1 És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egyakarattal együtt valának.

2 És lõn nagy hirtelenséggel az égbõl mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, a hol ülnek vala.

3 És megjelentek elõttük kettõs tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül.

4 És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, a mint a Lélek adta nékik szólniok.

5 Lakoznak vala pedig Jeruzsálemben zsidók, istenfélõ férfiak, minden nép közül, melyek az ég alatt vannak.

6 Minekutána pedig ez a zúgás lõn, egybegyûle a sokaság és megzavarodék, mivelhogy mindegyik a maga nyelvén hallá õket szólni.

7 Álmélkodnak pedig mindnyájan és csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Nemde nem Galileusok-é ezek mindnyájan, a kik szólnak?

8 Mimódon halljuk hát [õket,] kiki közülünk a saját nyelvén, a melyben születtünk?

9 Párthusok és médek és elámiták, és kik lakozunk Mesopotámiában, Júdeában és Kappadócziában, Pontusban és Ázsiában,

10 Frigiában és Pamfiliában, Égyiptomban és Libiának tartományiban, mely Cziréne mellett van, és a római jövevények, mind zsidók, mind prozelitusok,

11 Krétaiak és arabok, halljuk a mint szólják a mi nyelvünkön az Istennek nagyságos dolgait.

12 Álmélkodnak vala pedig mindnyájan és zavarban valának, egymásnak ezt mondván: Vajjon mi akar ez lennie?

13 Mások pedig csúfolódva mondának: Édes bortól részegedtek meg.

14 Péter azonban elõállván a tizenegygyel, felemelé szavát, és szóla nékik: Zsidó férfiak és mindnyájan, kik lakoztok Jeruzsálemben, legyen ez néktek tudtotokra, és vegyétek füleitekbe az én beszédimet!

15 Mert nem részegek ezek, a mint ti állítjátok; hiszen a napnak harmadik órája van;

16 Hanem ez az, a mi megmondatott Jóel prófétától:

17 És lészen az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Lelkembõl minden testre: és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak.

18 És épen az én szolgáimra és az én szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban az én Lelkembõl, és prófétálnak.

19 És tészek csudákat az égben odafenn, és jeleket a földön idelenn, vért, tüzet és füstnek gõzölgését.

20 A nap sötétséggé változik, és a hold vérré, minekelõtte eljõ az Úrnak ama nagy és fényes napja.

21 És lészen, hogy mindaz, a ki az Úrnak nevét segítségül hívja, megtartatik.

22 Izráelita férfiak, halljátok meg e beszédeket: A názáreti Jézust, azt a férfiút, a ki Istentõl bizonyságot nyert elõttetek erõk, csudatételek és jelek által, melyeket õ általa cselekedett Isten ti köztetek, a mint magatok is tudjátok.

23 Azt, a ki Istennek elvégezett tanácsából és rendelésébõl adatott [halálra,] megragadván, gonosz kezeitekkel keresztfára feszítve megölétek:

24 Kit az Isten feltámasztott, a halál fájdalmait megoldván; mivelhogy lehetetlen volt néki attól fogvatartatnia.

25 Mert Dávid ezt mondja õ róla: Magam elõtt láttam az Urat mindenkor, mert õ nékem jobb kezem felõl van, hogy meg ne tántorodjam.

26 Annakokáért örvendezett az én szívem, és vígadott az én nyelvem; annakfelette az én testem is reménységben nyugszik.

27 Mert nem hagyod az én lelkemet a sírban, és nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.

28 Megjelentetted nékem az életnek útait; betöltesz engem örömmel a te orczád elõtt.

29 Atyámfiai férfiak, szabad nyilván szólanom ti elõttetek Dávid pátriárkáról, hogy õ megholt és eltemettetett, és az õ sírja mind e mai napig minálunk van.

30 Próféta lévén azért, és tudván, hogy az Isten néki esküvéssel megesküdött, hogy majd az õ ágyékának gyümölcsébõl támasztja a Krisztust test szerint, hogy helyheztesse az õ királyi székibe,

31 Elõre látván [ezt,] szólott a Krisztus feltámadásáról, hogy az õ lelke nem hagyatott a sírban, sem az õ teste rothadást nem látott.

32 Ezt a Jézust feltámasztotta az Isten, minek mi mindnyájan tanúbizonyságai vagyunk.

33 Annakokáért az Istennek jobbja által felmagasztaltatván, és a megígért Szent Lelket megnyervén az Atyától, kitöltötte ezt, a mit ti most láttok és hallotok.

34 Mert nem Dávid ment fel a mennyországba; hiszen õ maga mondja: Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobbkezem felõl,

35 Míglen vetem a te ellenségeidet lábaid alá zsámolyul.

36 Bizonynyal tudja meg azért Izráelnek egész háza, hogy Úrrá és Krisztussá tette õt az Isten, azt a Jézust, a kit ti megfeszítettetek.

37 [Ezeket] pedig mikor hallották, szívökben megkeseredének, és mondának Péternek és a többi apostoloknak: Mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak?

38 Péter pedig monda nékik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bûnöknek bocsánatjára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát.

39 Mert néktek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek, és mindazoknak, kik messze vannak, valakiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.

40 Sok egyéb beszéddel is buzgón kéri és inti vala õket, mondván: Szakaszszátok el magatokat e gonosz nemzetségtõl!

41 A kik azért örömest vevék az õ beszédét, megkeresztelkedének; és hozzájuk csatlakozék azon a napon mintegy háromezer lélek.

42 És foglalatosok valának az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben.

