1 És lõn, a mikor megvénhedett vala Izsák, és szemei annyira meghomályosodtak vala, hogy nem látott, szólítá a nagyobbik fiát Ézsaút, és monda néki: Fiam; és ez monda néki: Imhol vagyok.2 És monda: Ímé megvénhedtem; nem tudom halálom napját.3 Most tehát vedd fel kérlek a te fegyvereidet, tegzedet és kézívedet, és menj ki a mezõre, és vadászsz énnékem vadat.4 És csinálj nékem kedvem szerint való ételt, és hozd el nékem, hogy egyem: hogy megáldjon téged az én lelkem minekelõtte meghalok.5 Rebeka pedig meghallá, a mit Izsák az õ fiának Ézsaúnak monda; s a mint elméne Ézsaú a mezõre, hogy vadat vadászszon és hozzon:6 Szóla Rebeka Jákóbnak az õ fiának mondván: Ímé hallám, hogy atyád szóla bátyádnak Ézsaúnak mondván:7 Hozz nékem vadat, és csinálj nékem kedvem szerint való ételt, hogy egyem; és megáldjalak téged az Úr elõtt, minekelõtte meghalok.8 Most azért fiam, hallgass az én szavamra, a mit én parancsolok néked.9 Menj el, kérlek, a nyájhoz, és hozz nékem onnan két kecskegödölyét a javából, hogy csináljak azokból a te atyádnak kedve szerint való ételt, a mint õ szereti.10 Te pedig beviszed atyádnak, hogy egyék, azért, hogy téged áldjon meg, minekelõtte meghal.11 Jákób pedig monda Rebekának az õ anyjának: Ímé az én bátyám Ézsaú szõrös ember, én pedig sima vagyok.12 Netalán megtapogat engem az én atyám s olyan leszek elõtte, mint valami csaló, és akkor átkot és nem áldást hozok magamra.13 És monda néki az õ anyja: Reám szálljon a te átkod fiam, csak hallgass az én szavamra, és menj és hozd el nékem.14 Elméne azért, és elhozá, és vivé az õ anyjának; és az õ anyja ételt készíte, a mint szereti vala az õ atyja.15 És vevé Rebeka az õ nagyobbik fiának Ézsaúnak drága ruháit, melyek õ nála otthon valának, és felöltözteté Jákóbot az õ kisebbik fiát.16 A kecskegödölyék bõrével pedig beborítá az õ kezeit, és nyakának simaságát.17 És az ételt a melyet készített vala, kenyérrel együtt adá Jákóbnak az õ fiának kezébe.18 És beméne az õ atyjához és monda: Atyám! és az monda: Ímhol vagyok. Ki vagy te fiam?19 Monda Jákób az õ atyjának: Én [vagyok] Ézsaú a te elsõszülötted, aképen cselekedtem a mint parancsolád, kelj fel, kérlek, ûlj le és egyél vadászatomból, hogy megáldjon engem a te lelked.20 És monda Izsák az õ fiának: Hogy van az, hogy ily hamar találtál, fiam? És felele: Mert az Úr, a te Istened hozta elõmbe.21 És monda Izsák Jákóbnak: Jer közelebb, kérlek, hadd tapogassalak meg fiam: hogy vajjon te vagy-é az én fiam Ézsaú vagy nem?22 Oda méne tehát Jákób Izsákhoz az õ atyjához, a ki megtapogatván õt, monda: A szó Jákób szava, de a kezek Ézsaú kezei.23 És nem ismeré meg õt, mivelhogy kezei szõrösek valának mint Ézsaúnak az õ bátyjának kezei; annakokáért megáldá õt.24 És monda: Te vagy fiam