1 És felemelé szavát az egész gyülekezet, és síra a nép azon az éjszakán.
2 És mindnyájan zúgolódának Mózes ellen és Áron ellen Izráel fiai, és monda nékik az egész gyülekezet: Vajha megholtunk volna Égyiptom földén! vagy ebben a pusztában vajha meghalnánk!
3 Miért is visz be minket az Úr arra a földre? hogy fegyver miatt hulljunk el? feleségeink és a kicsinyeink prédára legyenek? Nem jobb volna-é nékünk visszatérnünk Égyiptomba?
4 És mondának egymásnak: Szerezzünk elõttünk járót, és térjünk vissza Égyiptomba.
5 Akkor arczczal leborulának Mózes és Áron Izráel fiai gyülekezetének egész községe elõtt.
6 Józsué pedig, a Nún fia, és Káleb, a Jefunné fia, a kik a földnek kémlelõi közül valók valának, meghasogaták ruháikat.
7 És szólának Izráel fiai egész gyülekezetének, mondván: A föld, a melyen általmentünk, hogy megkémleljük azt, igen-igen jó föld.
8 Ha az Úrnak kedve telik bennünk, akkor bevisz minket arra a földre, és nékünk adja azt, mely tejjel és mézzel folyó föld.
9 Csakhogy ne lázongjatok az Úr ellen, se ne féljetek annak a földnek népétõl; mert õk nekünk [csak olyanok, mint a] kenyér; eltávozott tõlök az õ oltalmok, de az Úr velünk van: ne féljetek tõlök!
10 Mikor pedig az egész gyülekezet azon tanakodék, hogy megkövezze õket: megjelenék az Úrnak dicsõsége a gyülekezet sátorában Izráel minden fiának.
11 És monda az Úr Mózesnek: Meddig gyaláz engemet ez a nép? Meddig nem hisznek nékem, mind ama csudatételeim mellett sem, a melyeket cselekedtem közöttök?
12 Megverem õket döghalállal, és elvesztem õket; téged pedig nagy néppé teszlek, és õ nálánál erõsebbé.
13 És monda Mózes az Úrnak: Ha meghallják az égyiptombeliek (mert közülök hoztad fel e népet a te hatalmad által):
14 Elmondják majd e föld lakosainak, a kik hallották, hogy te Uram e nép között vagy, hogy szemtõl szembe megjelentetted magadat te Uram, és hogy a te felhõd megállott õ rajtok, és felhõoszlopban jársz te õ elõttök nappal, éjjel pedig tûzoszlopban.
15 Hogyha mind egyig elveszted e népet, így szólanak majd e népek, a melyek hallották a te híredet, mondván:
16 Mivelhogy nem vihette be az Úr e népet a földre, a mely felõl megesküdött nékik, azért öldöste le õket a pusztában.
17 Most azért hadd magasztaltassék fel az Úrnak ereje, a miképen szólottál, mondván:
18 Az Úr késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú, megbocsát hamisságot és vétket, de [a bûnöst] nem hagyja büntetlenül; megbünteti az atyák álnokságait a fiakban harmad és negyed íziglen.
19 Kérlek, kegyelmezz meg e nép hamisságának a te irgalmasságod nagy volta szerint, a miképen megbocsátottál e népnek Égyiptomtól fogva mind eddig.
20 És monda az Úr: Megkegyelmeztem a te beszéded szerint.
21 De bizonnyal élek én, és betölti az Úr dicsõsége az egész földet.
22 Hogy mindazok az emberek, a kik látták az én dicsõségemet és csudáimat, a melyeket cselekedtem Égyiptomban és e pusztában, és megkisértettek engemet immár tízszer, és nem engedtek az én szómnak:
23 Nem látják meg azt a földet, a mely felõl megesküdtem az õ atyáiknak; senki nem látja azt azok közöl, a kik gyaláztak engem.
24 De az én szolgámat, Kálebet, mivelhogy más lélek volt vele, és tökéletességgel követett engem, beviszem õt arra a földre, a melyre bement vala, és örökségül bírja azt az õ magva.
25 De Amálek és Kananeus lakik a völgyben; holnap forduljatok meg, és induljatok a pusztába, a veres tenger útján.
26 Szóla annakfelette az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván:
27 Meddig [tûrjek] e gonosz gyülekezetnek, a mely zúgolódik ellenem? Hallottam Izráel fiainak zúgolódásait, a kik zúgolódnak ellenem!
