1 Mikor pedig elközelgett Dávidnak ideje, hogy meghaljon, parancsot ada Salamonnak az õ fiának, ezt mondván:

2 Én elmegyek az egész földnek útján; erõsítsd meg magad és légy férfiú.

3 És õrízd meg az Úrnak a te Istenednek õrizetit, hogy az õ útain járj, és megõrizzed az õ rendeléseit, parancsolatit és ítéleteit, és bizonyságtételeit, a mint meg van írva a Mózes törvényében: hogy elõmented legyen mindenekben, a melyeket cselekedéndesz, és mindenütt, valamerre fordulándasz;

4 Hogy megteljesítse az Úr az õ beszédét, melyet szólott nékem, mondván: Ha megõrizéndik a te fiaid az õ útjokat, járván én elõttem tökéletességgel, teljes szívök és teljes lelkök szerint; ezt mondván, [mondom]: Soha el nem fogy a férfiú te közüled az Izráelnek királyi székibõl.

5 Azt is jól tudod, mit cselekedett én velem Joáb, a Séruja fia, mit cselekedett az Izráel seregeinek két fõvezérével, Abnerrel, a Nér fiával, és Amasával, a Jéter fiával, a kiket megölt, harczi vért ontván békességnek idején, és hintett harczi vért az õ derekának övére és az õ lábának saruira.

6 Cselekedjél a te bölcseséged szerint, és ne engedd, hogy megõszülvén, békességgel menjen a koporsóba.

7 De a gileádbeli Barzillainak fiaival cselekedjél irgalmasságot, és legyenek a te asztalod vendégei, mert így közeledtek õk is hozzám, mikor Absolon, a te testvéred elõl menekültem.

8 És ímé veled van Sémei, Gérának fia, a Bahurimbeli Benjáminita, a ki gyalázatosan szidalmazott akkor, mikor Mahanáimba mentem; de aztán, mikor elém alájött a Jordánhoz, megesküdtem néki az Úrra, és mondék: Nem öllek meg téged fegyverrel;

9 Te azonban ne hagyd õt büntetés nélkül, és mivel eszes férfiú vagy, tudod, mit kelljen cselekedned vele, hogy az õ vénségét vérrel bocsássad a koporsóba.

10 Azután elaludt Dávid az õ atyáival, és eltemetteték a Dávid városában.

11 Az idõ pedig, a melyben uralkodék Dávid Izráelen, negyven esztendõ. Hebronban uralkodék hét esztendeig, Jeruzsálemben pedig uralkodék harminchárom esztendeig.

12 Azután Salamon ült Dávidnak, az õ atyjának királyi székibe, és megerõsödék az õ királyi birodalma felette igen.

13 De Adónia, a Haggit fia beméne Bethsabéhoz, a Salamon anyjához, és az monda: Békességes-é a te jöveteled? Ki felele: Békességes.

14 És monda: Beszédem volna veled. Monda az: Szólj.

15 Akkor monda [Adónia:] Te tudod, hogy az ország az enyém vala, és az egész Izráel reám néz vala, hogy én uralkodjam; de elvéteték az ország tõlem, és lõn az én atyámfiáé, mert az Úrtól adattaték néki.

16 Most egy kérést kérek tõled, ne szégyenítsd meg orczámat. Az pedig monda: Beszélj!

17 És monda: Beszélj, kérlek Salamon királylyal; mert õ a te kérésedet meg nem veti, hogy adja nékem a Súnembõl való Abiságot feleségül.

18 Felele Bethsabé: Jól van, majd szólok melletted a királynak.

19 És beméne Bethsabé Salamon királyhoz, hogy beszéljen vele Adónia érdekében; és felkele a király, és elébe menvén meghajtá magát elõtte, és leüle királyi székibe; és széket tétete a király anyjának, hogy üljön az õ jobbkeze felõl.

20 És monda [Bethsabé]: Egy kis kérést kérek tõled, ne szégyenítsd meg orczámat. És monda néki a király: Kérj édes anyám; mert nem szégyenítem meg orczádat.

21 Monda õ: Adassék a Súnembõl való Abiság Adóniának, a te testvérednek feleségül.

22 Akkor felele Salamon király, és monda az õ anyjának: De miért kéred te a Súnembeli Abiságot Adóniának? Kérjed néki az országot is; mert õ az én bátyám, és vele [egyetért] Abjátár pap, és Joáb, a Séruja fia.

