1 És Benhadád, Siria királya összegyûjté egész seregét, és harminczkét király volt õ vele és [nagyon sok] ló és szekér, és felméne és megszállá Samariát, és ostromolni [kezdte] azt.

2 És követeket küldött Akhábhoz, az Izráel királyához a városba;

3 És azt izené néki: Azt mondja Benhadád: A te ezüstöd és aranyad az enyém, a te feleségeid is és a te szép fiaid is az enyémek.

4 És felele az Izráel királya, és monda: A mint megmondottad uram, király, tiéd vagyok mindenekkel, a melyeket bírok.

5 Megtérvén pedig a követek, mondának: Azt mondja Benhadád: Miután hozzád küldöttem, és azt izentem, hogy a te ezüstödet és aranyadat és a te feleségeidet és fiaidat add nékem;

6 Azért holnap ilyenkor elküldöm az én szolgáimat hozzád, és felkutatják a te házadat, és a te szolgáid házait; és kezekhez veszik, a mi csak kedves elõtted, és elhozzák.

7 Akkor egybehívá az Izráel királya mind az ország véneit, és monda: Vegyétek eszetekbe, és lássátok meg, minemû gonosz szándékkal van ez; mert hozzám küldött az én feleségeimért és gyermekeimért, ezüstömért és aranyomért, és meg nem tagadtam tõle.

8 És mondának néki a vének mindnyájan, és az egész nép: Ne engedj néki, és az õ akaratját be ne teljesítsd.

9 És õ monda a Benhadád követeinek: Mondjátok meg az én uramnak, a királynak: Mindazokat, a melyek felõl elõször izentél a te szolgádnak, megcselekszem, de ezt a dolgot nem tehetem meg. Így elmenvén a követek, megmondák néki a választ.

10 Akkor hozzá külde Benhadád, és monda: Úgy cselekedjenek velem az istenek és úgy segéljenek, hogy Samariának minden pora sem elég, hogy a velem való nép közül mindeniknek csak egy-egy marokkal is jusson!

11 És felele az Izráel királya, mondván: Mondjátok meg [néki]: Ne kérkedjék úgy, a ki fegyverbe öltözik, mint a ki már leveti a fegyvert!

12 Meghallván pedig ezt a választ, mikor õ ivott a királyokkal a sátorokban, monda az õ szolgáinak: Vegyétek körül a várost! És azok körülvevék azt.

13 És ímé egy próféta méne Akhábhoz, az Izráel királyához, a ki ezt mondá: Azt mondja az Úr: Avagy nem láttad-é mindezt a nagy sokaságot: ímé e mai napon kezedbe adom azt, hogy megtudjad, hogy én vagyok az Úr!

14 Monda pedig Akháb: Ki által? És felele: Azt mondja az Úr: A tartományok fejedelmeinek ifjai által. Akkor monda [Akháb:] Ki kezdje meg a harczot? És felele: Te!

15 Megszámlálá azért a tartományok fejedelmeinek ifjait, a kik kétszázharminczketten voltak; ezekután megszámlálá mind az Izráel fiainak is minden népét, hétezer embert.

16 És elindulának délben. Benhadád pedig ott ivott a királyokkal a sátorokban, és lerészegedett õ és a harminczkét király, a ki segítségére jött vele.

17 És a tartományok fejedelmeinek ifjai vonultak ki legelõször. Benhadád pedig elkülde, és megmondották néki, ezt mondván: Valami férfiak jöttek ki Samariából!

18 És monda: Akár békességért jöttek ki, fogjátok meg õket elevenen; akár viadalért jöttek ki, fogjátok el õket elevenen.

19 De mikor kivonultak a városból a tartományok fejedelmeinek ifjai és a sereg, a mely õket követte:

20 Mindenik vágni kezdte azt, a ki eléje került, és elfutottak a Siriabeliek, az Izráel pedig kergette õket, és megfutott maga Benhadád, Siria királya [is] lovon a lovagokkal együtt.

