1 Lõn pedig az esztendõ fordulásakor, mikor a királyok [hadba] szoktak menni, elküldé Dávid Joábot és az õ szolgáit õ vele, és mind az egész Izráelt, hogy elveszessék az Ammon fiait, és megszállják Rabba [városát;] Dávid pedig Jeruzsálemben maradt.

2 És lõn estefelé, mikor felkelt Dávid az õ ágyából, és a királyi palota tetején sétála: láta a tetõrõl egy asszonyt fürdeni, ki igen szép termetû vala.

3 És elkülde Dávid, és tudakozódék az asszony felõl, és monda [egy ember:] Nemde nem ez-é Bethsabé, Eliámnak leánya, a Hitteus Uriás felesége?

4 Akkor követeket külde Dávid, és elhozatá õt; ki beméne õ hozzá, és vele hála, mikor az õ tisztátalanságából megtisztult; és annakutána visszaméne az õ házához.

5 És fogada méhében az asszony, és elküldvén, megizené Dávidnak ilyen szóval: Teherbe estem!

6 Akkor Dávid izene Joábnak: Küldd [haza] hozzám a Hitteus Uriást; és elküldé Joáb Uriást Dávidhoz.

7 Mikor pedig eljutott Uriás õ hozzá, megkérdé õt Dávid Joábnak békessége felõl, a népnek békessége felõl és a harcz folyása felõl.

8 Ezután monda Dávid Uriásnak: Menj haza, és mosd meg lábaidat; kimenvén pedig Uriás a király házából, a király ajándékot külde utána.

9 Uriás azonban lefeküvék a királyi palota bejárata elõtt az õ urának minden szolgáival, és nem méne a maga házához.

10 És megjelenték Dávidnak, mondván: Nem ment le Uriás az õ házához. Akkor monda Dávid Uriásnak: Nemde nem útról jöttél-é? Miért nem mentél le a te házadhoz?

11 Felele Uriás Dávidnak: Az [Isten] ládája, Izráel és Júda [nemzetsége] sátorokban laknak, és az én uram Joáb, és az én uramnak szolgái a nyilt mezõn táboroznak: hogy mennék én be az én házamba, hogy egyem és igyam és feleségemmel háljak? Úgy élj te és úgy éljen a te lelked, hogy nem mívelem azt!

12 Monda azért Dávid Uriásnak: Maradj itt ma is, és holnap elbocsátlak. Ott marada azért Uriás Jeruzsálemben az nap és más napra kelve is.

13 Ennekutána hivatá õt Dávid, és õ vele evék és ivék, és lerészegíté õt, és kiméne estve aludni az õ ágyára, az õ urának szolgáival együtt, de házához nem méne alá.

14 Megvirradván pedig, levelet íra Dávid Joábnak, melyet Uriástól küldött el.

15 Írá pedig a levélben, mondván: Állassátok Uriást legelõl, a hol a harcz leghevesebb és háta mögül fussatok el, hogy megölettessék és meghaljon.

16 Lõn azért, hogy mikor ostromlá Joáb a várost, állatá Uriást arra a helyre, a hol tudja vala, hogy erõs vitézek vannak.

17 Kijövén azért a városbeli nép, megharczolának Joábbal, és elhullának [egyesek] a nép közül, Dávid szolgái közül, és a Hitteus Uriás is meghala.

18 [Követet] külde akkor Joáb, és megizené Dávidnak az ütközetnek egész lefolyását.

19 És megparancsolá a követnek, mondván: Ha az ütközetnek egész lefolyását teljesen elõadtad a királynak,

20 És ha a király haragra lobbanva azt mondja néked: Miért mentetek olyan közel a városhoz harczolni? Avagy nem tudtátok-é, hogy lelövöldöznek a kõfalról?

21 Kicsoda ölte meg Abiméleket, a Jérubbóset fiát? Nemde nem egy asszony üté-é agyon a kõfalról egy malomkõdarabbal és meghala Tébesben? [Azért] miért mentetek közel a kõfalhoz? Akkor mondd meg: A te szolgád a Hitteus Uriás is meghalt.

22 Elméne azért a követ, és mikor megérkezett, elbeszélé Dávidnak mindazt, a mivel megbízta volt õt Joáb.

23 És monda a követ Dávidnak: Azok az emberek erõt vettek felettünk, és a mezõre kijöttek ellenünk, de mi visszaûztük õket a kapu bejáratáig;

24 Azonban a kõfalról lövöldözének a nyilasok a te szolgáidra, és a király szolgái közül [egyesek] meghaltak; és a te szolgád, a Hitteus Uriás is meghalt.