23 És megesküvék Salamon király az Úrra, mondván: Úgy cselekedjék velem az Isten, és úgy segéljen, hogy Adónia a saját élete ellen szólotta ezt a beszédet!

24 Most azért él az Úr, a ki megerõsített engem és ültetett engem az én atyámnak, Dávidnak királyi székibe, és a ki házat szerzett nékem, a mint megmondotta volt: ma Adóniának meg kell halnia!

25 Elküldé azért Salamon király Benáját, a Jójada fiát, a ki levágá õt, és meghala.

26 Abjátár papnak pedig monda a király: Menj el Anathótba, a te jószágodba, mert halálnak fia vagy; de ma meg nem öletlek, mivel te hordoztad az Úr Istennek ládáját Dávid, az én atyám elõtt, és mivel az én atyámnak minden nyomorúságaiban részes voltál.

27 És kiûzé Salamon Abjátárt, hogy ne legyen az Úrnak papja, hogy beteljesedjék az Úrnak beszéde, a melyet szólott vala az Éli háza felõl Silóban.

28 És eljutott ez a hír Joábhoz, mert Joáb Adóniához hajlott vala, noha azelõtt nem hajlott vala Absolonhoz, és elfuta Joáb az Úrnak sátorába, és megfogá az oltárnak szarvait.

29 Hírül adák pedig Salamon királynak, hogy Joáb az Úrnak sátorához futott, és ímé az oltár mellett áll. Ekkor elküldé Salamon Benáját, a Jójada fiát, mondván: Menj el, vágd le õt.

30 Mikor pedig Benája az Úrnak sátorához ért, monda néki: Ezt mondja a király: Jõjj ki. Kinek felele [Joáb]: Nem, itt akarok meghalni. És megvivé Benája a királynak e dolgot, mondván: Így szólott Joáb és így felelt nékem.

31 És monda néki a király: Cselekedjél úgy, a mint szólott; vágd le õt és temesd el, hogy elvedd az ártatlan vért, a melyet kiontott Joáb, én rólam és az én atyámnak házáról.

32 És fordítsa az Úr az õ fejére az õ vérét, a miért nálánál igazabb és jobb két férfira támadott, és megölé õket fegyverrel az én atyámnak, Dávidnak tudta nélkül, [tudniillik] Abnert, Nérnek fiát, az Izráel seregének fõvezérét és Amasát, Jéternek fiát, Júda vitézeinek fõvezérét.

33 Ezeknek a vére térjen Joáb fejére és az õ magvának fejére mindörökké: Dávidnak pedig és az õ magvának és az õ házának és királyi székének békessége legyen az Úrtól mindörökké.

34 És elméne Benája, Jójada fia, és reá rohanván megölé õt; és eltemetteték az õ házában, a pusztában.

35 Rendelé pedig a király a Jójada fiát õ helyette a sereg fölé, és Sádók papot rendelé a király Abjátár helyett.

36 És elkülde a király, és magához hivatá Sémeit, és monda néki: Építs házat magadnak Jeruzsálemben és lakjál ott; és onnét ne menj ki se ide, se tova.

37 Mert valamely nap kimenéndesz, és általmenéndesz a Kidron patakján, tudd meg, hogy meg kell halnod, a te véred lészen tennen fejeden.

38 És monda Sémei a királynak: Tetszik nékem e beszéd; a miképen szólott az én uram, a király, a képen cselekeszik a te szolgád; és sok ideig lakék Sémei Jeruzsálemben.

39 Lõn azonban három esztendõ mulva, hogy Sémeinek két szolgája elszökött Ákishoz, Maaka fiához, a Gáthbeli királyhoz; és hírül adák Sémeinek, mondván: Ímé a te szolgáid Gáthban [vannak].

40 Ekkor felkelt Sémei, és megnyergelé szamarát, és elméne Gáthba Ákishoz, hogy megkeresse az õ szolgáit. Oda érvén Sémei, meghozá szolgáit Gáthból.

