1 Minekutána pedig megszûnt a háborúság, magához híván Pál a tanítványokat és tõlük búcsút vévén, elindula, hogy Maczedóniába menjen.

2 Miután pedig azokat a tartományokat eljárta, és intette õket bõ beszéddel, Görögországba méne.

3 És ott töltött három hónapot. És mivelhogy a zsidók lest hánytak néki, a mint Siriába készült hajózni, úgy végezé, hogy Maczedónián át tér vissza.

4 Kíséré pedig õt Ázsiáig a béreai Sopater, a Thessalonikabeliek közül pedig Aristárkhus és Sekundus, és a derbei Gájus és Timótheus; Ázsiabeliek pedig Tikhikus és Trofimus.

5 Ezek elõremenvén, megvárának minket Troásban.

6 Mi pedig a kovásztalan kenyerek napjai után kievezénk Filippibõl, és menénk õ hozzájok Troásba öt nap alatt; hol hét napot tölténk.

7 A hétnek elsõ napján pedig a tanítványok egybegyûlvén a kenyér megszegésére, Pál prédikál vala nékik, mivelhogy másnap el akara menni; és a tanítást megnyújtá éjfélig.

8 Vala pedig elegendõ szövétnek abban a felházban, a hol egybe valának gyülekezve.

9 Egy Eutikhus nevû ifjú pedig ül vala az ablakban, mély álomba merülve: és mivelhogy Pál sok ideig prédikála, elnyomatván az álom által, aláesék a harmadik rend házból, és halva véteték föl.

10 Pál pedig alámenvén, reá borula, és magához ölelve monda: Ne háborogjatok; mert a lelke benne van.

11 Azután fölméne, és megszegé a kenyeret és evék, és sokáig, mind virradatig beszélgetvén, úgy indula el.

12 Felhozák pedig az ifjat elevenen, és felette igen megvigasztalódának.

13 Mi pedig elõremenvén a hajóra, Assusba evezénk, ott akarván fölvenni Pált; mert így rendelkezett, õ maga gyalog akarván jõni.

14 Mikor pedig Assusban összetalálkozott velünk, felvévén õt, menénk Mitilénébe.

15 És onnét elevezvén, másnap eljutánk Khius ellenébe; a következõn pedig áthajózánk Sámusba; és Trogilliumban megszállván, másnap mentünk Milétusba.

16 Mert elvégezé Pál, hogy Efézus mellett elhajózik, hogy ne kelljen néki idõt múlatni Ázsiában; mert siet vala, hogy ha lehetne néki, pünkösd napjára Jeruzsálemben legyen.

17 Milétusból azonban küldvén Efézusba, magához hívatá a gyülekezet véneit.

18 Mikor pedig hozzá mentek, monda nékik: Ti tudjátok, hogy az elsõ naptól fogva, melyen Ázsiába jöttem, mint viseltem magamat ti köztetek az egész idõ alatt,

19 Szolgálván az Úrnak teljes alázatossággal és sok könnyhullatás és kisértetek közt, melyek én rajtam a zsidóknak utánam való leselkedése miatt estek;

20 Hogy semmitõl sem vonogattam magamat, a mi hasznos, hogy hirdessem néktek, és tanítsalak titeket nyilvánosan és házanként,

21 Bizonyságot tévén mind zsidóknak, mind görögöknek az Istenhez való megtérés, és a mi Urunk Jézus Krisztusban való hit felõl.

22 És most ímé én a Lélektõl kényszerítve megyek Jeruzsálembe, nem tudván, mik következnek ott én reám.

23 Kivéve, hogy a Szent Lélek városonként bizonyságot tesz, mondván, hogy én reám fogság és nyomorúság következik.

24 De semmivel sem gondolok, még az én életem sem drága nékem, csakhogy elvégezhessem az én futásomat örömmel, és azt a szolgálatot, melyet vettem az Úr Jézustól, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangyéliomáról.

25 És most íme én tudom, hogy nem látjátok többé az én orczámat ti mindnyájan, kik között általmentem, prédikálván az Istennek országát.

26 Azért bizonyságot teszek elõttetek a mai napon, hogy én mindeneknek vérétõl tiszta vagyok.

27 Mert nem vonogattam magamat, hogy hirdessem néktek az Istennek teljes akaratát.

28 Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, melyben a Szent Lélek titeket vigyázókká tett, az Isten anyaszentegyházának legeltetésére, melyet tulajdon vérével szerzett.

29 Mert én tudom azt, hogy az én eltávozásom után jõnek ti közétek gonosz farkasok, kik nem kedveznek a nyájnak.

30 Sõt ti magatok közül is támadnak férfiak, kik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat magok után vonják.

31 Azért vigyázzatok, megemlékezvén arról, hogy én három esztendeig éjjel és nappal meg nem szüntem könnyhullatással inteni mindenkit.

32 És most, atyámfiai, ajánlak titeket az Istennek és az õ kegyelmessége ígéjének, a ki felépíthet és adhat néktek örökséget minden megszenteltek közt.

