1 És lõn sok idõ multán, a harmadik esztendõben, az Úrnak beszéde Illéshez, mondván: Menj el, mutasd meg magadat Akhábnak, és esõt adok a föld színére.

2 És elméne Illés, hogy megmutassa magát Akhábnak. Nagy éhség volt pedig Samariában.

3 És Akháb hivatá Abdiást, a ki az õ házának gondviselõje volt. (Abdiás pedig felette igen féli vala az Urat;

4 Mert mikor Jézabel megölette az Úr prófétáit, Abdiás száz prófétát vett [oltalmába,] és rejtette el ötvenenként [egy-egy] barlangba, és ott táplálta õket kenyérrel és vízzel).

5 És monda Akháb Abdiásnak: Menj el az országba szerén-szerte a vizek forrásaihoz és a patakokhoz, hogyha valami füvet találhatnánk, hogy a lovakat és öszvéreket megtarthatnánk életben, és ne hagynánk a barmokat mindenestõl elpusztulni.

6 Eloszták azért magok közt a földet, a melyen kiki elmenjen. Akháb egyedül ment az egyik úton, és Abdiás [is] egyedül ment a másik úton.

7 És mikor Abdiás az úton ment, ímé Illés elõtalálá õt, és mikor felismerte õt, arczra borula és monda: Nem te vagy-é az, uram, Illés?

8 Felele néki: Én vagyok; menj el, mondd meg a te uradnak: Ímé itt van Illés.

9 Õ pedig monda: Mit vétettem ellened, hogy a te szolgádat Akháb kezébe akarod adni, hogy megöljön engem?

10 Él az Úr a te Istened: nincs sem nemzetség, sem ország, a hova el nem küldött volna az én uram, hogy megkeressen téged. És ha azt mondották: Nincs itt! az országot és a népet megesküdtette, hogy téged csakugyan nem találtak meg.

11 És most te azt mondod: Menj el, mondd meg a te uradnak: Ímé itt van Illés.

12 Ha most elmegyek tõled, téged pedig olyan helyre ragad el az Úrnak Lelke, a melyet én nem tudok, és én elmegyek, hogy megmondjam Akhábnak, és ha õ téged nem talál meg, engem öl meg; pedig a te szolgád féli az Urat gyermekségétõl fogva.

13 Nem mondották-é meg az én uramnak, mit cselekedtem, mikor Jézabel megölette az Úr prófétáit? hogy hogyan rejtettem el az Úr prófétái közül száz férfiút ötvenenként egy-egy barlangba és tápláltam õket kenyérrel és vízzel.

14 És te mégis azt mondod: Menj el és mondd meg a te uradnak: Ímé itt van Illés; hogy megöljön engemet.

15 És felele Illés: Él a Seregeknek Ura, a ki elõtt állok: e mai napon megmutatom magamat néki.

16 Elméne azért Abdiás Akháb eleibe, és megjelenté ezt néki, és eleibe méne Akháb Illésnek.

17 És mikor meglátta Akháb Illést, monda Akháb néki: Te vagy-é az Izráel megháborítója?

18 Õ pedig monda: Nem én háborítottam meg az Izráelt, hanem te és a te atyád háza, azzal, hogy elhagytátok az Úrnak parancsolatait, és a Baál után jártatok.

19 Most azért küldj el, gyûjtsd hozzám az egész Izráelt a Kármel hegyre, és a Baál négyszázötven prófétáját, és az Aserának négyszáz prófétáját, a kik a Jézabel asztaláról élnek.

20 És elkülde Akháb mind az egész Izráel fiaihoz, és egybegyûjté a prófétákat a Kármel hegyre.

21 És odamenvén Illés az egész sokasághoz, monda: Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az Úr az Isten, kövessétek õt; ha pedig Baál, kövessétek azt. És nem felelt néki a nép csak egy szót sem.