41 Hírül adák pedig Salamonnak, hogy elment Sémei Jeruzsálembõl Gáthba, és haza jött.

42 Akkor elkülde a király, és magához hivatá Sémeit, és monda néki: Nemde esküvéssel kényszerítettelek-é téged az Úrra, és bizonyságot tettem néked, ezt mondván: Valamely napon kimenéndesz, s ide s tova menéndesz, bizonynyal tudjad, hogy meghalsz; és azt mondád nékem: Tetszik e beszéd, megértettem.

43 Miért nem tartottad hát meg az Úr elõtt való esküvést, és a parancsolatot, a melyet néked parancsoltam?

44 Monda annakfelette a király Sémeinek: Te tudod mindazt a gonoszságot, a melyrõl a te szíved bizonyság, és a melyet atyámmal Dáviddal cselekedtél: az Úr most mindazt a gonoszságot a saját fejedre fordította.

45 Salamon király pedig áldott lészen, és Dávidnak királyi széke lészen állandó az Úr elõtt mindörökké.

46 És parancsola a király Benájának, a Jójada fiának, a ki elméne, és levágá [Sémeit], és meghala. És az ország megerõsödék Salamon kezében.

1 大卫的死期近了， 就嘱咐他的儿子所罗门说：

2 "我现在要走世人必走的路了， 你当坚强作大丈夫，

3 谨守耶和华你 神所吩咐的， 遵行他的道， 按摩西律法所写的， 谨守他的律例、诫命、典章和法度； 这样， 无论你作什么， 无论你往哪里去， 都可以亨通。

4 这样， 耶和华必坚立他所说有关我的话， 说： ‘如果你的子孙谨慎自己所行的， 一心一意、诚诚实实行在我面前， 就不断有人坐以色列的王位了。’

5 你也要知道洗鲁雅的儿子约押对我所行的， 就是对以色列的两个元帅： 尼珥的儿子押尼珥和益帖的儿子亚玛撒所行的。他杀了他们， 在和平的时候流他们的血， 像作战时一样， 把战争的血染在他腰间所束的带子上和脚上所穿的鞋子上。

6 所以你要凭你的智慧而行， 不要让他白发到老， 平平安安下到阴间。

7 但是你要恩待基列人巴西莱的众子， 使他们与你同席吃饭， 因为我逃避你哥哥押沙龙的时候， 他们拿食物来迎接我。

8 与你在一起的有巴户琳的便雅悯人基拉的儿子示每； 我往玛哈念去的那天， 他用狠毒的咒语咒骂我。后来他下到约旦河来迎接我的时候， 我就指着耶和华向他起誓， 说： ‘我必不用刀杀死你。’

9 现在， 你不要以他为无罪， 你是个聪明人， 你必知道该怎样待他， 使他白发苍苍流血下到阴间。"

10 大卫与他的列祖同睡， 葬在大卫城里。

11 大卫作以色列王四十年： 在希伯仑作王七年； 在耶路撒冷作王三十三年。

12 于是所罗门坐在他父亲的王位上， 他的国非常稳固。

13 哈及的儿子亚多尼雅去见所罗门的母亲拔示巴， 拔示巴问他： "你来是为和平吗？"他回答： "是为和平来的。"

14 他又说： "我有话对你说。"拔示巴说： "你说吧！ "

15 亚多尼雅说： "你知道这国位原是我的， 以色列众人都希望我作王； 不料国位反归了我的弟弟， 因为他得着国位是出于耶和华。

16 现在我有一事请求你， 请你不要拒绝。"拔示巴对他说： "你说吧！ "

17 他说： "求你向所罗门王说， 请他把书念的女子亚比煞赐给我作妻子， 因为他必不会拒绝你。"

18 拔示巴说： "好吧， 我必为你向王请求。"

19 于是拔示巴去见所罗门王， 为亚多尼雅的事向他请求。王起来迎接她， 向她下拜， 然后坐在自己的王座上， 又吩咐人为王的母亲摆设一个座位； 她就坐在王的右边。

20 拔示巴说： "我有一件小事求你， 请不要拒绝我。"王对她说： "母亲， 你说吧， 我必不会拒绝你。"

21 拔示巴说： "请把书念的女子亚比煞赐给你哥哥亚多尼雅作妻子。"

