1 Elméne azért József és tudtára adá a Faraónak, és monda: Az én atyám és atyámfiai, juhaikkal, barmaikkal és mindenökkel valamijök volt, ide jöttek Kanaán földérõl; és most Gósen földén vannak.2 És võn ötöt az õ testvérei közûl, és állítá õket a Faraó elé.3 És monda a Faraó a [József] testvéreinek: Mi a ti életmódotok? És mondának a Faraónak: Juhpásztorok a te szolgáid, mi is, mint a mi atyáink.4 És mondának a Faraónak: Azért jöttünk, hogy e földön tartózkodjunk, mert a te szolgáid barmainak nincs legelõje, mivelhogy elhatalmazott az éhség Kanaán földén: hadd lakjanak azért most a te szolgáid Gósen földén.5 És szóla a Faraó Józsefnek, mondván: A te atyád és a te atyádfiai jöttek te hozzád.6 Égyiptom földe ímé elõtted van; e föld legjobb részében telepítsd le a te atyádat és atyádfiait, lakozzanak a Gósen földén: ha pedig tudod, hogy vannak közöttök arra termett emberek, tedd azokat az én barmaim gondviselõivé.7 Bevivé József Jákóbot is az õ atyját, és állítá õt a Faraó elé. És köszönté Jákób a Faraót.8 És monda a Faraó Jákóbnak: Hány esztendõs vagy?9 Monda pedig Jákób a Faraónak: Az én bujdosásom esztendeinek napjai száz harmincz esztendõ; kevesek és nyomorúságosak voltak az én életem esztendeinek napjai, és nem érték el az én atyáim élete esztendeinek napjait, a meddig õk bujdostak.10 És megáldá Jákób a Faraót, és kiméne a Faraó elõl.11 Megtelepíté tehát József az õ atyját és atyjafiait, és ada nékik birtokot Égyiptom földén, annak a földnek legjobb részében a Rameszesz földén; a mint megparancsolta vala a Faraó.12 És ellátja vala József az õ atyját és atyjafiait, és az õ atyjának egész házanépét kenyérrel, gyermekeik számához képest.13 És kenyér nem vala az egész föld kerekségén, mert igen nagy vala az éhség, és elalélt vala Égyiptom földe, és a Kanaán földe az éhség miatt.14 József pedig mind összeszedé a pénzt, a mi találtatik vala Égyiptomnak és Kanaánnak földén a gabonáért, a melyet azok vesznek vala; és bévivé József a pénzt a Faraó házába.15 És mikor elfogyott a pénz Égyiptom földérõl is, Kanaán földérõl is, egész Égyiptom Józsefhez méne, mondván: Adj nékünk kenyeret, miért haljunk meg szemed láttára, azért hogy nincs pénz?16 És monda József: Hozzátok ide barmaitokat, és adok néktek a ti barmaitokért, ha nincs pénz.17 És elvivék barmaikat Józsefhez, és ada nékik József kenyeret lovakért, juhokért, ökrökért és szamarakért: és eltartá õket abban az esztendõben kenyérrel az õ barmaik összeségéért.18 Mikor pedig elmúlék az esztendõ, menének hozzá a második esztendõben, és mondának néki: Nem titkolhatjuk el uramtól, hogy bizony elfogyott a pénz, és a barom-nyájak mind uramnál vannak, a mint látja az én uram semmi sem maradt, csak testünk és földünk.19 Miért veszszünk el szemed láttára mind magunk, mind földünk? végy meg minket és földünket kenyéren, és mi és a mi földünk szolgái leszünk a Faraónak; csak adj magot, hogy éljünk s ne haljunk meg, és a föld ne pusztuljon el.20 Megvevé azért József egész Égyiptom földét a Faraó részére, mert az Égyiptombeliek mind eladák az õ földjöket, mivelhogy erõt vett vala rajtok az éhség. És a föld a Faraóé lõn.21 A népet pedig egyik városból a másikba telepíté Égyiptom egyik határszélétõl másik széléig.22 Csak a papok földét nem vevé meg, mert a papoknak szabott részök vala a Faraótól és abból a szabott részbõl élnek vala, a mit nékik a Faraó ád vala; annak okáért, nem adák el az õ földjöket.23 És monda József a népnek: Ímé megvettelek titeket a mai napon, és a ti földeteket a Faraónak. Ímhol számotokra a mag, vessétek be a földet.24 És takaráskor adjatok a Faraónak egy ötödrészt; négy rész pedig legyen a tiétek, a mezõ bevetésére és éléstekre, mind magatoknak, mind házatok népének, és gyermekeiteknek eledelül.25 És mondának: Életünket megtartottad; hadd találjunk kegyelmet uram szemei elõtt, és szolgái leszünk a Faraónak.26 És törvénynyé tevé azt József mind e mai napig Égyiptom földén, hogy a Faraóé az ötödrész, csak a papok földe, egyedûl az nem volt a Faraóé.27 Lakozék azért Izráel Égyiptom földében a Gósen földén, és ott megöröködének, s megszaporodának és megsokasodának felette igen.28 Jákób pedig tizenhét esztendeig él vala Égyiptom földén, és Jákób élete esztendeinek napjai száz negyvenhét esztendõ.29 És elközelgetének Izráel halálának napjai, és hívatá az õ fiát Józsefet, s monda néki: Ha én te elõtted kedves vagyok, kérlek tedd a kezedet tomporom alá, és légy hozzám szeretettel és hûséggel: Kérlek ne temess el engem Égyiptomban.30 Midõn elaluszom az én atyáimmal, vígy ki engem Égyiptomból és temess el az õ sírjokba. És monda: Én a te beszéded szerint cselekszem.31 És monda: Esküdjél meg nékem! és megesküvék néki. És leborula Izráel az ágy fejére.

