1 És három esztendõ lefolyt úgy, hogy nem volt hadakozás a Siriabeliek és az Izráel között.

2 De a harmadik esztendõben aláméne Josafát, Júda királya az Izráel királyához,

3 Akkor monda az Izráel királya az õ szolgáinak: Nem tudjátok-é, hogy Rámoth Gileád a miénk? És mi hallgatunk és nem veszszük vissza azt Siria királyától?

4 És monda Josafátnak: Feljössz-é velem e hadba Rámoth Gileád ellen? Felele Josafát az Izráel királyának: Úgy én, mint te, úgy az én népem, mint a te néped; úgy az én lovaim, mint a te lovaid.

5 És monda Josafát az Izráel királyának: Kérdezõsködjél még ma az Úr beszéde után.

6 És összegyûjté az Izráel királya a prófétákat, közel négyszáz férfiút, és monda nékik: Elmenjek-é Rámoth Gileád ellen hadba, vagy elhagyjam? És mondának: Menj fel; mert az Úr kezébe adja azt a királynak.

7 És monda Josafát: Nincs itt már több prófétája az Úrnak, hogy attól [is] tudakozódhatnánk?

8 És monda az Izráel királya Josafátnak: Még van egy férfiú, a ki által megkérdhetjük az Urat, Mikeás, a Jemla fia; de én gyûlölöm õt, mert [soha] nem jövendöl nékem jót, hanem mindig csak rosszat. És monda Josafát: Ne beszéljen így a király!

9 És elõszólíta az Izráel királya egy udvariszolgát, és monda: Hívd ide hamar Mikeást, a Jemla fiát.

10 És ott ült az Izráel királya és Josafát, Júda királya, ruhákba öltözötten, mindenik a maga trónusán Samaria kapuja elõtt a térségen, és a próféták mind ott jövendöltek elõttük.

11 És Sédékiás, a Kénaána fia, vasszarvakat készített, és monda: Ezt mondja az Úr: Ezekkel ökleled a Siriabelieket, míg meg nem emészted õket.

12 És a próféták is mindnyájan ekképen jövendöltek, mondván: Menj fel Rámoth Gileád ellen, és jó szerencséd lesz; mert azt az Úr a király kezébe adja.

13 A követ pedig, a ki elment volt, hogy elhívja Mikeást, szóla néki, mondván: Ímé a próféták egyenlõ akarattal jót jövendölnek a királynak: szólj, kérlek, te is úgy, mint azok közül egy, és jövendölj jót.

14 Mikeás pedig monda: Él az Úr, hogy [csak] azt fogom mondani, a mit az Úr mondánd nékem.

15 És mikor a királyhoz ment, monda néki a király: Mikeás! elmenjünk-é Rámoth Gileád ellen hadba, vagy elhagyjuk? Õ pedig monda néki: Menj fel és járj szerencsével; az Úr kezébe adja [azt] a királynak.

16 És monda néki a király: Még hányszor kényszerítselek téged, hogy az igaznál egyebet ne mondj nékem az Úr nevében?

17 És monda: Látám az egész Izráelt szétszéledve a hegyeken, mint a juhokat, a melyeknek nincsen pásztoruk. És monda az Úr: Nincsen ezeknek urok? Térjen vissza kiki az õ házához békességben.

18 És monda az Izráel királya Josafátnak: Nemde nem megmondottam-é néked, hogy [soha] jót nékem nem jövendöl, hanem [csak ]rosszat.

19 És monda [Mikeás:] Azért halld meg most az Úr beszédét: Látám az Urat az õ székiben ülni, és az egész mennyei sereget az õ jobb- és balkeze felõl mellette állani.

20 És monda az Úr: Kicsoda csalja meg Akhábot, hogy felmenjen, és elvesszen Rámoth Gileádnál? És ki egyet, ki mást szól vala hozzá.

21 Akkor elõjõve egy lélek, a ki az Úr eleibe álla, és monda: Én akarom megcsalni õt. Az Úr pedig monda néki: Miképen?

22 És felele: Kimegyek és hazug lélek leszek minden õ prófétáinak szájában. Akkor monda [az Úr:] Csald meg és gyõzd meg; menj ki, és cselekedjél úgy.

