1 Megszámlálá pedig Dávid a népet, a mely vele vala, s ezredeseket és századosokat rendele föléjök.

2 És hagyá Dávid a népnek harmadrészét Joáb keze alatt, és harmadrészét Séruja fiának, Abisainak, Joáb atyjafiának keze alatt, harmadrészét pedig [bízá] a Gitteus Ittai kezére. És monda a népnek a király: Bizony én magam is elmegyek veletek.

3 De a nép monda: Ne jõjj; mert ha netalán mi megfutamodunk is, velünk nem gondolnak, és ha felerészben meghalunk is, velünk semmit sem gondolnak; de te [teszesz] [anynyit], mint mi tízezeren: jobb azért, hogy te a városból légy nékünk segítségül.

4 Monda azért nékik a király: A mi néktek jónak tetszik, én azt mívelem. Megálla azért a király a kapuban, és az egész sereg megy vala ki százanként és ezerenként.

5 Parancsola pedig a király Joábnak, Abisainak és Ittainak, mondván: Az én fiammal, Absolonnal én érettem kiméletesen bánjatok; hallá pedig ezt mind az egész had, mikor a király mindenik vezérnek parancsola Absolon felõl.

6 Kiméne azért a nép a mezõre, az Izráel ellenébe, és megütközének az Efraim erdejénél.

7 És megvereték ott az Izráel népe a Dávid szolgái által, és nagy veszteség volt ott azon a napon, [mintegy] húszezer emberé.

8 És kiterjedt a harcz az egész vidékre, és a nép közül sokkal többet emészte meg az erdõ, mint a fegyver azon a napon.

9 És találkozék Absolon Dávid szolgáival; Absolon pedig egy öszvéren ül vala. És beméne az öszvér a nagy cserfák sürû ágai alá, [hol] fennakadt fejénél fogva egy cserfán, függvén az ég és föld között, az öszvér pedig elszaladt alóla.

10 Kit mikor egy ember meglátott, hírül adá Joábnak, és monda: Ímé, láttam Absolont egy cserfán függeni.

11 Monda pedig Joáb az embernek, a ki megmondotta vala néki: Ímé láttad, és miért nem ütötted le ott õt a földre? Az én dolgom lett volna azután, hogy megajándékozzalak tíz ezüst [siklus]sal és egy övvel.

12 Monda az ember Joábnak: Ha mindjárt ezer ezüstpénzt adnál is kezembe, nem ölném meg a király fiát; mert a mi fülünk hallására parancsolá a király néked, Abisainak és Ittainak, ezt mondván: Kiméljétek, bárki [legyen,] az ifjút, Absolont.

13 Vagy ha orozva törtem volna életére - mivel a király elõtt semmi sem marad titokban - magad is ellenem támadtál volna.

14 Monda azért Joáb: Nem akarok elõtted késedelmezni; és võn három nyilat kezébe és Absolonnak szívébe lövé, minthogy még élt a cserfán.

15 Körülfogák akkor a Joáb fegyverhordozó szolgái tízen, és általverék Absolont, és megölék õt.

16 Megfúvatá azután a trombitát Joáb, és megtére a nép Izráelnek ûzésébõl, mert kimélni akará Joáb a népet.

17 Absolont pedig felvevék, és veték õt az erdõn egy nagy verembe, és igen nagy rakás követ hányának reá. És az egész Izráel elmeneküle, kiki az õ sátorába.

18 Absolon pedig vett és még életében emelt magának emlékoszlopot, a mely a király völgyében van. Mert ezt mondja vala: Nincsen nékem oly fiam, a kin az én nevemnek emlékezete maradhatna; azért az oszlopot a maga nevére nevezé; és az Absolon oszlopának hívattatik mind e mai napig.

19 Monda pedig Akhimás, Sádók fia: Majd elfutok, és megmondom a királynak, hogy megszabadította õt az Úr az õ ellenségeinek kezébõl.

20 És monda néki Joáb: Ne légy ma hírmondó, hanem holnap mondd meg a hírt, ma pedig ne mondd meg; mivelhogy a király fia meghalt.

