1 Monda pedig a fõpap: Vajjon így vannak-é hát ezek?

2 Õ pedig monda: Férfiak, atyámfiai és atyák, halljátok meg! A dicsõségnek Istene megjelenék a mi atyánknak, Ábrahámnak, mikor Mezopotámiában vala, minekelõtte Háránban lakott,

3 És monda néki: Eredj ki a te földedbõl és a te nemzetséged közül, és jer arra a földre, a melyet mutatok néked.

4 Akkor kimenvén a Káldeusok földébõl, lakozék Háránban: és onnét, minekutána megholt az õ atyja, kihozta õt e földre, a melyen ti most laktok:

5 És nem adott néki abban örökséget csak egy lábnyomnyit is: és azt ígérte, hogy néki adja azt birtokul és az õ magvának õ utána, holott nem vala néki gyermeke.

6 Szólt pedig az Isten akképen, hogy az õ magva zsellér lészen idegen földön, és szolgálat alá vetik azt, és nyomorgatják, négyszáz esztendeig.

7 De azt a népet, melynek szolgálnak, én megítélem, monda az Isten: és ezek után kijõnek, és szolgálnak nékem e helyen.

8 És adta néki a körülmetélés szövetségét: és így nemzé Izsákot, és körülmetélé õt nyolczadnapon; és Izsák Jákóbot, és Jákób a tizenkét pátriárkhát.

9 A pátriárkhák pedig irígységbõl eladák Józsefet Égyiptomba; de Isten vele vala,

10 És megszabadítá õt minden nyomorúságából, és ada néki kedvességet és bölcseséget a Faraó elõtt, Égyiptom királya elõtt, ki õt Égyiptom fölé és az õ egész háza fölé kormányzóul állatá.

11 Következék pedig éhség Égyiptom és Kanaán egész földére, és nagy nyomorúság; és nem találnak vala eledelt a mi atyáink.

12 Mikor pedig meghallotta Jákób, hogy Égyiptomban van gabona, elküldé elõször a mi atyáinkat.

13 És második alkalommal fölismerék Józsefet testvérei, és a Faraó megtudá a József nemzetségét.

14 És József elküldvén, magához hívatá az õ atyját, Jákóbot, és egész hetvenöt lélekbõl álló nemzetségét.

15 Leméne azért Jákób Égyiptomba, és meghala õ és a mi atyáink;

16 És elvitetének Sikembe, és helyheztetének a sírba, melyet Ábrahám vett vala ezüstpénzen, Emmórnak, a Sikem [atyjának] fiaitól.

17 Mikor pedig elközelgetett az ígéretnek ideje, melyet Isten esküvel ígért Ábrahámnak, megnevekedék a nép és megsokasodék Égyiptomban,

18 Mindaddig, mígnem más király támada, ki nem ismeri vala Józsefet.

19 Ez a mi nemzetségünkkel álnokul bánva nyomorgatta a mi atyáinkat, hogy magzataikat kitétesse, hogy életben ne maradjanak.

20 Akkor születék Mózes, és ékes vala az Isten elõtt. Ez három hónapig atyja házában tartaték.

21 Mikor pedig kitétetett, a Faraó leánya felvevé, és felnevelé õt a saját fia gyanánt.

22 És Mózes taníttaték az Égyiptombeliek minden bölcseségére; és hatalmas vala beszédben és cselekedetben.

23 Mikor pedig negyvenéves kora betölt, eszébe jutott, hogy meglátogassa atyjafiait, az Izráel fiait.

24 És mikor látta, hogy egyik bántalommal illettetik, megoltalmazá, és az égyiptomi embert megölvén, bosszút álla azért, a ki bosszúsággal illettetett.

25 És azt gondolá, hogy az õ atyjafiai megértik, hogy az Isten az õ keze által ád nékik szabadulást; de azok nem értették meg.

26 Másnap meg olyankor jelent meg köztük, mikor összevesztek, és inté õket békességre, mondván: Férfiak, testvérek vagytok ti; miért illetitek egymást bosszúsággal?

27 De az, a ki felebarátját bántalmazta, elutasítá õt magától, mondván: Kicsoda tett téged fejedelemmé és bíróvá mi rajtunk?