33 Senkinek ezüstjét, vagy aranyát, vagy ruháját nem kívántam:

34 Sõt magatok tudjátok, hogy a magam szükségeirõl és a velem valókról ezek a kezek gondoskodtak.

35 Mindenestõl megmutattam néktek, hogy ily módon munkálkodva kell az erõtlenekrõl gondot viselni, és megemlékezni az Úr Jézus szavairól, mert õ mondá: Jobb adni, mint venni.

36 És mikor ezeket mondotta, térdre esve imádkozék mindazokkal egybe.

37 Mindnyájan pedig nagy sírásra fakadtak; és Pálnak nyakába borulva csókolgaták õt.

38 Keseregve kiváltképen azon a szaván, a melyet mondott, hogy többé az õ orczáját nem fogják látni. Aztán elkísérték õt a hajóra.

1 骚乱平息以后， 保罗派人把门徒请了来， 劝勉一番， 就辞别起行， 往马其顿去。

2 他走遍那一带地方， 用许多话劝勉众人， 然后来到希腊。

3 他在那里住了三个月， 正要坐船往叙利亚去的时候， 有些犹太人设计要害他， 他就决意路经马其顿回去。

4 与他同行的有比里亚人毕罗斯的儿子所巴特， 帖撒罗尼迦人亚里达古和西公都， 特庇人该犹和提摩太， 亚西亚人推基古和特罗非摩。

5 这些人先走， 在特罗亚等候我们。

6 至于我们， 过了除酵节才从腓立比开船， 五天后到特罗亚他们那里， 逗留了七天。

7 礼拜日， 我们聚会擘饼的时候， 保罗对大家讲道， 他因第二天就要起行， 就一直讲到半夜。

8 我们聚会的那座楼上， 有许多灯火。

9 有一个少年人， 名叫犹推古， 坐在窗台上， 因为保罗讲得很长， 他很困倦， 沉沉地睡着了， 就从三楼跌下来； 把他扶起来的时候， 已经死了。

10 保罗走下去， 伏在他身上； 把他抱住， 说： "你们不要惊慌， 他还活着。"

11 随即回到楼上， 擘饼吃了， 又讲了很久， 直到天亮才走。

12 他们把活着的孩子带走， 得到很大的安慰。

13 我们先上船， 开往亚朔， 照着保罗的安排， 要在那边接他， 因为他自己要走陆路去。

14 他在亚朔与我们会合， 我们接他上船， 去到米推利尼。

15 从那里开船， 第二天到了基阿对面， 过了一天就在撒摩靠岸， 再过一天到了米利都。

16 原来保罗决定越过以弗所， 免得在亚西亚耽搁时间， 因为他希望能在五旬节赶到耶路撒冷。

17 他从米利都派人去以弗所， 请教会的长老来。

18 他们到了， 保罗说： "你们知道， 自从我到了亚西亚的第一天， 我一直怎样跟你们相处， 怎样服事主，

19 凡事谦卑， 常常流泪， 忍受犹太人谋害的试炼。

20 你们也知道， 我从来没有留下一件有益的事， 不在众人面前或在家里告诉你们， 教导你们。

21 我对犹太人和希腊人都作过见证， 要他们悔改归向 神， 信靠我们的主耶稣。

22 现在， 我的心灵受到催逼， 要去耶路撒冷， 我不知道在那里会遭遇什么事，

23 只知道在各城里圣灵都向我指明， 说有捆锁和患难在等着我。

24 但我并不珍惜自己的性命， 只求跑完我的路程， 完成我从主耶稣所领受的职分， 为 神恩惠的福音作见证。

25 "我曾在你们那里走遍各地， 宣扬 神的国。现在， 我知道你们众人不会再见我的面了。

26 所以我今天向你们作证， 我是清白的， 与众人的罪（"罪"原文作"血"）无关。

27 因为 神的全部计划， 我已经毫无保留地传给你们了。

28 圣灵既然立你们为全群的监督， 牧养 神用自己的血所赎来的教会， 你们就应当为自己谨慎， 也为全群谨慎。

29 我知道在我离开之后， 必有凶暴的豺狼进入你们中间， 不顾惜羊群。

30 你们自己中间也必有人起来， 讲些歪曲悖谬的话， 引诱门徒跟从他们。

31 所以你们应当警醒， 记念我三年之久， 昼夜不停地带着眼泪劝戒你们各人。

32 现在我把你们交托给 神和他恩惠的道； 这道能建立你们， 也能在所有成圣的人中赐基业给你们。

33 我从来没有贪图任何人的金银或衣服。

34 我这两只手， 供应了我和同伴的需要， 这是你们自己知道的。

35 我凡事以身作则， 你们必须照样辛劳， 扶助软弱的人， 并且记念主耶稣的话： ‘施比受更为有福。’"

36 他说了这些话， 就跪下来同大家一起祷告。

37 众人都痛哭， 伏在保罗的颈上， 与他亲嘴。

38 他们最伤心的， 是保罗说他们不会再见他的面那句话。最后他们送他上了船。