22 Akkor monda Illés a népnek: Én maradtam meg csak egyedül az Úr prófétái közül; míg a Baál prófétái négyszázötvenen vannak;

23 Adjatok azért nékünk két tulkot, és [õk] válaszszák magoknak az egyik tulkot, a melyet vagdaljanak darabokra, és rakják a fákra; de tüzet ne tegyenek alája; én pedig a másikat készítem el, a melyet a fákra rakok, de tüzet én sem teszek alája.

24 Akkor hívjátok segítségül a ti istenteknek nevét, és én is segítségül hívom az Úrnak nevét; és a mely isten tûz által felel, az az Isten. És felelvén az egész sokaság, monda: Jó lesz!

25 És monda Illés a Baál prófétáinak: Válaszszátok el magatoknak az egyik tulkot, és készítsétek el ti elõször; mert ti többen [vagytok,] és hívjátok segítségül a ti istenteknek nevét, de tüzet ne tegyetek alája.

26 És vevék a tulkot, a melyet nékik adott, és azt elkészíték, és segítségül hívák a Baálnak nevét reggeltõl fogva délig, mondván: Baál! hallgass meg minket! De nem jött szó, sem felelet. És ott sántikáltak az oltár körül, a melyet készítettek.

27 Mikor pedig már dél lett, elkezdte õket gúnyolni Illés, azt mondván: Kiáltsatok hangosabban, hiszen isten! Talán elmélkedik, vagy félrement, vagy úton van, vagy talán aluszik, és felserken.

28 És [elkezdtek] hangosan kiabálni és az õ szokásuk szerint késekkel és borotvákkal metélték magokat, míg csak ki nem csordult a vérök.

29 Mikor pedig a dél elmúlt, prófétálni [kezdtek] egész az esteli áldozatig; de akkor sem lett se szó, se felelet, se meghallgattatás.

30 Akkor monda Illés az egész sokaságnak: Jõjjetek én hozzám. És hozzá méne az egész sokaság, és megépíté az Úr oltárát, a mely leromboltatott volt.

31 És võn Illés tizenkét követ, a Jákób fiai nemzetségeinek száma szerint, a kiknek az Isten azt mondotta volt: Izráel legyen a te neved;

32 És oltárt építe a kövekbõl az Úr nevében, és egy árkot húzott az oltár körül, a melybe két véka vetni való mag férne.

33 És oda készíté a fát, és felvagdalá a tulkot, és felraká azt a fára;

34 És monda: Töltsetek meg négy vedret vízzel, és öntsétek az égõáldozatra és a fára. Monda ismét: Tegyétek ezt még egyszer! És másodszor is azt tevék. Monda még is: Harmadszor is tegyétek meg! És harmadszor is azt mívelék;

35 Úgy, hogy a víz lecsurgott az oltárról, és még az árok is tele lett vízzel.

36 És a mikor eljött az esteli áldozás ideje, oda lépett Illés próféta, és monda: Óh Uram, Ábrahámnak, Izsáknak és Izráelnek Istene, hadd ismerjék meg e mai napon, hogy te vagy az Isten az Izráelben, és hogy én a te szolgád vagyok, és hogy mindezeket a te parancsolatodból cselekedtem.

37 Hallgass meg engem, Uram, hallgass meg engem, hogy tudja meg e nép, hogy te, az Úr vagy az Isten, és te fordítod vissza az õ szívöket!

38 Akkor alászálla az Úr tüze, és megemészté az égõáldozatot, a fát, a köveket és a port, és felnyalta a vizet, a mely az árokban volt.

39 Mikor ezt látta az egész sokaság, arczra borult, és monda: Az Úr az Isten! az Úr az Isten!

40 És monda Illés nékik: Fogjátok meg a Baál prófétáit; senki el ne szaladjon közülök! És megfogák õket, és alávivé õket Illés a Kison patakja mellé, és megölé ott õket.

