1 Ábrahám pedig vén élemedett [ember] vala, és az Úr mindenben megáldotta vala Ábrahámot.

2 Monda azért Ábrahám az õ háza öregebb szolgájának, a ki õnéki mindenében gazda vala: Tedd a kezed tomporom alá!

3 Hogy megeskesselek téged az Úrra, a mennynek Istenére, és a földnek Istenére, hogy nem vészesz feleséget az én fiamnak a Kananeusok leányai közûl, a kik között lakom.

4 Hanem elmégysz az én hazámba, és az én rokonságim közé és [onnan] vészesz feleséget az én fiamnak Izsáknak.

5 Monda pedig õnéki a szolga: Hátha az a leányzó nem akar velem eljõni e földre, ugyan vissza vigyem-é a te fiadat arra a földre, a honnan kijöttél vala?

6 Felele néki Ábrahám: Vigyázz, az én fiamat oda vissza ne vidd.

7 Az Úr az égnek Istene, ki engemet kihozott az én atyámnak házából, és az én rokonságimnak földérõl, a ki szólt nékem, és megesküdött nékem mondván: A te magodnak adom ezt a földet; elbocsátja az õ Angyalát te elõtted, hogy onnan végy az én fiamnak feleséget.

8 Hogyha pedig nem akar a leányzó teveled eljõni, ment lészesz az én esketésem alól; csakhogy az én fiamat oda vissza ne vidd.

9 Veté azért a szolga az õ kezét az õ urának Ábrahámnak tompora alá, és megesküvék néki e dolog felõl.

10 És võn a szolga tíz tevét az õ urának tevéi közûl, és elindula; (mert az urának minden gazdagsága az õ kezében vala). Felkele tehát és elméne Mésopotámiába, a Nákhor városába.

11 És megpihenteté a tevéket a városon kivûl egy kútfõnél, este felé, mikor a [leányok] vizet meríteni járnak.

12 És monda: Uram! én uramnak Ábrahámnak Istene, hozd elém [még] ma, és légy kegyelmes az én uram Ábrahám iránt.

13 Ímé én a víz forrása mellé állok és e város lakosainak leányai kijõnek vizet meríteni.

14 Legyen azért, hogy a mely leánynak ezt mondom: Hajtsd meg a te vedredet, hogy igyam, és az azt mondándja: igyál, sõt a te tevéidet is megitatom: hogy azt rendelted légyen a te szolgádnak Izsáknak, és errõl ismerjem meg, hogy irgalmasságot cselekedtél az én urammal.

15 És lõn, minekelõtte elvégezte volna a beszédet, ímé jõ vala Rebeka, Bethuélnek leánya, a ki Milkhának, az Ábrahám testvérének Nákhor feleségének vala fia, és pedig vedrével a vállán.

16 A leányzó pedig felette szép ábrázatú vala; szûz, és férfi még nem ismeré õt, és aláméne a forrásra, és megtölté vedrét, és feljöve.

17 Akkor a szolga eleibe futamodék és monda: Kérlek, adj innom nékem egy kevés vizet a te vedredbõl.

18 Az pedig monda: Igyál uram! és sietve leereszté a vedret az õ kezére, és inni ada néki.

19 És minekutána eleget adott néki innia, monda: A te tevéidnek is merítek, míg eleget nem isznak.

20 És sietett és kiüríté vedrét a válúba és ismét elfuta a forrásra meríteni, és meríte mind az õ tevéinek.

21 Az ember pedig álmélkodva néz vala reá, és veszteg hallgat vala, tudni akarván: vajjon szerencséssé teszi-é az Úr az õ útját, vagy nem.

22 És lõn, mikor a tevék már eleget ittak, elévõn az ember egy aranyfüggõt, a melynek súlya fél siklus, és két karpereczet, a melynek súlya tíz arany.

23 És monda: Kinek a leánya [vagy] te? kérlek mondd meg nékem: van-é a te atyádnak házában hálásra való helyünk?