Ézsaú? Felele: Én vagyok.25 Az pedig monda: Hozd ide, hadd egyem az én fiam vadászatából, hogy megáldjon téged az én lelkem; és oda vivé, és evék; bort is vive néki és ivék.26 Akkor monda néki Izsák az õ atyja: Jer közelebb fiam, és csókolj meg engem.27 Oda méne azért, és megcsókolá õt: s megérezvén ruháinak szagát, megáldá õt, és monda: Lám az én fiamnak illatja olyan, mint a mezõnek illatja, a melyet megáldott az Úr.28 Adjon az Isten tenéked az ég harmatából, és a föld kövérségébõl, és gabonának és bornak bõségét.29 Népek szolgáljanak néked és nemzetségek hajoljanak meg elõtted; légy úr a te atyádfiain, és hajoljanak meg elõtted a te anyádnak fiai. Átkozott, a ki téged átkoz, és a ki téged áld, legyen áldott.30 És lõn a mint elvégezé Izsák Jákóbnak megáldását; és épen csakhogy kiment vala Jákób az õ atyjának Izsáknak színe elõl; az õ bátyja Ézsaú is megjöve vadászásából.31 És készíte õ is ételt, s vivé az õ atyja elé, és mondá az õ atyjának: Keljen fel az én atyám, és egyék az õ fia vadászatából, hogy áldjon meg engem a te lelked.32 És monda néki az õ atyja Izsák: Kicsoda vagy te? És monda: Én vagyok a te elsõszülött fiad Ézsaú.33 Akkor Izsák elrémüle igen nagy rémüléssel, és monda: Ki volt hát az, a ki vadat fogott és behozá nékem, és én mindenbõl ettem minekelõtte te megjöttél, és megáldottam õt, és áldott is lészen.34 A mint hallotta vala Ézsaú az õ atyjának beszédét, nagy és igen keserves kiáltással felkiálta, és monda atyjának: Áldj meg engem is atyám.35 Ez pedig monda: A te öcséd jöve el álnoksággal, és õ vevé el a te áldásodat.36 Az pedig monda: Nem méltán hívják-é õt Jákóbnak? mert immár két ízben csalt meg engemet; elvevé elsõszülöttségemet, most pedig áldásomat vevé el. És monda: Nem tartottál-é nékem is valami áldást?37 Felele Izsák és monda Ézsaúnak: Ímé uraddá tettem õt, és minden atyjafiát szolgául adtam néki, gabonával is borral is õt láttam el; mit míveljek azért immár veled fiam?38 Monda Ézsaú az õ atyjának: Avagy csak az az egy áldásod van-é néked atyám? Áldj meg engem, engem is atyám; és felemelé szavát Ézsaú és sír vala.39 Felele azért Izsák az õ atyja, és monda néki: Ímé kövér földön lesz lakásod, és [részed lesz] az ég harmatjából onnan felûl;40 És fegyvered után élsz, és öcsédet szolgálod. De lészen, a mikor ellene támadsz, letöröd igáját nyakadról.41 Gyûlöli vala azért Ézsaú Jákóbot az áldásért, a melylyel megáldotta vala õt az õ atyja, és monda Ézsaú az õ szívében: Közelgetnek az én atyámért való gyásznak napjai, és [akkor] megölöm az én öcsémet Jákóbot.42 Mikor pedig hírûl vivék Rebekának, az õ nagyobbik fiának Ézsaúnak beszédit, elkülde és magához hívatá az õ kisebbik fiát Jákóbot, és monda néki: Ímé Ézsaú a te bátyád azzal fenyeget, hogy megöl téged.43 Most