1 Lõn pedig azután, meghala az Ammon fiainak királya, és uralkodék helyette Hánon, az õ fia.
2 És monda Dávid: Irgalmasságot teszek Hánonnal, Náhás fiával, miképen az õ atyja is velem irgalmasságot tett; és hozzá külde Dávid, hogy vigasztalja õt szolgái által atyja [halála] felõl. Mikor Dávid szolgái Ammon fiainak földére érkezének:
3 Mondának az Ammon fiainak vezérei Hánonnak, az õ uroknak: Vajjon becsüli-é Dávid ezzel elõtted a te atyádat, hogy hozzád vigasztalókat küldött? Vajjon Dávid nem inkább azért küldötte-é hozzád szolgáit, hogy a várost megszemléljék és kikémleljék és teljesen elpusztítsák.
4 Elfogatá azért Hánon a Dávid szolgáit, és szakáloknak felét lenyiratá, és ruháikat félben elmetszeté az alfelekig, és elbocsátá õket.
5 A mint ezt Dávidnak hírül hozták, eleikbe külde, (mert ezek az emberek igen meggyaláztattak) és ezt izené a király: Maradjatok Jerikhóban mindaddig, míg megnevekedik szakálotok; és [úgy] jõjjetek haza.
6 Látván pedig az Ammon fiai, hogy gyûlöltekké lettek Dávid elõtt, követet küldének az Ammon fiai, és felfogadák Siriában a Béth-Réhóbbelieket és ugyancsak Siriában a Czóbeusokat, húszezer gyalogot, és Maakának királyát ezer emberrel, és a Tóbbelieket, tizenkétezer embert.
7 A mint ezt Dávid meghallá, elküldötte Joábot és a vitézeknek egész seregét.
8 Kivonulának az Ammon fiai is, és csatarendbe állottak a kapu bejárata elõtt. A Siriabeli Czóbeusok, Réhóbbeliek, Tóbbeliek és Maaka magukban valának a mezõn.
9 Látván pedig Joáb, hogy mind elõl, mind hátul ellenség van õ ellene, kiválogatá az Izráel népének színét, és a Siriabeliek ellenében állítá fel.
10 A népnek maradékát az õ öcscsének, Abisainak vezetésére bízta, hogy felállítsa azt Ammon fiainak ellenében.
11 És monda: Ha erõsebbek lesznek a Siriabeliek nálamnál, nékem segítségül légy. Ha pedig az Ammon fiai náladnál hatalmasabbak lesznek, elmegyek, hogy megsegítselek.
12 Légy erõs és legyünk bátrak a mi nemzetségünkért és a mi Istenünknek városaiért; és az Úr cselekedjék úgy, a mint néki tetszik.
13 Elérkezék azért Joáb és az õ vele való sereg a Siriabeliek ellen az ütközetre, és megfutamodának õ elõtte.
14 Látván pedig az Ammon fiai, hogy megfutamodtak a Siriabeliek, megfutamodának [õk is] Abisai elõtt, és beszaladának a városba; és megtére Joáb az Ammon fiaitól és méne Jeruzsálembe.
15 Mikor pedig látták a Siriabeliek, hogy megverettettek az Izráeliták által, ismét együvé gyülekezének.
16 És elkülde Hadadézer, és elhozatá a Siriabelieket, a kik a vizen túl [valának,] és jövének Helámba; és Sobák, Hadadézernek fõvezére volt élükön.
17 Megizenék pedig Dávidnak, a ki egybegyûjté egész Izráelt, és általméne a Jordánon, és juta Hélámhoz: és sereget rendelének a Siriabeliek Dávid ellen, és megütközének vele.
18 De a Siriabeliek megfutamodtak Izráel elõtt, és levága Dávid a Siriabeliek közül hétszáz szekerest és negyvenezer lovagot, Sobákot is, a seregnek fõvezérét megölé; és ugyanott meghala.
19 Mikor pedig látták mindazok a királyok, a kik Hadadézernek szolgái valának, hogy az Izráel által megverettek, békét kötöttek Izráellel és nékik szolgálának; és nem merének többé a Siriabeliek kijõni az Ammon fiainak segítségére.
1 后来, 亚扪人的王死了, 他的儿子哈嫩继承他作王。
2 大卫说: "我要恩待拿辖的儿子哈嫩, 像他父亲恩待我一样。"于是大卫差派自己的臣仆, 为他丧父的事安慰他。大卫的臣仆到了亚扪人境内时,
3 亚扪人的众领袖对他们的主哈嫩说: "大卫差派这些慰问的人到你这里来, 你以为他是尊敬你父亲吗?他派遣臣仆到你这里来, 不是为了要窥探这城, 侦察清楚, 然后把城倾覆吗?"
4 于是哈嫩拿住大卫的臣仆, 把他们的胡须剃去一半, 又把他们的外袍割去半截, 露出臀部, 然后才放他们走。
5 有人告诉大卫, 他就派人去迎接他们, 因为他们非常羞耻。王就说: "你们可以住在耶利哥, 等到你们的胡须长长了才回来。"
6 亚扪人知道大卫憎恶他们, 就派人去招募伯.利合的亚兰人和琐巴的亚兰人, 步兵二万, 玛迦王的人一千, 陀伯人一万二千。
7 大卫听见了, 就差派约押和全体勇士出去。
8 亚扪人出来, 在城门前摆阵, 琐巴和利合的亚兰人, 陀伯人和玛迦人, 也分别在郊野摆阵。
9 约押看见自己前后受敌, 就从以色列所有的精兵中, 挑选一部分出来, 使他们摆阵去迎战亚兰人,
10 他把其余的人交在他兄弟亚比筛手下, 使他们摆阵去迎战亚扪人。
11 约押对亚比筛说: "如果亚兰人比我强, 你就来帮助我。如果亚扪人比你强, 我就去帮助你。
12 你要刚强; 为了我们的人民和我们 神的众城镇, 我们要刚强! 愿耶和华成全他看为美的事。"
13 于是约押和与他在一起的人前进, 攻击亚兰人; 亚兰人在约押面前逃跑。
14 亚扪人看见亚兰人逃跑, 他们也在亚比筛面前逃跑, 逃进城里去了。约押就从亚扪人那里回来, 回到耶路撒冷去了。
15 亚兰人见自己被以色列人击败, 就再聚集起来。
16 哈大底谢差遣人把幼发拉底河那边的亚兰人调来。他们来到了希兰, 由哈大底谢的将军朔法率领他们。
17 有人告诉了大卫, 他就聚集所有的以色列人, 渡过约旦河, 来到了希兰。亚兰人摆好了阵迎击大卫, 与他交战。
18 亚兰人却在以色列人面前逃跑。大卫杀了亚兰七百名驾驶战车的军兵, 四万骑兵。又击杀了亚兰军队的将军朔法, 他就死在那里。
19 所有臣服于哈大底谢的王看见自己被以色列人打败, 就与以色列人议和, 臣服于他们。于是亚兰人害怕, 不敢再帮助亚扪人了。