1 Agrippa pedig monda Pálnak: Megengedtetik néked, hogy szólj a magad mentségére. Akkor Pál kinyújtván kezét, védõbeszédet tartott:

2 Agrippa király! Boldognak tartom magamat, hogy mindazok felõl, a mikkel a zsidóktól vádoltatom, te elõtted fogok védekezni e mai napon;

3 Mivel te nagyon jól ismered a zsidók minden szokását és vitás kérdését. Azért kérlek, hallgass meg engem türelmesen!

4 Az én ifjúságomtól fogva való életemet tehát, mely kezdetétõl az én népem közt Jeruzsálemben folyt le, tudják a zsidók mindnyájan.

5 Kik tudják rólam eleitõl fogva (ha bizonyságot akarnak tenni), hogy én a mi vallásunknak legszigorúbb felekezete szerint éltem, mint farizeus.

6 Most is az Istentõl a mi atyáinknak tett ígéret reménységéért állok itt ítélet alatt:

7 Melyre a mi tizenkét nemzetségünk, éjjel és nappal buzgón szolgálva reményli, hogy eljut; mely reménységért vádoltatom, Agrippa király, a zsidóktól.

8 Micsoda? Hihetetlen dolognak tetszik néktek, hogy Isten halottakat támaszt fel?

9 Én bizonyára elvégeztem vala magamban, hogy ama názáreti Jézus neve ellen sok ellenséges dolgot kell cselekednem.

10 Mit meg is cselekedtem Jeruzsálemben: és a szentek közül én sokat börtönbe vettettem, a fõpapoktól való felhatalmazást megnyervén. Sõt mikor megölettetének, szavazatommal hozzájárultam.

11 És minden zsinagógában gyakorta büntetvén õket, káromlásra kényszerítettem; és felettébb dühösködvén ellenök, kergettem mind az idegen városokig is.

12 E dologban épen útban lévén Damaskus felé a fõpapoktól vett felhatalmazással és engedelemmel,

13 Délben látám az úton király, hogy mennybõl a napnak fényességét meghaladó világosság sugárzott körül engem és azokat, kik velem együtt haladnak vala.

14 Mikor pedig mi mindnyájan leestünk a földre, hallék szózatot, mely én hozzám szól és ezt mondja vala zsidó nyelven: Saul, Saul, mit kergetsz engem? Nehéz néked az ösztön ellen rúgódoznod.

15 Én pedig mondék: Kicsoda vagy, Uram? És az monda: Én vagyok Jézus, a kit te kergetsz.

16 De kelj fel, és állj lábaidra: mert azért jelentem meg néked, hogy téged szolgává és bizonysággá rendeljelek úgy azokban, a miket láttál, mint azokban, a mikre nézve meg fogok néked jelenni ;

17 Megszabadítván téged e néptõl és a pogányoktól, kik közé most küldelek,

18 Hogy megnyissad szemeiket, hogy setétségbõl világosságra és a Sátánnak hatalmából az Istenhez térjenek, hogy bûneiknek bocsánatát és a megszenteltettek között osztályrészt nyerjenek az én bennem való hit által.

19 Azért, Agrippa király, nem levék engedetlen a mennyei látás iránt;

20 Hanem elõször a Damaskusbelieknek és Jeruzsálembelieknek, majd Júdeának egész tartományában és a pogányoknak hirdettem, hogy bánják meg bûneiket és térjenek meg az Istenhez, a megtéréshez méltó cselekedeteket cselekedvén.

21 Ezekért akartak engem megölni a zsidók, megfogván a templomban.

22 De Istentõl segítséget vévén, mind e mai napig állok, bizonyságot tévén mind kicsinynek, mind nagynak, semmit sem mondván azokon kívül, a mikrõl mind a próféták megmondották, mind Mózes, hogy be fognak teljesedni:

23 Hogy a Krisztusnak szenvedni kell, hogy mint a halottak feltámadásából elsõ, világosságot fog hirdetni e népnek és a pogányoknak.

24 Mikor pedig õ ezeket mondá a maga mentségére, Festus nagy fenszóval monda: Bolond vagy te, Pál! A sok tudomány téged õrültségbe visz.

25 Õ pedig monda: Nem vagyok bolond, nemes Festus, hanem igaz és józan beszédeket szólok.

26 Mert tud ezekrõl a király, kihez bátorságosan is szólok: mert épen nem gondolom, hogy ezek közül õ elõtte bármi is ismeretlen volna; mert nem valami zugolyában lett dolog ez.