28 Csak nem akarsz engem [is] megölni, miképen megöléd tegnap az égyiptomit?

29 E beszédre aztán Mózes elfuta és lõn jövevény a Midián földén, a hol két fia születék.

30 És negyven esztendõ elteltével megjelenék néki a Sínai hegy pusztájában az Úrnak angyala csipkebokornak tüzes lángjában.

31 Mózes pedig mikor meglátta, elcsodálkozék a látáson. Mikor pedig oda méne, hogy megszemlélje, lõn az Úrnak szava õ hozzá:

32 Én vagyok a te atyáidnak Istene, Ábrahámnak Istene, és Izsáknak Istene, és Jákóbnak Istene. Mózes pedig megrémülvén, nem meré megnézni.

33 Az Úr pedig monda néki: Oldozd le sarudat lábaidról; mert a hely, a melyen állasz, szent föld.

34 Látván láttam az én népemnek nyomorúságát, mely Égyiptomban van, és az õ fohászkodásukat meghallgattam, és azért szállottam le, hogy õket megszabadítsam; most azért jõjj, elküldelek téged Égyiptomba.

35 Ezt a Mózest, a kit megtagadának, mondván: Ki tett téged fejedelemmé és bíróvá? ezt az Isten fejedelmül és szabadítóul küldé angyal keze által, a ki megjelent néki a csipkebokorban.

36 Ez hozta ki õket, csodákat és jeleket tévén Égyiptomnak földében és a Verestengeren és a pusztában negyven esztendeig.

37 Ez ama Mózes, ki az Izráel fiainak ezt mondotta: Prófétát támaszt néktek az Úr, a ti Istentek, a ti atyátokfiai közül, mint engem: azt hallgassátok.

38 Ez az, a ki [ott] volt a gyülekezetben a pusztában a Sinai hegyen vele beszélõ angyallal és a mi atyáinkkal: ki élõ igéket võn, hogy nékünk adja;

39 A kinek nem akartak engedni a mi atyáink, hanem eltaszíták maguktól, és szívökben Égyiptom felé fordulának,

40 Ezt mondván Áronnak: Csinálj nékünk isteneket, kik elõttünk járjanak: mert ez a Mózes, ki minket Égyiptom földébõl kihozott, nem tudjuk, mi történt õ vele.

41 És borjúképet csinálának azokban a napokban, és áldozatot vivének a bálványnak, és gyönyörködének az õ kezeik csinálmányaiban.

42 Az Isten pedig elfordula, és adá õket, hogy szolgáljanak az ég seregének; a mint meg van írva a próféták könyvében: Vajjon áldozati barmokat és áldozatokat hoztatok-é nékem negyven esztendeig a pusztában, Izráelnek háza?

43 Sõt inkább hordoztátok a Molok sátorát, és a ti istenteknek, Remfánnak csillagát, a képeket, melyeket csináltatok, hogy azokat imádjátok: elviszlek azért titeket Babilónon túl.

44 A bizonyságnak sátora a mi atyáinknál volt a pusztában, a mint parancsolta az, a ki mondotta Mózesnek, hogy azt arra a mintára csinálja, melyet látott vala.

45 Melyet a mi atyáink átvévén, be is hoztak Józsuéval, mikor birodalmukba vették a pogányokat, kiket kiûzött az Isten a mi atyáink színe elõl, mind a Dávidnak napjaiig;

46 Ki kegyelmet talált az Isten elõtt, és könyörgött, hogy hajlékot találhasson a Jákób Istenének.

47 Salamon építe pedig néki házat.

48 De ama Magasságos nem kézzel csinált templomokban lakik, mint a próféta mondja:

49 A menny nékem ülõszékem, a föld pedig az én lábaimnak zsámolya; micsoda házat építhettek nékem? azt mondja az Úr, vagy melyik az én nyugodalmamnak helye?

50 Nem az én kezem csinálta-é mindezeket?

51 Kemény nyakú és körülmetéletlen szívû és fülû emberek, ti mindenkor a Szent Léleknek ellene igyekeztek, mint atyáitok, ti azonképen.

