1 Észrevévén Joáb, Sérujának fia, hogy a királynak szíve vágyakozik Absolon után,

2 Elkülde Joáb Tékoa [városába], és hozata onnét egy asszonyt, ki igen eszes vala, és monda néki: Kérlek tetessed, mintha nagy keserûséged volna, és öltözzél fel gyászruhába, és olajjal se kend meg magadat; és légy olyan, mint aféle asszony, ki sokáig siratta halottját.

3 És menj be a királyhoz, s így és így szólj hozzá. És Joáb szájába adta, hogy mit kelljen szólani.

4 Szóla azért a Tékoabeli asszony a királynak, minekutána arczczal a földre leborult, és térdet-fejet hajtott, és monda: Segíts meg, óh király!

5 És monda néki a király: Mi bajod van? Felele az: Óh, én özvegyasszony vagyok, mert az én férjem meghalt.

6 És a te szolgálódnak két fia vala, kik összevesztek a mezõn, és mivel nem vala senki, a ki õket megvédte volna, az egyik megsérté a másikat és megölé.

7 És ímé az egész háznép ellene támadott a te szolgálóleányodnak, és ezt mondják: Add kezünkbe az õ testvérének gyilkosát, hadd öljük meg õt az õ testvérének lelkéért, a kit megölt, és veszessük el az örököst is. Így akarják eloltani a kicsiny szikrácskát, a mely [nékem] megmaradott, hogy az én férjemnek ne maradjon se neve, se maradéka a föld színén.

8 Monda azért a király az asszonynak: Menj el házadhoz, és parancsolok a te dolgod felõl.

9 Felele pedig a Tékoából való asszony a királynak: Uram király, én rajtam legyen a bûn súlya és az én atyámnak házán, de a király és az õ trónja ártatlan leszen.

10 Monda erre a király: A ki te ellened szól, hozd ide elõmbe, és többé nem fog illetni téged.

11 Akkor õ monda: Emlékezzék meg kérlek, a király az Úrról, a te Istenedrõl: hogy a vérbosszúló ne szaporítsa a pusztulást, és hogy az én fiamat ne veszessék el. Felele a király: Él az Úr, hogy a te fiadnak egy hajszála sem esik le a földre.

12 És monda az asszony: Kérlek, hadd szóljon a te szolgálód csak egy szót az én uramnak, a királynak; és õ monda: Szólj.

13 Akkor monda az asszony: Miért gondoltál ehhez hasonló dolgot az Isten népe ellen (mert mivel a király ezt a szót szólotta, mintegy maga is bûnös), hogy a király azt, a kit eltaszított magától, nem hívatja vissza?

14 Mert bizonyára meg kell halnunk, és olyanok vagyunk, mint a víz, mely a földre kiöntetvén, fel nem szedhetõ, és az Isten egy lelket sem akar elvenni, hanem azt a gondolatot gondolja magában, hogy ne legyen számkivetve elõtte az eltaszított sem.

15 Most annakokáért azért jöttem ide, hogy én szólnék a királynak, az én uramnak, noha sokan rettentettek engem ettõl; mindazáltal azt mondotta a te szolgálód: Mégis beszélek a királylyal, hátha megteszi a király, a mit az õ szolgálóleánya mond.

16 Igen, meghallgatja a király, és megszabadítja az õ szolgálóleányát annak kezébõl, a ki engem el akar veszteni és velem együtt az én fiamat az Istennek örökségébõl.

17 Annakfelette ezt gondolta a te szolgálóleányod: Az én uramnak, a királynak beszéde szerezzen nyugodalmat, mert mint az Istennek angyala, olyan az én uram, a király, mivelhogy meghallgatja mind a jót, mind a gonoszt. És az Úr a te Istened legyen te veled.

18 És felelvén a király, monda az asszonynak: Kérlek, ne tagadd meg, a mit tõled kérek. És monda az asszony: Mondja el az én uram, a király, kérlek!

