1 Mikor pedig megvénhedt és megöregedett Dávid király, bár leplekkel takargatták be, mégsem bírt felmelegedni.
2 És mondának néki az õ szolgái: Keressenek az én uramnak, a királynak egy szûz leányt, a ki a király körül legyen, és õt ápolja, aludjék karjai között, és melegítse fel az én uramat, a királyt.
3 Keresének annakokáért egy szép leányt Izráelnek minden határiban; és találák a Súnem városából való Abiságot, a kit el is hozának a királyhoz.
4 És a leány igen szép volt, és a királyt ápolta és szolgált néki. De a király nem ismeré õt.
5 Adónia pedig, Haggitnak fia, felfuvalkodék, ezt mondván: Én fogok uralkodni! És szerze magának szekereket, lovagokat és ötven elõtte járó férfiakat.
6 Kit az õ atyja soha meg nem szomoríta, ezt mondván: Miért cselekszel így?! Ez is pedig igen szép férfi volt, és õt [Haggit] szülte [volt Dávidnak] Absolon után.
7 És tanácskozék Joábbal, Séruja fiával és Abjátár pappal, kik az Adónia pártján voltak.
8 De Sádók pap, meg Benája, a Jójada fia, és Nátán próféta, és Sémei, és Réhi, és a Dávid erõs vitézei nem állottak Adónia mellé.
9 Mikor pedig Adónia áldozatot mutatott be juhokból, ökrökbõl és egyéb kövér barmokból a Zohélet kõsziklánál, a mely a Rógel forrása mellett volt: meghívá egész rokonságát, a király fiait, Júda minden férfiait, a király szolgáit;
10 De Nátán prófétát és Benáját és amaz erõs vitézeket és Salamont, az õ atyjafiát nem hívá el.
11 Szóla akkor Nátán Bethsabénak, a Salamon anyjának, mondván: Nem hallottad-é, hogy Adónia, a Haggit fia uralkodik, és a mi urunk Dávid nem tud róla semmit?
12 Jövel azért, hadd adjak néked tanácsot, hogy megmentsd a te életedet, és a te fiadnak, Salamonnak életét.
13 Eredj, menj be Dávid királyhoz, és mondd ezt néki: Uram király, nemde nem esküdtél-é meg a te szolgálóleányodnak ilyenképen: Salamon, a te fiad uralkodik én utánam, és õ ül az én királyi székembe? Miért uralkodik hát Adónia?
14 És ímé mialatt még te ott a királylyal beszélsz, én is bemegyek utánad, és kiegészítem a te beszédidet.
15 És beméne Bethsabé a királyhoz a kamarába. És a király igen megvénhedett vala, és a Súnembõl való Abiság szolgál vala a királynak.
16 És fejet hajta Bethsabé, és meghajtá magát a királynak. És monda a király: Mit kivánsz?
17 Felele néki [Bethsabé: Édes] uram, te megesküdtél az Úrra, a te Istenedre a te szolgálóleányodnak ilyenképen: Salamon, a te fiad uralkodik én utánam, és õ ül az én királyi székembe.
18 És ímé mégis Adónia lett királylyá; és ímé, uram király, te nem tudsz errõl semmit.
19 Mert áldozott ökrökkel és nagy sok kövér barmokkal bõségesen, és vendégekké hívta a királynak minden fiait, és Abjátár papot és Joábot, a seregnek hadnagyát, csak Salamont, a te szolgádat nem hívta meg.
20 Még most te vagy, Uram, a király; az egész Izráel népének szemei reád néznek, hogy megjelentsed nékik, kicsoda fog ülni az én uramnak, a királynak székében, õ utána.
21 De ha az én uram, a király, az õ atyáival elaluszik: akkor én és az én fiam, Salamon leszünk bûnösök.
22 És ímé, mikor még a királylyal szólana, Nátán próféta megérkezék.
23 És bejelenték a királynak, mondván: Itt van Nátán próféta. És bemenvén a király eleibe, meghajtá magát a király elõtt, arczczal a földre leborulván.
24 És monda Nátán: Uram király, te mondottad-é: Adónia legyen én utánam a király, és õ üljön az én királyi székembe?
