1 És tovább menének Izráel fiai, és tábort ütének Moáb mezõségen a Jordánon túl, Jérikhó ellenében.

2 És mikor látta Bálák, a Czippór fia mind azokat, a melyeket cselekedett vala Izráel az Emoreussal:

3 Igen megrémüle Moáb a néptõl, mivelhogy sok vala az, és búsula Moáb Izráel fiai miatt.

4 Monda azért Moáb Midián véneinek: Most elnyalja e sokaság minden mi környékünket, a miképen elnyalja az ökör a mezõnek pázsitját. (Bálák pedig, Czippórnak fia Moáb királya vala abban az idõben.)

5 Külde azért követeket Bálámhoz, a Beór fiához Péthorba, a mely vala a folyóvíz mellett, az õ népe fiainak földére, hogy hívják õt, mondván: Ímé nép jött ki Égyiptomból, és ímé ellepte e földnek színét, és megtelepszik én ellenemben.

6 Most azért kérlek jöjj el, átkozd meg érettem e népet, mert erõsebb nálamnál; talán erõt vehetek rajta, megverjük õt, és kiûzhetem õt e földbõl; mert jól tudom, hogy a kit megáldasz, meg lesz áldva, és a kit megátkozol, átkozott lesz.

7 Elmenének azért Moábnak vénei és Midiánnak vénei, és a jövendõmondásnak jutalma kezeikben vala, és jutának Bálámhoz, és megmondák néki Bálák izenetét.

8 Õ pedig monda nékik: Háljatok itt ez éjjel, és feleletet adok néktek, a miképen szól nékem az Úr. És Moábnak fejedelmei ott maradának Bálámnál.

9 Eljöve pedig az Isten Bálámhoz, és monda: Kicsodák ezek a férfiak te nálad?

10 És monda Bálám az Istennek: Bálák, Czippór fia, Moáb királya, küldött én hozzám, [ezt mondván:]

11 Ímé e nép, a mely kijött Égyiptomból, ellepte a földnek színét; most azért jöjj el, átkozd meg azt érettem, talán megharczolhatok vele, és kiûzhetem õt.

12 És monda Isten Bálámnak: Ne menj el õ velök, ne átkozd meg azt a népet, mert áldott az.

13 Felkele azért Bálám reggel, és monda a Bálák fejedelmeinek: Menjetek el a ti földetekre; mert nem akarja az Úr megengedni nékem, hogy elmenjek veletek.

14 És felkelének Moáb fejedelmei, és jutának Bálákhoz, és mondának: Nem akart Bálám eljönni velünk.

15 Elkülde azért ismét Bálák több fejedelmet, amazoknál elõkelõbbeket.

16 És eljutának Bálámhoz, és mondának néki: Ezt mondja Bálák, Czippórnak fia: Kérlek, ne vonakodjál eljönni hozzám!

17 Mert igen-igen megtisztellek téged, és akármit mondasz nékem, megcselekszem. Jöjj el azért kérlek, és átkozd meg értem e népet!

18 Bálám pedig felele és monda a Bálák szolgáinak: Ha Bálák az õ házát aranynyal és ezüsttel tele adná is nékem, nem hághatom át az Úrnak, az én Istenemnek szavát, hogy valamit míveljek; kicsinyt vagy nagyot.

19 Most mindazonáltal maradjatok itt kérlek ti is ez éjjel, hadd tudjam meg, mit szól ismét az Úr nékem?

20 És eljöve Isten Bálámhoz éjjel, és monda néki: Ha azért jöttek e férfiak, hogy elhívjanak téged: kelj fel, menj el velök; de mindazáltal azt cselekedjed, a mit mondok majd néked.

21 Felkele azért Bálám reggel, és megnyergelé az õ szamarát, és elméne a Moáb fejedelmeivel.

22 De megharaguvék Isten, hogy elmegy vala õ. És megálla az Úrnak angyala az útban, hogy ellenkezzék vele; õ pedig üget vala az õ szamarán, és két szolgája vala vele.

23 És meglátá a szamár az Úrnak angyalát, a mint áll vala az úton, és mezítelen fegyvere a kezében; letére azért a szamár az útról, és méne a mezõre; Bálám pedig veré az õ szamarát, hogy visszatérítse azt az útra.