52 A próféták közül kit nem üldöztek a ti atyáitok? és megölték azokat, a kik eleve hirdették amaz Igaznak eljövetelét: kinek ti most árulóivá és gyilkosaivá lettetek;

53 Kik a törvényt angyalok rendelésére vettétek, és nem tartottátok meg.

54 Mikor pedig ezeket hallották, szívükben dühösködnek és fogaikat csikorgatják vala õ ellene.

55 Mivel pedig teljes vala Szent Lélekkel, a mennybe függesztvén szemeit, látá Istennek dicsõségét, és Jézust állani az Istennek jobbja felõl,

56 És monda: Ímé látom az egeket megnyilni, és az embernek Fiát az Isten jobbja felõl állani.

57 Felkiáltván pedig nagy fenszóval, füleiket bédugák, és egyakarattal reá rohanának;

58 És kiûzvén a városon kívül, megkövezék: a tanúbizonyságok pedig felsõruháikat egy Saulus nevezetû ifjú lábaihoz rakták le.

59 Megkövezék azért Istvánt, ki imádkozik és ezt mondja vala: Uram Jézus, vedd magadhoz az én lelkemet!

60 Térdre esvén pedig, nagy fenszóval kiálta: Uram, ne tulajdonítsd nékik e bûnt! És ezt mondván, elaluvék.

1 大祭司说： "真有这些事吗？"

2 司提反说： "各位父老兄弟请听！ 我们的祖宗亚伯拉罕， 在美索不达米亚， 还没有住在哈兰的时候， 荣耀的 神向他显现，

3 对他说： ‘你要离开本地本族， 到我指示你的地方去。’

4 他就离开迦勒底人的地方， 住在哈兰。他父亲死后， 神又叫他从那里迁到你们现在所住的地方。

5 在这里 神并没有赐他产业， 连立足之地也没有。但 神应许把这地赐给他和他的后裔为业， 虽然那时他还没有儿子。

6 神就这样说： ‘你的后裔必在外地寄居， 人要奴役、虐待他们四百年。’

7 神又说： ‘奴役他们的那个国家， 我要亲自惩罚。以后， 他们要出来， 在这地方事奉我。’

8 神也赐他割礼为约。这样， 亚伯拉罕生了以撒， 第八天就给他行了割礼。后来， 以撒生雅各， 雅各生了十二位祖先。

9 "祖先妒忌约瑟， 把他卖到埃及去， 然而 神与他同在，

10 救他脱离一切苦难， 使他在埃及王法老面前， 有智慧、得恩宠。法老立他为首相， 管理埃及和法老的全家。

11 后来埃及和迦南全地遭遇饥荒、大灾难， 我们的祖先找不到粮食。

12 雅各听见埃及有谷粮， 就派我们的祖先去， 这是第一次。

13 第二次的时候， 约瑟就向哥哥们表露自己的身世， 法老才知道约瑟的家世。

14 约瑟就派人去把他父亲雅各和全家七十五人都接来。

15 于是雅各下了埃及。后来他和我们祖先都死了，

16 运到示剑， 埋葬在亚伯拉罕用银子向哈抹子孙买来的坟地里。

17 " 神给亚伯拉罕的应许快要实现的时候， 以色列人在埃及人口繁盛增多；

18 但是， 到了另一位不认识约瑟的君王兴起统治埃及的时候，

19 他就谋害我们的同胞， 虐待我们的祖先， 逼他们拋弃自己的婴孩， 不容婴孩存活。

20 就在那时候， 摩西出生了， 他非常俊美， 在父亲的家中抚养了三个月。

21 他被拋弃的时候， 法老的女儿把他拾起来， 当作儿子抚养。

22 摩西学尽了埃及人的一切学问， 说话行事都有能力。

23 "到了四十岁， 他心中起了一个念头， 要去看望自己的同胞以色列人。

24 当他看见有一个人受欺负， 就去护卫， 为那受屈的抱不平， 打死了那个埃及人。

25 他以为同胞们都必知道 神要借着他的手拯救他们， 事实上他们却不知道。

26 第二天， 有人在打架， 摩西就出面调解， 说： ‘你们是弟兄， 为什么彼此欺负呢？’