21 Monda azonközben Joáb Kúsinak: Eredj el, mondd meg a királynak, a mit láttál; és meghajtá magát Kúsi Joáb elõtt, és elszaladt.

22 És szóla ismét Akhimás, Sádók fia, és monda Joábnak: Bármint legyen, hadd fussak el én is Kúsi után! Monda Joáb: Miért futnál fiam; nem néked való [ez] a hírmondás?!

23 Bármint legyen, hadd fussak el mégis! Õ pedig monda néki: Ám fuss el. Elfuta azért Akhimás a síkon való úton, és megelõzé Kúsit.

24 Dávid pedig ül vala a két kapu között, és az õrálló felméne a kapu tetejére, a kõfalra, és felemelvén szemeit, látá, hogy egy ember igen fut egyedül.

25 Kiálta azért az õrálló, és megmondá a királynak, és monda a király: Ha egyedül jõ, hír van az õ szájában. Amaz pedig mind közelebb jöve.

26 Látá pedig az õrálló, hogy másik ember is fut, és lekiálta az õrálló a kapunállónak, mondván: Ímé [más] ember [is] fut egyedül. Akkor monda a király: Az is hírmondó.

27 Monda ismét az õrálló: A mint látom, az elsõnek olyan a futása, mint Akhimásnak, a Sádók fiának; és monda a király: Jó ember az, és jó hírrel jõ.

28 Kiáltván azért Akhimás, monda a királynak: Békesség! És meghajtá magát arczczal a földre a király elõtt, és monda: Áldott az Úr a te Istened, ki kezedbe adta az embereket, kik felemelték kezeiket az én uram ellen, a király ellen.

29 Monda akkor a király: Hogy van Absolon fiam? Felele Akhimás: Látám a nagy sereglést, mikor elküldé Joáb a király szolgáját és a te szolgádat; de nem tudom, mi történt.

30 És monda a király: Eredj tova, és állj meg ott; félreméne azért, és megálla ott.

31 E közben Kúsi is megérkezett, és monda Kúsi: Ezt izenik a királynak, az én uramnak, hogy az Úr megszabadított ma téged mindeneknek kezébõl, a kik ellened támadtak volt.

32 Monda a király Kúsinak: Hogy van Absolon fiam? Felele Kúsi: [Úgy] legyenek az én uramnak, a királynak minden ellenségei, és valakik te ellened gonoszul feltámadnak, mint a te fiad.

33 És megháborodék a király, és felméne a kapu felett való házba, és síra, és ezt mondja vala mentében: [Szerelmes] fiam, Absolon! [édes] fiam, [édes] fiam, Absolon! bár én haltam volna meg te helyetted, Absolon, [édes] fiam, [szerelmes] fiam!

1 大卫数点了跟随他的人， 亦立千夫长、百夫长率领他们。

2 大卫派遣众人出战： 三分之一在约押手下， 三分之一在约押的兄弟、洗鲁雅的儿子亚比筛手下， 三分之一在迦特人以太手下。大卫对众人说： "我也必与你们一同出战。"

3 众人却说： "你不可以出战。因为如果我们逃跑， 他们不会把我们放在心上， 即使我们死了一半， 他们也不会把我们放在心上。因为你一个人抵得上我们一万人； 所以你最好还是留在城里， 随时支援我们。"

4 王对他们说： "你们看怎么好， 我就怎样作吧！ "于是王站在城门旁边， 众人组成百人一队或千人一队出发了。

5 王吩咐约押、亚比筛和以太说： "为我的缘故， 你们要宽待那年轻人押沙龙。"王为押沙龙吩咐众将领的话， 众人都听到了。

6 众人出到田野迎战以色列人； 战争发生在以法莲的树林里。

7 在那里， 以色列人在大卫的臣仆面前被打败了； 那天被杀的人很多， 共有二万人。

8 战事在那里蔓延到全地； 那一天， 树林所吞灭的比刀剑所吞灭的更多。

9 押沙龙偶然遇上了大卫的臣仆。那时押沙龙骑着骡子， 骡子从一棵大橡树茂密的树枝下经过， 押沙龙的头发被橡树枝紧紧勾住， 他就吊在空中， 他所骑的骡子却跑开了。

10 有一个人看见了， 就告诉约押说： "看哪！ 我看见押沙龙悬在一棵橡树上。"

