1 Atyámfiai, férfiak és atyák, hallgassátok meg az én beszédemet, a melylyel most magamat elõttetek mentem.
2 Mikor pedig hallották, hogy zsidó nyelven szól hozzájok, még inkább nyugalmat tanusítottak. És monda:
3 Én zsidó ember vagyok, születtem a czilicziai Tárzusban, fölneveltettem pedig ebben a városban a Gamáliel lábainál, taníttattam az atyák törvényének pontossága szerint, buzgó lévén az Istenhez, miként ti mindnyájan vagytok ma:
4 És ezt a tudományt üldöztem mind halálig, megkötözvén és tömlöczbe vetvén mind férfiakat, mind asszonyokat.
5 Miképen a fõpap is bizonyságom nékem, és a véneknek egész tanácsa; kiktõl leveleket is vévén az atyafiakhoz, Damaskusba menék, hogy az odavalókat is fogva hozzam Jeruzsálembe, hogy bûnhõdjenek.
6 Lõn pedig, hogy a mint menék és közelgeték Damaskushoz, déltájban nagy hirtelenséggel az égbõl nagy világosság sugárzott körül engem.
7 És leesém a földre, és hallék szót, mely monda nékem: Saul, Saul, mit kergetsz engem?
8 Én pedig felelék: Kicsoda vagy, Uram? És monda nékem: Én vagyok a názáreti Jézus, a kit te kergetsz.
9 A kik pedig velem valának, a világosságot ugyan látták, és megrémültek; de annak szavát, a ki velem szól vala, nem hallották.
10 Én pedig mondék: Mit cselekedjem, Uram? Az Úr pedig monda nékem: Kelj fel és menj el Damaskusba; és ott megmondják néked mindazokat, a mik elrendelvék néked, hogy véghez vigyed.
11 Mikor pedig nem láték annak a világosságnak dicsõsége miatt, a velem valóktól kézenfogva vezettetve menék Damaskusba.
12 Egy bizonyos Ananiás pedig, ki a törvény szerint istenfélõ férfiú, kirõl az ott lakó zsidók mind jó bizonyságot tesznek,
13 Hozzám jöve és mellém állva monda nékem: Saul atyámfia, nyerd vissza szemed világát. És én azon szempillantásban reá tekintettem.
14 Õ pedig monda: A mi atyáinknak Istene választott téged, hogy megismerd az õ akaratát, és meglásd amaz Igazat, és szót hallj az õ szájából.
15 Mert leszel néki tanúbizonysága minden embernél azok felõl, a miket láttál és hallottál.
16 Most annakokáért mit késedelmezel? Kelj fel és keresztelkedjél meg és mosd le a te bûneidet, segítségül híván az Úrnak nevét.
17 Lõn pedig, hogy mikor Jeruzsálembe megtértem és imádkozám a templomban, elragadtatám lelkemben,
18 És látám õt, ki ezt mondá nékem: Siess és menj ki hamar Jeruzsálembõl: mert nem veszik be a te tanúbizonyságtételedet én felõlem.
19 És én mondék: Uram, õk magok tudják, hogy én tömlöczbe vetettem és vertem zsinagógánként azokat, a kik hisznek vala te benned:
20 És mikor ama te mártírodnak, Istvánnak vére kiontaték, én is ott állék és helyeslém az õ megöletését, és õrizém azoknak köntösét, a kik õt megölték.
21 És monda nékem: Eredj el, mert én téged messze küldelek a pogányok közé.
22 Hallgatják vala pedig õt e szóig; de most felemelék szavokat, mondván: Töröld el a földszínérõl az ilyent, mert nem illik néki élni.
23 Mikor pedig azok kiabáltak, és köntösüket elhányák, és port szórának a levegõbe,
24 Parancsolá az ezredes, hogy vigyék õt a várba, mondván, hogy korbácsütésekkel vallassák ki õt, hogy megtudhassa, mi okért kiabáltak úgy reá.
25 A mint azonban lekötötték õt a szíjakkal, monda Pál az ott álló századosnak: Vajjon szabad-é néktek római embert, kit el nem ítéltek, megostorozni?
26 Miután pedig ezt meghallá a százados, elmenvén, megjelenté az ezredesnek, mondván: Meglásd, mit akarsz cselekedni; mert ez az ember római.