27 那欺负人的把他推开， 说： ‘谁立了你作我们的领袖和审判官呢？

28 难道你想杀我， 像昨天杀那个埃及人一样吗？’

29 摩西因为这句话， 就逃到米甸地寄居， 在那里生了两个儿子。

30 "过了四十年， 在西奈山的旷野， 有一位使者， 在荆棘中的火焰里， 向摩西显现。

31 他见了这个异象， 十分惊奇； 他正上前察看的时候， 就有主的声音说：

32 ‘我是你祖宗的 神， 就是亚伯拉罕、以撒、雅各的 神。’摩西战战兢兢， 不敢观看。

33 主对他说： ‘把你脚上的鞋脱掉， 因为你所站的地方是圣地。

34 我的子民在埃及所受的痛苦， 我实在看见了； 他们的叹息我也听见了， 我下来是要救他们。你来， 我要派你到埃及去。’

35 他们拒绝了这位摩西， 说： ‘谁立了你作领袖和审判官呢？’但 神借着在荆棘中向他显现的使者的手， 派他作领袖和救赎者。

36 这人领他们出来， 并且在埃及地、红海和旷野， 行奇事神迹四十年。

37 以前那位对以色列人说‘ 神要从你们弟兄中间， 给你们兴起一位先知像我’的， 就是这摩西。

38 那曾经在旷野的大会中， 和那在西奈山上对他说话的使者同在， 也与我们的祖先同在的， 就是他。他领受了活的圣言， 传给我们。

39 我们的祖先不肯听从他， 反而把他推开， 他们的心已经转向了埃及，

40 就对亚伦说： ‘给我们做一些神像， 可以走在我们前头。因为把我们从埃及地领出来的那个摩西， 我们不知道他遭遇了什么事。’

41 在那些日子里， 他们做了一个牛犊， 把祭物献给那偶像， 并且因自己手所做的而欢乐。

42 于是 神转身离开， 任凭他们事奉天象， 正如先知书所说： ‘以色列家啊， 你们在旷野四十年， 岂是将祭牲和祭物献给我呢？

43 你们抬着摩洛的帐幕， 和理番神的星， 就是你们做来敬拜的像。所以我要把你们放逐到巴比伦那一边去。’

44 "我们的祖先在旷野有作证的帐幕， 就是跟摩西谈话的那位指示他， 依照他看见的样式做的。

45 我们的祖先相继承受了这帐幕， 神把外族人从他们面前赶走以后， 他们就同约书亚把帐幕带进所得为业的地方， 直到大卫的日子。

46 大卫在 神面前蒙了恩， 就求为雅各的 神找个居所，

47 而由所罗门为他建造殿宇。

48 其实至高者并不住人手所造的， 正如先知说：

49 ‘主说： 天是我的宝座， 地是我的脚凳， 你们要为我建造怎样的殿呢？哪里是我安息的地方呢？

50 这一切不都是我手所造的吗？’

51 "你们颈项刚硬、心和耳都未受割礼的人哪！ 你们时常抗拒圣灵， 你们的祖先怎样， 你们也怎样。

52 有哪一个先知， 你们的祖先不迫害呢？你们杀了那些预先宣告那义者要来的人， 现在又把那义者出卖了， 杀害了。

53 你们领受了由天使传达的律法， 却不遵守。"

54 众人听了这些话， 心中非常恼怒， 就向着司提反咬牙切齿。

55 但司提反被圣灵充满， 定睛望着天， 看见 神的荣耀， 并且看见耶稣站在 神的右边，

56 就说： "看哪！ 我看见天开了， 人子站在 神的右边。"

57 众人大声喊叫， 掩着耳朵， 一齐向他冲过去，

58 把他推出城外， 用石头打他。那些证人把自己的衣服， 放在一个名叫扫罗的青年人脚前。

59 他们用石头打司提反的时候， 他呼求说： "主耶稣啊， 求你接收我的灵魂！ "

60 然后跪下来大声喊着说： "主啊， 不要把这罪归给他们！ "说了这话， 就睡了。