1 Azután parancsola [József] az õ háza gondviselõjének, mondván: Töltsd meg ez embereknek zsákjait eleséggel a mennyit elvihetnek; és mindeniknek pénzét tedd zsákja szájába.
2 Az én poharamat pedig, az ezüst poharat, tedd a legkisebbik zsákjának szájába gabonájának árával együtt. És az József beszéde szerint cselekedék, a mint beszélt vala.
3 Reggel virradatkor, elbocsáttatának azok az emberek, szamaraikkal együtt.
4 Kimenének a városból, de nem messze haladhatának, a mikor monda József az õ háza gondviselõjének: Kelj fel, siess utánuk azoknak az embereknek és ha eléred õket, mondd nékik: Miért fizettetek gonoszszal a jó helyébe?
5 Avagy nem abból iszik-é az én uram? és abból szokott jövendölni! Gonoszul cselekedtétek, a mit cselekedtetek!
6 És utóléré õket, és ilyen szavakkal szóla nékik.
7 Azok pedig mondának néki: Miért szól az én uram ilyen szavakkal? Távol legyen szolgáidtól, hogy ilyen dolgot cselekedjenek.
8 Ímé a pénzt, melyet zsákjaink szájában találtunk vala, meghoztuk néked Kanaán földérõl; hogy loptunk volna hát urad házából ezüstöt vagy aranyat?
9 Akinél megtaláltatik a te szolgáid közûl, haljon meg az; sõt mi is szolgái leszünk uramnak.
10 És monda: Mostan is legyen beszédetek szerint: a kinél megtaláltatik, [az] légyen nékem szolgám, ti pedig mentek legyetek.
11 És sietének és leraká kiki az õ zsákját a földre, és kioldá kiki az õ zsákját.
12 És keresgéle; a legnagyobbikon kezdé s a legkissebbiken végezé, és megtalálá a poharat a Benjámin zsákjában.
13 Azok pedig meghasogaták ruhájokat, és kiki megterhelé a maga szamarát, és visszatérének a városba.
14 És beméne Júda és az õ atyjafiai a József házába, ki még ott vala, és földre esének elõtte.
15 És monda nékik József: Mi dolog ez a mit cselekedtetek? Avagy nem tudjátok-é hogy az ilyen magamféle ember jövendölni tud?
16 És monda Júda: Mit mondhatunk az én uramnak? Mit szóljunk és mivel igazoljuk magunkat? Az Isten büntetése utólérte szolgáidat. Ímé mi az én uram szolgái vagyunk, mind mi, mind az, a kinek kezében a pohár találtatott.
17 Õ pedig monda: Távol legyen tõlem, hogy azt cselekedjem: az a kinek kezében találtatott a pohár, az legyen nékem szolgám, ti pedig békességgel menjetek el a ti atyátokhoz.
18 De Júda hozzá járula és monda: Kérlek, uram, hadd szólhasson egy szót uram fülébe a te szolgád, és ne gerjedjen fel haragod a te szolgád ellen; mert hasonló vagy te a Faraóhoz.
19 Az én uram kérdezte vala az õ szolgáit, mondván: Van-é atyátok, vagy testvéretek?
20 Akkor mi azt felelénk az én uramnak: Van egy vén atyánk, és egy kis gyermek, a ki az õ vénségében lett; és ennek bátyja megholt, és csak õ maga maradt az õ anyjától, és az õ atyja szereti õt.
21 És azt mondád a te szolgáidnak: Hozzátok én hozzám azt, hogy szemeimet reá vessem.
22 És mondánk az én uramnak: Nem hagyhatja el az a fiú az õ atyját; mert ha elhagyja atyját, meghal [az].
23 És ezt mondád a te szolgáidnak: Ha a ti legkisebbik atyátokfia el nem jõ veletek, színem elé se kerûljetek többé.
24 Mikor azért felmenénk a te szolgádhoz, az én atyámhoz és tudtul adjuk vala néki az én uramnak beszédét;
25 És monda a mi atyánk: Menjetek vissza, és vegyetek nékünk [egy ]kevés eleséget.
26 És mondánk: Nem mehetünk le; ha a mi legkisebbik atyánkfia velünk lesz, akkor lemegyünk; mert nem mehetünk ama férfiú színe elé, ha a mi legkisebbik atyánkfia velünk nem lesz.
27 És monda a te szolgád, az én atyám, nékünk: Ti tudjátok hogy az én feleségem nékem csak két [fiat] szûlt.
28 Az egyik kiméne tõlem, és azt mondom vala: bizonyára [fenevad] szaggatta széllyel és attól fogva nem láttam õt.
29 Ha ezt is elviszitek szemeim elõl, s veszedelem találja érni, akkor az én õsz fejemet keserûségtõl borítva bocsátjátok alá a koporsóba.
30 Ha tehát most visszamenéndek a te szolgádhoz, az én atyámhoz, és e fiú nem lesz velünk, mivelhogy annak lelke ennek lelkéhez van nõve,
31 Ha meglátja, hogy nincs meg a gyermek, meghal s akkor a te szolgáid, a te szolgádnak, a mi atyánknak õsz fejét búba borítva bocsátják alá a koporsóba.
