1 És elvégezteték az ég és a föld, és azoknak minden serege.

2 Mikor pedig elvégezé Isten hetednapon az õ munkáját, a melyet alkotott vala, megszûnék a hetedik napon minden munkájától, a melyet alkotott vala.

3 És megáldá Isten a hetedik napot, és megszentelé azt; mivelhogy azon szûnt vala meg minden munkájától, melyet teremtve szerzett vala Isten.

4 Ez az égnek és a földnek eredete, a mikor teremtettek. Mikor az Úr Isten a földet és az eget teremté,

5 Még semmiféle mezei növény sem vala a földön, s még semmiféle mezei fû sem hajtott ki, mert az Úr Isten [még] nem bocsátott vala esõt a földre; és ember sem vala, ki a földet mívelje;

6 Azonban pára szállott vala fel a földrõl, és megnedvesíté a föld egész színét.

7 És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az õ orrába életnek lehelletét. Így lõn az ember élõ lélekké.

8 És ültete az Úr Isten egy kertet Édenben, napkelet felõl, és abba helyezteté az embert, a kit formált vala.

9 És nevele az Úr Isten a földbõl mindenféle fát, tekintetre kedvest és eledelre jót, az élet fáját is, a kertnek közepette, és a jó és gonosz tudásának fáját.

10 Folyóvíz jõ vala pedig ki Édenbõl a kert megöntözésére; és onnét elágazik és négy fõágra szakad vala.

11 Az elsõnek neve Pison, ez az, a mely megkerüli Havilah egész földét, a hol az arany [terem.]

12 És annak a földnek aranya igen jó; ott van a Bdelliom és az Onix-kõ.

13 A második folyóvíz neve pedig Gihon; ez az, a mely megkerüli az egész Khús földét.

14 És a harmadik folyóvíz neve Hiddekel; ez az, a mely Assiria hosszában foly. A negyedik folyóvíz pedig az Eufrátes.

15 És vevé az Úr Isten az embert, és helyezteté õt az Éden kertjébe, hogy mívelje és õrizze azt.

16 És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél.

17 De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról, bizony meghalsz.

18 És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek néki segítõ társat, hozzá illõt.

19 És formált vala az Úr Isten a földbõl mindenféle mezei vadat, és mindenféle égi madarat, és elvivé az emberhez, hogy lássa, minek nevezze azokat; mert a mely nevet adott az ember az élõ állatnak, az annak neve.

20 És nevet ada az ember minden baromnak, az ég madarainak, és minden mezei vadnak; de az embernek hozzá illõ segítõ társat nem talált vala.

21 Bocsáta tehát az Úr Isten mély álmot az emberre, és ez elaluvék. Akkor kivõn egyet annak oldalbordái közûl, és hússal tölté be annak helyét.

22 És alkotá az Úr Isten azt az oldalbordát, a melyet kivett vala az emberbõl, asszonynyá, és vivé az emberhez.

23 És monda az ember: Ez már csontomból való csont, és testembõl való test: ez asszonyembernek neveztessék, mert emberbõl vétetett.

24 Annakokáért elhagyja a férfiú az õ atyját és az õ anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté.

25 Valának pedig mindketten mezítelenek, az ember és az õ felesége, és nem szégyenlik vala.

1 这样， 天地万物都造齐了。

2 第七日， 神完成了他所作的工； 在第七日 神歇了他所作的一切工。

3 神赐福第七日， 把它分别为圣， 因为在这一日， 神停了他一切所创造的工， 歇息了。

4 这是创造天地的起源： 耶和华 神造天地的时候，

5 原野上还没有树木， 田间的蔬菜还没有长起来， 因为耶和华 神还没有降雨在地上， 也没有人耕种土地；

6 不过有雾气从地面上升， 滋润全地。

7 耶和华 神用地上的尘土造成人形， 把生气吹进他的鼻孔里， 那人就成了有生命的活人， 名叫亚当。

8 耶和华 神在东方的伊甸， 栽了一个园子， 把他所造的人放在那里。

9 耶和华 神使各样的树从地上长起来， 能悦人的眼目， 也好作食物。园子中间又有生命树， 和知善恶树。

10 有一条河从伊甸流出来， 灌溉那园子； 从那里分支， 成了四道河的源头。

11 第一道河名叫比逊， 就是环绕哈腓拉全地的， 在那里有金子；

12 那地的金子是好的； 在那里也有红玉和玛瑙。

13 第二道河名叫基训， 就是环绕古实全地的。

14 第三道河名叫底格里斯河（"底格里斯河"原文作"希底结"）， 就是流向亚述东边的。第四道河就是幼发拉底河（"幼发拉底河"原文作"伯拉河"）。

15 耶和华 神把那人安置在伊甸园里， 叫他耕种和看守那园子。

16 耶和华 神吩咐那人说： "园中各样树上的果子， 你都可以吃；

17 只是那知善恶树的果子， 你不可吃； 因为你吃的时候， 你必要死。"

18 耶和华 神说： "那人独居不好， 我要为他造个和他相配的帮手。"

19 耶和华 神用泥土造了野地的各样野兽， 和空中的各样飞鸟， 把它们都带到那人面前， 看他给它们叫什么名字； 那人怎样叫各样有生命的活物， 那就是它的名字。

20 那人就给各样牲畜、空中的雀鸟， 和野地的各样走兽起了名字； 只是那人没有遇见一个和他相配的帮手。

21 耶和华 神使那人沉睡。他熟睡的时候， 耶和华 神取了他的一根肋骨， 又使肉在原处复合。

22 然后， 耶和华 神用从那人身上所取的肋骨， 造了一个女人， 带她到那人面前。

23 那人说： "这是我骨中的骨， 肉中的肉； 她当称为女人， 因她是从男人身上取出来的。"

24 因此人要离开父母， 和妻子连合， 二人成为一体。

25 那时， 夫妻二人赤身露体， 彼此都不觉得羞耻。