1 És elméne Roboám Síkembe; mert Síkembe gyûlt fel az egész Izráel, hogy királylyá tegyék õt.

2 Mikor pedig meghallotta [ezt] Jeroboám, a Nébát fia, (a ki még Égyiptomban volt, a hová futott volt Salamon király elõl, és Égyiptomban tartózkodék Jeroboám,

3 És hozzá küldvén, elhivaták õt); elmenének Jeroboám és az Izráel egész gyülekezete, és szólának Roboámnak, mondván:

4 A te atyád igen megnehezítette a mi igánkat, de te most könnyebbítsd meg atyádnak kemény szolgálatát, és a nehéz igát, a melyet mi reánk vetett, és szolgálunk néked.

5 És monda nékik: Menjetek el, és harmadnap mulva jõjjetek vissza hozzám. És a nép elméne.

6 És tanácsot tarta Roboám király a vénekkel, a kik Salamon, az õ atyja elõtt állottak vala életében, mondván: Micsoda tanácsot adtok ti, hogy milyen választ adjak e népnek?

7 És szólának azok, mondván: Ha e mai napon szolgája lész e népnek, és nékik szolgálsz, és választ adsz nékik, és jó szót adsz nékik: mind éltig szolgálnak néked.

8 De õ megveté a vének tanácsát, a melyet néki adtak, és tanácsot tarta az ifjakkal, a kik õ vele együtt nevekedtek volt fel, és a kik õ elõtte udvarlottak.

9 És monda azoknak: Micsoda tanácsot adtok ti, hogy választ adjunk e népnek, a mely nékem szólván, azt mondja: Könnyebbítsd meg az igát, a melyet reánk vetett a te atyád?

10 És mondának néki az ifjak, a kik együtt nevekedtek volt fel õ vele: Így szólj ennek a népnek, a mely szólván néked, ezt mondja: A te atyád megnehezítette a mi igánkat, te pedig könnyebbítsd meg nékünk; e képen szólj nékik: Az én kis ujjam vastagabb az én atyám derekánál.

11 Most azért, ha az én atyám reátok nehéz igát vetett, én még nehezebbé teszem a ti igátokat: ha az én atyám ostorral fékezett titeket, én skorpiókkal ostorozlak benneteket.

12 És elméne Jeroboám és mind az egész nép Roboámhoz harmadnap, a mint meghagyta volt a király, ezt mondván: Jõjjetek hozzám harmadnapon.

13 És a király kemény választ adott a népnek, megvetve a vének tanácsát, a melyet adtak vala néki;

14 És szóla nékik az ifjak tanácsa szerint, mondván: Ha az én atyám megnehezítette a ti igátokat, én még nehezebbé teszem azt; ha az én atyám ostorral fékezett titeket, én skorpiókkal ostorozlak benneteket.

15 És nem hallgatá meg a király a népet; mert ezt az Úr fordította ekként, hogy megerõsítse az õ beszédét, a melyet szólott volt az Úr a Silóbeli Ahija által Jeroboámnak, a Nébát fiának.

16 Mikor pedig látta az egész Izráel, hogy meg nem hallgatta õket a király, felele az [egész] nép a királynak ekképen: Micsoda részünk van nékünk Dávidban? Nincsen nékünk örökségünk az Isai fiában: [menj el] a te hajlékidba, óh Izráel! Most viseld gondját immár a te házadnak, óh Dávid! Elméne azért az Izráel az õ hajlékiba;

17 Úgy hogy Roboám csak azokon az Izráel fiain uralkodék, a kik Júda városaiban laktak.

18 És a mikor elküldé Roboám király Adorámot, az adószedõt, megkövezé õt az egész Izráel, és meghala, és [maga] Roboám király is hamarsággal szekerébe üle, hogy elmeneküljön Jeruzsálembe.

19 Így szakada el az Izráel népe Dávidnak házától mind e mai napig.

20 És lõn, mikor meghallotta az egész Izráel, hogy megjött Jeroboám, érette küldvén, hivaták õt a gyülekezetbe, és királylyá tevék õt az egész Izráelen; senki pedig nem követé Dávidnak házát, hanem csak egyedül a Júda nemzetsége. (Vers 21-24: v. ö. 2 Krón. 11,1-4.)

21 És mikor megérkezett Roboám Jeruzsálembe, összegyûjté Júda egész házát és Benjámin nemzetségét, száznyolczvanezer válogatott hadra való [férfiút,] hogy hadakozzanak az Izráel házával, és visszanyerjék az országot Roboámnak, a Salamon fiának.

22 De az Isten beszéde lõn Sémajához, az Isten emberéhez, mondván:

23 Ezt mondjad Roboámnak, a Salamon fiának, a Júda királyának, és az egész Júda és Benjámin házának, és a többi népnek, mondván:

24 Azt mondja az Úr: Fel ne menjetek, és ne hadakozzatok a ti atyátokfiai ellen, az Izráel ellen; térjetek meg kiki a maga házába, mert én tõlem lett e dolog. És õk engedének az Úr beszédének, és visszatérvén, elmenének az Úr beszéde szerint.

25 Jeroboám pedig megépíté Síkemet az Efraim hegyén, és abban lakék; és onnét kimenvén, építé Pénuelt.

26 És monda Jeroboám az õ szívében: Majd visszatér ez ország a Dávid házához;

27 Ha felmegy a nép, hogy áldozatot tegyen Jeruzsálemben az Úrnak házában; e népnek szíve az õ urához, Roboámhoz, a Júda királyához hajol, és engem megölnek, és visszatérnek Roboámhoz, a Júda királyához.

28 Tanácsot tartván azért a király, csináltata két arany borjút, és monda nékik: Sok néktek Jeruzsálembe felmennetek: Ímhol vannak a te isteneid, óh Izráel, a kik téged kihoztak Égyiptomnak földébõl.