25 Mert ma aláment, és áldozott ökrökkel és kövér barmokkal bõségesen, és vendégekké hívta a királynak minden fiait és a seregnek hadnagyait és Abjátár papot: és ímé õk esznek és isznak õ elõtte, és [immár] azt kiáltották: Éljen Adónia király!
26 Engem pedig, a ki a te szolgád vagyok, és Sádók papot és Benáját, a Jójada fiát, és Salamont, a te szolgádat nem hívta meg.
27 Avagy az én uramtól, a királytól lett-é ez a dolog, hogy nem adtad tudtára a te szolgádnak, kicsoda fogna ülni az én uramnak, a királynak székiben [az õ holta] után.
28 És felelvén Dávid király, monda: Hívjátok hozzám Bethsabét, a ki beméne a király eleibe, és megálla a király elõtt.
29 És megesküvék a király, mondván: Él az Úr, a ki megszabadította az én lelkemet minden nyomorúságból,
30 Hogy a miképen megesküdtem néked az Úrra, Izráel Istenére, ezt mondván: A te fiad Salamon uralkodik én utánam, és õ ül az én királyi székembe én helyettem: ezt ma így meg is teszem.
31 És fejet hajta Bethsabé, arczczal a földre [leborulván,] és magát meghajtván a király elõtt, monda: Éljen az én uram, Dávid király, mindörökké!
32 Azután monda Dávid király: Hívjátok hozzám Sádók papot és Nátán prófétát és Benáját, Jójadának fiát. És ezek bemenének a király eleibe.
33 És monda nékik a király: Vegyétek mellétek a ti uratoknak szolgáit, és ültessétek Salamont, az én fiamat az én öszvéremre, és vigyétek alá õt Gihonba;
34 És kenje õt ott Sádók pap és Nátán próféta Izráelnek királyává; és fújjátok meg a harsonákat, és kiáltsátok: Éljen Salamon király!
35 És jõjjetek fel [onnét] õ utána; és eljövén, üljön az én királyi székembe, és õ uralkodjék én helyettem; mert [immár] meghagytam néki, hogy õ legyen fejedelme mind Izráelnek, mind Júdának.
36 Felele akkor Benája, a Jójada fia a királynak, és monda: Ámen! Így szóljon az Úr, az én uramnak, a királynak Istene [is.]
37 A miképen vele volt az Úr az én urammal, a királylyal: azonképen legyen vele Salamonnal is, és magasztalja feljebb az õ királyi székét az én uramnak, Dávid királynak királyi székénél.
38 Aláméne azért Sádók pap és Nátán próféta és Benája, a Jójada fia, a Kereteusok is és a Peleteusok, és felülteték Salamont a Dávid király öszvérére, és alávivék õt Gihonba.
39 És vevé Sádók pap az olajos szarut az Úr sátorából, és megkené Salamont; azután kürtölének, és az egész nép ezt kiáltá: Éljen Salamon király!
40 És felvonult utána az egész nép, és a nép sípolt és felette ujjongott, úgy hogy a föld is megrepedne kiáltásuk zajától.
41 És Adónia is meghallotta és vendégei is mind, a kik nála valának, miután a lakomát már elvégezték; és meghallá Joáb is a kürtölés szavát, és monda: Miért e zaj [és] mozgás a városban?
42 És a mikor õ még szólana, ímé megérkezék Jonathán, az Abjátár pap fia. És monda Adónia: Jõjj be, mert megbízható férfiú vagy, és jó hírt mondasz.
43 Jonathán pedig felelvén, monda Adóniának: Igen, a mi urunk, Dávid király, Salamont tette királylyá.
44 És elküldötte õ vele Sádók papot a király és Nátán prófétát, és Benáját, a Jójada fiát, a Kereteusokat is és Peleteusokat, és õt a király öszvérére ülteték,
45 És Sádók pap Nátán prófétával együtt királylyá kente fel õt Gihonnál, és onnét vonulnak fel örömmel; ettõl zendült meg a város. Ez az a zaj, a melyet hallottatok.
46 És [immár] be is ült Salamon az országnak királyi székibe;
47 És a király szolgái is bemenének, hogy áldják a mi urunkat, Dávid királyt, mondván: Tegye az Isten a Salamon nevét híresebbé a te nevednél, és magasztalja feljebb az õ székit a te székednél. És meghajtá magát a király az õ ágyán.