25 Monda azért Dávid a követnek: Ezt mondjad Joábnak: Ne bánkódjál a miatt; mert a fegyver úgy megemészt egyet, mint mást. Fokozzad azért támadásodat a város ellen, hogy elpusztítsad azt. Így biztasd õt.

26 Meghallá pedig Uriásnak felesége, hogy meghalt Uriás, az õ férje, és siratá az õ férjét.

27 És mikor a gyászolás[nak ideje] eltelt, érette külde Dávid és házába viteté õt és lõn néki felesége, és szüle néki egy fiat. De ez a dolog, a melyet Dávid cselekedett, nem tetszék az Úrnak.

1 过了年， 在列王出征的时候， 大卫派遣约押和自己的臣仆， 以及以色列众军一同出征。他们歼灭了亚扪人， 并且包围了拉巴。大卫却留在耶路撒冷。

2 有一天近黄昏的时候， 大卫从床上起来， 在王宫的平顶上散步。他从平顶上看见一个妇人在洗澡； 这妇人容貌美丽。

3 大卫派人去查问那妇人是谁。有人说： "这不是以连的女儿、赫人乌利亚的妻子拔示巴吗？"

4 于是大卫差派使者去把她接来。她来到大卫那里， 大卫就与她同房。那时她的月经刚得洁净。事后， 她就回家去了。

5 后来那妇人怀了孕， 就打发人去告诉大卫， 说： "我怀孕了！ "

6 大卫派人到约押那里， 说： "你打发赫人乌利亚到我这里来。"约押就打发乌利亚去见大卫。

7 乌利亚来到大卫那里， 大卫就问约押和士兵可好， 又问战场上的情形怎样。

8 大卫对乌利亚说： "你回家去， 洗洗脚吧！ "乌利亚就离开了王宫。随后王的一份礼物也跟着送去。

9 乌利亚却和他主人的臣仆一同睡在王宫门外， 没有回到自己家里去。

10 有人告诉大卫说： "乌利亚没有下到自己家里去。"大卫就问乌利亚： "你不是从远路回来吗？为什么不下到自己家里去呢？"

11 乌利亚回答大卫说： "约柜、以色列人和犹大人都住在棚里， 我主人约押和我主人的臣仆都在野地安营， 我怎能回家吃喝， 与妻子同睡呢？我指着王和王的生命发誓： 我绝不敢作这样的事。"

12 大卫对乌利亚说： "你今天还留在这里， 明天我才打发你去。"那一天， 乌利亚就留在耶路撒冷。

13 次日， 大卫召了乌利亚来， 叫乌利亚与他一起吃喝， 使他喝醉。到了晚上， 乌利亚出去， 与他主人的臣仆一同睡在自己的床铺上， 还是没有下到自己家里去。

14 到了早晨， 大卫写了一封给约押的信， 交乌利亚亲手带去。

15 他在信里写着说： "要把乌利亚派到战斗最猛烈的前线去， 然后你们就退到他后边， 让他被击杀。"

16 那时， 约押正在围城， 他知道哪里有强悍的守军， 就派乌利亚到那里去。

17 城里的人出来， 与约押交战。大卫的仆人中有一些倒毙了， 赫人乌利亚也死了。

18 于是， 约押派人去把战事的一切情形都报告大卫。

19 他又吩咐那使者说： "你把战事的一切情形对王说完了以后，

20 王若是大怒， 责问你： ‘你们为什么那样靠近那城争战呢？你们不知道敌人会从城墙上射箭下来吗？

21 从前击杀了耶路．比设的儿子亚比米勒的是谁呢？不是一个妇人从城墙上把一块磨石丢在他身上， 他就死在提备斯吗？你们为什么靠近城墙呢？’你就回答： ‘王的仆人赫人乌利亚也死了。’"

22 于是那使者去了； 他一来到， 就把约押差遣他所要说的一切都报告了大卫。

23 那使者又对大卫说： "那些人比我们强， 他们出到旷野攻打我们， 我们把他们赶回城门口。

24 那时射手从城墙上射王的仆人； 王的仆人中有些阵亡了， 你的仆人赫人乌利亚也死了。"

25 大卫对那使者说： "你要对约押这样说： ‘不要为这件事难过， 因为刀剑有时吞灭这人， 有时吞灭那人。你只要加紧攻打这城， 把城毁灭。’你要这样鼓励他。"

26 乌利亚的妻子听到丈夫乌利亚死了， 就为他哀哭。

27 守丧期一过， 大卫就派人去把拔示巴接到宫里， 她就作了大卫的妻子， 给大卫生了一个儿子。大卫所作的这事， 耶和华看为恶。