1 Lõn pedig annakutána, szerze magának Absolon szekeret, lovakat és ötven embert, kik elõtte szaladjanak.

2 És reggelenként felkelvén Absolon, megálla az útfélen a kapuban, és mindenkit, a kinek dolga lévén, a királyhoz megy ítélet végett, megszólíta Absolon, és megkérdé: Micsoda városból való vagy te? És ha azt mondá: Izráelnek egyik nemzetségébõl való a te szolgád;

3 Monda néki Absolon: Ímé a te beszéded mind jó és mind igaz; de senki sincs, a ki téged meghallgatna a királynál.

4 Mondja vala ismét Absolon: Vajha valaki engem tenne ítélõbíróvá e földön, és én hozzám jõne minden ember, a kinek valami ügye és pere volna, igazat tennék néki.

5 Mikor pedig valaki hozzá megy és fejet hajt vala néki, azonnal kezét nyujtja vala, és megfogván, megcsókolja vala õt.

6 És e képen cselekedék Absolon egész Izráellel, valakik ítéletért a királyhoz mennek vala, és így Absolon az Izráel fiainak szíveket alattomban megnyeri vala.

7 Lõn pedig negyven esztendõ mulván, monda Absolon a királynak: Hadd menjek el, és teljesítsem Hebronban azt a fogadást, melyet fogadtam az Úrnak;

8 Mert fogadást tett a te szolgád, mikor Gessurban laktam, mely Siriában van, ezt mondván: Ha valóban hazavezérel engem az Úr Jeruzsálembe, az Úrnak szolgálok.

9 Monda néki a király: Menj el békével; és felkelvén, elméne Hebronba.

10 Hírnököket külde pedig Absolon Izráelnek minden nemzetségéhez, hogy megmondják: Mikor a trombitaszót halljátok, azt mondjátok: Absolon uralkodik Hebronban.

11 És Absolonnal együtt kétszáz férfi [is] elméne Jeruzsálembõl, kiket meghívott, kik jóhiszemûleg menének, semmit nem tudván a dologról.

12 És elküldvén Absolon, [hivatá] a Gilóból való Akhitófelt is, Dávidnak tanácsosát, az õ városából Gilóból, míg õ az áldozatot végezte. És igen nagy lõn az összeesküvés, és a nép gyülekezék és szaporodék Absolon mellett.

13 És követ méne Dávidhoz ilyen izenettel: Az Izráel népének szíve Absolon felé hajlik.

14 Akkor monda Dávid minden szolgáinak, kik vele valának Jeruzsálemben: Keljetek fel, és fussunk el, mert [itt] nincsen számunkra menekülés Absolon elõl; siessetek elmenni, hogy valamikép sietve utól ne érjen minket, s ne hozzon szerencsétlenséget reánk, és a várost le ne vágja fegyvernek élével.

15 Mondának pedig a király szolgái a királynak: Minden [úgy legyen], a mint tetszik a királynak, a mi urunknak, ímé [itt vannak] a te szolgáid.

16 Kiméne azért a király és egész háznépe õ utána, és otthon hagyá a király tíz ágyasát, hogy õrizzék a házat.

17 És kimenvén a király és egész [ház]népe õ utána, megállapodának a legszélsõ háznál.

18 És minden szolgái õ mellé menének; és a Kereteusok, a Peleteusok mind, a Gitteusok is mind, [az a] hatszáz férfi, kik vele jövének Gáthból, elvonulának a király elõtt.

19 Monda pedig a király a Gitteus Ittainak: Miért jössz el te is mi velünk? Menj vissza, és maradj a királynál, mert te idegen vagy és vissza is költözhetel [szülõ] helyedre.

20 Csak tegnap jöttél, és már ma zaklassalak téged, hogy velünk jõjj? Én megyek oda, a hova mehetek; te pedig térj vissza, és vidd vissza testvéredet is; irgalmasság és igazság legyen veled.

21 És felele Ittai a királynak, mondván: Él az Úr és él az én uram, a király, hogy valahol lesz az én uram, a király, mind halálában, mind életében, ott lesz a te szolgád is.

22 Monda azért Dávid Ittainak: Ám jõjj el és menj[ünk] el. És elméne a Gitteus Ittai és az õ emberei együtt, még a kicsinyek is, valakik vele valának.