19 És monda a király: Vajjon mindezekben nem a Joáb keze [van-é] veled? Felele az asszony, és monda: Él a te lelked, óh uram, király, hogy sem jobbra, sem balra nem lehet térni attól, a mit az én uram, a király szól; mert a te szolgád Joáb hagyta [ezt] nékem, és mindezeket a szókat õ adta a te szolgálóleányodnak szájába.

20 Hogy a dolognak más fordulatot adjon, azért tette ezt Joáb, a te szolgád. De az én uram bölcs, az Isten angyalának bölcsesége szerint, hogy mindent észrevegyen, a mi a földön van.

21 Akkor monda a király Joábnak: Ímé megteszem ezt a dolgot. Eredj el, és hozd haza [az] [én] fiamat, Absolont.

22 És a földre arczczal leborula Joáb, és térdet-fejet hajtván, megköszöné a királynak, és monda Joáb: Ma ismerte meg, uram király, a te szolgád, hogy van valami becsületem elõtted; mert az õ szolgájának beszédét megcselekedte a király.

23 Felkele azért Joáb, és elméne Gessurba, és haza hozá Absolont Jeruzsálembe.

24 És monda a király: Menjen a maga házába, és az én színemet ne lássa. Tére azért Absolon az õ házába, és a királynak orczáját nem láthatá.

25 Nem vala pedig az egész Izráelben olyan szép ember, mint Absolon, ki dicséretre olyan méltó volna; tetõtõl fogva talpig õ benne semmi hiba nem vala.

26 És mikor a fejét megnyiratja (mert minden esztendõben megnyiratja vala, mivel igen nehéz volna, azért nyiratja le), az õ fejének haja nyom vala kétszáz siklust a királyi mérték szerint.

27 Lõn pedig Absolonnak három fia és egy leánya, kinek neve Támár vala; ez igen szép termetû asszony vala.

28 Két esztendõt töltött immár Absolon Jeruzsálemben, de a királynak színét még nem látta.

29 Elkülde azért Absolon Joábhoz, hogy õt a királyhoz küldje, ki nem akara hozzá menni; és elkülde másodszor is, de õ még sem akart elmenni.

30 Monda azért az õ szolgáinak: Nézzétek, a Joáb gazdasága az enyém mellett van, és ott van az õ árpája: menjetek el, és gyújtsátok fel tûzzel; és meggyújták az Absolon szolgái a gazdaságot tûzzel.

31 Felkele azért Joáb, és méne Absolonhoz az õ házába, és monda néki: Mi az oka, hogy a te szolgáid az én gazdaságomat felgyújtották tûzzel?

32 Felele Absolon Joábnak: Azért mert hozzád küldöttem ily szóval, hogy ide jõjj, hogy a királyhoz küldjelek, hogy ezt mondjad [néki]: Mi szükség volt hazajõnöm Gessurból? Jobb volna most is nékem ott [lennem]. Most azért szeretném a király arczát látni; ha van bennem álnokság, ölessen meg engem.

33 Elméne azért Joáb a királyhoz, és megmondá néki. És akkor hivatá a [király] Absolont, és elméne a királyhoz, és fejet hajtván a király elõtt, arczczal a földre borula. És megcsókolá a király Absolont.

1 洗鲁雅的儿子约押知道王的心想念押沙龙，

2 就派人到提哥亚去， 从那里带了一位聪明的妇人来， 对她说： "你要假装居丧的， 穿上丧服， 不要用油膏抹身体。要装成一个为死者居丧很久的妇人。

3 然后进去见王， 对他这样这样说。"于是约押把要说的话教了她。

4 提哥亚妇人进去见王， 俯伏在地， 叩拜他， 说： "王啊！ 求你帮助我。"

5 王问她： "你有什么事呢？"她回答： "我实在是个寡妇， 我的丈夫死了。

6 婢女有两个儿子； 有一天， 他们两人在田里打架， 当时没有人劝开他们， 这个就击打那个， 竟把他打死了。

7 看哪！ 现在全家族的人都起来攻击婢女， 说： ‘你要把那击杀他兄弟的凶手交出来， 好让我们把他处死， 以偿他兄弟的命， 也可以灭绝那继承产业的。’这样他们要使我所剩下的炭火也都熄灭了， 不让我丈夫在这世上留下名字， 或留下后代。"