22 所罗门王回答他母亲， 说： "你为什么要为亚多尼雅求书念的女子亚比煞呢？你也可以为他求这个国位， 因为他是我的哥哥， 又有亚比亚他祭司和洗鲁雅的儿子约押拥护他。"

23 于是所罗门王指着耶和华起誓， 说： "如果亚多尼雅不因说了这话而送命， 愿 神惩罚我， 并且加倍惩罚我。

24 现在， 我指着永活的耶和华──那位坚立了我， 使我坐在我父亲大卫的王位上， 又照他所应许， 为我建立家室的──起誓， 今天亚多尼雅必被处死！ "

25 于是， 所罗门王差派耶何耶大的儿子比拿雅去击杀亚多尼雅， 他就死了。

26 王对亚比亚他祭司说： "你回亚拿突自己的田地去吧！ 你本来是该死的， 但我今天不杀死你， 因为你在我父亲大卫面前抬过主耶和华的约柜， 又与我父亲同受一切苦难。"

27 所罗门就罢免了亚比亚他， 不准他作耶和华的祭司， 这样就应验了耶和华在示罗所说有关以利家的话。

28 约押虽然没有拥护过押沙龙， 但曾拥护亚多尼雅； 这消息传到约押那里， 他就逃到耶和华的帐幕里去， 抓紧祭坛的角。

29 有人告诉所罗门王约押逃到耶和华的帐幕里去了， 现在就在祭坛的旁边。于是所罗门差派耶何耶大的儿子比拿雅去说： "你去把他杀死。"

30 比拿雅来到耶和华的帐幕那里， 对约押说： "王这样吩咐说： ‘你出来！ ’"约押说： "我不出去！ 我要死在这里。"于是比拿雅回复王说： "约押这样说， 他这样回答我。"

31 王对比拿雅说： "你照着约押的话行吧！ 杀死他， 把他埋葬， 好叫约押所流无辜人的血， 从我和我父的家除去。

32 耶和华必使约押流无辜人的血的罪归到他自己头上， 因为他击杀了两个比他又公义又良善的人， 就是用刀杀了以色列的元帅尼珥的儿子押尼珥， 和犹大的元帅益帖的儿子亚玛撒， 这事我的父亲大卫一点都不知道。

33 愿流这二人的血的罪归到约押和他后裔的头上， 直到永远； 但大卫和他的后裔， 他的家和他的国却要从耶和华那里得享平安， 直到永远。"

34 于是耶何耶大的儿子比拿雅上去击杀他， 把他杀死， 葬在旷野约押自己的家中。

35 王任命耶何耶大的儿子比拿雅取代约押统领军队； 又任命撒督祭司取代亚比亚他的职位。

36 王派人去把示每召来， 对他说： "你要为自己在耶路撒冷建造一座房屋， 住在那里， 不可从那里出来到任何别的地方去。

37 你必须知道， 你哪一天出来， 越过汲沦溪， 你哪一天就要死。你流人血的罪必归到你自己的头上。"

38 示每对王说： "这话很好， 我主我王怎么说， 你仆人就照着行。"于是示每在耶路撒冷住了很久。

39 三年以后， 示每的两个仆人逃到迦特王玛迦的儿子亚吉那里。有人告诉示每说： "你的仆人在迦特。"

40 于是示每起来， 预备好自己的骡子， 就往迦特亚吉王那里去寻找他的仆人。示每去了， 又把他的仆人从迦特带回来。

41 有人告诉所罗门示每离开耶路撒冷往迦特去， 又回来了。

42 王就派人把示每召来， 对他说： "我不是叫你指着耶和华起誓， 并且警告你： ‘你必须知道， 你哪一天出去到任何别的地方， 你哪一天就要死’吗？你也对我说过： ‘这话很好， 我必听从。’

43 现在你为什么不遵守你向耶和华所起的誓， 和我吩咐你的命令呢？"

44 王又对示每说： "你自己知道你心里的一切恶事， 就是你向我父亲大卫所行的； 现在耶和华要把你的罪归到你的头上。

45 所罗门王却要蒙福， 大卫的王位必在耶和华眼前得坚立， 直到永远。"

46 于是王命令耶何耶大的儿子比拿雅， 比拿雅就出去击杀示每， 示每就死了。这样， 所罗门就巩固了他的国。