27 Hiszel-e, Agrippa király, a prófétáknak? Tudom, hogy hiszel.

28 Agrippa pedig monda Pálnak: Majdnem ráveszel engem, hogy keresztyénné legyek.

29 Pál pedig monda: Kívánnám Istentõl, hogy necsak majdnem, hanem nagyon is, ne csak te, hanem mindazok is, kik ma engem hallgatnak, lennétek olyanok, a minõ én is vagyok, e bilincsektõl megválva.

30 És mikor õ ezeket mondá, felkele a király és a tiszttartó és Bernicé és a kik velük együtt ültek;

31 És visszavonultokban beszélgetnek vala egymással, mondván: Semmi halálra, vagy fogságra méltó dolgot nem cselekszik ez az ember.

32 Agrippa pedig monda Festusnak: Ezt az embert szabadon lehetett volna bocsátani, ha a császárra nem appellált volna.

1 亚基帕对保罗说： "准你为自己申辩。"于是保罗伸手辩护说：

2 "亚基帕王啊， 犹太人控告我的事， 今天我可以在你面前辩护， 实在是万幸；

3 特别是你熟悉犹太人的一切规例和争论， 所以求你耐心听我申诉：

4 我从幼年到现在， 在本国、在耶路撒冷为人怎样， 犹太人都知道。

5 如果他们肯作证的话， 他们是早就知道， 我是按着我们祖宗最严格的教派， 过着法利赛人的生活。

6 现在我站着受审， 是为了对 神向我们祖先的应许存着盼望。

7 我们十二支派昼夜切切地事奉 神， 都是盼望这应许实现。王啊， 我被犹太人控告， 正是为了这个盼望。

8 神使死人复活， 你们为什么认为是不可信的呢？

9 从前， 我也认为应该多方敌对拿撒勒人耶稣的名。

10 后来就在耶路撒冷这样作了。我得到了众祭司长授权， 把许多圣徒关在监里， 并且他们被杀的时候， 我也表示同意。

11 我在各会堂里多次用刑强迫他们说亵渎的话； 我非常愤恨他们， 甚至追到国外的城巿去迫害他们。

12 "那时候， 我得到祭司长的授权和准许， 去大马士革。

13 王啊， 就在中午的时候， 我在路上看见一道光， 比太阳更明亮， 从天上四面照着我和同行的人。

14 我们都仆倒在地上， 我听见有声音用希伯来话对我说： ‘扫罗！ 扫罗！ 你为什么迫害我？你要踢刺是难的。’

15 我说： ‘主啊， 你是谁？’主说： ‘我就是你所迫害的耶稣。

16 你起来， 站着， 我向你显现， 是要指派你为我工作。你要为你所见过的事， 和我将要向你显明的事作见证。

17 我要救你脱离这人民和外族人， 差遣你到他们那里去，

18 开他们的眼睛， 使他们从黑暗中归向光明， 从撒但的权下归向 神， 使他们的罪恶得到赦免， 并且在那些因信我而成圣的人中同得基业。’

19 "亚基帕王啊， 因此， 我没有违背这从天上来的异象，

20 先向大马士革、耶路撒冷、犹太全地的人宣讲， 后向外族人宣讲， 叫他们悔改， 归向 神， 行事与悔改的心相称。

21 犹太人就是为了这缘故在殿里捉住我， 想要杀我。

22 然而， 我得到 神的帮助， 直到今日还是站得稳， 向尊卑老幼作见证， 我所讲的都是众先知和摩西所论的将来必成的事，

23 就是基督必须受难， 并且从死人中首先复活， 把光明的信息传报给这人民和外族人。"

24 保罗申诉到这里， 非斯都大声说： "保罗！ 你疯了； 你的学问太大， 使你疯了！ "

25 保罗说： "非斯都大人， 我没有疯， 我说的都是真实的话， 清醒的话。

26 因为王知道这些事， 所以我对王坦白直说。我确信这些事没有一件能瞒得过他， 因为这不是在背地里作的。

27 亚基帕王啊， 你信先知吗？我知道你是信的。"

28 亚基帕对保罗说： "你想用这样短短的时间就可以说服我作基督徒吗！ "

29 保罗说： "无论时间短也好， 时间长也好， 我向 神所求的， 不单是你， 而且是今天所有的听众， 都能像我一样作基督徒， 只是不要有这些锁链。"

30 亚基帕王、总督和百尼基， 还有在座的人都站起来，

31 退到一边， 彼此谈论， 说： "这个人并没有犯过什么该死该绑的罪。"

32 亚基帕对非斯都说： "这个人若没有向凯撒上诉， 早就可以释放了。"