48 És ekképen is szóla a király: Áldott az Úr, Izráel Istene, a ki adott e mai napon olyat, a ki szemeim láttára [helyettem] üljön az én királyi székemben.
49 Akkor megrettenének, és felkelének mindnyájan a hivatalosok, a kik Adóniával valának, és kiki mind dolgára méne.
50 De Adónia félt Salamontól, és felkészülve elfutott, és megragadta az oltárnak szarvait.
51 Hírül adák pedig Salamonnak ilyen szókkal: Ímé Adónia Salamon királytól való féltében megfogá az oltárnak szarvait, ezt mondván: Esküdjék meg ma nékem Salamon király, hogy meg nem öli az õ szolgáját fegyverrel.
52 És monda Salamon: Ha jámbor lészen, [egy] hajszál fejérõl le nem esik a földre; de ha gonoszság találtatik õ benne, meg kell halnia.
53 Elkülde azért Salamon király, és elhozák õt az oltártól; és eljövén meghajtá magát Salamon király elõtt; és monda Salamon király: Menj el a te házadhoz.
1 大卫王老了， 年事已高， 他们虽用许多衣服盖着他， 他仍不感到暖和。
2 所以他的臣仆对他说： "不如为我主我王寻找一个年轻的处女， 使她侍候在王面前， 照顾王， 睡在王的怀中， 好使我主我王得到暖和。"
3 于是他们在以色列全境寻找一个美貌的少女， 结果找着了一个书念的女子亚比煞， 就把她带到王面前。
4 这少女极其美丽。她照顾王， 服事他， 可是王没有与她发生过关系。
5 那时哈及的儿子亚多尼雅妄自尊大， 说： "我必作王。"就为自己预备了战车、骑兵， 又有五十人在他前面奔走。
6 他的父亲从来没有责难他说： "你为什么这样作呢？"他的容貌也很英俊， 他是在押沙龙之后生的。
7 亚多尼雅与洗鲁雅的儿子约押和亚比亚他祭司商议以后， 二人都答应支持他。
8 但撒督祭司、耶何耶大的儿子比拿雅， 拿单先知、示每、利以和大卫的勇士都不拥护亚多尼雅。
9 有一天， 亚多尼雅在隐．罗结旁边， 琐希列的磐石那里， 宰杀牛羊和肥畜， 邀请他所有的兄弟， 就是王的众子和所有作王的臣仆的犹大人， 来参加筵席。
10 只是没有邀请拿单先知、比拿雅、众勇士和他的兄弟所罗门。
11 拿单对所罗门的母亲拔示巴说： "哈及的儿子亚多尼雅作了王， 而我们的主大卫还不知道， 你难道没有听见吗？
12 现在你来， 我可以给你出一个主意， 好救你的性命和你儿子所罗门的性命。
13 你进去见大卫王， 对他说： ‘我主我王， 你不是曾经向婢女起誓， 说： "你的儿子所罗门必接续我作王， 他要坐在我的王位上"吗？现在为什么亚多尼雅作了王呢？’
14 你还在那里与王说话的时候， 我会随后进来， 证实你的话。"
15 于是拔示巴进到内室去见王。王很老了， 书念的女子亚比煞正在服事王。
16 拔示巴向王俯伏叩拜， 王问： "你要什么？"
17 她回答说： "我主啊， 你曾经指着耶和华你的 神向婢女起誓， 说： ‘你的儿子所罗门必接续我作王， 他要坐在我的王位上’，
18 可是， 现在亚多尼雅作了王了； 而我主我王， 你还不知道。