27 Hozzámenvén azért az ezredes, monda néki: Mondd meg nékem, te római vagy-é? Õ pedig monda: Az.
28 És felele az ezredes: Én nagy összegért vettem meg ezt a polgárjogot. Pál pedig monda: Én pedig [benne] is születtem.
29 Mindjárt eltávozának azért õ tõle, a kik õt vallatni akarák. Sõt az ezredes is megijede, mikor megértette, hogy római, és hogy õt megkötöztette.
30 Másnap pedig meg akarván tudni a bizonyos valóságot, miben vádoltatik a zsidóktól, feloldatá õt bilincseibõl, és megparancsolá, hogy a fõpapok az õ egész tanácsokkal egyben hozzá menjenek; és levezetvén Pált, eleikbe állatá.
1 "各位父老弟兄， 请听听我现在对你们的申辩。"
2 他们听见保罗用希伯来语说话， 就更加安静了。保罗说：
3 "我是犹太人， 生在基利家的大数， 在城里长大， 按照我们祖宗律法的严格要求， 在迦玛列门下受教， 我为 神热心， 好像你们大家今天一样。
4 我曾经迫害信奉这道的人直至死地， 把男男女女都捆绑起来， 送进监狱，
5 这是大祭司和全公议会都可以给我作证的。我也从他们那里得到了写给众弟兄的信， 就去大马士革， 要把那里的人捆绑起来， 带到耶路撒冷接受惩罚。
6 "约在正午， 当我走近大马士革的时候， 忽然有大光从天上向我四面照射，
7 我仆倒在地上， 听见有声音对我说： ‘扫罗， 扫罗， 你为什么迫害我？’
8 我回答： ‘主啊， 你是谁？’他说： ‘我就是你所迫害的拿撒勒人耶稣。’
9 跟我在一起的人， 只看见那光， 却听不清楚那位对我说话的声音。
10 我说： ‘主啊， 我应当作什么呢？’主说： ‘起来， 进大马士革去， 在那里有人会把指定给你作的一切事告诉你。’
11 因为那光太强烈， 我的眼睛就瞎了， 跟我在一起的人就牵着我的手， 进了大马士革。
12 "有一个人名叫亚拿尼亚的， 他是一个虔诚而遵守律法的人， 当地所有的犹太人都称赞他。
13 他来见我， 站在我旁边， 对我说： ‘扫罗弟兄， 你现在可以看见了。’我立刻往上一看， 看见了他。
14 他又说： ‘我们祖先的 神选派了你， 让你明白他的旨意， 看见那义者， 听见他口中的声音。
15 因为你要把所看见所听见的， 向万人为他作见证。
16 现在你为什么还耽搁呢？起来受洗， 求告他的名， 洗净你的罪吧。’
17 "后来， 我回到耶路撒冷， 在殿里祷告的时候， 魂游象外，
18 看见主对我说： ‘你要快快离开耶路撒冷， 因为你为我作的见证， 他们是不会接受的。’
19 我说： ‘主啊， 他们知道我曾把信你的人监禁起来， 又在各会堂拷打他们，
20 并且你的见证人司提反受害流血的时候， 我也亲自在场， 表示同意， 并且为杀他的人看守衣服。’
21 他对我说： ‘你走吧， 我要派你到远方的外族人那里去。’"
22 众人听见他说到这句话， 就高声说： "这样的人应该从地上除掉， 不应该活着！ "
23 大家正在喊叫着， 拋掷衣服， 向空中扬灰撒土的时候，
24 千夫长下令把保罗带到营楼去， 吩咐人用鞭子拷问他， 要知道群众为什么这样向他喊叫。
25 士兵正用皮带绑他的时候， 保罗对站在旁边的百夫长说： "你们鞭打一个还没有定罪的罗马公民， 是合法的吗？"
26 百夫长听了， 就去报告千夫长， 说： "这个人是罗马公民， 你要怎么办呢？"
27 千夫长就来问保罗： "告诉我， 你是罗马公民吗？"他说： "是的。"
28 千夫长说： "我花了一大笔钱， 才取得罗马籍。"保罗说： "我生下来就是罗马公民。"
29 于是那些要拷问他的人， 立刻离开他走了。千夫长既知道他是罗马公民， 又因捆绑过他， 就害怕起来。
30 第二天， 千夫长为要知道犹太人控告保罗的真相， 就解开他， 召集了祭司长和公议会全体在一起， 把保罗带下来， 叫他站在他们面前。