29 És az egyiket helyhezteté Béthelbe, a másikat pedig Dánba.

30 És e dolog nagy bûnnek lett az okozója, mert a nép felment az egyik elé egészen Dánig.

31 Azután felállítá a magas helyek templomát, és papokat szerze a nép aljából, a kik nem voltak a Lévi fiai közül.

32 És szerze Jeroboám egy ünnepet is a nyolczadik hónapban, a hónap tizenötödik napján, a Júdabeli ünnep módja szerint, és áldozék az oltáron. Hasonlóképen cselekedék Béthelben is, áldozván a borjúknak, a melyeket csinált vala, és szerze Béthelben papokat a magaslatokhoz, a melyeket csinált vala.

33 És áldozék azon az oltáron is, a melyet Béthelben állított fel, a nyolczadik hónap tizenötödik napján, abban a hónapban, a melyet az õ szívében gondolt vala; és ünnepet szerze az Izráel fiainak, és felméne az oltárra, hogy jóillatot szerezzen.

1 罗波安往示剑去， 因为以色列众人都到了示剑， 要立他作王。

2 尼八的儿子耶罗波安那时因逃避所罗门的面， 仍然住在埃及， 他听见了这事。

3 以色列人就派遣人去请他来， 于是耶罗波安和以色列全体会众都来见罗波安， 告诉他说：

4 "你父亲加给我们的重担， 现在求你减轻你父亲使我们作的苦工和加在我们背上的重担， 我们就服事你。"

5 罗波安回答他们： "你们暂时回去， 三天以后再来见我。"众民就离开了。

6 罗波安王请教他父亲所罗门在世的时候， 侍立在他面前的长老说： "你们给我出个主意， 我应该怎样回答这民呢？"

7 长老对他说： "今天如果王作这民的仆人， 服事他们， 用好话回答他们， 他们就常作王的仆人。"

8 可是王拒绝了老年人给他出的主意， 反去请教那些与他一起长大， 侍立在他面前的年轻人，

9 问他们： "你们的主意怎样， 我应该怎样回复这民？他们对我说： ‘请你减轻你父亲加在我们身上的重担。’"

10 那些与他一同长大的年轻人回答他： "这民对王说： ‘你父亲加重我们的重担， 现在求你减轻我们的重担。’你要这样回答他们： ‘我的小指头比我父亲的腰还粗！

11 我父亲把一个重担加在你们身上， 我要使你们负更重的重担； 我父亲用鞭子责打你们， 我要用蝎子鞭责打你们。’"

12 耶罗波安和众民， 照王所说"三天以后再来见我"的那话， 第三天来见罗波安。

13 王严厉地回答众人。他拒绝了老年人给他所出的主意，

14 却照着年轻人给他所出的主意， 对他们说： "我父亲加重你们所负的重担， 我要使你们负更重的重担； 我父亲用鞭子责打你们， 我要用蝎子鞭责打你们。"

15 王不肯听从民众的请求， 因为这个转变是出于耶和华， 为要应验他借示罗人亚希雅对尼八的儿子耶罗波安所说的话。

16 以色列众人见王不肯听从他们的请求， 就回答王说： "我们在大卫里面有什么分呢？我们在耶西的儿子里面也没有产业； 以色列人哪， 回你们自己的家去吧！ 大卫啊， 照顾你自己的家吧！ "于是以色列人都回自己的家去了。

17 不过住在犹大各城的以色列人， 罗波安仍然作他们的王。

18 罗波安王差派掌管作苦工之人的亚多兰往以色列人那里去， 以色列众人却用石头打死他。罗波安王急忙上车逃回耶路撒冷去了。

19 这样， 以色列人背叛了大卫家， 直到今日。

20 以色列众人听说耶罗波安回来了， 就派人去请他到会众面前， 立他作以色列的王； 除了犹大支派以外， 没有跟随大卫家的。

21 罗波安来到耶路撒冷， 就召集了犹大全家和便雅悯支派精选的战士十八万人， 要与以色列家争战， 好把国夺回， 重归所罗门的儿子罗波安。

22 但是， 神的话临到神人示玛雅， 说：

23 "你去告诉所罗门王的儿子犹大王罗波安、犹大全家和便雅悯， 以及其余的人民， 说：

24 ‘耶和华这样说： 你们不可上去， 不可与你们的兄弟以色列人争战。你们各自回家去吧！ 因为这事是出于我。’"众人就听从了耶和华的话， 照着耶和华的话回家去了。

25 耶罗波安在以法莲山地修筑了示剑城， 就住在城中， 又从那里出去， 修建了毗努伊勒。

26 耶罗波安心里说： "现在这国仍然要归回大卫家。

27 这民若是上去， 在耶路撒冷耶和华的殿里献祭， 这民的心就必归向他们的主犹大王罗波安， 他们必把我杀了， 然后回到犹大王罗波安那里去。"

28 王打定了主意， 就做了两个金牛犊， 对众民说： "以色列人哪， 你们上耶路撒冷去实在够了。看哪， 这是你们的神， 就是从埃及地领你们上来的那位。"

29 他就把一个牛犊安放在伯特利， 一个安放在但。

30 这事成了以色列人的罪， 因为众民都到但那个牛犊面前敬拜。

31 耶罗波安在邱坛那里建殿， 把不是利未子孙的平民立为祭司。

32 耶罗波安又定了八月十五日为节期， 像在犹大的节期一样， 他自己在祭坛上献祭， 他在伯特利也是这样向他所铸造的牛犊献祭； 他又在伯特利为他所建造的邱坛设立祭司。

33 八月十五日， 就是他心里私定作为以色列人节期的日子， 他在伯特利在自己所建的祭坛上献祭烧香。