1 És szóla az Úr Mózesnek a Moáb mezõségén a Jordán mellett, Jérikhó ellenében, mondván:

2 Parancsold meg Izráel fiainak, hogy adjanak a lévitáknak az õ örökségi birtokukból lakásra való városokat; a városokhoz pedig adjatok azok környékén legelõt is a lévitáknak;

3 Hogy legyenek nékik a városok lakóhelyekül, a legelõk pedig legyenek az õ barmaiknak, jószágaiknak és mindenféle állatjoknak.

4 És azoknak a városoknak legelõi, a melyeket a lévitáknak adtok, a város falától és azon kivül, ezer singnyire legyenek köröskörül.

5 Mérjetek azért a városon kivül, napkelet felõl két ezer singet, dél felõl is kétezer singet, napnyugot felõl kétezer singet, és észak felõl kétezer singet; és a város legyen középben. Ez legyen számukra a városok legelõje.

6 A városok közül pedig, a melyeket a lévitáknak adtok, hat legyen menedékváros, a melyeket azért adjatok, hogy oda szaladjon a gyilkos; és azokon kivül adjatok negyvenkét várost.

7 Mind a városok, a melyeket adnotok kell a lévitáknak, negyvennyolc város, azoknak legelõivel egyben.

8 A mely városokat pedig Izráel fiainak örökségébõl adtok, [azokhoz] attól, a kinek több van, többet vegyetek, és attól, a kinek kevesebb van, kevesebbet vegyetek; mindenik az õ örökségéhez képest, a melyet örökül kapott, adjon az õ városaiból a lévitáknak.

9 És szóla az Úr Mózesnek, mondván:

10 Szólj Izráel fiainak, és mondd meg nékik: Mikor átmentek ti a Jordánon a Kanaán földére:

11 Válaszszatok ki magatoknak városokat, a melyek menedékvárosaitok legyenek, hogy oda szaladjon a gyilkos, a ki történetbõl öl meg valakit.

12 És legyenek azok a ti városaitok menedékül a vérbosszuló ellen, és ne haljon meg a gyilkos, míg ítéletre nem áll a gyülekezet elé.

13 A mely városokat pedig oda adtok, [azok] [közül] hat legyen néktek menedékvárosul.

14 Három várost adjatok a Jordánon túl, és három várost adjatok a Kanaán földén; menedékvárosok legyenek [azok.]

15 Izráel fiainak és a jövevénynek, és az õ közöttök lakozónak menedékül legyen az a hat város, hogy oda szaladjon az, a ki történetbõl öl meg valakit.

16 De ha valaki vaseszközzel úgy üt meg valakit, hogy meghal, gyilkos az; halállal lakoljon a gyilkos.

17 És ha kézben levõ kõvel, a melytõl meghalhat, üti meg úgy, hogy meghal, gyilkos az; halállal lakoljon a gyilkos.

18 Vagy ha kézben lévõ faeszközzel, a melytõl meghalhat, üti meg úgy, hogy meghal, gyilkos az; halállal lakoljon a gyilkos.

19 A vérbosszuló rokon ölje meg a gyilkost; mihelyt találkozik vele, ölje meg azt.

20 Hogyha gyûlölségbõl taszítja meg õt, vagy szántszándékkal úgy hajít [valamit] reá, hogy meghal;

21 Vagy ellenségeskedésbõl kezével üti meg azt úgy, hogy meghal: halállal lakoljon az, a ki ütötte; gyilkos az; a vérbosszuló rokon ölje meg azt a gyilkost, mihelyt találkozik vele.

22 Ha pedig hirtelenségbõl, ellenségeskedés nélkül taszítja meg õt; vagy nem szántszándékból hajít reá akármiféle eszközt;

23 Vagy akármiféle követ, a melytõl meghalhat, úgy ejt valakire, a kit nem látott, hogy meghal, holott nem volt õ annak ellensége, sem nem kereste annak vesztét:

24 Akkor ítéljen a gyülekezet az agyonütõ között és a vérbosszuló rokon között e törvények szerint.

25 És mentse ki a gyülekezet a gyilkost a vérbosszuló rokonnak kezébõl, és küldje vissza azt a gyülekezet az õ menedékvárosába, a melybe szaladott vala, és lakozzék abban, míg meghal a fõpap, a ki felkenetett a szent olajjal.

26 Ha pedig kimegy a gyilkos az õ menedékvárosának határából, a melybe szaladott vala;

27 És találja õt a vérbosszuló rokon az õ menedékvárosának határán kivül, és megöli az a vérbosszuló rokon a gyilkost: nem lesz [annak] vére õ rajta;

28 Mert az õ menedékvárosában kell laknia a fõpap haláláig; a fõpap halála után pedig visszatérhet a gyilkos az õ örökségének földére.

29 És legyenek ezek néktek ítéletre való rendelések a ti nemzetségeitek szerint, minden lakhelyeteken.