24 Az pedig felele néki: Bethuél leánya vagyok a Milkha fiáé, a kit õ Nákhornak szûlt.

25 Azt is mondá: Szalma is, abrak is bõven van minálunk, és hálásra való hely is van.

26 Meghajtá azért magát az ember, és imádá az Urat.

27 És monda: Áldott az Úr az én uramnak Ábrahámnak Istene, ki nem vonta meg az õ irgalmasságát és hûségét az én uramtól. Az Úr vezérlett engem ez útamban az én uram atyjafiainak házához.

28 Elfuta azonközben a leányzó, és elbeszélé az õ anyja házában, a mint ezek [történtek].

29 Vala pedig Rebekának egy bátyja, kinek neve Lábán vala. És kifutamodék Lábán ahhoz az emberhez a forráshoz.

30 Mert mikor látta a függõt, és a pereczeket az õ húgának karjain, és hallotta húgának Rebekának beszédét, a ki ezt mondja vala: Így szóla nékem az a férfiú; akkor méne ki a férfiúhoz; és ímé ez ott áll vala a tevék mellett a forrásnál.

31 És monda: Jõjj be Istennek áldott embere; mit állasz ide kinn? holott én elkészítettem a házat, és a tevéknek is van hely.

32 Beméne azért a férfiú a házhoz, õ pedig lenyergelé a tevéket, és ada a tevéknek szalmát és abrakot; és vizet az õ lábai megmosására és az emberek lábainak, kik õ vele valának.

33 És enni valót tevének eleibe, de õ monda: Nem eszem, míg el nem mondom az én beszédemet. És szóla: Mondd el.

34 Monda azért: Én az Ábrahám szolgája vagyok.

35 Az Úr pedig igen megáldotta az én uramat, úgy hogy nagygyá lett: mert adott néki juhokat, barmokat, ezüstöt, aranyat, szolgákat, szolgálóleányokat, tevéket, szamarakat.

36 És Sára az én uramnak felesége fiat szûlt az én uramnak, az õ vénségében, és annak adá mindenét, a mije van.

37 Engem pedig megesküdtetett az én uram, mondván: Ne végy feleséget az én fiamnak a Kananeusok leányai közûl, a kiknek földjén én lakom.

38 Hanem menj el az én atyámnak házához, és az én rokonságom közé, hogy [onnan] végy feleséget az én fiamnak.

39 Mikor pedig azt mondám az én uramnak: Hátha nem akarna velem az a leányzó eljõni?

40 Monda nékem: Az Úr, a kinek én színe elõtt jártam, elbocsátja az õ angyalát teveled, és szerencséssé teszi a te útadat, hogy feleséget vehess az én fiamnak az én nemzetségem közûl, és az én atyám házából.

41 Csak akkor leszesz fölmentve esketésem alól, ha elmenéndesz az én nemzetségem közé; és ha nem adják oda: ment leszesz az én esketésem alól.

42 Mikor ma a forráshoz érkezém, mondék: Uram, én uramnak, Ábrahámnak Istene, vajha szerencséssé tennéd az én útamat, melyen járok:

43 Ímé én e forrás mellett állok; és legyen, hogy az a hajadon, a ki kijön vizet meríteni, s a kinek azt mondom: Adj innom nékem egy kevés vizet a te vedredbõl,

44 És az ezt mondja nékem: Te is igyál, és a te tevéidnek is merítek; az legyen a feleség, a kit az Úr az én uram fiának rendelt.

45 Én még el sem végeztem vala az én szívemben a beszédet, és ímé kijõ vala Rebeka, vedrével a vállán, és leméne a forrásra és meríte, én pedig mondék néki: Adj innom kérlek.

46 Õ pedig sietett és leereszté az õ vedrét és monda: Igyál, sõt a te tevéidnek is inni adok; és én ivám, s a tevéknek is inni ada.

47 És megkérdezém õt és mondék: Ki leánya vagy? õ pedig felele: Bethuélnek, a Nákhor fiának leánya vagyok, a kit Milkha szûlt vala õnéki. Ekkor a függõt orrába, és e pereczeket karjaira tevém.