21 És azután kivonult az Izráel királya, és megveré mind a lovagokat, mind a szekereket, és megveré a Siriabelieket nagy csapással.

22 És méne az Izráel királyához [egy] próféta, és ezt mondá néki: Menj el, erõsítsd meg magad, és vedd eszedbe és lásd meg, mit kelljen cselekedned, mert esztendõ mulva [ismét] feljõ Siria királya ellened.

23 A siriabeli király szolgái pedig mondának néki: A hegyeknek istenei az õ isteneik, azért gyõztek le bennünket; de vívjunk csak meg velök a síkon, és meglátod, ha le nem gyõzzük-é õket?

24 És tedd ezt: Küldd el a királyokat, mindeniket a maga helyérõl; és állíts hadnagyokat helyettök,

25 És szervezz magadnak olyan sereget, mint az volt, a melyet elvesztettél, és olyan lovakat és szekereket, mint amazok voltak; és vívjunk meg velök a síkon, és meglátod, ha le nem gyõzzük-é õket? És engede az õ szavoknak, és akképen cselekedék.

26 Mikor azért az esztendõ elmult, rendbeszedte Benhadád a Siriabelieket, és feljöve Afekbe, hogy hadakozzék az Izráel ellen.

27 De az Izráel fiai összeszámláltattak és elláttattak élelemmel, és eleikbe menének azoknak. Táborba szállván pedig az Izráel fiai, amazokhoz képest olyanok [voltak,] mint két kicsiny kecskenyájacska; míg a Siriabeliek ellepték a földet.

28 Jött vala pedig egy Isten embere, és szóla az Izráel királyának, mondván: Azt mondja az Úr: Azért mert a Siriabeliek azt mondották, hogy csak a hegyeknek Istene az Úr, és nem a völgyeknek Istene is: mindezt a nagy sokaságot a te kezedbe adom, hogy megismerjétek, hogy én vagyok az Úr.

29 És ott táboroztak egészen velök szemben hetednapig. A hetedik napon azután megütköztek, és az Izráel fiai levágtak a Siriabeliek közül egy nap százezer gyalogost.

30 És a többiek elmenekültek Afek városába; de a falak rászakadtak a megmaradott huszonkétezer emberre, és Benhadád is elfutott és ott bolyongott a városban kamaráról-kamarára.

31 És mondának néki az õ szolgái: Ímé hallottuk, hogy az Izráel házának királyai kegyelmes királyok, azért hadd öltözzünk zsákokba, és vessünk köteleket a mi nyakunkba, és menjünk ki az Izráel királyához, talán életben hagyja a te lelkedet.

32 És zsákokba öltözének, és köteleket vetének nyakokba, és elmenének az Izráel királyához, és mondának: A te szolgád, Benhadád, ezt mondja: Hagyd életben kérlek, az én lelkemet! És monda: Él-e még? én atyámfia õ!

33 És a férfiak jó jelnek vették azt, és gyorsan megragadták a szót, és mondának: A te atyádfia Benhadád [él]. És monda: Menjetek, és hozzátok ide õt. Kijöve azért õ hozzá Benhadád, és felülteté õt az õ szekerébe,

34 És monda néki: A városokat, a melyeket elvett volt az én atyám a te atyádtól, azokat visszaadom, és csinálj magadnak utczákat Damaskusban, mint az én atyám csinált volt Samariában; én ezzel a kötéssel bocsátlak el téged. És szövetséget kötött vele, és elbocsátá õt.

35 Egy férfiú pedig a próféták fiai közül monda az õ felebarátjának az Úr beszéde szerint: Verj meg engem kérlek; de ez nem akará õt megverni.

36 Akkor monda néki: Azért, mert nem engedtél az Úr szavának: ímé mihelyt én tõlem elmégy, megöl téged az oroszlán. És a mikor elment õ tõle, találá õt egy oroszlán, és megölé.

