1 Az Úr pedig meglátogatá Sárát, a mint mondotta vala, és akképen cselekedék az Úr Sárával, a miképen szólott vala.

2 Mert fogada Sára az õ méhében, és szûle fiat Ábrahámnak az õ vénségében, abban az idõben, melyet mondott vala néki az Isten.

3 És nevezé Ábrahám az õ fiának nevét, a ki néki született vala, a kit szûlt vala néki Sára, Izsáknak:

4 És körûlmetélé Ábrahám az õ fiát Izsákot, nyolcznapos korában, a mint parancsolta vala néki az Isten.

5 Ábrahám pedig száz esztendõs [vala], mikor születék néki az õ fia Izsák.

6 És monda Sára: Nevetést szerzett az Isten, énnékem; a ki csak hallja, nevet rajtam.

7 Ismét monda: Ki mondotta volna Ábrahámnak, hogy Sára fiakat szoptat? s ímé fiat szûltem vénségére.

8 És felnevekedék a gyermek, és elválasztaték; Ábrahám pedig nagy vendégséget szerze azon a napon, a melyen Izsák elválasztaték.

9 Mikor pedig Sára nevetgélni látá az Égyiptombéli Hágárnak fiát, kit Ábrahámnak szûlt vala,

10 Monda Ábrahámnak: Kergesd el ezt a szolgálót az õ fiával egybe, mert nem lesz örökös e szolgáló fia az én fiammal, Izsákkal.

11 Ábrahámnak pedig igen nehéznek látszék e dolog, az õ fiáért.

12 De monda az Isten Ábrahámnak: Ne lássék elõtted nehéznek a gyermeknek és a szolgálónak dolga; valamit mond néked Sára, engedj az õ szavának, mert Izsákról neveztetik a te magod.

13 Mindazáltal a szolgálóleány fiát is néppé teszem, mivelhogy a te magod õ.

14 Felkele azért Ábrahám jó reggel, és võn kenyeret és egy tömlõ vizet, és adá Hágárnak, és feltevé azt és a gyermeket annak vállára s elbocsátá. Az pedig elméne, és bujdosék a Beérseba pusztájában.

15 Hogy elfogyott a víz a tömlõbõl, letevé a gyermeket egy bokor alá.

16 És elméne s leûle által ellenébe mintegy nyillövésnyi távolságra; mert azt mondja vala: Ne lássam mikor a gyermek meghal. Leûle tehát által ellenébe, és fölemelé szavát és síra.

17 Meghallá pedig Isten a gyermeknek szavát, és kiálta az Isten angyala az égbõl Hágárnak, és monda néki: Mi lelt téged Hágár? ne félj, mert az Isten meghallotta a gyermeknek szavát, ott a hol van.

18 Kelj fel, vedd fel a gyermeket, és viseld gondját, mert nagy néppé teszem õt.

19 És megnyitá Isten az õ szemeit, és láta egy vízforrást, oda méne azért, és megtölté a tömlõt vízzel, és inni ada a gyermeknek.

20 És vala Isten a gyermekkel, s az felnövekedék, és lakik vala a pusztában, és lõn íjászszá.

21 Lakozék pedig Párán pusztájában, és võn néki anyja feleséget Égyiptom földérõl.

22 És lõn abban az idõben, hogy Abimélek és Pikhól annak hadvezére megszólíták Ábrahámot mondván: Az Isten van te veled mindenben, a mit cselekszel.

23 Mostan azért esküdj meg énnékem az Istenre itt, hogy sem én ellenem, sem fiam, sem unokám ellen álnokságot nem cselekszel, hanem azzal a szeretettel, a melylyel én te irántad viseltettem, viseltetel te is én irántam és az ország iránt, a melyben jövevény voltál.

24 És monda Ábrahám: Én megesküszöm.

25 Megdorgálá pedig Ábrahám Abiméleket a kútért, melyet erõvel elvettek vala az Abimélek szolgái.

26 És monda Abimélek: Nem tudom kicsoda mívelte e dolgot; te sem jelentetted nekem, s én sem hallottam, hanem csak ma.

27 Vett azért Ábrahám juhokat, barmokat és adá Abiméleknek; és egymással szövetséget kötének.

28 És külön állíta Ábrahám a nyájból hét juhot.

29 És monda Abimélek Ábrahámnak: Mire való e hét juh, melyet külön állítál?

30 És felele [Ábrahám]: Ezt a hét juhot vedd tõlem, hogy bizonyságul legyenek nékem, hogy én ástam ezt a kútat.