48 Meghajtván azért magamat, imádám az Urat, és áldám az Urat, az én uramnak Ábrahámnak Istenét, ki engem igaz úton vezérelt, hogy az én uram atyjafiának leányát vegyem az õ fiának [feleségûl.]

49 Most azért, ha szeretettel és hûséggel akartok lenni az én uramhoz, mondjátok meg; ha pedig nem, adjátok tudtomra, hogy én vagy jobbra vagy balra forduljak.

50 És felele Lábán és Bethuél, és mondának: Az Úrtól van e dolog: Nem mondhatunk neked sem jót, sem rosszat.

51 Ímé elõtted van Rebeka, vegyed, menj el; és legyen felesége a te urad fiának, a mint az Úr elvégezte.

52 És lõn, a mint hallja vala az Ábrahám szolgája azoknak beszédét, meghajtá magát a földig az Úr elõtt.

53 És hoza elõ a szolga ezüst edényeket és arany edényeket és ruhákat, és adá azokat Rebekának: drága ajándékokat ada az õ bátyjának is és az õ anyjának.

54 Evének azután és ivának, õ és a férfiak, a kik õ vele valának, és ott hálának. Mikor pedig felkelének reggel, monda: Bocsássatok el engem az én uramhoz.

55 Monda pedig a leány bátyja és anyja: Maradjon velünk a leány még vagy tíz napig, azután menjen el.

56 A [szolga pedig] monda nékik: Ne késleljetek meg engem, holott az Úr szerencséssé tette az én útamat; bocsássatok el azért engem, hogy menjek az én uramhoz.

57 Mondának akkor: Hívjuk elõ a leányt, és kérdjük meg õt.

58 Szólíták azért Rebekát, és mondának néki: Akarsz-é elmenni e férfiúval? és monda: Elmegyek.

59 Elbocsáták azért Rebekát, az õ húgokat, és az õ dajkáját, és az Ábrahám szolgáját, és az õ embereit.

60 És megáldák Rebekát, és mondák néki: Te mi húgunk! szaporodjál ezerszer való ezerig. És bírja a te magod az õ ellenségeinek kapuját.

61 És felkele Rebeka és az õ szolgálóleányai, és felûlének a tevékre, s követék azt a férfiút. Így vevé a szolga Rebekát, és elméne.

62 Izsák pedig visszajõ vala a Lakhai Rói forrástól; és lakik vala a déli tartományban.

63 És kiméne Izsák este felé elmélkedni a mezõre, és felemelé szemeit és látá, hogy ímé tevék jõnek.

64 Rebeka is felemelé szemeit s meglátá Izsákot, és leszálla a tevérõl.

65 És monda a szolgának: Kicsoda az a férfiú, a ki a mezõn elõnkbe jõ? A szolga pedig monda: Az én uram õ. Akkor fogta a fátyolt és elfedezé magát.

66 Elbeszélé azután a szolga Izsáknak mindazokat a dolgokat, a melyeket cselekedett vala.

67 Izsák pedig bevivé [Rebekát] Sárának az õ anyjának sátorába. És elvevé Rebekát és lõn néki felesége és szereté õt. S megvigasztalódék Izsák az õ anyja [halála] után.

1 亚伯拉罕老迈了， 年事已高， 耶和华在一切事上都赐福给他。

2 亚伯拉罕对他家中， 管理所有产业的老仆人说： "请把你的手放在我的大腿底下。

3 我要你指着耶和华天地的 神起誓， 不可从我现在居住的迦南人中， 为我的儿子娶他们的女子为妻。

4 你却要到我的故乡、我的亲族那里去， 为我的儿子以撒娶妻。"

5 仆人问亚伯拉罕： "如果那女子不愿跟我到这地方来， 我必须把你的儿子带回你原出之地去吗？"

6 亚伯拉罕对他说： "你要谨慎， 切不可带我的儿子回到那里去。

7 耶和华天上的 神， 就是领我离开我的父家和我亲族之地， 曾经对我说话， 又向我起誓的那位说： ‘我必把这地赐给你的后裔。’他必在你前面差派他的使者， 你就可以从那里为我的儿子娶妻。