11 约押对那向他报告的人说： "你既然看见了， 为什么不当场把他击杀， 落在地上呢？那样， 我就赏赐你一百一十四克银子和一条腰带。"

12 那人回答约押： "就是量十一公斤银子放在我手中， 我也不敢伸手伤害王的儿子， 因为我们亲耳听见王吩咐你、亚比筛和以太说： ‘你们要为我的缘故， 照顾那年轻人押沙龙。’

13 我若是胆大妄为伤害了他的性命， 那时你也不会维护我。"

14 约押说： "我不能与你这样耽误时间。"于是约押手里拿起三根短矛， 趁押沙龙还悬挂在橡树上的时候， 就刺透了他的心。

15 给约押拿武器的十个年轻人围着押沙龙， 攻击他， 把他杀死。

16 约押吹响号角， 众人就回来， 不再追赶以色列人； 因为约押拦阻众人继续追赶。

17 他们把押沙龙的尸体抬起来， 丢在树林中的一个大坑里， 又在上面堆起一大堆石头。以色列众人都逃跑， 各回自己的家去了。

18 押沙龙生前曾在王谷为自己立了一根石柱， 因为他想： "我没有儿子记念我的名字。"他就以自己的名字称那石柱。因此人称那石柱为押沙龙柱， 直到今日。

19 撒督的儿子亚希玛斯说： "让我跑去， 把这好消息向王报告， 就是耶和华已经把他从仇敌的手中拯救出来了。"

20 约押对他说： "你今天不可去报消息， 改天才可以去报。你今天不可去报消息， 因为王的儿子死了。"

21 于是约押对一个古实人说： "你去把你所看见的告诉王吧！ "那古实人叩拜了约押， 就跑去了。

22 撒督的儿子亚希玛斯又对约押说： "不管怎样， 请让我也跟着那古实人跑去。"约押说： "你为什么要跑去呢？我儿， 你是不会得到报消息的赏赐的。"

23 "不管怎样， 请让我跑去！ "于是约押对他说： "你跑去吧！ "亚希玛斯就沿着约旦河大道跑去， 赶过了那古实人。

24 那时， 大卫正坐在内外城门中间的地方。守望的人上到城楼的平顶上， 举目观看， 见有一个人独自跑来。

25 守望的人就喊叫， 把这事告诉王； 王说： "他若是单独一人， 必是来报好消息的。"那人越走越近了。

26 后来， 守望的人又看见另一个人跑来， 就对守城门的人喊叫， 说： "看哪！ 又有一个人独自跑来！ "王说： "这也必是来报好消息的。"

27 守望的人说： "我看前头那人的跑法好像撒督的儿子亚希玛斯的跑法一样。"王说： "他是个好人， 必是带好消息来的。"

28 亚希玛斯向王呼叫， 说： "平安！ "就脸伏于地， 叩拜王， 说： "耶和华你的 神是应当称颂的， 因为他已经把举手攻击我主我王的人交给你了！ "

29 王问： "那年轻人押沙龙平安不平安？"亚希玛斯回答： "约押差派王的仆人， 就是你的仆人我来的时候， 我看见有大动乱， 却不知道是什么事。"

30 王说： "你退到一旁， 站在那里！ "他就退到一旁， 站在那里。

31 那古实人也到了。他说： "有好消息报给我主我王； 今天耶和华已经救你脱离那些起来攻击你的人的手了！ "

32 王问古实人： "那年轻人押沙龙平安吗？"古实人回答： "愿我主我王的仇敌和一切来攻击你、伤害你的人， 都像那年轻人一样。"

33 王悲恸得全身发抖， 就上城楼去哀哭。他一面走一面这样说： "我儿押沙龙啊！ 我儿， 我儿押沙龙啊！ 但愿我替你死。押沙龙啊！ 我儿， 我儿啊！ "（本节在《马索拉抄本》为19:1）