azért fiam, hallgass az én szavamra, és kelj fel és fuss Lábánhoz az én bátyámhoz Háránba,44 És maradj nála egy kevés ideig, míg a te bátyád haragja elmúlik;45 Míg elfordul a te bátyád haragja te rólad, és elfelejtkezik arról a mit rajta elkövettél: akkor elküldök és haza hozatlak téged: miért fosztatnám meg mindkettõtöktõl egy napon?46 Izsáknak pedig monda Rebeka: Eluntam életemet a Khitteusok leányai miatt. Ha Jákób a Khitteusok leányai közûl vesz feleséget, a milyenek ezek is, ez ország leányai közûl valók; minek nékem az élet?

1 以撒年老， 眼睛昏花， 看不见东西了； 他把他的大儿子以扫叫了来， 对他说： "我儿啊！ "以扫回答他： "我在这里。" 2 以撒说： "现在我已经老了， 不知道什么时候会死。 3 你现在拿你打猎的用具， 就是你的箭囊和弓， 出到田野去为我打猎。 4 照我所喜欢的， 给我预备美味的食物， 拿来给我吃； 好让我在未死以前给你祝福。" 5 以撒对他儿子以扫说话的时候， 利百加也听见。以扫到田野去打猎， 要带些野味回来。 6 利百加就对她儿子雅各说： "我听见你父亲对你的哥哥以扫这样说： 7 ‘你去为我打些猎物回来， 给我预备美味的食物， 让我吃了， 在我未死以前可以在耶和华面前给你祝福。’ 8 我儿啊， 现在你要听我的话， 照着我吩咐你的去作。 9 你快到羊群那里去， 给我牵两只肥嫩的小山羊来， 我要照你父亲所喜欢的， 给他预备美味的食物。 10 然后你要拿去给你父亲吃， 好让他在未死以前给你祝福。" 11 雅各对他的母亲利百加说： "但是哥哥以扫浑身是毛， 而我却是个皮肤光滑的人。 12 万一我父亲摸着我， 必以为我是骗子， 那时我就必自招咒诅， 而不是祝福了。" 13 他母亲对他说： "我儿啊， 愿你所招的咒诅归到我身上吧， 你只管听我的话， 去把羊牵来给我。" 14 他就去把羊羔牵来， 交给他母亲， 他母亲就照他父亲所喜欢的， 预备美味的食物。 15 利百加又把大儿子以扫留在家里最好的衣服拿来， 给她小儿子雅各穿上。 16 又用小山羊的皮， 包在雅各的手上和他颈上光滑的地方。 17 然后， 她把自己所预备美味的食物和饼， 放在她儿子雅各的手里。 18 雅各来到他父亲那里， 说： "我父啊！ "以撒说： "我在这里， 我儿啊， 你是谁？" 19 雅各对他父亲说： "我就是你的长子以扫， 你吩咐我作的， 我已经照样作了。请坐起来， 吃我的猎物， 好给我祝福。" 20 以撒问他的儿子： "我儿啊， 你怎么这样快就猎到了呢？"雅各回答： "因为耶和华你的 神叫我碰着好机会。" 21 以撒对雅各说： "我儿啊， 你上前来， 让我摸摸你， 看看你是不是我的儿子以扫。" 22 雅各就走近他父亲以撒身边， 以撒摸着他， 说： "声音是雅各的声音， 手却是以扫的手。" 23 以撒认不出他来， 因为他的手上有毛， 好像他哥哥以扫的手一样， 于是给他祝福。 24 以撒问： "你真是我的儿子以扫吗？"他回答： "我是。" 25 以撒说： "把食物递给我， 好让我吃我儿子的猎物， 我就给你祝福。"雅各把食物递给他， 他就吃了； 又拿酒给他， 他也喝了。 26 他父亲以撒对他说： "我儿啊， 你上前来， 和我亲嘴。" 27 他就上前和父亲亲嘴； 他父亲一闻到他衣服的香气， 就给他祝福， 说： "看哪， 我儿子的香气， 好像蒙耶和华赐福的田地所发出的香气一样。 28 愿 神赐给你天上的甘露， 地上的沃土， 以及大量五谷和美酒。 29 愿万民服事你， 愿万族向你下拜， 愿你作你兄弟的主人， 愿你母亲的子孙向你下拜。咒诅你的， 愿他受咒诅； 给你祝福的， 愿他蒙福。" 30 以撒给雅各祝福完了， 雅各刚刚从他父亲以撒那里出来的时候， 他哥哥以扫就打猎回来了。 31 他也预备了美味的食物， 拿来给他父亲， 对他说： "请我父起来， 吃你儿子的猎物， 好给我祝福。" 32 他父亲以撒问他： "你是谁？"他回答： "我就是你的长子以扫。" 33 以撒就大大地战兢起来， 说： "那么， 刚才去打猎又拿猎物给我的是谁呢？在你未来以先， 我已经吃了， 又给他祝福了； 他将来必定蒙福。" 34 以扫听了他父亲的话， 就非常痛心， 放声大哭， 对他父亲说： "我父啊， 求你也给我祝福。" 35 以撒说： "你弟弟已经前来， 用诡计把你的祝福夺去了。" 36 以扫说： "他名叫雅各不是很对吗？因为他欺骗了我两次。从前他夺去我的长子名分， 现在他又夺去我的祝福。"以扫又说： "你再没有祝福留给我吗？" 37 以撒回答以扫， 说： "我已经立他作你的主人， 又把他所有的兄弟给了他作仆人， 并且把五谷和美酒供给他了。我儿啊， 我还可以为你作什么呢？" 38 以扫问他的父亲： "我父啊， 你只有一个祝福吗？我父啊， 求你也给我祝福。"以扫就放声大哭。 39 他父亲以撒回答他， 说： "你住的地方必远离地上的沃土， 远离天上的甘露。 40 你必依靠刀剑生活， 你必服事你的弟弟； 到你自由的时候， 你必从你的颈项上挣脱他的轭。" 41 以扫因为他父亲给雅各所祝的福， 就怀恨雅各； 以扫心里想： "为我父亲守丧的时候近了， 到时我必杀我的弟弟雅各。" 42 有人把利百加大儿子以扫所说的话告诉了利百加， 她就派人把她小儿子雅各叫了来， 对他说： "你哥哥以扫想要杀你， 报仇雪恨。 43 我儿啊， 现在你要听我的话； 起来， 逃到哈兰我哥哥拉班那里去吧。 44 与他住些时日， 等到你哥哥的怒气消了。 45 你哥哥对你消了怒气， 忘记了你对他所作的事， 我就派人去把你从那里接回来。我何必在一日之内丧失你们两个呢？" 46 利百加对以撒说： "我因为这些赫人女子， 连性命都厌恶了。如果雅各也从这地的女子中， 娶了像这样的赫人女子为妻， 那我活着还有什么意思呢？"