8 如果那女子不愿跟你来， 我叫你所起的这誓就与你无关了。只是不可带我的儿子回到那里去。"

9 于是， 仆人把手放在他主人亚伯拉罕的大腿下， 为这事向亚伯拉罕起誓。

10 那仆人从他主人的骆驼里取了十匹骆驼， 带着主人各样的美物， 起程往两河之间的亚兰去， 到了拿鹤的城。

11 黄昏时分， 女人出来打水的时候， 那仆人就叫骆驼跪在城外的水井旁边，

12 然后祷告说： "耶和华我主人亚伯拉罕的 神啊， 求你今日使我遇见好机会， 施慈爱给我的主人亚伯拉罕。

13 我现在站在水泉旁边， 城内居民的女儿正出来打水。

14 我对哪一个少女说： ‘请你放下水瓶来， 让我喝点水。’如果她回答： ‘请喝， 我也给你的骆驼喝。’愿那少女就作你选定给你仆人以撒的妻子。这样， 我就知道你施慈爱给我的主人了。"

15 话还没有说完， 不料， 利百加肩头上扛着水瓶出来了。利百加是彼土利所生的。彼土利是亚伯拉罕兄弟拿鹤的妻子密迦的儿子。

16 那少女容貌非常美丽， 还是个处女， 没有男人亲近过她。她下到水泉那里， 打满了水瓶， 又上来。

17 仆人就跑去迎着她， 说： "请你把瓶里的水给我喝一点。"

18 那少女回答： "我主请喝。"就急忙把水瓶拿下来， 托在手上给他喝。

19 他喝足了， 少女就说： "我也要为你的骆驼打水， 直到它们都喝足了。"

20 于是急忙把水瓶里的水倒在槽里， 又跑到井旁去打水， 给他所有的骆驼打上水来。

21 那人一句话也不说， 只注视着她， 要知道耶和华使他的道路亨通不亨通。

22 骆驼喝足了， 那人就拿出一个重近六克的金鼻环， 戴在她的鼻子上， 又拿出两个重一百一十四克的金手镯， 套在她的手上，

23 然后问她： "请你告诉我， 你是谁的女儿？你父亲的家里有地方给我们住宿没有？"

24 她回答： "我是密迦给拿鹤所生的儿子彼土利的女儿。"

25 她又说： "我们有很多粮草和饲料， 也有住宿的地方。"

26 那人就跪下敬拜耶和华，

27 说： "耶和华我主人亚伯拉罕的 神是应当称颂的， 因为他不断以慈爱和信实待我的主人； 耶和华也一路引导我， 到了我主人的兄弟家里。"

28 那少女就跑回去， 把这些事都告诉了她母亲家里的人。

29 利百加有一个哥哥， 名叫拉班。

30 他看见了妹妹的鼻环和手上的手镯， 又听见了妹妹利百加说： "那人对我这样这样说"， 就跑去见外面水泉旁边的那人。他来到那人跟前的时候， 见他仍然站在骆驼旁边的水泉那里。

31 拉班说： "你这蒙耶和华赐福的， 请进来吧， 为什么站在外面呢？我已经收拾好了房间， 也为骆驼预备了地方。"

32 那人就进了拉班的家。拉班卸了骆驼， 拿粮草和饲料给骆驼吃， 又拿水给那人和与他同来的人洗脚。

33 然后在他面前摆上食物， 但那人说： "除非等我说完了我的事， 我不会吃。"拉班说： "请说。"

34 那人说： "我是亚伯拉罕的仆人。

35 耶和华厚厚地赐福我主人， 他就昌大起来； 耶和华又赐给他羊群、牛群、金银、仆婢、骆驼和驴。

36 我主人的妻子撒拉年老的时候， 给我主人生了一个儿子。我主人也把他一切所有的都给了这个儿子。

37 我主人要我起誓， 说： ‘你不可从我现在居住的迦南地中， 为我的儿子娶迦南的女子为妻。

38 你要到我的父家， 和我的族人那里去， 为我的儿子娶一个妻子。’

