1 Juta pedig Derbébe és Listrába: És ímé vala ott egy Timótheus nevû tanítvány, egy hívõ zsidó asszonynak, de görög atyának fia;

2 Kirõl jó bizonyságot tesznek vala a Listrában és Ikóniumban levõ atyafiak.

3 Ezt Pál magával akará vinni; és vévén, körülmetélé õt a zsidókért, kik azokon a helyeken valának: mert ismerték mindnyájan az õ atyját, hogy görög volt.

4 És a mint általmentek a városokon, meghagyák nékik, hogy tartsák meg a rendeléseket, melyeket végeztek a Jeruzsálemben levõ apostolok és vének.

5 A gyülekezetek azért erõsödének a hitben, és gyarapodának számban naponként.

6 Eljárván pedig Frigiát és Galácia tartományát, mivelhogy eltiltatának a Szent Lélektõl, hogy az ígét Ázsiában hirdessék,

7 Misia felé menvén, igyekeznek vala Bithiniába jutni; de nem ereszté õket a Lélek.

8 Áthaladván azért Misián, lemenének Tróásba.

9 És azon az éjszakán látás jelenék meg Pálnak: egy macedón férfiú állt [elõtte,] kérve õt és ezt mondva: Jer által Macedóniába, és légy segítségül nékünk!

10 Mihelyt pedig a látást látta, azonnal igyekezénk elmenni Macedóniába, megértvén, hogy oda hívott minket az Úr, hogy azoknak prédikáljuk az evangyéliomot.

11 Elhajózván azért Tróásból, egyenesen Sámothrákéba mentünk, és másnap Neápolisba;

12 Onnét pedig Filippibe, mely Macedónia azon részének elsõ gyarmatvárosa. És ebben a városban töltöttünk néhány napot.

13 És szombatnapon kimenénk a városon kívül egy folyóvíz mellé, hol az imádkozás szokott lenni; és leülvén, beszélgeténk az egybegyûlt asszonyokkal.

14 És egy Lidia nevû, Thiatira városbeli bíborárús asszony, ki féli vala az Istent, hallgata [reánk.] Ennek az Úr megnyitá szívét, hogy figyelmezzen azokra, a miket Pál mond vala.

15 Mikor pedig megkeresztelkedék mind házanépével egybe, kére minket, mondván: Ha az Úr hívének ítéltetek engem, jertek az én házamhoz, és maradjatok [ott.] És unszola minket.

16 Lõn pedig, hogy mikor mentünk a könyörgésre, egy szolgálóleányka jöve elõnkbe, kiben jövendõmondásnak lelke vala, ki az õ urainak nagy hasznot hajta jövendõmondásával.

17 Ez követvén Pált és minket, kiált vala, mondván: Ezek az emberek a magasságos Istennek szolgái, kik néktek az idvességnek útját hirdetik.

18 Ezt pedig több napon át mívelte. Pál azonban megbosszankodván, és hátrafordulván, mondá a léleknek: Parancsolom néked a Jézus Krisztus nevében, hogy menj ki belõle. És kiméne abban az órában.

19 Látván pedig annak az urai, hogy keresetüknek a reménysége elveszett, megfogva Pált és Silást, vonák a piaczra a hatóságok elé.

20 És odavezetvén õket a bírákhoz, mondának: Ezek az emberek zsidó létükre megháborítják a mi városunkat,

21 És olyan szertartásokat hirdetnek, melyeket nem szabad nékünk bevennünk, sem cselekednünk, mivelhogy rómaiak vagyunk.

22 És [velök] egyben feltámada a sokaság õ ellenök. A bírák pedig letépetvén ruháikat, megvesszõzteték [õket.]

23 És miután sok ütést mértek rájok, tömlöczbe veték [õket,] megparancsolva a tömlöcztartónak, hogy gondosan õrizze õket.

24 Ki ilyen parancsolatot vévén, veté õket a belsõ tömlöczbe, és lábaikat kalodába szorítá.

25 Éjféltájban pedig Pál és Silás imádkozván, énekkel dicsõíték az Istent. A foglyok pedig hallgatják vala õket.

26 És hirtelen nagy földindulás lõn, úgyannyira, hogy megrendülének a tömlöcz fundamentomai; és azonnal megnyílának az ajtók mind, és mindnyájoknak a bilincsei feloldódnak.

27 Fölserkenvén pedig a tömlöcztartó, és látván, hogy nyitva vannak a tömlöcznek ajtai, kivonva fegyverét, meg akará magát ölni, azt gondolván, hogy elszöktek a foglyok.

28 Pál azonban nagy fenszóval kiáltá, mondván: Semmi kárt ne tégy magadban; mert mindnyájan itt vagyunk!

29 Az pedig világot kérve beugrott, és remegve borult Pál és Silás elé,

30 És kihozván õket, monda: Uraim, mit kell nékem cselekednem, hogy idvezüljek?

31 Azok pedig mondának: Higyj az Úr Jézus Krisztusban, és idvezülsz mind te, mind a te házadnépe!

32 És hirdeték néki az Úrnak ígéjét, és mindazoknak, kik az õ házánál valának.

33 És az magához vévén õket az éjszakának azon órájában, megmosá az ütésektõl; és megkeresztelkedék azonnal õ és az övéi mindnyájan.

34 És bevivén õket házába, asztalt teríte nékik, és egész háznépével egyben örvendeze, hogy hitt az Istennek.