43 Támada pedig minden lélekben félelem, és az apostolok sok csudát és jelt tesznek vala.

44 Mindnyájan pedig, a kik hivének, együtt valának, és mindenük köz vala;

45 És jószágukat és marháikat eladogaták, és szétosztogaták azokat mindenkinek, a mint kinek-kinek szüksége vala.

46 És minden nap egyakarattal kitartva a templomban, és megtörve házanként a kenyeret, részesednek vala eledelben örömmel és tiszta szívvel.

47 Dícsérve az Istent, és az egész nép elõtt kedvességet találva. Az Úr pedig minden napon szaporítja vala a gyülekezetet az idvezülõkkel.

1 五旬节到了， 他们都聚集在一起。

2 忽然有一阵好像强风吹过的响声， 从天而来， 充满了他们坐在里面的整间屋子。

3 又有火焰般的舌头显现出来， 分别落在他们各人身上。

4 他们都被圣灵充满， 就照着圣灵所赐给他们的， 用别种的语言说出话来。

5 那时住在耶路撒冷的， 有从天下各国来的虔诚的犹太人。

6 这声音一响， 许多人都聚了来， 人人都听见门徒讲出听众各人本乡的话， 就莫名其妙。

7 他们又惊讶、又惊奇， 说： "你看， 这些说话的， 不都是加利利人吗？

8 我们各人怎么听见他们讲我们从小所用的本乡话呢？

9 我们帕提亚人、玛代人、以拦人和住在美索不达米亚、犹太、加帕多家、本都、亚西亚、

10 弗吕家、旁非利亚、埃及， 并靠近古利奈的利比亚一带地方的人， 客居罗马的犹太人和归信犹太教的人，

11 克里特人以及阿拉伯人， 都听见他们用我们的语言， 讲说 神的大作为。"

12 众人还在惊讶迷惘的时候， 彼此说： "这是什么意思？"

13 另有些人讥笑说： "他们是给新酒灌醉了。"

14 彼得和十一使徒站起来， 他高声对众人说： "犹太人和所有住在耶路撒冷的人哪， 你们应当明白这件事， 也应该留心听我的话。

15 这些人并不是照你们所想的喝醉了， 现在不过是上午九点钟罢了。

16 这正是约珥先知所说的：

17 ‘ 神说： 在末后的日子， 我要把我的灵浇灌所有的人， 你们的儿女要说预言， 你们的青年人要见异象， 你们的老年人要作异梦。

18 在那些日子， 我也要把我的灵浇灌我的仆人和使女， 他们就要说预言。

19 我要在天上显出奇事， 在地上显出神迹， 有血、有火、有烟雾；

20 太阳将变为黑暗， 月亮将变为血红， 在主伟大显赫的日子临到以前， 这一切都要发生。

21 那时， 凡求告主名的， 都必得救。’

22 "以色列人哪， 请听听这几句话： 正如你们所知道的， 神已经借着拿撒勒人耶稣在你们中间施行了大能、奇事、神迹， 向你们证明他是 神所立的。

23 他照着 神的定旨和预知被交了出去， 你们就借不法之徒的手， 把他钉死了。

24 神却把死的痛苦解除， 使他复活了， 因为他不能被死亡拘禁。

25 大卫指着他说： ‘我时常看见主在我面前， 因他在我右边， 我必不会动摇。

26 为此我的心快乐， 我的口舌欢呼， 我的肉身也要安居在盼望中。

27 因你必不把我的灵魂撇在阴间， 也必不容你的圣者见朽坏。

28 你已经把生命之路指示了我， 必使我在你面前有满足的喜乐。’

29 "弟兄们， 关于祖先大卫的事， 我不妨坦白告诉你们， 他死了， 葬了， 直到今日他的坟墓还在我们这里。

30 他是先知， 既然知道 神向他起过誓， 要从他的后裔中立一位， 坐在他的宝座上，

31 又预先看见了这事， 就讲论基督的复活说： ‘他不会被撇在阴间， 他的肉身也不见朽坏。’

32 这位耶稣， 神已经使他复活了， 我们都是这事的见证人。

33 他既然被高举到 神的右边， 从父领受了所应许的圣灵， 就把他浇灌下来， 这就是你们所看见所听见的。

34 大卫并没有升到天上， 他却说： ‘主对我主说： 你坐在我的右边，

35 等我使你的仇敌作你的脚凳。’

36 因此， 以色列全家应当确实知道， 你们钉在十字架上的这位耶稣， 神已经立他为主为基督了。"

37 他们听了以后， 觉得扎心， 就对彼得和其余的使徒说： "弟兄们， 我们应当作什么呢？"

38 彼得说： "你们应当悔改， 并且每一个人都要奉耶稣基督的名受洗， 使你们的罪得赦， 就必领受所赐的圣灵。

39 这应许原是给你们和你们的儿女， 以及所有在远方的人， 就是给凡是我们主 神召来归他的人。"

40 彼得还用许多别的话， 郑重作证， 并且劝勉他们， 说： "你们应当救自己脱离这弯曲的世代！ "

41 于是接受他话的人都受了洗， 那一天门徒增加了约三千人。

42 他们恒心遵守使徒的教训， 彼此相通、擘饼和祈祷。

43 使徒行了许多奇事神迹， 众人就都惧怕。

44 所有信的人都在一起， 凡物公用，

45 并且变卖产业和财物， 按照各人的需要分给他们。

46 他们天天同心在殿里恒切地聚集， 一家一家地擘饼， 存着欢乐和诚恳的心用饭，

47 又赞美 神， 并且得到全民的喜爱。主将得救的人， 天天加给教会。