41 Akkor monda Illés Akhábnak: Eredj fel, egyél és igyál, mert nagy esõnek zúgása [hallszik.]

42 És felment Akháb, hogy egyék és igyék. Illés pedig felment a Kármel hegy tetejére, és leborula a földre, és az õ orczáját az õ két térde közé tevé;

43 És monda az õ szolgájának: Menj fel, és nézz a tenger felé. És felment, és [arrafelé] nézett, és monda: Nincsen semmi. És monda [Illés:] Menj vissza hétszer.

44 És lõn hetedúttal, monda [a szolga:] Ímé egy kis felhõcske, mint egy embernek a tenyere, jõ fel a tengerbõl. Akkor monda: Menj fel, mondd meg Akhábnak: Fogj be és menj le, hogy meg ne késleljen az esõ.

45 És lõn azonközben, hogy besötétedett az ég a fellegektõl és a széltõl, és nagy esõ lett. Akháb pedig szekérre ült és elment Jezréelbe.

46 És lõn az Úr keze Illésen, és felövezvén az õ derekát, [még] Akháb elõtt futott el Jezréel felé.

1 过了许久， 到第三年， 耶和华的话临到以利亚说： "你去在亚哈面前出现， 我要降雨在地面上。"

2 于是以利亚去了， 要在亚哈面前出现。那时撒玛利亚发生十分严重的饥荒。

3 亚哈把他的家宰俄巴底召了来。原来俄巴底是个非常敬畏耶和华的人。

4 耶洗别除灭耶和华众先知的时候， 俄巴底带走了一百个先知， 每五十个人一组， 分散藏在山洞里， 又用饼和水供养他们。

5 亚哈对俄巴底说： "你走遍这地， 到所有的水泉和溪水那里去看看， 也许我们可以找到青草， 使骡马能够生存， 免得牲畜灭绝。"

6 于是他们分地巡视。亚哈独自走一路， 俄巴底独自走另一路。

7 俄巴底在路上走的时候， 以利亚遇见了他。俄巴底认出他来， 就脸伏在地， 说： "你真是我主以利亚吗？"

8 以利亚对他说： "我是。你去告诉你主人， 说： ‘以利亚在这里。’"

9 俄巴底说： "我犯了什么罪， 你竟要把你仆人交在亚哈手里， 使他杀死我呢？

10 我指着永活的耶和华你的 神起誓， 没有一邦一国我主人不派人去找你的， 人们若是说你不在那里， 他就要那国邦起誓说实在找不到你。

11 现在你说： ‘你去告诉你主人： 以利亚在这里。’

12 我一离开你， 耶和华的灵就把你提到我不知道的地方去。这样， 如果我去告诉亚哈， 他找不到你， 必定杀我。你仆人却是自幼敬畏耶和华的。

13 难道没有人把我所作的事告诉我主吗？就是耶洗别杀害耶和华众先知的时候， 我把一百个先知， 五十人一组的分别藏在山洞里， 又用饼和水供养他们。

14 现在你说： ‘你去告诉你主人以利亚在这里！ ’他必定杀我。"

15 以利亚说： "我指着我所服事永活的万军之耶和华起誓， 今天我必在亚哈面前出现。"

16 于是俄巴底去见亚哈， 把这事告诉他。亚哈就去见以利亚。

17 亚哈看见了以利亚， 就问他： "给以色列惹麻烦的这个人就是你吗？"

18 以利亚说： "给以色列惹麻烦的， 不是我， 而是你和你父的家； 因为你们离弃了耶和华的诫命， 又去随从巴力。

19 现在你要派人去召集以色列众人和四百五十个巴力的先知， 以及耶洗别供养的四百个亚舍拉的先知， 都上迦密山来见我。"