1 约瑟进去禀告法老， 说： "我的父亲和兄弟们， 带着他们的牛羊和他们所有的一切， 都从迦南地来了， 现在就在歌珊地。" 2 约瑟从他所有的兄弟当中， 挑选了五个人， 把他们带到法老面前。 3 法老问约瑟的兄弟们说： "你们是作什么的？"他们回答法老： "仆人们是牧羊人， 我们和我们的祖先都是一样。" 4 他们又对法老说： "我们来是要在这地寄居， 因为迦南地的饥荒严重， 你仆人们的羊群没有草吃， 所以， 现在求你容许你仆人住在歌珊地。" 5 法老对约瑟说： "你的父亲和兄弟们到你这里来了； 6 埃及地都在你面前， 你只管叫你的父亲和兄弟们住在这地最好的地方， 他们可以住在歌珊地。你如果知道他们中间有能干的人， 可以派他们看管我的牲畜。" 7 约瑟把他父亲雅各带到法老面前， 雅各就给法老祝福。 8 法老问雅各： "你有多大年纪了？" 9 雅各回答法老： "我寄居在世的年日是一百三十岁。我一生的年日又少又苦， 不及我祖先寄居在世的年日。" 10 雅各又给法老祝福， 然后离开法老出去了。 11 约瑟照着法老的吩咐安置他的父亲和兄弟们， 把兰塞地， 就是埃及地最好的地方， 给他们作产业。 12 约瑟照着孩子的数目， 用粮食供养他的父亲、兄弟们， 以及父亲的家人。 13 那时， 遍地都没有粮食， 因为饥荒非常严重。埃及地和迦南地的人， 因为饥荒的缘故都饿昏了。 14 约瑟收集了埃及地和迦南地所有的银子， 就是众人买粮的银子； 约瑟就把那些银子交到法老的王宫去。 15 埃及地和迦南地的银子都用尽了， 埃及众人就来到约瑟那里， 说： "银子已用完了。求你给我们粮食吧， 我们为什么要饿死在你面前呢？" 16 约瑟回答： "如果银子用完了， 可以把你们的牲畜给我， 我就把粮食给你们， 交换你们的牲畜。" 17 于是， 他们把牲畜带到约瑟那里， 约瑟就把粮食给他们， 交换他们的马匹、羊群、牛群和驴。那一年， 约瑟就用粮食交换他们所有的牲畜， 来养活他们。 18 那一年过后， 第二年他们又来到约瑟那里， 对他说： "我们不向我主隐瞒， 我们的银子都用尽了， 牲畜也归了我主； 在我主面前， 除了我们的身体和田地以外， 什么也没有剩下了。 19 为什么我们和我们的田地要在你面前消灭呢？求你用粮食买我们和我们的田地， 我们和田地就必为法老效劳了。又求你给我们谷种， 使我们可以活着， 不至死亡， 田地也不至荒芜。" 20 于是， 约瑟为法老买了埃及所有的田地， 因为埃及人遭遇了严重的饥荒， 各人都卖了自己的田地。这样， 那地就都归法老所有。 21 至于人民， 约瑟把他们迁到城市里去（"约瑟把他们迁到城市里去"有古卷及古译本作"使他们成了奴仆"）， 从埃及境内的一端， 直到另一端。 22 只有祭司的田地， 约瑟没有买， 因为祭司有从法老所得的粮饷； 他们可以吃法老所给的粮饷， 所以没有卖自己的田地。 23 约瑟对人民说： "看哪， 我今日为法老买了你们和你们的田地。这里有谷种给你们， 你们可以种地。 24 到了收割的时候， 你们要把五分之一给法老， 其余四分可以归你们自己， 作田里的种子， 又作你们以及你们家人和孩子的食物。" 25 他们说： "你救了我们； 愿我们在我主面前得蒙喜悦， 我们就作法老的奴仆。" 26 于是， 约瑟为埃及的田地立了一个法例， 直到今日还有效， 就是五分之一归给法老； 只有祭司的田地不归给法老。 27 以色列人住在埃及国的歌珊地， 他们在那里置业繁殖， 人数非常众多。 28 雅各在埃及地住了十七年； 他一生的寿数是一百四十七岁。 29 以色列的死期快到了， 就把他儿子约瑟叫了来， 对他说： "如果我在你面前蒙你喜悦， 请你把手放在我的大腿底下起誓， 要以慈爱和诚实对待我， 不要把我埋葬在埃及。 30 我与我的祖先同睡的时候， 你要把我从埃及带出去， 埋葬在他们的墓地里。"约瑟说： "我必照着你的话去作。" 31 雅各说： "你要向我起誓。"约瑟就向他起了誓， 于是以色列靠着床头（"靠着床头"有古译本作"倚着杖头"﹝参来11:21﹞）敬拜 神。