8 王对那妇人说： "你回家去吧！ 我必为你下令办这件事。"

9 提哥亚妇人又对王说： "我主我王， 愿这罪归于我和我父的家； 愿王和王的王位与这罪无关。"

10 王说： "对你说这事的， 你就把他带到我这里来， 他必不会再打扰你了。"

11 妇人说： "愿王记念耶和华你的 神， 不许报血仇的人多行杀戮， 免得他们灭绝我的儿子。"王说： "我指着永活的耶和华起誓， 你的儿子连一根头发也不会落在地上。"

12 那妇人又说： "请允许婢女对我主我王再说一句话。"王说： "你说吧。"

13 妇人说： "你为什么想出这样的事来陷害 神的子民呢？王说了这话， 如果不让自己逃亡的人回来， 就是个有罪的人了。

14 我们都是必死的， 像水泼在地上不能收回来一样； 但 神并不取去人的命， 反而设法使逃亡的人不致永远离开他逃亡。

15 现在我来对我主我王说这话， 是因为众民使我害怕， 所以婢女想： ‘现在我要对王说， 也许王会成全婢女所求的。’

16 人要把我和我的儿子从 神的产业上一同消灭， 也许王会垂听， 会把婢女从那人的手下救出来。

17 婢女又想： ‘我主我王的话必能使我得安慰， 因为我主我王像 神的使者一样， 能分辨是非。愿耶和华你的 神与你同在。’"

18 王对那妇人说： "我要问你一句话， 请你不要瞒我。"妇人回答： "我主我王， 请说！ "

19 王问： "这一切都是约押一手安排的吗？"妇人回答： "我指着我主我王起誓， 王所说的丝毫不差。这正是王的仆人约押吩咐我的， 这一切话也都是他教婢女说的。

20 王的仆人约押这样作， 为要挽回这件事。我主有智慧， 像 神使者的智慧一样， 能知道世上的一切事。"

21 王对约押说： "看哪！ 这事我已经同意了。你去把那年轻人押沙龙带回来吧！ "

22 约押就面伏于地， 叩拜王， 为王祝福； 又说： "今天你仆人知道在我主我王眼前蒙了恩宠， 因为王成全了你仆人所求的。"

23 于是约押起来， 往基述去， 把押沙龙带回耶路撒冷。

24 王说： "让他回自己的家里去， 不要见王的面。"押沙龙就转回自己的家里去， 没有见王的面。

25 在全以色列中， 没有一个人像押沙龙那样英俊， 得人称赞， 从脚底到头顶， 都没有一点缺陷。

26 他每年年底剪发一次， 因为他头上的头发太厚， 所以把它剪下来； 他把头发剪下来以后， 总是把头发称一称； 按照王的法码重约两公斤。

27 押沙龙生了三个儿子， 一个女儿。女儿名叫他玛， 是个容貌美丽的女子。

28 押沙龙在耶路撒冷住了两年， 都没有见王的面。

29 押沙龙派人去叫约押来， 要托他去见王， 约押却不肯来见他。他第二次再派人去叫他， 他还是不肯来。

30 于是押沙龙对仆人说： "你们看， 约押的一块田和我相邻， 田里有大麦。你们去放火烧田！ "押沙龙的仆人就放火把那块田烧了。

31 于是约押起来， 到了押沙龙的家， 问他： "你的仆人为什么放火烧了我那块田呢？"

32 押沙龙回答约押： "看哪， 我派人去见你， 说： ‘请你到这里来， 我要托你去见王， 替我说： "我为什么从基述回来呢？我若是还留在那边， 会觉得更好。"’现在， 我要见王的面， 如果我有罪， 任由他把我杀死好了。"

33 于是约押进去见王， 把这事告诉了他， 王就召见押沙龙。押沙龙进去见王， 在王面前脸伏在地拜他， 王就与押沙龙亲嘴。