1 Míg õk azonban a néphez szólottak, oda léptek hozzájuk a papok és a templom felügyelõje és a sadduczeusok,2 Neheztelve a miatt, hogy õk a népet tanítják, és hirdetik a Jézusban a halálból való feltámadást;3 És rájuk veték kezüket, és veték õket õrizet alá másnapig, mert már este vala.4 Sokan pedig azok közül, kik hallgaták az ígét, hivének; és lõn a férfiak száma mintegy ötezer.5 Lõn pedig, hogy másnapra egybegyûlének azoknak fejei, vénei és írástudói Jeruzsálembe.6 És Annás, a fõpap, és Kajafás és János és Sándor, és a kik csak fõpapi nemzetségbeliek valának.7 És mikor õket a középre állaták, tudakozzák vala: Micsoda hatalommal, vagy micsoda név által cselekedtétek ti ezt?8 Akkor Péter, Szent Lélekkel megtelve, monda nékik: Népnek fejedelmei és Izráelnek vénei!9 Ha e mai napon mi egy nyavalyás emberrel való jótétemény felõl hallgattatunk ki, mi által gyógyult meg ez:10 Legyen tudtotokra mindnyájotoknak és az Izráel egész népének, hogy a názáretbeli Jézus Krisztusnak neve által, a kit ti megfeszítettetek, kit Isten feltámasztott halottaiból, az által áll ez ti elõttetek épségben.11 Ez ama kõ, melyet ti építõk megvetettetek, mely lett a szegeletnek fejévé.12 És nincsen senkiben másban idvesség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk.13 Mikor pedig látták Péternek és Jánosnak a szólásban való bátorságukat, és megértették, hogy írástudatlan és közönséges emberek, csodálkoznak vala; meg is ismerék õket, hogy a Jézussal voltak vala.14 Mikor azonban látták, hogy a mely ember meggyógyult vala, õ velök együtt ott áll, semmit nem bírtak ellenök szólni.15 Mikor pedig õket a gyûlésbõl kiküldötték, tanácskoztak maguk közt[,] mondván:16 Mit cselekedjünk ez emberekkel? Mert hogy nyilvánvaló csoda lõn általok, mindazoknak, kik Jeruzsálemben laknak, tudtokra van, és el nem tagadhatjuk.17 De hogy tovább ne terjedjen a nép között, fenyegetéssel fenyegessük meg õket, hogy többé egy embernek se szóljanak ebben a névben.18 Azért beszólítván õket, megparancsolák nékik, hogy teljességgel ne szóljanak és ne tanítsanak a Jézus nevében.19 Péter és János pedig felelvén, mondának nékik: Vajjon igaz dolog-é Isten elõtt, rátok hallgatnunk inkább, hogynem Istenre, ítéljétek meg!20 Mert nem tehetjük, hogy a miket láttunk és hallottunk, azokat ne szóljuk.21 Amazok pedig nem találván semmi módot, hogyan büntessék meg õket, még megfenyegetvén, elbocsáták õket a nép miatt, mert mindnyájan dicsõítik vala az Istent azért, a mi történt.22 Mert több vala negyven esztendõsnél az az ember, kin a gyógyításnak ez a csodája lett vala.23 Mikor pedig elbocsáttattak, menének az övéikhez, és elbeszélék, a miket a fõpapok és a vének mondottak nékik.24 Ezek pedig mikor hallották, egy szívvel-lélekkel felemelék szavokat az Istenhez, és mondának: Urunk, te vagy az Isten, ki teremtetted a mennyet és a földet, a tengert és minden azokban levõ dolgot.25 Ki Dávidnak, a te szolgádnak szája által ezt mondottad: Miért zúgolódtak a pogányok, és gondoltak a népek hiábavalókat?26 Felállottak a földnek királyai, és a fejedelmek egybegyûltek az Úr ellen és az õ Krisztusa ellen.27 Mert bizony egybegyûltek a te szent Fiad, a Jézus ellen, a kit felkentél, Heródes és Ponczius Pilátus a pogányokkal és Izráel népével,28 Hogy véghezvigyék, a mikrõl a te kezed és a te tanácsod eleve elvégezte volt, hogy megtörténjenek.29 Most azért, Urunk, tekints az õ fenyegetéseikre: és adjad a te szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal szólják a te beszédedet,30 A te kezedet kinyújtván gyógyításra; és hogy jelek és csodák történjenek a te szent Fiadnak, a Jézusnak neve által.31 És minekutána könyörögtek, megmozdula a hely, a hol egybegyûltek; és betelének mindnyájan Szent Lélekkel, és az Isten beszédét bátorsággal szólják vala.32 A hívõk sokaságának pedig szíve-lelke egy vala; és senki semmi marháját nem mondá magáénak, hanem nékik mindenök köz vala.33 És az apostolok nagy erõvel tesznek vala bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról; és nagy kegyelem vala mindnyájukon.34 Mert szûkölködõ sem vala õ közöttük senki; mert valakik földek vagy házak birtokosai voltak, eladván, elhozák az eladottak árát,35 És letevék az apostolok lábainál: aztán elosztatott az egyesek közt, a mint kinek-kinek szüksége vala.36 József is, ki az apostoloktól Barnabásnak neveztetett el (a mi megmagyarázva annyi, mint Vígasztalás Fia), Lévita, származása szerint ciprusi.37 Mivelhogy néki mezeje vala, eladván, a pénzt elhozá, és az apostolok lábainál letevé.