19 他宰杀了许多公牛、肥畜和羊， 邀请了王所有的儿子、亚比亚他祭司和军队的元帅约押， 却没有邀请王的仆人所罗门。
20 我主我王啊， 现在以色列众人的眼睛都看着你， 等你告诉他们谁要坐在我主我王的王位上， 接续你作王。
21 否则， 到我主我王与列祖同睡之后， 我和我的儿子所罗门就要被算为罪人了。"
22 拔示巴还在与王说话的时候， 拿单先知就进来了。
23 有人告诉王说： "拿单先知来了。"拿单来到王面前， 向王叩拜。
24 拿单说： "我主我王啊， 你曾说过： ‘亚多尼雅要接续我作王， 坐在我的王位上’吗？
25 今天他下去宰杀了许多公牛、肥畜和羊， 又请了王所有的儿子、众军长和亚比亚他祭司。他们正在亚多尼雅面前又吃又喝， 说： ‘亚多尼雅王万岁。’
26 只有我， 就是你的仆人， 撒督祭司、耶何耶大的儿子比拿雅和你的仆人所罗门， 他都没有邀请。
27 我主我王是不是作了这事， 而你没有告诉你的众臣仆， 谁要接续我主我王， 坐你的王位呢？"
28 大卫回答说： "召拔示巴到我这里来。"于是拔示巴来到王面前， 站在那里。
29 王就起誓说： "我指着曾经救我的性命脱离一切患难的永活的耶和华起誓，
30 我从前怎样指着耶和华以色列的 神向你起誓， 说： ‘你的儿子所罗门必接续我作王， 要坐在我的王位上’， 我今天也必照样行。"
31 于是拔示巴面伏在地， 向王叩拜， 说： "愿我主大卫王万岁！ "
32 大卫王又说： "召撒督祭司、拿单先知和耶何耶大的儿子比拿雅到我这里来。"他们都来到王面前。
33 王就对他们说： "你们要带着你们主人的仆人， 使我的儿子所罗门骑上我的骡子， 送他下到基训去。
34 在那里撒督祭司和拿单先知要膏立他作以色列的王。你们要吹角说： ‘所罗门王万岁！ ’
35 然后你们要跟随他上来； 他要来坐在我的王位上； 他要接续我作王。我已经立了他作以色列和犹大的统治者。"
36 耶何耶大的儿子比拿雅回答王说： "阿们！ 愿耶和华我主我王的 神也是这样说。
37 耶和华怎样与我主我王同在， 愿他也照样与所罗门同在， 使他的王位， 比我主大卫王的王位更伟大。"
38 于是撒督祭司、拿单先知和耶何耶大的儿子比拿雅， 以及基利提人和比利提人都下去， 使所罗门骑上大卫王的骡子， 送他到基训去。
39 撒督祭司从帐幕里拿出那盛膏油的角， 膏立所罗门； 然后有人吹角， 众民就说： "所罗门王万岁！ "
40 众民都跟随他上去， 吹着笛子， 十分欢乐， 以致大地也因他们的声音震裂。
41 亚多尼雅和所有与他在一起的宾客刚刚吃完了饭， 听到这声音； 约押听到角声， 就说： "城里为什么有这样喧嚷的声音呢？"
42 他还在说话的时候， 亚比亚他祭司的儿子约拿单来了。亚多尼雅对他说： "进来吧！ 你是个忠义的人， 一定带来了好消息。"
43 约拿单对亚多尼雅说： "不好了， 我们的主大卫王已经立了所罗门为王了。
44 王差派撒督祭司、拿单先知和耶何耶大的儿子比拿雅， 以及基利提人和比利提人， 与所罗门同去。他们使所罗门骑上王的骡子。
45 撒督祭司和拿单先知已经在基训膏立他作王。众人都从那里欢欢喜喜上路； 你们听见的声音， 就是城里的喧闹声。
46 不但所罗门已经坐在这王国的王位上，
47 而且王的臣仆也来为我们的主大卫王祝福说： ‘愿你的 神使所罗门的名声比你的更尊荣， 使他的王位比你的更伟大。’王就在床上屈身下拜。
48 王又这样说： ‘耶和华以色列的 神是应当称颂的， 因为他今天赐了一人坐在我的王位上， 也使我亲眼看见这事。’"
49 亚多尼雅所有的宾客都惧怕， 大家起身， 各自逃走了。
50 亚多尼雅惧怕所罗门， 就起来， 去抓紧祭坛的角。
51 有人告诉所罗门说： "亚多尼雅惧怕所罗门王。他现在抓紧祭坛的角说： ‘愿所罗门王今天向我起誓， 决不会用刀杀死他的仆人。’"
52 所罗门说： "他若是作一个忠义的人， 他的头发连一根也不会掉在地上； 但在他身上若是发现有什么恶行， 他必定死。"
53 于是所罗门派人去把亚多尼雅从祭坛上带下来。他来向所罗门叩拜； 所罗门对他说： "回你的家去吧！ "