1 Mikor pedig Dávid egy kevéssé alább ment a [hegy] tetejérõl, eleibe jöve Siba, a Mefibóset szolgája, két megnyergelt szamárral, melyeken kétszáz kenyér és száz kötés aszúszõlõ és száz csomó füge és egy tömlõ bor vala.
2 És monda a király Sibának: Mit akarsz ezzel? Felele Siba: A szamarak a király háznépéé legyenek, hogy rajtok járjanak; a kenyér pedig és a füge, hogy a szolgák megegyék, és a bor, hogy igyék, a ki megfárad a pusztában.
3 És monda a király: Hol van most a te uradnak fia? Felele Siba a királynak: Ímé Jeruzsálemben marada, mert azt mondja: Visszaadja ma nékem Izráel háznépe az én atyámnak országát.
4 És monda a király Sibának: Ímé minden tied legyen, valamije volt Mefibósetnek. Monda akkor Siba: Meghajtom magamat; vajha kegyelmet találnék elõtted, óh uram király!
5 Elméne azután Dávid király Bahurimig, és ímé onnan egy férfi jöve ki a Saul nemzetségébõl való, kinek neve Sémei vala, Gérának fia, és kijövén szidalmazza vala [õket.
6 És kõvel hajigálá Dávidot és Dávid királynak minden szolgáit, jóllehet az egész nép és az erõs férfiak mindnyájan az õ jobb és balkeze felõl valának.
7 És így szóla Sémei szitkozódása közben: Eredj, eredj te vér[szopó] és istentelen ember!
8 Megfizet [most] az Úr néked Saul egész házanépének véréért, a ki helyett te uralkodol; és adta az Úr az országot a te fiadnak, Absolonnak: és ímé te nyomorúságban vagy, mert vérszopó ember vagy!
9 Monda pedig Abisai, Sérujának fia, a királynak: Hogyan szidalmazhatja ez a holt eb az én uramat, a királyt? Majd én elmegyek és fejét veszem.
10 Monda pedig a király: Mi közöm van veletek, Sérujának fiai? Hadd szidalmazzon, mert az Úr mondotta néki: Szidalmazzad Dávidot; és ki mondhatja néki: Miért míveled ezt?
11 És monda Dávid Abisainak és minden szolgáinak: Íme az én fiam, ki az én ágyékomból származott, kergeti az én életemet: hogyne [cselekedné] tehát e Benjáminita? Hagyjatok békét néki, hadd szidalmazzon; mert az Úr mondotta néki.
12 Netalán reá tekint az Úr az én nyomorúságomra, és jóval fizet még ma nékem az Úr az õ átka helyett.
13 És megy vala Dávid és az õ népe az úton, Sémei pedig a hegyoldalon átellenében menvén, mentében átkozódik és köveket hajigál vala õ ellenébe, és port hány vala.
14 Eljuta annakutána a király és az egész nép, mely vele vala, Ajefimbe, és ott megnyugovék.
15 Absolon pedig és az egész nép, Izráelnek férfiai, bemenének Jeruzsálembe, és Akhitófel is õ vele.
16 Mikor pedig az Arkeából való Khúsai, a Dávid barátja bement Absolonhoz, monda Khúsai Absolonnak: Éljen a király, éljen a király!
17 És monda Absolon Khúsainak: Ez-é a barátod iránti szereteted? Miért nem mentél el barátoddal?
18 Felele Khúsai Absolonnak: Nem, hanem a kit az Úr és ez a nép választ, és az Izráelnek minden fiai: azé leszek és azzal maradok.
19 Azután ugyan kinek szolgálnék [örömestebb,] mint az én [barátom] fiának? A mint szolgáltam a te atyádnak, szintén olyan leszek te hozzád [is].
20 Monda pedig Absolon Akhitófelnek: Adjatok tanácsot, mit cselekedjünk?
21 Felele Akhitófel Absolonnak: Menj be a te atyádnak ágyasaihoz, a kiket itthon hagyott, hogy õriznék a házat: és megérti az egész Izráel, hogy te atyád elõtt gyûlöltté tetted magadat, és annál inkább megerõsödnek mindazoknak kezeik, a kik melletted vannak.