28 Mondd meg nékik: Élek én, azt mondja az Úr, hogy épen úgy cselekszem veletek, a miképen szólottatok az én füleim hallására!
29 E pusztában hullanak el a ti holttesteitek, és pedig mindazok, a kik megszámláltattak a ti teljes számotok szerint, húsz esztendõstõl fogva és azon felül, a kik zúgolódtatok ellenem.
30 És nem mentek be arra a földre, a melyre nézve felemeltem az én kezemet, hogy lakosokká teszlek abban titeket; Kálebet, a Jefunné fiát és Józsuét, a Nún fiát kivéve.
31 De kicsinyeiteket, a kik felõl azt mondtátok, hogy prédára lesznek; õket beviszem, és megismerik azt a földet, a melyet megútáltatok.
32 A ti holttesteitek azért a pusztában hullanak el.
33 A ti fiaitok pedig, mint a pásztorok, bujdosnak e pusztában negyven esztendeig, és viselik a ti paráználkodásitoknak büntetését, míglen megemésztetnek a ti holttesteitek e pusztában.
34 A napok száma szerint, a melyeken megkémleltétek a földet, ([tudniillik ]negyven napon, egy-egy napért egy-egy esztendõ), negyven esztendeig hordozzátok a ti hamisságotoknak büntetését, és megismeritek az én elfordulásomat.
35 Én, az Úr, szólottam. Bizonyára ezt mívelem az egész gonosz gyülekezettel, a mely összegyülekezett vala ellenem; ebben a pusztában emésztetnek meg, és ugyanott halnak meg.
36 A férfiak azért, a kiket elküldött vala Mózes a földnek megkémlelésére, és visszatérének és felzúdíták ellene az egész gyülekezetet, rossz hírt terjesztvén arról a földrõl:
37 Azok a férfiak azért, a kik rossz hírt terjesztének a földrõl, meghalának az Úr elõtt csapás által.
38 [Csak] Józsué, a Nún fia, és Káleb, a Jefunné fia, maradának életben ama férfiak közül, a kik mentek vala a földet megkémlelni.
39 A mint pedig elbeszélé Mózes e beszédeket Izráel fiainak, a nép felette igen keserge.
40 És felkelének reggel, és felmenének a hegy tetejére, mondván: Ímé készek vagyunk elmenni a helyre, a melyrõl szólott az Úr, mert vétkeztünk.
41 És monda Mózes: Miért hágjátok át ilyen módon az Úr akaratát, holott nem sikerülhet az [néktek.]
42 Fel ne menjetek, mert nem lesz közöttetek az Úr, hogy el ne hulljatok a ti ellenségeitek elõtt.
43 Mert az Amálek és a Kananeus van ott elõttetek, és fegyver által hulltok el. Mivelhogy elfordultatok az Úrtól, nem is lesz az Úr veletek.
44 Mindazáltal merészkedének felmenni a hegy tetejére; de az Úr szövetségének ládája és Mózes meg sem mozdulának a táborból.