24 Azután megálla az Úrnak angyala a szõlõk ösvényén, holott innen is garád, onnan is garád vala.

25 A mint meglátá a szamár az Úrnak angyalát, a falhoz szorula, és a Bálám lábát is oda szorítá a falhoz; ezért ismét megveré azt.

26 Az Úr angyala pedig ismét tovább méne, és megálla szoros helyen, hol nem volt út a kitérésre, sem jobbra, sem balra.

27 A mint meglátá a szamár az Úrnak angyalát, lefeküvék Bálám alatt, azért megharaguvék Bálám, és megveré a szamarat bottal.

28 És megnyitá az Úr a szamárnak száját, és monda a szamár Bálámnak: Mit vétettem néked, hogy immár háromszor vertél meg engem?

29 Bálám pedig monda a szamárnak: Mert megcsúfoltál engem! Vajha volna fegyver a kezemben, nyilván megölnélek most téged.

30 És monda a szamár Bálámnak: Avagy nem te szamarad vagyok-é, a melyen járni szoktál, a mióta megvagy, mind e napig? Avagy szoktam volt-é veled e képen cselekedni? Az pedig felele: Nem.

31 És megnyitá az Úr a Bálám szemeit, és látá az Úr angyalát, a mint áll vala az útban, és mezítelen fegyverét az õ kezében; akkor meghajtá magát és arczra borula.

32 Az Úrnak angyala pedig monda néki: Miért verted meg a te szamaradat immár három ízben? Ímé én jöttem ki, hogy ellenkezzem veled, mert veszedelmes ez az út én elõttem.

33 És meglátott engem a szamár, és kitért én elõttem immár három ízben; ha ki nem tért volna elõlem, most meg is öltelek volna téged, õt pedig életben hagytam volna.

34 Monda azért Bálám az Úr angyalának: Vétkeztem, mert nem tudtam, hogy te állasz elõttem az útban. Most azért, ha nem tetszik [ez] néked, visszatérek.

35 Az Úrnak angyala pedig monda Bálámnak: Menj el e férfiakkal; mindazáltal a mit én mondok majd néked, azt mondjad. Elméne azért Bálám a Bálák fejedelmeivel.

36 Mikor pedig meghallá Bálák, hogy jön Bálám, kiméne elébe Moábnak [egyik] városába, a mely az Arnon vidékén, a határ szélén vala.

37 És monda Bálák Bálámnak: Avagy nem küldözgettem-é hozzád, hogy hívjanak téged? Miért nem jösz vala én hozzám? Avagy valóban nem tisztelhetnélek meg téged?

38 Bálám pedig monda Báláknak: Ímé eljöttem hozzád. Most pedig szólhatok-é [magamtól] valamit? A mi mondani valót Isten ád az én számba, azt mondom.

39 És elméne Bálám Bálákkal, és eljutának Kirjat-Husótba.

40 És vágata Bálák ökröket és juhokat, és küldé Bálámnak és a fejedelmeknek, a kik vele valának.

41 Reggel pedig magához vevé Bálák Bálámot és felvivé õt a Baál magas hegyére, hogy meglássa onnét a népnek valami részét.

1 以色列人起行， 在摩押平原安营， 就是在约旦河东边， 耶利哥的对面。

2 以色列人向亚摩利人所行的一切事， 西拨的儿子巴勒都看见了。

3 摩押人十分惧怕这民， 因为他们众多； 摩押人因以色列人的缘故， 十分恐慌。

4 摩押人对米甸的长老说： "现在这群人要吞并我们四周的一切， 好像牛吞吃田间的草一样。"那时西拨的儿子巴勒， 作摩押王；

5 他就派使者到比珥的儿子巴兰那里去， 就是到大河的毗夺， 亚扪人的地那里， 去叫巴兰来， 说： "你看， 有一个民族从埃及出来， 遮满了全地， 如今住在我的对面。

6 现在请你来， 替我咒诅这民， 因为他们比我强盛， 或者我能够击败他们， 把他们从这地赶出去； 因为我知道你给谁祝福， 谁就得福； 你咒诅谁， 谁就受咒诅。"