39 我问我主人： ‘如果那女子不愿跟我回来呢？’

40 他回答： ‘我行事为人都在他面前的耶和华， 必差派他的使者与你同去， 使你的道路亨通， 你就可以从我的族人和我的父家， 给我的儿子娶一个妻子。

41 只要你到了我的族人那里去， 我叫你起的誓就与你无关； 他们若不把女子交给你， 我叫你起的誓也与你无关。’

42 我今天到了水泉那里， 就说： ‘耶和华我主人亚伯拉罕的 神啊， 你若叫我所走的道路亨通，

43 那么， 我现在站在水泉旁边， 但愿有一个少女出来打水， 我要对她说： "请你把瓶里的水给我喝一点。"

44 她若对我说： "你请喝， 我还要打水给你的骆驼喝。"愿那女子就作耶和华给我主人的儿子所选定的妻子。’

45 我心里的话还没有说完， 利百加就肩头扛着水瓶出来了， 她下到水泉那里去打水； 我就对她说： ‘请给我水喝。’

46 她急忙从肩上拿下水瓶来， 说： ‘请喝， 我还要给你的骆驼喝。’我喝了， 她也打水给我的骆驼喝。

47 于是我问她， 说： ‘你是谁的女儿？’她回答： ‘我是密迦给拿鹤所生的儿子彼土利的女儿。’我就把鼻环戴在她的鼻子上， 把手镯套在她的两手上。

48 然后我跪下敬拜耶和华， 称颂耶和华我主人亚伯拉罕的 神， 因为他引导我走恰当的路， 使我得到我主人的兄弟的孙女， 作我主人的儿子的妻子。

49 现在你们若愿意以慈爱和信实待我的主人， 就请告诉我。如果不愿意， 也请你们告诉我； 使我可以知道怎样行。"

50 拉班和彼土利回答， 说： "这事既然出于耶和华， 我们就不能对你说好说歹。

51 看哪， 利百加就在你面前， 你可以把她带去， 照着耶和华所说的， 作你主人儿子的妻子。"

52 亚伯拉罕的仆人听到了他们这些话， 就俯伏在地敬拜耶和华。

53 那仆人拿出金器、银器和衣服送给利百加， 又把贵重的礼物送给她的哥哥和她的母亲。

54 然后， 仆人和与他同来的人才吃喝， 并且住了一夜。他们早晨起来， 仆人就说： "请打发我回到我主人那里去吧！ "

55 利百加的哥哥和母亲说： "让这女孩子和我们同住多几天， 或是十天， 然后她可以离去。"

56 仆人回答他们： "你们不要挽留我， 耶和华既然使我的道路亨通， 就请打发我回到我主人那里去。"

57 他们说： "我们可以把那女孩子叫来， 问问她的意思。"

58 他们把利百加叫了来， 问她： "你愿意与这人同去吗？"她回答： "我愿意去。"

59 于是， 他们把自己的妹妹利百加， 她的乳母和亚伯拉罕的仆人， 以及同来的人， 都打发走了。

60 他们给利百加祝福， 对她说： "我们的妹妹啊， 愿你作千万人之母； 愿你的后裔， 占领仇敌的城门。"

61 利百加和她的众使女就起来， 骑上骆驼， 跟着那人走； 那仆人就带着利百加走了。

62 那时， 以撒刚从庇耳．拉海．莱回来， 他原本是住在南地的。

63 黄昏的时候， 以撒出来田间默想。他举目观看， 忽然看见来了些骆驼。

64 利百加举目观看， 看见了以撒， 就下了骆驼，

65 问那仆人： "在田间走来迎接我们的这人是谁？"仆人回答： "他是我的主人。"利百加就拿面纱蒙在面上。

66 仆人把所作的一切事， 都告诉以撒。

67 以撒领利百加进了他母亲撒拉的帐棚， 并且娶了她。利百加就作了以撒的妻子。以撒爱利百加。以撒自从他母亲去世后， 这才得了安慰。