45 Alászálla azért az Amálek és a Kananeus, a ki lakik vala azon a hegyen, és megverék õket, és vágák õket mind Hormáig.
1 当时， 全体会众大声喧嚷； 那夜众民都哭号。
2 以色列人向摩西和亚伦发怨言； 全体会众都对他们说： "但愿我们早死在埃及地， 或死在这旷野。
3 耶和华为什么把我们领到这地来， 死在刀剑之下呢？我们的妻子和孩子要被掳掠。我们回埃及去， 岂不更好吗？"
4 于是他们彼此说： "我们另立一个首领， 回埃及去吧。"
5 摩西和亚伦就俯伏在以色列全体会众面前。
6 窥探那地的人中， 有嫩的儿子约书亚和耶孚尼的儿子迦勒； 他们撕裂衣服，
7 对以色列全体会众说： "我们去窥探的那地， 是十分美好的地方。
8 耶和华若是喜悦我们， 就必把我们领进那地， 把那地赐给我们， 那地原是流奶与蜜的地。
9 只要你们不背叛耶和华， 就不必怕那地的人， 因为他们是我们的食物； 荫庇他们的， 已经离开他们了， 耶和华却与我们同在； 不要怕他们。"
10 全体会众都说要用石头打死他们二人。这时， 耶和华的荣光在会幕中向以色列众人显现。
11 耶和华对摩西说： "这民藐视我要到几时呢？我虽然在他们中间行了这些神迹， 他们还是不信我要到几时呢？
12 我要用瘟疫击杀他们， 除灭他们； 我要使你成为大国， 比他们还强。"
13 摩西对耶和华说： "这样埃及人必听见这事， 因为你曾用大能， 把这民从他们中间领上来；
14 埃及人也必告诉那地的居民。那地的居民也曾听见你耶和华是在这人民中间， 你耶和华曾面对面的向人显现， 你的云彩常停在他们上面； 日间你在云柱中， 夜间你在火柱中， 走在他们前面。
15 现在如果你把这人民杀死， 像杀死一人， 那些听见你名声的万国就必议论说：
16 ‘因为耶和华不能把这民领进他向他们起誓应许的地， 所以在旷野把他们杀了。’
17 现在求主大发能力， 照着你说过的话：
18 ‘耶和华不轻易发怒， 且有丰盛的慈爱； 他赦免罪孽和过犯； 绝不以有罪的为无罪， 必追讨罪孽， 自父到子， 直到三四代。’
19 求你照着你的大慈爱， 饶恕这人民的罪孽， 好像你从埃及直到现在， 常赦免这人民一样。"
20 耶和华说： "我就照着你的话， 赦免他们；
21 但是， 我指着我的永生起誓， 全地要被耶和华的荣耀充满。
22 这些见过我的荣耀， 和我在埃及与旷野所行的神迹的人， 仍然试探了我这十次， 不听从我的话；
23 他们决不得看见我向他们的祖宗起誓应许之地； 藐视我的， 一个也不能看见那地。
24 但是我的仆人迦勒， 因他另有一个心志， 专心跟从我， 我必把他领进他去过的那地； 他的子孙也必得着那地为业。
25 现在亚玛力人和迦南人住在山谷中， 明天你们要回转， 从到红海路上， 起行到旷野去。"
26 耶和华吩咐摩西和亚伦说：
27 "这恶会众向我发怨言要到几时呢？以色列人向我所发的怨言， 我都听见了。
28 你要对他们说： ‘耶和华说， 我指着我的永生起誓， 我必照着你们所说给我听的， 对待你们：
29 你们的尸体必倒在这旷野； 你们中间被数点过的， 就是按着你们的数目， 从二十岁以上， 向我发过怨言的，
30 都不得进入我起誓给你们居住的那地； 只有耶孚尼的儿子迦勒和嫩的儿子约书亚才可以进去。
31 但是你们的孩子， 就是你们所说他们必被掳掠的， 我要把他们领进去， 他们必得着你们厌弃的那地。
32 至于你们， 你们的尸体必倒在这旷野。
33 你们的儿女必在旷野飘流四十年， 担当你们背信之罪， 直到你们的尸体在旷野都灭尽了。
34 照着你们窥探那地的日数共四十天， 一天算一年， 你们要担当罪孽四十年， 你们就知道我为什么与你们作对。’
35 我耶和华已经说了， 我必要这样对待这聚集反抗我的恶会众； 他们要在这旷野灭尽， 在这里死亡。"
36 摩西派去窥探那地的人回来， 因为带回有关那地的恶信， 以致全体会众都向摩西发怨言，
37 这些带回有关那地的恶信的人， 都遭受瘟疫死在耶和华面前。
38 只有嫩的儿子约书亚和耶孚尼的儿子迦勒， 仍然活着。
39 摩西把这些话告诉以色列众人， 他们就非常悲哀。
40 他们清早起来， 上山顶去， 说： "我们在这里； 我们要上耶和华应许的地方去， 因为我们犯了罪。"
41 摩西说： "你们为什么又违背耶和华的命令呢？这事必不能成功。
42 你们不要上去， 因为耶和华不在你们中间， 免得你们在仇敌面前被杀败。
43 因为亚玛力人和迦南人都在那里， 在你们面前， 你们必倒在刀下； 因为你们转离不跟随耶和华， 耶和华不与你们同在。"
44 他们却擅自上山顶去， 但是耶和华的约柜和摩西并没有离开营地。
45 于是， 亚玛力人和住在那山上的迦南人就下来， 击杀他们， 粉碎他们， 直到何珥玛。