31 Azért nevezék azt a helyet Beérsebának, mivelhogy ott esküdtek vala meg mind a ketten.

32 Megköték tehát a szövetséget Beérsebában, és felkele Abimélek és Pikhól annak hadvezére és visszatérének a Filiszteusok földére.

33 [Ábrahám] pedig tamariskusfákat ültete Beérsebában, és segítségûl hívá ott az örökkévaló Úr Istennek nevét.

34 És sok ideig tartózkodék Ábrahám a Filiszteusok földén.

1 耶和华照着以前所说的， 眷顾撒拉； 耶和华按着他的应许， 给撒拉作成。

2 亚伯拉罕年老的时候， 撒拉怀了孕， 到了 神应许的日期， 就给亚伯拉罕生了一个儿子。

3 亚伯拉罕给撒拉为他所生的儿子， 起名叫以撒。

4 亚伯拉罕的儿子以撒生下来第八天， 亚伯拉罕就照着 神吩咐他的， 给以撒行了割礼。

5 他儿子以撒出生的时候， 亚伯拉罕正一百岁。

6 撒拉说： " 神使我欢笑， 凡听见的， 也必为我欢笑。"

7 又说： "谁能告诉亚伯拉罕， 撒拉要乳养儿女呢？在他年老的时候， 我竟给他生了一个儿子。"

8 孩子渐渐长大， 就断了奶。以撒断奶的那天， 亚伯拉罕摆设盛大的筵席。

9 撒拉看见那埃及人夏甲给亚伯拉罕所生的儿子在嬉戏， 就对亚伯拉罕说：

10 "把这婢女和她的儿子赶出去， 因为这婢女的儿子不能和我的儿子以撒一同承受产业。"

11 亚伯拉罕因他的儿子而非常烦恼。

12 神对亚伯拉罕说： "不要因这童子和你的婢女而烦恼。撒拉对你说的话， 你都要听从； 因为以撒生的， 才可以称为你的后裔。

13 至于这婢女的儿子， 我也要使他成为一国， 因为他也是你的后裔。"

14 亚伯拉罕清早起来， 拿饼和一皮袋水， 给了夏甲， 放在她的肩膀上， 又把孩子交给她， 就打发她离开。夏甲走了， 在别是巴的旷野飘荡。

15 皮袋里的水用尽了， 夏甲就把孩子撇在一棵小树底下。

16 然后自己走开， 在离开约有一箭之远的地方， 相对而坐， 说： "我不忍眼看孩子死去。"就相对坐着， 放声大哭。

17 神听见了童子的声音， 他的使者就从天上呼叫夏甲， 对她说： "夏甲啊， 你为什么这样呢？不要害怕， 因为孩子在那里所发的声音 神已经听见了。

18 起来， 扶起孩子， 尽力保护他； 因为我要使他成为大国。"

19 神开了夏甲的眼睛， 她就看见一口水井。她去把皮袋盛满了水， 就给孩子喝。

20 神与孩子同在， 他渐渐长大， 住在旷野， 成了个弓箭手。

21 他住在巴兰的旷野， 他的母亲从埃及地给他娶了一个妻子。

22 那时， 亚比米勒和他的军长非各对亚伯拉罕说： "在你所作的一切事上， 神都与你同在。

23 现在你要在这里指着 神对我起誓， 你不会以诡诈待我和我的子子孙孙。我怎样恩待了你， 你也要怎样恩待我和你寄居的地方。"

24 亚伯拉罕回答： "我愿意起誓。"

25 亚伯拉罕因亚比米勒的仆人强占了一口水井， 就指责亚比米勒。

26 亚比米勒说： "谁作了这事， 我不知道， 你都没有告诉我； 我现在才听见。"

27 于是亚伯拉罕牵了牛羊来， 送给亚比米勒， 二人就彼此立约。

28 亚伯拉罕把羊群中的七只母羊羔， 放在另外一处。

29 亚比米勒问亚伯拉罕： "你把这七只母羊羔放在另外一处， 是什么意思呢？"

30 亚伯拉罕回答： "意思就是： 你从我手里接受这七只母羊羔， 好作我挖了这口井的证据。"

31 因此那地方名叫别是巴， 因为他们二人在那里起了誓。

32 他们在别是巴立约以后， 亚比米勒和他的军长非各， 就起程回非利士地去了。

33 亚伯拉罕在别是巴栽了一棵垂丝柳树， 就在那里求告耶和华永活的 神的名。

34 亚伯拉罕在非利士人的地方寄居了许多日子。