1 使徒们正对群众讲话的时候， 祭司、圣殿的守卫， 和撒都该人来到他们那里。 2 因为使徒教训群众， 并且传扬耶稣复活， 证明有死人复活这件事， 他们就非常恼怒， 3 于是下手拿住使徒。那时天已经晚了， 就把他们拘留到第二天。 4 然而有许多听道的人信了， 男人的数目， 约有五千。 5 第二天， 犹太人的官长、长老、经学家， 都聚集在耶路撒冷， 6 还有大祭司亚那和该亚法、约翰、亚历山大， 以及大祭司的家人， 所有的人都在那里。 7 他们叫使徒都站在当中， 查问说： "你们凭什么能力， 奉谁的名作这事？" 8 当时彼得被圣灵充满， 对他们说： "民众的领袖和长老啊！ 9 我们今天受审， 如果是为了在那残疾人身上所行的善事， 就是这个人怎么会好的， 10 那么， 你们各位和以色列全民都应当知道， 站在你们面前这人好了， 是因拿撒勒人耶稣基督的名。这位耶稣基督， 你们把他钉死在十字架上， 神却使他从死人中复活。 11 他是你们‘建筑工人所弃的石头， 成了房角的主要石头。’ 12 除了他以外， 别无拯救， 因为在天下人间， 没有赐下别的名， 我们可以靠着得救。" 13 他们看见彼得和约翰的胆量， 也知道这两个人是没有学问的平民， 就很惊奇； 同时认出他们是跟耶稣一伙的， 14 又看见那医好了的人， 和他们一同站着， 就没有话可辩驳。 15 于是吩咐他们到公议会外面去， 彼此商议说： 16 "对这些人我们应该怎么办呢？因为有一件人所共知的神迹， 借着他们行了出来， 所有住在耶路撒冷的人都知道， 我们也无法否认。 17 为了避免这件事在民间越传越广， 我们应该警告他们， 不许再奉这名向任何人谈道。" 18 于是叫了他们来， 严禁他们再奉耶稣的名讲论施教。 19 彼得和约翰回答： "听从你们过于听从 神， 在 神面前对不对， 你们自己说吧！ 20 我们看见的听见的， 不能不说！ " 21 众人因着所发生的事， 都颂赞 神， 于是公议会为了群众的缘故， 也因为找不到借口惩罚他们， 就恐吓一番， 把他们放了。 22 原来借着神迹医好的那人， 有四十多岁了。 23 彼得和约翰被释放了之后， 回到自己的人那里去， 把祭司长和长老说的一切， 都告诉他们。 24 他们听了， 就同心向 神高声说： "主啊， 你是那创造天地、海洋和其中万物的主宰。 25 你曾以圣灵借着你仆人我们祖先大卫的口说： ‘列国为什么骚动？万民为什么空谋妄想？ 26 地上的君王都起来， 首领聚在一起， 敌对主和他的受膏者。’ 27 希律和本丢．彼拉多， 外族人和以色列民， 真的在这城里聚集， 反对你所膏立的圣仆耶稣， 28 行了你手和你旨意所预定要成就的一切。 29 主啊， 他们恐吓我们， 现在求你鉴察， 也赐你仆人们大有胆量， 传讲你的道。 30 求你伸手医治， 借着你圣仆耶稣的名， 大行神迹奇事。" 31 他们祷告完了， 聚会的地方震动起来， 他们都被圣灵充满， 放胆传讲 神的道。 32 全体信徒一心一意， 没有一个人说自己的财物是自己的， 他们凡物公用。 33 使徒大有能力， 为主耶稣的复活作见证， 众人都蒙了大恩。 34 他们中间没有一个有缺乏的， 因为凡有田产房屋的都卖了， 把得到的钱拿来， 35 放在使徒脚前， 照着各人的需要来分配。 36 有一个人名叫约瑟， 使徒称他为巴拿巴， 就是"安慰者"的意思， 他是个利未人， 生在塞浦路斯。 37 他卖掉了自己的田地， 把钱拿来， 放在使徒的脚前。