35 Mikor pedig megvirradt, a bírák elküldék a poroszlókat, mondván: Bocsásd el azokat az embereket.

36 A tömlöcztartó pedig tudtára adá e szavakat Pálnak: A bírák ide küldöttek, hogy bocsássalak el titeket: most azért kimenvén, menjetek el békességgel!

37 Pál pedig monda nékik: Megvesszõztek minket nyilvánosan, ítélet nélkül, holott római emberek vagyunk, és tömlöczbe vetettek: és most alattomban akarnak bennünket kiküldeni? Nem úgy; hanem jõjjenek õk maguk és vezessenek ki minket.

38 A poroszlók pedig megmondák a bíráknak e beszédeket; és azok megfélemlének, mikor meghallották, hogy rómaiak,

39 És odamenvén, megkérlelék õket: és kivezetvén, kérék, hogy menjenek ki a városból.

40 Kijövén pedig a tömlöczbõl, bemenének Lidiához; és mikor látták az atyafiakat, vígasztalák õket, és eltávozának.

1 保罗来到了特庇， 又到了路司得。在那里有一个门徒， 名叫提摩太， 是一个信主的犹太妇人的儿子， 父亲却是希腊人。

2 路司得和以哥念的弟兄们都称赞他。

3 保罗有意要他一同出去， 但为了那些地方的犹太人， 就给他行了割礼， 因为他们都知道他父亲是希腊人。

4 他们经过各城， 把耶路撒冷的使徒和长老所定的规条， 交给门徒遵守。

5 于是众教会信心越发坚固， 人数天天增加。

6 圣灵既然禁止他们在亚西亚传道， 他们就走遍弗吕家、加拉太地区。

7 他们来到每西亚边境， 想要去庇推尼， 耶稣的灵也不许。

8 他们经过每西亚， 下到特罗亚。

9 夜间有一个异象向保罗显现： 有一个马其顿人站着求他说： "请你到马其顿来， 帮助我们！ "

10 保罗见了这异象， 我们就认定是 神呼召我们去传福音给他们， 于是立刻设法前往马其顿。

11 我们从特罗亚开船， 直航撒摩特拉， 第二天到达尼亚波利，

12 从那里来到腓立比， 就是马其顿地区的首要城市， 是罗马的殖民地。我们在这城里住了几天。

13 安息日我们出了城门， 来到河边， 以为那里是个祈祷的地方。我们坐下， 对聚集的妇女讲论。

14 有一位敬畏 神的妇女， 名叫吕底亚， 是推雅推拉城卖紫色布的商人， 她一直在听， 主开启她的心， 使她留心听保罗所讲的。

15 她和她一家受了洗以后， 就请求说： "你们若认为我是对主忠实的， 就请到我家来住。"于是她强留我们。

16 有一次， 我们到祈祷的地方去的时候， 一个被巫鬼附着的婢女迎面而来； 她行占卜使主人们发了大财。

17 她跟着保罗和我们， 喊叫说： "这些人是至高 神的仆人， 向你们传讲得救的道路。"

18 她一连多日这样喊叫， 保罗觉得厌烦， 就转身对那鬼说： "我奉耶稣基督的名， 命令你从她身上出来！ "那鬼就立刻出来了。

19 她的主人们看见发财的希望完了， 就揪住保罗和西拉， 拉到市中心去见官长，

20 又带到裁判官面前， 说： "这些人是犹太人， 扰乱我们的城市，

21 传我们罗马人不准接受、不准实行的规例。"

22 群众一齐起来攻击他们， 裁判官就剥去他们的衣服， 下令用棍子打他们。

23 打了很多棍， 就把他们放在监牢里， 吩咐狱吏严密看守。

24 狱吏领了命令， 就把他们押入内监， 两脚拴了木狗。

25 约在半夜， 保罗和西拉祈祷歌颂 神， 囚犯们都侧耳听着。

26 忽然发生了大地震， 以致监牢的地基都摇动起来， 所有的监门立刻开了， 囚犯的锁链都松了。

27 狱吏醒过来， 看见监门全开， 以为囚犯都已经逃脱了， 就拔出刀来想要自刎。

28 保罗大声呼叫说： "不要伤害自己， 我们都在这里！ "

29 狱吏叫人拿了灯来， 就冲进去， 战战兢兢地俯伏在保罗和西拉面前，

30 随后领他们出来， 说： "先生， 我应该作什么才可以得救？"

31 他们说： "当信主耶稣， 你和你一家人都必定得救。"

32 他们就把主的道， 讲给他和他全家的人听。

33 就在当夜的那个时候， 狱吏领他们去洗伤， 狱吏和他家人都受了洗，

34 就带他们到家里， 摆上饭食， 他和全家因信了 神就大大喜乐。

35 到了天亮， 裁判官派法警来， 说： "放了这些人！ "

36 狱吏就把这话告诉保罗， 说： "裁判官派人来释放你们， 现在可以出来， 平平安安地去吧！ "

37 保罗对他们说： "我们是罗马人， 还没有定罪， 他们就公开打我们， 又放在监里； 现在要私下赶我们出去吗？不行！ 他们应当亲自来， 领我们出去！ "

38 法警把这番话回报裁判官， 裁判官听说他们是罗马人， 就害怕起来，

39 于是来请求他们， 领他们出监之后， 就请他们离开那城。

40 两人出了监， 就到吕底亚的家里去， 见了弟兄们， 劝勉他们一番， 就离开了。