23 Ímé az Úr a hazugságnak lelkét adta mindezeknek a te prófétáidnak szájába; és az Úr szólott veszedelmes dolgot ellened.

24 Akkor odalépett Sédékiás, a Kénaána fia, és arczul csapván Mikeást, monda: Hogyan? Eltávozott volna én tõlem az Úrnak lelke, hogy csak néked szólana?

25 És monda Mikeás: Ímé meglátod azon a napon, a mikor az egyik kamarából a másik kamarába mégy be, hogy elrejtõzhess.

26 Az Izráel királya pedig monda: Fogjad Mikeást, és vidd vissza õt Ammonhoz, a város fejedelméhez, és Joáshoz, a király fiához;

27 És mondjad: Ezt mondja a király: Vessétek ezt a tömlöczbe, és tápláljátok õt a nyomorúság kenyerével és a nyomorúság vizével, míg békességgel megjövök.

28 Monda pedig Mikeás: Ha békességgel térsz vissza, nem az Úr szólott én általam. Azután monda: Halljátok ezt meg minden népek!

29 És felvonult az Izráel királya, és Josafát, a Júda királya Rámoth Gileád [ellen.

30 És monda az Izráel királya Josafátnak: Megváltoztatom ruhámat, és úgy megyek a viadalra, te pedig öltözzél fel ruhádba. És elváltoztatá ruháját az Izráel királya, és úgy méne a viadalra.

31 Siria királya pedig megparancsolá az õ szekerei harminczkét fejedelmeinek, mondván: Ne vívjatok se kicsinynyel, se nagygyal, hanem egyedül csak az Izráel királya ellen vívjatok.

32 És a mikor meglátták a szekerek fejedelmei Josafátot, mondának: Nyilván ez az Izráel királya; és reá rohanván vívának ellene. De Josafát [elkezdett] kiáltani.

33 Mikor pedig látták a szekerek fejedelmei, hogy nem az Izráel királya, ott hagyták.

34 Egy ember pedig [csak úgy] találomra kilövé az õ kézívét, és találá az Izráel királyát a pánczél és a kapocs között. És õ monda a kocsisának: Fordulj meg és vigy ki engem a táborból, mert megsebesültem!

35 És az ütközet mind erõsebb lett azon a napon, és a király az õ szekerében állott a Siriabeliek ellen, és meghalt este [felé,] és a vér a sebbõl a szekérbe csorgott.

36 És kikiálták napnyugotkor a táborban, mondván: Minden ember [menjen haza] a maga városába és földjébe!

37 És meghalt a király és visszavitetvén Samariába, eltemeték a királyt Samariában.

38 És mikor mosták az õ szekerét a Samaria mellett lévõ tóban: az ebek nyalták az õ vérét, és paráznák fürödtek ott, az Úrnak beszéde szerint, a melyet szólott volt.

39 Akhábnak egyéb dolgai pedig és minden cselekedetei, az elefántcsontból építtetett ház, és mind a városok, a melyeket épített, vajjon nincsenek- é megírva az Izráel királyainak krónika-könyvében?

40 És elaluvék Akháb az õ atyáival; és uralkodék õ utána fia, Akházia.

41 És Josafát, az Asa fia lett királylyá Júdában, Akhábnak, az Izráel királyának negyedik esztendejében.

42 És Josafát harminczöt esztendõs volt, mikor uralkodni kezdett, és huszonöt esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Az õ anyjának Azuba volt a neve, Silhi leánya.

43 És jára Asának, az õ atyjának minden útjában, és abból ki nem tére, azt cselekedvén, a mi az Úr szemei elõtt kedves.

44 Csakhogy a magaslatokat nem rombolták le, és a nép még áldozott és tömjénezett a magaslatokon.

45 És békességben élt Josafát az Izráel királyával.

46 Josafátnak egyéb dolgai pedig és az õ ereje, a melylyel cselekedett, és a melylyel hadakozott, vajjon nincsenek-é megírva a Júda királyainak krónika-könyvében?

47 A férfi paráznákat is, a kik még megmaradtak volt az õ atyjának, Asának idejébõl, kiûzte az országból.

48 Akkor nem volt király Edomban, hanem csak helyettes király.

49 És Josafát Társis hajókat csináltatott, hogy aranyért mennének Ofirba, de nem mehettek el; mert a hajók összetörtek Esiongáberben.

