1 Megjelenék pedig õ néki az Úr a Mamré tölgyesében, és õ ûl vala a sátor ajtajában, a hõ napon.
2 És felemelé az õ szemeit, és látá, hogy ímé három férfiú áll õ elõtte. És látván, eléjök siete a sátor ajtajából, és földig meghajtá magát.
3 És monda: Jó Uram, ha kedves vagyok te elõtted, kérlek, ne kerüld el a te szolgádat.
4 Hadd hozzanak, kérlek, egy kevés vizet, és mossátok meg a ti lábaitokat, és dõljetek le a fa alatt.
5 Én pedig hozok egy falat kenyeret, hogy erõsítsétek meg a ti szíveteket, azután menjetek tovább, mert azért tértetek be a ti szolgátokhoz. És mondának: Cselekedjél, a mint szólál.
6 És besiete Ábrahám a sátorba Sárához, és monda: Siess, gyúrj meg három mérték lisztlángot, és csinálj pogácsát.
7 A baromhoz is elfuta Ábrahám, és hoza egy gyenge kövér borjút, és adá a szolgának, az pedig siete azt elkészíteni.
8 És võn vajat és tejet, és a borjút, melyet elkészített vala, és eléjök tevé: és õ mellettök áll vala a fa alatt, azok pedig evének.
9 És mondának néki: Hol van Sára a te feleséged? Õ pedig felele: Ímhol van a sátorban.
10 És monda: Esztendõre ilyenkor bizonynyal megtérek hozzád és ímé akkor a te feleségednek Sárának fia lesz. Sára pedig hallgatózik vala a sátor ajtajában, mely annak háta megett vala.
11 Ábrahám pedig és Sára élemedett korú öregek valának; megszünt vala Sáránál az asszonyi természet.
12 Nevete azért Sára õ magában, mondván: Vénségemre lenne-é gyönyörûségem? meg az én uram is öreg!
13 És monda az Úr Ábrahámnak: Miért nevetett Sára, ezt mondván: Vajjon csakugyan szûlhetek-é, holott én megvénhedtem?
14 Avagy az Úrnak lehetetlen-é valami? Annak idején, esztendõre ilyenkor visszatérek hozzád, és fia lesz Sárának.
15 Sára pedig megtagadá, mondván: Nem nevettem én; mivelhogy fél vala. De monda az [Úr:] Nem úgy van, mert bizony nevettél.
16 Azután felkelvén onnan azok a férfiak, Sodoma felé tartanak vala. Ábrahám is velök méne, hogy elkisérje õket.
17 És monda az Úr: Eltitkoljam-é én Ábrahámtól, a mit tenni akarok?
18 Holott Ábrahám nagy és hatalmas néppé lesz; és benne megáldatnak a földnek minden nemzetségei.
19 Mert tudom róla, hogy megparancsolja az õ fiainak és az õ házanépének õ utánna, hogy megõrizzék az Úrnak útát, igazságot és törvényt tévén, hogy beteljesítse az Úr Ábrahámon, a mit szólott felõle.
20 Monda azután az Úr: Mivelhogy Sodomának és Gomorának kiáltása megsokasodott, és mivelhogy az õ bûnök felettébb megnehezedett:
21 Alámegyek azért és meglátom, vajjon teljességgel a hozzám felhatott kiáltás szerint cselekedtek-é vagy nem? tudni akarom.
22 És elfordulának onnan a férfiak, és menének Sodomába: Ábrahám pedig még az Úr elõtt áll vala.
23 És hozzá járula Ábrahám és monda: Avagy elveszted-é az igazat is a gonoszszal egybe?
24 Talán van ötven igaz abban a városban, avagy elveszted-é, és nem kedvezel-é a helynek az ötven igazért, a kik abban vannak?
25 Távol legyen tõled, hogy ilyen dolgot cselekedjél, hogy megöld az igazat a gonoszszal, és úgy járjon az igaz mint a gonosz: Távol legyen tõled! Avagy az egész föld bírája nem szolgáltatna-é igazságot?
26 És monda az Úr: Ha találok Sodomában a városon belõl ötven igazat, mind az egész helynek megkegyelmezek azokért.
27 És felele Ábrahám, és monda: Immár merészkedtem szólani az én Uramnak, noha én por és hamu vagyok.
28 Ha az ötven igaznak talán öt híja lesz, elveszted-é az öt miatt az egész várost? És monda: Nem vesztem el, ha találok ott negyvenötöt.
29 És ismét szóla hozzá és monda: Hátha találtatnak ott negyvenen? És monda Õ: Nem teszem meg a negyvenért.
30 Mégis monda: Kérlek, ne haragudjék meg az én Uram ha szólok: Hátha találtatnak ott harminczan? És Õ felele: Nem teszem meg, ha találok ott harminczat.