23 És az egész föld [népe] nagy jajgatással sír vala, mikor az egész nép elméne. A király azért általméne a Kedron patakán, és a nép mind átméne az útra, a puszta felé.

24 És ímé vele vala Sádók is, és a Léviták mind, kik az Isten szövetségének ládáját hordozzák vala; és letevék az Isten ládáját. Azonközben Abjátár is felméne, míg a nép a városból mind kitakarodék.

25 És monda a király Sádóknak: Vidd vissza az Isten ládáját a városba, ha én az Úr elõtt kedves leszek, engem ismét haza hoz, megmutatja nékem azt, és az õ sátorát.

26 Ha pedig azt mondja: Nem gyönyörködöm benned: Ímhol vagyok, cselekedjék velem úgy, a mint néki tetszik.

27 Monda annakfelette a király Sádók papnak: Nemde nem próféta vagy-é te? [Azért] menj haza békességben a városba, Akhimás is, a te fiad, és az Abjátár fia, Jonathán, a ti két fiatok, veletek együtt.

28 Lássátok, ímé én itt idõzöm, ennek a pusztának sík mezején, míg tõletek hír jõ, és nékem izentek.

29 Visszavivék azért Sádók és Abjátár Jeruzsálembe az Isten ládáját, és otthon maradának.

30 Dávid pedig felméne az olajfáknak hegyén, mentében sírva, fejét beborítva, saru nélkül ment, és az egész nép, mely vele volt, kiki beborította fejét, és mentökben sírának.

31 Megizenék azonközben Dávidnak, hogy Akhitófel is a pártosok között van Absolonnal, és monda Dávid: Kérlek, óh Uram, hiúsítsd meg az Akhitófel tanácsát.

32 És a mint feljuta Dávid a [hegy] tetejére, hogy ott imádkozzék az Istennek, ímé eleibe jöve az Árkeából való Khúsai, ki ruháját megszaggatá és földet hinte fejére.

33 És monda néki Dávid: Ha eljösz velem, terhemre leszel nékem;

34 De ha a városba visszatérsz, és ezt mondod Absolonnak: Te szolgád vagyok, óh király; ennekelõtte a te atyád szolgája voltam, most immár a te szolgád leszek, megronthatod Akhitófelnek ellenem való tanácsát.

35 És ímé veled lesznek [ott] Sádók és Abjátár papok; azért minden dolgot, a mit hallándasz a király házából, mondj meg a papoknak, Sádóknak és Abjátárnak.

36 Ímé ott van velök az õ két fiok is, Akhimás, a Sádók [fia], és Jonathán, az Abjátár [fia], kik által nékem mindjárt megizenhetitek, valamit hallotok.

37 Elméne azért Khúsai, a Dávid barátja a városba, Absolon pedig bevonula Jeruzsálembe.

1 这事以后， 押沙龙为自己预备了一辆战车和一些马匹， 又预备了五十人在他前面奔走开路。

2 押沙龙常常清早起来， 站在通往城门口的路旁。有争讼的案件要进去请王判决的人， 押沙龙就把他叫到跟前来， 问他： "你是从哪一座城来的？"他回答： "仆人是从以色列某一支派来的。"

3 押沙龙就对他说： "你看！ 你的案件有情有理， 但是王并没有委人听你的案子。"

4 押沙龙又说： "但愿有人立我作这地的审判官， 这样， 有案件或诉讼的人， 都可以到我这里来， 我就给他公平的审判。"

5 如果有人走近押沙龙要拜他， 他就伸手拉住他， 并且与他亲嘴。

6 所有来到王面前请求审决的以色列人， 押沙龙都是这样对待他们。因此， 押沙龙暗中迷惑了以色列人的心。

7 过了四年， 押沙龙对王说： "求你准我到希伯仑去， 好向耶和华还我所许的愿。

8 因为仆人住在亚兰的基述的时候， 曾经许了一个愿说： ‘如果耶和华使我再回到耶路撒冷来， 我就要在希伯仑事奉他。’"

9 王对他说： "你平平安安地去吧！ "于是他动身， 往希伯仑去了。

10 押沙龙派遣探子到以色列的各支派中， 说： "你们一听见号角的声音， 就说： ‘押沙龙在希伯仑作王了！ ’"