50 Akkor mondá Akházia, az Akháb fia, Josafátnak: Hadd menjenek el az én szolgáim a te szolgáiddal e hajókon; de Josafát nem akará.

51 És elaluvék Josafát az õ atyáival; és eltemetteték az õ atyáival az õ atyjának, Dávidnak városában; és az õ fia, Jórám, uralkodék helyette.

52 Akházia pedig, az Akháb fia kezde uralkodni Izráelen Samariában, Josafátnak, a Júda királyának tizenhetedik esztendejében, és uralkodék Izráelben két esztendeig.

53 És gonoszul cselekedék az Úrnak szemei elõtt, járván az õ atyjának és anyjának útján, és Jeroboámnak, a Nébát fiának útján, a ki bûnbe ejté az Izráelt; [ (I Kings 22:54) És szolgála a Baálnak, és azt imádá és haragra indítá az Urat, Izráel Istenét, mint a hogy az õ atyja cselekedett. ]

1 亚兰人和以色列人之间， 连续三年没有战争。

2 到了第三年， 犹大王约沙法下去见以色列王。

3 以色列王对他的臣仆说： "你们知道吗？基列的拉末原属于我们， 我们怎可静坐不动， 不把它从亚兰王的手中夺回来呢？"

4 亚哈问约沙法： "你肯与我一起到基列的拉末去作战吗？"约沙法回答以色列王： "你我不分彼此， 我的人民就像是你的人民， 我的战马就像是你的战马。"

5 约沙法又对以色列王说： "现在请你先求问耶和华。"

6 于是以色列王把众先知聚集了来， 约有四百人， 问他们： "我可以去攻打基列的拉末吗？或是应当忍耐不去呢？"他们说： "你可以上去， 主必把那城交在王的手里。"

7 约沙法说： "这里不是还有耶和华的先知， 我们可以求问他吗？"

8 以色列王对约沙法说： "还有一个人， 我们可以托他求问耶和华。不过我憎恨他， 因为他对我说的预言， 都是凶话， 不是吉话。这人就是音拉的儿子米该雅。"但约沙法说： "请王不要这么说。"

9 于是王召了一位太监来， 说： "快去把音拉的儿子米该雅召来！ "

10 以色列王和犹大王约沙法穿着朝服， 在撒玛利亚城门口的广场上， 各人坐在自己的王位上； 所有的先知都在他们面前说预言。

11 基拿拿的儿子西底家做了些铁角， 说： "耶和华这样说： ‘你要用这些铁角抵触亚兰人， 直到把他们完全消灭。’"

12 所有的先知也都这样预言说： "你可以上基列的拉末去， 必得胜利！ 因为耶和华必把那城交在王的手里。"

13 那去召米该雅的使者对米该雅说： "看哪， 这里的众先知都异口同声地对王说吉话， 请你与他们一样说吉话。"

14 米该雅说： "我指着永活的耶和华起誓， 耶和华吩咐我什么， 我就说什么。"

15 米该雅来到王那里的时候， 王就问他： "米该雅啊， 我们可以到基列的拉末去作战吗？或是要忍耐不去呢？"米该雅回答亚哈： "你可以上去， 必得胜利， 因为耶和华必把那城交在王的手里！ "

16 王对他说： "我要嘱咐你多少次， 你才奉耶和华的名对我只说真话呢？"

17 米该雅说： "我看见以色列人四散在山上， 好像没有牧人的羊群一样； 耶和华说： ‘这些人没有主人， 使他们平平安安各自回家吧！ ’"

18 以色列王对约沙法说： "我不是告诉过你， 这人对我说的预言， 总不说吉话， 只说凶话吗？"

19 米该雅说： "因此， 你要听耶和华的话； 我看见耶和华坐在他的宝座上， 天上的万军都侍立在他的左右。

20 耶和华说： ‘谁去引诱亚哈， 使他上基列的拉末阵亡呢？’有说这样的， 有说那样的。

21 后来有一个灵出来， 站在耶和华面前， 说： ‘我去引诱他。’耶和华问他： ‘你用什么方法呢？’