30 Ha valaki megöl valakit, tanúk szavára gyilkolják meg a gyilkost; de egy tanú nem lehet elég tanú senki ellen, hogy meghaljon.

31 Az olyan gyilkos életéért pedig ne vegyetek el váltságot, a ki halálra való gonosz, hanem halállal lakoljon.

32 Attól se vegyetek váltságot, a ki az õ menedékvárosába szaladt, hogy visszamehessen és otthon lakozzék a fõpap haláláig.

33 És meg ne fertõztessétek a földet, a melyben lesztek; mert a vér, az megfertézteti a földet, és a földnek nem szerezhetõ engesztelés a vér miatt, a mely kiontatott azon, csak annak vére által, a ki kiontotta azt.

34 Ne tisztátalanítsd meg azért azt a földet, a melyben laktok, a melyben én [is] lakozom; mert én, az Úr, Izráel fiai között lakozom.

1 耶和华在耶利哥对面， 约旦河边的摩押平原， 对摩西说：

2 "你要吩咐以色列人， 叫他们从所得为业的地中， 把一些城给利未人居住， 也把这些城周围的郊区给利未人。

3 这些城要归他们居住， 城的郊区可以牧放他们的牛羊和一切牲畜， 也可以存放他们的财物。

4 "你们给利未人的城郊， 要从城墙起， 周围向外量四百五十公尺。

5 你们又要从城外， 向东面量九百公尺， 向南面量九百公尺， 向西面量九百公尺， 向北面量九百公尺， 城在中间； 这要归给他们作城外的郊区。

6 你们分给利未人的城， 其中要有六座避难城， 让误杀人的可以逃到那里去， 此外还要给他们四十二座城。

7 这样， 你们所要给利未人的城， 共为四十八座， 连城带城郊都要给他们。

8 从以色列人所得的地业中， 你们要把一些城给利未人， 人多的就要多给， 人少的就要少给； 每个支派要照着自己承受的产业， 把城分给利未人。"

9 耶和华对摩西说：

10 "你要吩咐以色列人说： ‘你们过约旦河， 进到迦南地的时候，

11 就要选择几座城， 给你们作避难城， 让误杀人的， 就是无心杀死人的， 可以逃到那里。

12 它们可以作你们逃避报仇者的避难城， 使误杀人的不至于死， 直到他站在会众面前受审判。

13 你们指定的城， 要给你们作六座避难城。

14 在约旦河东面， 你们要分出三座城； 在迦南地， 你们也要分出三座城， 都要作避难城。

15 这六座城要给以色列人和外族人， 以及他们中间居住的人作避难城， 使无心杀人的人， 都可以逃到那里去。

16 "‘如果人用铁器打人， 以致把人打死， 他就是故意杀人的； 故意杀人的必被处死。

17 如果人手里拿着可以打死人的石头打人， 以致把人打死， 他就是故意杀人的； 故意杀人的必被处死。

18 如果人手里拿着可以打死人的木器打人， 以致把人打死， 他就是故意杀人的； 故意杀人的必被处死。

19 报血仇的， 要亲自把那故意杀人的杀死； 一遇见他， 就可以杀死他。

20 如果人因怀恨把人推倒， 或是埋伏着向人扔东西， 以致把人打死；

21 或者因仇恨用手打人， 以致把人打死； 那打人的， 必被处死， 因为他是故意杀人的； 报血仇的一遇见凶手， 就可以杀死他。

22 "‘但是， 如果人没有仇恨， 忽然把人推倒， 或是无意向人投掷什么器皿，

23 或是因为没有看见， 用任何可以打死人的石头， 扔在人身上， 以致把人打死， 他本来与他无仇， 也无意害他；

24 这样， 会众就要照着典章， 在打死人的和报血仇的人中间施行裁判。

25 会众要把误杀人的， 从报血仇的人手中救出来； 他要住在城中， 直到受膏的大祭司死了。

26 但误杀人的， 若是出了他逃进的避难城的境界，

27 报血仇的在避难城境外遇着他， 把他杀了， 报血仇的就没有犯流人血的罪。

28 因为那误杀人的应该住在避难城中， 直到大祭司死了； 大祭司死了以后， 那误杀人的才可以回到他自己地业去。

29 "‘这在你们一切居住的地方， 要作你们世世代代的律例典章。

30 杀人的， 要凭着几个见证人的口供， 才可以把他处死； 如果只有一个见证人， 就不能指证把人处死。

31 犯了死罪， 故意杀人的， 你们不可收取赎价代他赎命， 因为他必被处死。

32 逃到避难城的人， 你们也不可收取他的赎价， 使他在大祭司未死以前回到本地居住。

33 这样， 你们就没有玷污你们居住的地， 因为血能玷污地； 在地上如果有流人血的， 除非流那故意杀人者的血， 那地的血就不能得赎。

34 你们不可玷污你所住的地， 就是我居住的地， 因为我耶和华是居住在以色列人中间的。’"