31 És õ monda: Immár merészkedtem szólani az én Uramnak: Hátha találtatnak ott húszan? Felele: Nem vesztem el a húszért.
32 És monda: Ne haragudjék kérlek az én Uram ha szólok még ez egyszer: Hátha találtatnak ott tízen? És Õ monda: Nem vesztem el a tízért.
33 És elméne az Úr, minekutánna elvégezte Ábrahámmal való beszélgetését; Ábrahám pedig megtére az õ helyére.
1 耶和华在幔利橡树那里， 向亚伯拉罕显现。那时， 是一天中最热的时候， 亚伯拉罕正坐在帐棚门口；
2 他举目观看， 忽然看见三个人在他对面站着； 亚伯拉罕看见了， 就从帐棚门口跑去迎接他们， 俯伏在地，
3 说： "我主啊， 我若在你眼前蒙恩， 求你不要离开你的仆人。
4 让我叫人拿点水来， 你们可以洗洗脚， 然后在树下歇一歇。
5 让我拿点饼来给你们吃， 使你们可以恢复精力， 然后再走， 因为你们既然到了仆人这里来， 就应该这样。"他们说： "就照着你所说的去作。"
6 亚伯拉罕赶快进帐棚， 到撒拉那里， 说： "你快拿三斗细面调和， 作些饼。"
7 亚伯拉罕又跑到牛群里， 牵了一头又嫩又好的牛犊， 交给仆人； 仆人就赶快去预备。
8 亚伯拉罕又拿了乳酪、奶和预备好的牛犊肉来， 摆在他们面前。他们吃的时候， 亚伯拉罕在树下侍候他们。
9 他们问亚伯拉罕： "你的妻子撒拉在哪里？"他回答： "在帐棚里。"
10 其中一位说： "到明年这个时候， 我必回到你这里来。那时， 你的妻子撒拉必生一个儿子。"撒拉在那人后面的帐棚门口， 也听见了这话。
11 当时， 亚伯拉罕和撒拉都老了， 撒拉的月经也停止了。
12 撒拉心里暗笑， 说： "现在我已经衰老了， 我的丈夫也老了， 我还有房事的乐趣吗？"
13 耶和华对亚伯拉罕说： "撒拉为什么暗笑说： ‘我已经老了， 真的还能生育吗？’
14 耶和华岂有难成的事吗？到明年这个时候， 我要回到你这里来， 那时， 撒拉必生一个儿子。"
15 撒拉害怕起来， 就否认， 说： "我没有笑。"但那位说： "不， 你实在笑了。"
16 三人就从那里起身， 向着所多玛观望。亚伯拉罕与他们同行， 要送他们一程。
17 耶和华说： "我要作的事， 岂可瞒着亚伯拉罕呢？
18 亚伯拉罕必要成为强大兴盛的国， 地上的万国， 都必因他得福。
19 我拣选了他， 是要他吩咐子孙， 和他的家属， 遵守我耶和华的道， 秉公行义， 好叫我耶和华应许亚伯拉罕的话都可实现。"
20 耶和华说： "控告所多玛和蛾摩拉的声音甚大， 他们的罪恶极重。
21 我现在要下去， 看看他们所行的， 是不是全像那声闻于我的控告； 如果不是， 我也会知道的。"
22 其中二人从那里动身， 向所多玛走去， 亚伯拉罕却仍然站在耶和华面前。
23 亚伯拉罕上前说： "你真的要把义人和恶人一同除灭吗？
24 假如城中有五十个义人， 你还真的要除灭那地方， 不为城里的五十个义人而赦免那地方吗？
25 你绝不会作这样的事： 把义人与恶人一同杀死， 把义人和恶人一样看待， 你绝不会这样！ 审判全地的主， 岂可不行公义吗？"
26 耶和华说： "我若在所多玛城中找到五十个义人， 我就因他们的缘故， 赦免那地方所有的人。"
27 亚伯拉罕回答， 说： "我虽然是灰尘， 还大胆地对我主说话。
28 假如这五十个义人中缺少了五个， 你会因为缺少了五个就毁灭全城吗？"他说： "我若在那里找到四十五个， 我也不会毁灭那城。"
29 亚伯拉罕再问他说： "假如在那里找到四十个呢？"他回答： "我因这四十个的缘故， 也不这样作。"
30 亚伯拉罕说： "请我主不要动怒， 容我再问： ‘假如在那里找到三十个呢？’"他回答： "我若在那里找到三十个， 也不这样作。"
31 亚伯拉罕说： "我再大胆地对我主说， 假如在那里找到二十个呢？"他回答： "我因这二十个的缘故， 也不毁灭那城。"
32 亚伯拉罕说： "请我主不要动怒， 容我问这最后的一次， 假如在那里找到十个呢？"他回答： "我因这十个的缘故， 也不毁灭那城。"
33 耶和华与亚伯拉罕说完了话， 就走了； 亚伯拉罕也回到自己的地方去了。