37 Talála azután más férfiat, a kinek monda: Kérlek, verj meg engem. És megveré az annyira, hogy megsebesítette.

38 És elméne a próféta, és az útfélen a király elé álla és elváltoztatá magát szemeit bekötözvén.

39 Mikor pedig arra ment el a király, kiálta a királyhoz, és monda: A te szolgád kiment volt a hadba, és ímé egy férfiú eljövén, hoza én hozzám egy férfiút, és monda: Õrizd meg ezt a férfiút; ha elszaladánd, meg kell halnod érette, vagy egy tálentom ezüstöt fizetsz.

40 És mialatt a te szolgádnak itt és amott dolga volt, az [az ember] már nem volt. És monda néki az Izráel királya: Az a te ítéleted; magad akartad.

41 És mindjárt elvevé a kötést az õ szemérõl, és megismeré õt az Izráel királya, hogy a próféták közül való.

42 És monda néki: Ezt mondja az Úr: Mert elbocsátottad kezedbõl a férfiút, a kit én halálra szántam, azért lelked lészen lelkéért, és néped népéért.

43 És házához méne az Izráel királya szomorú és megbúsult szívvel, és méne Samariába.

1 亚兰王便．哈达聚集他的全军， 有三十二个王与他在一起， 他带着战马和战车， 上去围困撒玛利亚， 攻打那城。

2 他派遣一些使者进城去见以色列王亚哈， 对他说： "便．哈达这样说：

3 ‘你的银子， 你的金子都是我的； 你的妻子和你最健壮的儿女也是我的。’"

4 以色列王回答说： "我主我王啊， 就照着你所说的， 我和我所有的一切都可以归你。"

5 那些使者再来说： "便．哈达这样说： ‘我曾经差派人对你说： 你要把你的银子， 你的金子， 你的妻子和你的儿女都给我。

6 明天大约这个时间， 我要差派我的臣仆到你那里去； 他们要搜查你的王宫和你臣仆的家； 凡是他们看为宝贵的， 他们都要下手拿走。’"

7 以色列王把国中所有的长老都召了来， 对他们说： "请你们想想， 看这人怎样的麻烦， 他曾经差派人来我这里要我的妻子、我的儿女、我的银子和我的金子， 我都没有拒绝他。"

8 众长老和人民对王说： "不要听从他， 也不要答应他。"

9 于是亚哈对便．哈达的使者说： "请你们告诉我主我王说： ‘王第一次差派人来向你仆人所要的一切， 我都必照办； 可是这次所要的， 我却不能照办。’"于是使者去了， 把这些话回复便．哈达。

10 便．哈达又差派人去见亚哈说： "撒玛利亚的尘土若是足够跟从我的人每人捧一捧的话， 愿神明惩罚我， 并且加倍惩罚我。"

11 以色列王回答说： "你们去告诉他， 佩戴武器的人， 不可像解除武器的那样自夸。"

12 便．哈达与众王正在帐棚里喝酒， 一听见了这话， 就对他的臣仆说： "你们列队进攻。"他们就列队进攻那城。

13 这时， 忽然有一个先知前来见以色列王亚哈， 说： "耶和华这样说： ‘你看见这些强大的军兵吗？看啊， 今天我必把他们交在你手里， 你就知道我是耶和华。’"

14 亚哈问： "借着谁呢？"先知回答： "耶和华这样说： ‘借着跟从各省省长的年轻人。’"亚哈又问： "谁先开战呢？"先知说： "是你。"

15 于是亚哈数点了跟从各省省长的年轻人， 共有二百三十二人。以后， 他又数点所有的人民， 以色列众民共有七千人。

16 在正午， 便．哈达与帮助他的三十二个王正在帐棚里痛饮的时候， 他们出发了。

17 跟从各省省长的年轻人首先出发。便．哈达派人去察看， 他们回报他说： "有人从撒玛利亚出来了。"

18 便．哈达说： "如果他们是为了求和出来， 你们要活捉他们； 如果他们是为了争战出来， 你们也要活捉他们。"