32 Mivel a te szolgád e fiúért az õ atyjánál kezes lett, mondván: Ha vissza nem hozom õt hozzád, mind éltig bûnös legyek az én atyám elõtt.
33 Hadd maradjon azért e gyermek helyébe a te szolgád, az én uramnak szolgájáúl; e gyermek pedig menjen fel az õ bátyjaival.
34 Mert mimódon mehetnék én fel atyámhoz, ha e gyermek velem nem lenne, a nélkül, hogy ne lássam a nyomorúságot, mely atyámat érné?
1 约瑟吩咐管家说： "把粮食装满这些人的布袋， 要尽他们所能携带的， 又把各人的银子放在他们的袋口；
2 把我的银杯， 放在最小的袋口， 连同他买粮食的银子放进去。"管家就照着约瑟吩咐的话去作。
3 早晨天一亮， 那些人和他们的驴子都被打发走了。
4 他们出了城， 走了不远， 约瑟就对管家说： "起来， 追赶那些人； 追上了， 就对他们说： ‘你为什么以恶报善呢？
5 这不是我主人喝酒和占卜用的杯吗？你们所作的， 实在不对。’"
6 管家追上了他们， 就对他们说了这些话。
7 他们对管家说： "我主为什么说这样的话呢？你的仆人绝不会作这样的事。
8 你看， 我们从前在袋口发现的银子， 尚且从迦南地带来还给你， 我们又怎会从你主人的家里偷取金银呢？
9 在你仆人当中， 无论在谁那里搜出来， 谁就要死， 我们也要作我主的奴仆。"
10 管家说： "现在就照你们的话作吧， 只是在谁那里搜出来， 谁就要作我的奴仆， 其余的人都没有罪。"
11 于是， 他们急忙把自己的布袋卸在地上， 各人打开自己的布袋。
12 管家就搜查， 从最大的开始， 查到最小的。那杯竟在便雅悯的布袋里搜出来了。
13 他们就撕裂自己的衣服， 各人又把担子驮在驴上， 回城去了。
14 犹大和他的兄弟来到约瑟的家里， 那时约瑟还在那里； 他们就在他面前俯伏在地。
15 约瑟对他们说： "你们所作的是什么事呢？你们不知道像我这样的人必能占卜吗？"
16 犹大说： "我们对我主可以说什么呢？我们还有什么可说的呢？我们怎能证明自己是清白的呢？ 神已经查出你仆人们的罪孽了。看哪， 我们和那在他手里搜出杯来的， 都是我主的奴仆了。"
17 约瑟说： "我绝不能这样作。在谁的手里搜出杯来， 谁就要作我的奴仆； 你们其余的人， 可以平平安安地上你们父亲那里去。"
18 犹大走近约瑟身边， 说： "我主啊， 求你容许仆人说一句话给我主听， 请不要向仆人发烈怒， 因为你好像法老一样。
19 我主曾经问仆人们说： ‘你们还有父亲或其他兄弟没有？’
20 我们曾经回答我主： ‘我们还有年老的父亲和最小的弟弟， 是他年老时所生的。他的哥哥死了， 他母亲只剩下他一个孩子， 他父亲非常爱他。’
21 你就对仆人们说： ‘把他带下来到我这里， 我要亲眼看看他。’
22 我们对我主说： ‘那孩子是不能离开他父亲的； 如果离开了， 他父亲必定死。’
23 你对仆人们说： ‘如果你们最小的弟弟不与你们一同下来， 你们就不得见我的面。’
24 于是， 我们上到你仆人我们的父亲那里， 就把我主的话告诉了他。
25 后来我们的父亲说： ‘你们再去替我们买些粮食回来吧。’
26 我们就说： ‘我们不能下去， 如果有我们最小的弟弟与我们同去， 我们就下去； 因为我们最小的弟弟不与我们同去， 我们就不得见那人的面。’
27 你仆人我的父亲对我们说： ‘你们知道我的妻子只给我生了两个儿子。
28 一个已经离开我去了， 我想他必定是被野兽撕碎了； 直到现在， 我也没有见过他。
29 现在你们又要把这个从我面前带去， 如果他遇到不幸， 你们就使我这个白发老人， 悲悲惨惨地下阴间去了。’
30 我父亲的命与这孩子的命， 是相连在一起的。现在我回到你仆人我的父亲那里， 如果没有孩子与我们在一起，
31 他一见没有孩子， 就必定死； 这样， 你仆人们就使你仆人我们的父亲， 这个白发老人， 愁愁苦苦地下阴间去了。
32 因为仆人曾经向父亲担保这孩子的安全， 说： ‘如果我不把他带回来交还给你， 我就在父亲面前终生承担这罪。’
33 现在求你容许仆人留下， 代替这孩子作我主的奴仆， 让这孩子与他的哥哥们一同上去。
34 因为如果孩子没有与我同去， 我怎能上去见我的父亲呢？恐怕我会看见灾祸临到我父亲身上。"