’城里正有饥荒， 我们就要死在那里。我们如果坐在这里， 也是要死。现在， 让我们去投降亚兰人的军队吧； 如果他们饶我们一命， 我们就可以活着； 如果他们要杀死我们， 我们就死吧。"

5 于是他们在黄昏动身去到亚兰人的军营那里； 他们来到亚兰人的军营外边， 竟看不见一个人在那里。

6 因为主使亚兰人的军队听见战车、战马和大军的声音； 他们就彼此说： "看哪， 一定是以色列王雇用了赫人的众王和埃及人的众王来攻击我们。"

7 于是他们在黄昏的时候起来逃跑， 他们丢下他们的帐幕， 他们的马匹和他们的驴子； 军营仍在那里， 他们却只顾逃命去了。

8 这些患痲风病的人来到军营的外边， 他们进入其中一座帐幕， 又吃又喝， 并且从那里取去金子、银子和衣服， 然后离去， 把东西收藏起来。他们再回去， 进入另一座帐幕， 从那里拿走财物， 去收藏起来。

9 他们彼此说： "我们这样作是不对的。今天是报好消息的日子， 我们竟不出声， 如果我们等到早上天亮， 我们就算为有罪了。现在， 来吧， 我们要去通知王家。"

10 他们就去呼喊守城门的， 告诉他们说： "我们去过亚兰人的军营那里， 看见那里一个人也没有， 也没有人声。只有马仍拴着， 驴仍拴着， 帐幕都原封不动。"

11 守城门的就喊叫起来， 又往城内给王家报信。

12 王在夜间起来， 对他的臣仆说： "我告诉你们亚兰人对我们所作的是怎么一回事。他们知道我们闹饥荒， 所以出到军营外在田野埋伏， 心里说： ‘他们必从城里出来。我们就可以活捉他们， 进入城里去了。’"

13 他的一位臣仆回答， 说： "请叫人拉五匹剩下的马来； 看哪， 它们像所有剩下在这里的以色列人， 都要像所有死去的以色列人一样； 让我们打发人去看看吧。"

14 于是他们取了两辆战车和马匹， 王差人去追踪亚兰军， 吩咐他们： "去查看吧。"

15 他们就去追踪亚兰军直到约旦河。看哪， 沿途堆满了衣物器具， 就是亚兰人在匆忙逃走时丢弃的。于是使者回去向王报告。

16 众民就出去， 抢掠亚兰人的军营。于是三公斤面粉卖十一克银子， 六公斤大麦也卖十一克银子， 好像耶和华所说的。

17 王指派那官长， 就是那搀扶他的， 在城门口镇压。众民在城门那里把他践踏在地， 他就死了， 好像神人所说的， 就是王下来到神人那里时， 他所说的。

18 这是因为当神人对王说： "明天大约这个时分， 在撒玛利亚城门口， 六公斤大麦卖十一克银子， 三公斤面粉也卖十一克银子。"

19 那官长回答神人， 说： "即使耶和华在天上开了窗户， 也不会有这事发生。"神人说： "看哪， 你要亲眼看见， 却吃不着。"

20 这事果然发生在他身上： 众民把他践踏在地， 他就死了。