7 摩押的长老和米甸的长老， 手里带着礼金去了； 他们到了巴兰那里， 把巴勒的话告诉他。

8 巴兰对他们说： "今夜你们留在这里， 我必照着耶和华吩咐我的话答复你们。"于是， 摩押的领袖就与巴兰同住。

9 神来到巴兰那里， 说： "与你在一起的这些人是谁？"

10 巴兰对 神说： "是摩押王西拨的儿子巴勒派到我这里来的人， 他们说：

11 ‘你看， 从埃及出来的民族， 遮满了全地； 现在请你来， 替我咒诅他们， 或者我能够战胜他们， 把他们赶走。’"

12 神对巴兰说： "你不可与他们同去， 也不可咒诅那民， 因为他们是蒙福的。"

13 巴兰早晨起来， 对巴勒的领袖说： "你们回本地去吧， 因为耶和华不准我与你们同去。"

14 摩押的领袖起来， 回到巴勒那里， 说： "巴兰不肯与我们同来。"

15 于是， 巴勒又派比先前更多、更尊贵的领袖去，

16 他们来到巴兰那里， 对他说： "西拨的儿子巴勒这样说： ‘求你不要推辞不到我这里来，

17 因为我必使你大得尊荣； 你向我说什么， 我都照办； 只求你替我咒诅这民。’"

18 巴兰回答巴勒的臣仆说： "巴勒就算把他满屋的金银给我， 但我不论作大事小事， 也不能越过耶和华我 神的命令。

19 现在请你们今夜也住在这里， 等我得知耶和华还要向我说什么。"

20 当夜， 神来到巴兰那里， 对他说： "这些人既然来请你， 你就起程与他们同去， 但是你只要遵行我吩咐你的事。"

21 巴兰早晨起来， 备上驴， 与摩押的领袖一同去了。

22 神因为巴兰去就发怒； 耶和华的使者站在路上敌挡他。那时他骑着驴， 有两个仆人同行。

23 驴看见了耶和华的使者站在路上， 手里拿着拔出来的刀， 就转离正路， 走入田中去； 巴兰就打驴， 要叫它转回路上。

24 耶和华的使者站在葡萄园间的窄路上， 两边都有围墙。

25 驴看见了耶和华的使者， 就紧挤在墙上， 把巴兰的脚挤伤了， 巴兰又打驴。

26 耶和华的使者又往前行， 站在狭窄之处， 左右都没有转身的地方。

27 驴看见了耶和华的使者， 就卧在巴兰身下； 巴兰大怒， 就用自己的杖打驴。

28 耶和华开了驴的口， 驴就对巴兰说： "我向你作了什么， 你竟打我这三次呢？"

29 巴兰对驴说： "因为你作弄我。但愿我手中有刀， 现在就把你杀死。"

30 驴对巴兰说： "我不是你从起初一直所骑的驴吗？我以前曾向你这样行过吗？"巴兰说： "没有。"

31 那时， 耶和华开了巴兰的眼睛， 他就看见耶和华的使者站在路上， 手里拿着拔出来的刀， 巴兰就低头俯伏在地。

32 耶和华的使者对他说： "你为什么这三次打你的驴呢？看哪， 是我来敌挡你， 因为你走的路在我面前邪僻。

33 驴看见了我， 就三次从我面前转开； 驴若是没有从我面前转开， 我早已把你杀了， 而留它活着。"

34 巴兰对耶和华的使者说： "我有罪了， 我不知道是你站在路上阻挡我； 现在你若是不喜欢我去， 我就回去。"

35 耶和华的使者对巴兰说： "你与这些人同去吧， 但是你只要说我吩咐你的话。"于是巴兰与巴勒的领袖一同去了。

36 巴勒听见巴兰来了， 就出去到摩押的京城迎接他； 这城是在亚嫩河旁， 在边界的尽头。

37 巴勒对巴兰说： "我不是急切地派人到你那里去请你吗？你为什么不到我这里来呢？难道我不能使你得尊荣吗？"

38 巴兰对巴勒说： "看哪， 我已经来到你这里， 现在我怎能说什么呢？ 神把什么话放在我口里， 我就说什么。"

39 巴兰与巴勒同行， 来到基列．胡琐。

40 巴勒宰了牛羊， 送给巴兰和与他在一起的领袖。

41 到了早晨， 巴勒带着巴兰上了巴力的高冈； 巴兰就从那里观看以色列民的边界。