20 于是亚哈派人召集众以色列人和众先知上迦密山去。

21 以利亚走近众人说： "你们三心两意， 要到几时呢？如果耶和华是 神， 你们就应当随从耶和华； 如果巴力是 神， 你们就应当随从巴力。"众人一句话也不回答。

22 以利亚对众人说： "耶和华的先知只剩下我一个， 巴力的先知却有四百五十个。

23 现在， 请给我们两头公牛。让巴力的先知自己挑选一头， 把它切成块子， 放在柴上， 但不要点火； 我也预备一头公牛， 摆在柴上， 也不点火。

24 你们呼求你们神的名， 我也呼求耶和华的名。那降火来显示回答的神就是 神了。"众人都回答： "这话说得很好！ "

25 以利亚对巴力的众先知说： "你们既然人多， 可以先为自己选一头公牛； 预备好了， 就呼求你们神的名， 但不要点火。"

26 他们把人给他们的公牛牵了来， 预备好了， 就从早晨直到中午， 呼求巴力的名， 说： "巴力啊， 应允我们吧！ "可是没有声音， 也没有回应。他们就在所筑的祭坛周围跳舞。

27 到了中午， 以利亚嘲笑他们， 说： "大声呼求吧， 因为他是神， 也许他正在默想， 或事务繁忙， 或正在旅行， 或正在睡觉， 你们要把他叫醒。"

28 他们就大声呼求， 按着他们的规矩， 用刀和枪刺自己， 直到身体流血。

29 中午过后， 他们继续狂呼乱叫， 直到献晚祭的时候； 可是仍没有声音， 没有回应， 也没有理睬他们的。

30 以利亚对众人说： "你们走近我这里来。"众人就都走近他面前。他重修已经毁坏了的耶和华的祭坛。

31 以利亚照着雅各子孙支派的数目， 拿了十二块石头。（耶和华的话曾临到雅各说： "你的名要叫以色列。"）

32 以利亚奉耶和华的名用这些石头筑了一座坛， 在坛的四周挖沟， 可容十四公升种籽，

33 然后把柴排好， 又把公牛切成块子， 放在柴上， 就说： "你们盛满四桶水， 倒在燔祭和柴上。"

34 又说： "倒第二次。"他们就倒第二次； 又说： "倒第三次。"他们就倒第三次。

35 水流到祭坛的四周， 甚至水沟里也满了水。

36 到了献晚祭的时候， 以利亚先知近前来， 说： "亚伯拉罕、以撒、以色列的 神耶和华， 求你今天使人知道你是在以色列中的 神， 我是你的仆人， 又是奉你的命令行这一切事。

37 耶和华啊， 求你应允我， 应允我！ 使这民知道你耶和华是 神， 又知道是你使这民的心再回转过来的。"

38 于是有耶和华的火降下来， 吞灭了燔祭、木柴、石头和尘土， 连沟里的水也烧干了。

39 众人看见了， 就面伏于地， 说： "耶和华是 神！ 耶和华是 神！ "

40 以利亚对他们说： "捉住巴力的先知， 一个也不要让他们逃脱。"于是众人捉住他们。以利亚带他们下到基顺河边， 在那里杀了他们。

41 以利亚对亚哈说： "你上去吃喝吧！ 因为已经有下大雨的响声了。"

42 亚哈就上去吃喝。以利亚上了迦密山顶， 屈身在地， 把脸放在两膝之间。

43 以利亚对自己的仆人说： "你上去向海那边观看。"他就上去观看， 说： "什么也没有。"以利亚说： "你再回去观看。"这样说了七次。

44 到第七次， 仆人说： "我看到一小片乌云， 好像人的手掌那么大， 正在从海里升上来。"以利亚说： "你上去告诉亚哈： ‘赶快套车下山， 免得被大雨所阻。’"

45 霎时之间， 天空因风云而变为黑暗， 随着降下大雨来。于是亚哈坐上了车， 往耶斯列去了。

46 耶和华的能力临到以利亚的身上， 以利亚就束上腰， 跑在亚哈的前头， 直跑到耶斯列的城门口。