11 有二百人从耶路撒冷应邀与押沙龙同去。他们都是诚诚实实地去， 对内情一点也不知道。

12 押沙龙献祭的时候， 差派人去把大卫的参谋基罗人亚希多弗从他的本城基罗请来。于是叛乱的势力越来越大， 跟随押沙龙的人民也越来越多。

13 有一个报信的人来见大卫说： "以色列人的心都归向押沙龙了。"

14 大卫就对所有在耶路撒冷与他在一起的臣仆说： "我们要起来逃走， 不然我们就不能逃避押沙龙的面了， 要赶快离开， 恐怕他迅速赶上我们， 使灾难临到我们身上， 用刀击杀全城的人。"

15 王的臣仆对王说： "我主我王决定的一切， 仆人都必遵行。"

16 于是王出走了， 他的全家都跟在他的后头， 却留下十个妃嫔看守王宫。

17 王出发了， 众人都跟在他的脚后； 他们在伯．墨哈停下来。

18 王所有的臣仆都从王的身边走过去， 所有的基利提人、比利提人和迦特人， 就是从迦特来跟从王的六百人， 都从王面前走过去。

19 王对迦特人以太说： "你为什么也与我们一同走呢？回去留在新王那里吧！ 因为你是个外族人， 是个远离自己家乡逃到这里来的人。

20 你昨天才来， 我怎可以今天就让你与我们一同流浪呢？现在我还不知道我要到哪里去。你回去吧！ 带着你的兄弟一同回去吧！ 愿耶和华的慈爱和信实与你同在。"

21 以太回答王说： "我指着永活的耶和华， 在我主我王面前起誓， 无论我主我王在什么地方， 或生或死， 你仆人也必在那里。"

22 大卫对以太说： "你可以去， 向前走吧！ "迦特人以太就带着所有属他的人， 和与他在一起的妇人孩子都向前走。

23 众人向前走的时候， 遍地的人都放声大哭； 王过了汲沦溪， 众人就都走上通往旷野去的路。

24 看哪！ 撒督也来了， 所有抬 神约柜的利未人都与他在一起。他们把 神的约柜放下。亚比亚他上来， 直到从城里出来的众人都走过去了。

25 王对撒督说： "把 神的约柜抬回城里去吧！ 我若是在耶和华眼前蒙恩， 他必使我回来再看到约柜和他安居的地方。

26 他若是说： ‘我不喜悦你。’看哪！ 我就在这里， 他看怎样好， 就怎样对待我吧！ "

27 王又对撒督祭司说： "你不是先见吗？平平安安地回到城里去吧！ 你的儿子亚希玛斯和亚比亚他的儿子约拿单要与你一同回去。

28 我会在旷野的渡口那里等候， 直到我接到从你们那里来的消息。"

29 于是撒督和亚比亚他把 神的约柜抬回耶路撒冷去， 并且住在那里。

30 大卫走上橄榄山； 他蒙着头， 赤着脚， 一边上， 一边哭， 所有与他在一起的人民也都蒙着头， 一边上， 一边哭。

31 有人告诉大卫说： "亚希多弗也在押沙龙的叛党之中。"大卫祷告说： "耶和华啊， 求你使亚希多弗的计谋变为愚拙。"

32 大卫到了山顶， 就是人敬拜 神的地方。看哪！ 有亚基人户筛衣服撕裂， 头蒙灰尘， 在那里迎接他。

33 大卫对他说： "你若是与我同去； 必成为我的累赘。

34 如果你回到城里去， 对押沙龙说： ‘王啊！ 我愿作你的仆人， 以前我作你父亲的仆人， 现在我也照样作你的仆人。’这样， 你就可以为我破坏亚希多弗的计谋。

35 撒督祭司和亚比亚他不是都在那里与你在一起吗？你在王宫里听见的话， 都要告诉撒督祭司和亚比亚他。

36 看哪！ 还有他们的两个儿子在那里， 就是撒督的儿子亚希玛斯和亚比亚他的儿子约拿单。你们听见的一切， 可以托他们来告诉我。"

37 于是大卫的朋友户筛进了城； 押沙龙也进了耶路撒冷。