22 Sátort vonának azért Absolonnak a tetõn, és beméne Absolon az õ atyjának ágyasaihoz, az egész Izráelnek szeme láttára.
23 És Akhitófel tanácsa, melyet adott, olyannak [tekintetett] abban az idõben, mintha valaki az Isten szavát kérdezte volna; olyan volt Akhitófelnek minden tanácsa mind Dávid elõtt, mind Absolon elõtt.
1 大卫刚越过山顶不远， 就看见米非波设的仆人洗巴前来迎接他； 又有一对预备好了的驴子， 驴子身上驮着两百个饼， 一百个葡萄干饼， 一百个夏天的果饼和一皮袋酒。
2 王问洗巴： "你为什么带这些东西来？"洗巴回答： "驴子是给王的家眷骑的， 饼和夏天的果饼是给年轻人吃的， 酒是给在旷野里疲乏的人喝的。"
3 王又问： "你主人的孙子米非波设在哪里？"洗巴回答王说： "唉！ 他还留在耶路撒冷， 因为他心里想： ‘以色列家会把我祖父扫罗的王国归还给我。’"
4 王对洗巴说： "看哪！ 凡属米非波设所有的， 都归给你了。"洗巴说： "我叩拜我主我王， 愿我在你眼前蒙恩！ "
5 大卫王来到巴户琳的时候， 忽然有一人从那里出来， 他是属扫罗家族的， 名叫示每， 是基拉的儿子。他一边出来， 一边咒骂；
6 又拿石头投掷大卫和大卫王所有的臣仆， 那时众人和众勇士都在王的左右。
7 示每咒骂的时候， 这样说： "你这流人血的人啊， 滚开！ 你这无赖啊， 滚开！
8 你流了扫罗全家的血， 接替扫罗作王， 耶和华已经把这罪报应在你身上； 耶和华已经把这国交在你儿子押沙龙的手里。看哪！ 你现在自取其祸了， 因为你是个流人血的人。"
9 洗鲁雅的儿子亚比筛对王说： "为什么让这条死狗咒骂我主我王呢？让我过去， 把他的头砍下来。"
10 王说： "洗鲁雅的儿子啊， 我与你们有什么关系呢？如果他咒骂是因为耶和华对他说： ‘你要咒骂大卫！ ’那么谁敢说： ‘你为什么这样作呢？’"
11 大卫又对亚比筛和他所有的臣仆说： "看哪！ 连我亲生的儿子尚且寻索我的命， 何况这便雅悯人呢？由他去吧， 由他咒骂吧！ 因为这是耶和华吩咐他的。
12 也许耶和华看见我的苦难， 就施恩与我， 以取代今天这人对我的咒骂。"
13 于是大卫和跟从他的人继续在大路上往前去。示每也沿着山坡， 与大卫并排而行， 一边走， 一边咒骂， 又用石头投掷他， 拿尘土扬他。
14 王和所有与他在一起的人到了一个地方， 都觉得累了， 就在那里舒展一下。
15 押沙龙和以色列众人进了耶路撒冷， 亚希多弗也与押沙龙在一起。
16 大卫的朋友亚基人户筛去见押沙龙， 对他说： "愿王万岁！ 愿王万岁！ "
17 押沙龙问户筛： "你就以这样的‘慈爱’待你的朋友吗？你为什么没有与你的朋友一同走呢？"
18 户筛回答押沙龙： "不！ 耶和华和这民， 以及以色列众人所拣选的， 我应该归属他， 与他在一起。
19 再者， 我要事奉谁呢？不是前王的儿子吗？我以前怎样事奉你的父亲， 我现在也必怎样事奉你。"
20 押沙龙对亚希多弗说： "你们出个主意， 我们应该怎样行才好？"
21 亚希多弗对押沙龙说： "你去与你父亲留下来看守王宫的那些妃嫔亲近， 这样以色列众人听见你与你父亲已经完全决裂， 所有跟随你的人的手就都更坚强了。"
22 于是有人为押沙龙在王宫的平顶上搭了一座帐棚， 押沙龙就在以色列众人眼前与他父亲的妃嫔亲近。
23 那时， 亚希多弗所出的策略， 好像是人求问 神得来的话一样。亚希多弗为大卫， 或为押沙龙所出的策略都是这样。