1 Monda pedig Dávid: Maradt-é még valaki a Saul házanépe közül, hogy irgalmasságot cselekedjem õ vele Jonathánért?

2 [Vala] pedig Saul házából egy szolga, kinek neve vala Siba, kit Dávidhoz szólítának, és monda a király néki: Te vagy-é Siba? Felele: [Én vagyok] a te szolgád.

3 Akkor monda a király: Maradt-é még valaki a Saul házanépe közül, hogy cselekedjem vele az Isten irgalmasságát? Felele Siba a királynak: Van még Jonathánnak egy fia, ki mind a két lábára sánta.

4 Monda néki a király: Hol van? És monda Siba a királynak: Ímé az Ammiel fiának, Mákirnak házában van Ló-Debárban.

5 Akkor elkülde Dávid király, és elhozatá õt a Mákirnak, az Ammiel fiának házából Ló-Debárból.

6 És mikor megérkezett Dávidhoz Méfibóset, Jonathánnak a Saul fiának fia, arczczal leborula, és tisztességet tõn néki; és monda Dávid: Méfibóset! ki felele: Ímhol a te szolgád.

7 Monda néki Dávid: Ne félj; mert kétség nélkül irgalmasságot cselekeszem veled Jonathánért, a te atyádért; és visszaadom néked Saulnak, a te [nagy]atyádnak minden majorságát, és néked mindenkor asztalomnál lesz ételed.

8 Akkor fejet hajta [Méfibóset,] és monda: Micsoda a te szolgád, hogy a holt ebre reá tekintettél, minemû én vagyok?

9 Szólítá azután a király Sibát, Saulnak szolgáját, és monda néki: Valamije volt Saulnak és egész háznépének, mindazokat a te urad fiának adtam.

10 A majorságnak azért te viseljed gondját, és a te fiaid és szolgáid, és beszolgáltassad, hogy legyen a te urad fiának kenyere, melylyel éljen. Méfibóset pedig, a te uradnak fia, az én asztalomnál eszik mindenkor. Vala pedig Sibának tizenöt fia és húsz szolgája.

11 Felele Siba a királynak: Valamit az én uram, a király parancsol [nékem], szolgájának, a képen cselekeszik a te szolgád. És Méfibóset az én asztalomnál eszik, mint a király fiainak egyike.

12 Vala pedig Méfibósetnek egy fiacskája, kinek neve Mika vala; a Siba házában lakozók pedig mindnyájan Méfibóset szolgái [valának.]

13 Méfibóset tehát Jeruzsálemben lakozék, mert mindenkor a király asztalánál eszik vala; és õ mind a két lábára sánta vala.

1 大卫问： "扫罗家还有剩下的人没有？我要因约拿单的缘故， 以慈爱待他。"

2 扫罗家有一个仆人， 名叫洗巴。有人叫他来见大卫； 王问他： "你是洗巴吗？"他回答： "仆人正是。"

3 王又问： "扫罗家还有人没有？我要以 神的慈爱待他。"洗巴回答王说： "还有约拿单的一个儿子， 他双脚残废了。"

4 王又问他说： "他在哪里？"洗巴回答王说： "他在罗．底巴亚米利的儿子玛吉家里。"

5 于是大卫王派人去把他从罗．底巴亚米利的儿子玛吉家里接来。

6 扫罗的孙子， 约拿单的儿子米非波设来到大卫面前， 俯伏叩拜。大卫说： "米非波设！ "他回答： "仆人在这里。"

7 大卫对他说： "你不要怕， 我必因你父亲约拿单的缘故， 以慈爱待你， 把你祖父扫罗所有的田地都归还给你； 你也可以常常与我同席吃饭。"

8 米非波设再叩拜说： "仆人算什么？你竟然眷顾我这个像条死狗的人！ "

9 王把扫罗的仆人洗巴召来， 对他说： "我已经把属于扫罗， 以及他全家所有的一切， 给了你主人的孙子。

10 你和你的儿子， 以及你的仆人， 都要替他耕种田地； 你要把所收获的拿来， 供他食用。米非波设要常常与我同席吃饭。"洗巴有十五个儿子， 二十个仆人。

11 洗巴对王说： "我主我王吩咐仆人的一切， 仆人都必遵行。"于是米非波设与王同桌吃饭， 像是王的一个儿子一样。

12 米非波设有一个小儿子， 名叫米迦。住在洗巴家里的人， 都作了米非波设的仆人。

13 这样， 米非波设住在耶路撒冷， 常常与王同席吃饭。可是他的双腿都是瘸的。