19 从城里出来的这些人， 就是跟从各省省长的年轻人， 军兵跟在他们后面。

20 他们各人遇见对手就杀。亚兰人逃跑， 以色列人追赶他们。亚兰王便．哈达骑着马， 与一些骑兵一起逃走。

21 以色列王出来， 攻打战马和战车， 大大地击败了亚兰人。

22 那先知前来见以色列王， 对他说： "你要自强， 留意看看你所要预备的， 因为明年春天亚兰王必再上来攻击你。"

23 亚兰王的臣仆对亚兰王说： "以色列人的神是山神， 所以他们比我们强； 但我们若是在平原上与他们争战， 我们必比他们强大。

24 王应该这样作： 把众王各人的职务解除， 另立军官代替他们；

25 又照着王损失的军兵的数目， 招募一支新的军队， 照数补充战马和战车。然后我们可以与他们在平原上作战， 我们必定比他们强。"王听从他们的话， 并且这样行了。

26 过了年， 便．哈达数点了亚兰人， 就上到亚弗去， 要与以色列人争战。

27 以色列人数点人数， 预备了粮食， 就去迎战亚兰人。以色列人对着他们安营， 好像两小群山羊羔； 亚兰人却满布了那地。

28 有一位神人前来对以色列王说： "耶和华这样说： ‘因为亚兰人说耶和华是山神， 不是平原的神， 所以我要把这些强大的军兵交在你手里， 你们就知道我是耶和华。’"

29 以色列人和亚兰人相对安营， 共七天。到了第七日， 两军终于接战了。那一天， 以色列人杀了亚兰人步兵十万。

30 余下来的都逃入亚弗城里， 城墙倒塌， 压死了余下来的二万七千人。便．哈达也逃到城里来， 躲进一间密室里。

31 他的臣仆对他说： "我们听说以色列家的王都是仁慈的王； 我们不如腰束麻布， 头套绳索， 出去投降以色列王， 或许他会使你的性命存活。"

32 于是他们腰束麻布， 头套绳索， 来见以色列王， 对他说： "你的仆人便．哈达说： ‘求你使我的性命存活！ ’"亚哈说： "他还活着吗？他是我的兄弟！ "

33 那些人认为这些话是个吉兆， 急忙抓住他的话， 说： "便．哈达是王的兄弟！ "亚哈说： "你们去请他来。"便．哈达出来见王， 亚哈就去请他上车。

34 便．哈达对王说： "我父亲从你父亲夺得的众城， 我都必还给你； 你可以为自己在大马士革设立市场， 像我父亲在撒玛利亚设立市场一样。"亚哈说： "我与你立了这样的约， 就放你去。"于是他和便．哈达立了约， 就放他走了。

35 先知门徒中有一个人奉耶和华的命令对他的一个同伴说： "你打我吧！ "可是， 那人却不肯打他。

36 他就对那人说： "因为你不听从耶和华的话， 你一离开我， 就必有狮子咬死你。"那人一离开他， 果然遇见了狮子， 把他咬死。

37 先知的门徒又遇见另一个人， 对他说： "你打我吧！ "那人就打他， 把他打伤。

38 于是那先知去了， 在路旁等候王。他用头巾蒙住自己的眼睛， 把自己改了装。

39 王从那里经过的时候， 他向王呼叫说： "你仆人出征， 在战阵之中， 忽然有一个人转过来， 带了另一个人来见我， 说： ‘你看守这个人， 他若是走失了， 就要你替他偿命， 否则你要支付三十公斤银子。’

40 你仆人正在忙这忙那的时候， 那人就不见了。"以色列王对他说： "你的判案就是这样， 你已经自己判决了。"

41 他急忙把蒙在眼上的头巾除下， 以色列王就认出他是一个先知。

42 先知对王说： "耶和华这样说： 因为你把我要灭绝的人从你手中放走， 所以要你替他偿命。要你的人民抵偿他的人民。"

43 于是以色列王闷闷不乐回到撒玛利亚， 自己的王宫里去了。