22 他回答： ‘我要出去， 在亚哈所有先知的口中， 作说谎的灵。’耶和华说： ‘你可以去引诱他， 你也必能成功， 你去这样行吧！ ’

23 现在， 耶和华已经把说谎的灵放在你这些先知的口中， 耶和华已经命定灾祸临到你。"

24 基拿拿的儿子西底家近前来， 打米该雅的脸颊说： "耶和华的灵怎样离开了我， 去与你说话呢？"

25 米该雅说： "你进密室躲藏的那一天， 就必看见了。"

26 以色列王说： "把米该雅带回去， 交给市长亚们和王的儿子约阿施，

27 说： ‘王这样吩咐： 把这人囚在监里， 少给他食物和水， 直到我平平安安回来。’"

28 米该雅说： "如果你真的可以平平安安回来， 那么耶和华就没有借着我说话了。"他又说： "众民啊， 你们都要听。"

29 于是， 以色列王和犹大王约沙法上基列的拉末去了。

30 以色列王对约沙法说： "我要改装上战场去了； 你可以仍穿自己的朝服。"于是以色列王改装到战场去了。

31 亚兰王曾经嘱咐他的三十二个战车长说： "无论大小将兵， 你们都不要与他们争战， 只要与以色列王争战。"

32 战车长们看见约沙法的时候， 就说： "这人必是以色列王。"他们就转过去与他争战， 约沙法便喊叫起来。

33 战车长们一见他不是以色列王， 就转回来， 不追赶他了。

34 有一个人随便射了一箭， 竟射中了以色列王铁甲与护胸甲之间的地方。王对驾车的说： "你把车转过来， 载我离开战场吧！ 我受了重伤。"

35 那一天战争不断升级， 有人扶着王站在车上抵挡亚兰人。到了黄昏， 王就死了； 血从伤口流到战车的底下去。

36 约在日落的时候， 有命令传遍军中说： "各归各城， 各归各地吧。"

37 王死了以后， 人们把他送回撒玛利亚， 埋葬在那里。

38 他们在撒玛利亚的池旁， 妓女洗澡的地方清洗战车， 有狗来舔亚哈的血， 正如耶和华说过的话一样。

39 亚哈其余的事迹， 他所作的一切， 他建造的象牙宫和他重建的一切城镇， 不是都记在以色列诸王的年代志上吗？

40 亚哈与他的列祖同睡， 他的儿子亚哈谢接续他作王。

41 以色列王亚哈第四年， 亚撒的儿子约沙法登基作犹大王。

42 约沙法登基的时候是三十五岁； 他在耶路撒冷作王二十五年。他母亲名叫阿苏巴， 是示利希的女儿。

43 约沙法遵行他父亲亚撒所行的一切， 总不偏离， 行耶和华看为正的事。只是邱坛还没有废去， 人民仍在邱坛上献祭烧香（"只是邱坛......献祭烧香。"《马索拉抄本》为22:44）。

44 约沙法王与以色列王和平相处。（本节在《马索拉抄本》为22:45）

45 约沙法其余的事迹， 他作过的英勇的事和他怎样争战的事， 不是都写在犹大列王的年代志上吗？

46 约沙法把父亲亚撒在世时遗留下来的庙妓都从国中除灭。

47 那时， 以东没有王， 由总督统治。

48 约沙法建造了他施船只， 要到俄斐去运金子， 可是不能开船， 因为船只在以旬．迦别坏了。

49 那时亚哈的儿子亚哈谢对约沙法说： "让我的仆人与你的仆人一同坐船去吧！ "但是约沙法不肯。

50 约沙法与他的列祖同睡， 与他的列祖一同埋葬在他先祖大卫的城里； 他的儿子约兰接续他作王。

51 犹大王约沙法第十七年， 亚哈的儿子亚哈谢在撒玛利亚登基作以色列王。他作以色列王两年。

52 他行耶和华看为恶的事， 行他父亲的道和他母亲的道， 又行尼八的儿子耶罗波安使以色列人陷在罪中的道。

53 他事奉巴力， 敬拜巴力， 照着他父亲所行的一切惹耶和华以色列的 神发怒。