1 És lõn, hogy panaszolkodék a nép az Úr hallására, [hogy] rosszul [van dolga.] És meghallá az Úr, és haragra gerjede, és felgyullada ellenök az Úrnak tüze és megemészté a tábornak szélét.2 Kiálta azért a nép Mózeshez, és könyörge Mózes az Úrnak, és megszünék a tûz.3 És nevezé azt a helyet Thaberának; mert felgyulladt vala ellenök az Úrnak tüze.4 De a gyülevész nép, a mely köztök vala, kívánságba esék, és Izráel fiai is újra síránkozni kezdének, és mondának: Kicsoda ád nékünk húst ennünk?5 Visszaemlékezünk a halakra, a melyeket ettünk Égyiptomban ingyen, az ugorkákra és dinnyékre, a párhagymákra, vereshagymákra és a foghagymákra.6 Most pedig a mi lelkünk eleped, mindennek híjával lévén; szemünk elõtt nincs egyéb mint manna.7 (A manna pedig olyan vala mint a kóriándrum magva, a színe pedig mint a bdelliomnak színe.8 Kiomol vala pedig a nép, és szedik vala [a mannát], és õrlik vala kézimalmokban, vagy megtörik vala mozsárban, és megfõzik vala fazékban, és csinálnak vala abból pogácsákat: az íze pedig olyan vala, mint az olajos kalácsé.9 Mikor pedig a harmat leszáll vala a táborra éjjel, a manna is mindjárt leszáll vala arra.)10 És meghallá Mózes, hogy sír a nép, az õ nemzetsége szerint, kiki az õ sátorának nyílása elõtt; és igen felgerjede az Úr haragja, és nem tetszék az Mózesnek.11 És monda Mózes az Úrnak: Miért nyomorítád meg a te szolgádat? és miért nem találék kegyelmet a te szemeid elõtt, hogy ez egész népnek terhét én reám vetéd?12 Avagy tõlem fogantatott-e mind ez egész nép? avagy én szûltem-e õt, hogy azt mondod nékem: Hordozd õt a te kebleden, a miképen hordozza a dajka a csecsemõt, arra a földre, a mely felõl megesküdtél az õ atyáinak?13 Hol vegyek én húst, hogy adjam azt mind ez egész népnek? mert reám sírnak, mondván: Adj nékünk húst, hadd együnk!14 Nem viselhetem én magam mind ez egész népet; mert erõm felett van.15 Ha így cselekszel velem, kérlek ölj meg engemet, ölj meg ha kedves vagyok elõtted, hogy ne lássam az én nyomorúságomat.16 Monda azért az Úr Mózesnek: Gyûjts egybe nékem hetven férfiút Izráel vénei közül, a kikrõl tudod, hogy vénei a népnek és annak elõljárói, és vidd õket a gyülekezet sátorához, és álljanak ott veled.17 Akkor alá szállok, és szólok ott veled, és elszakasztok abból a lélekbõl, a mely te benned van, és teszem õ beléjök, hogy viseljék te veled a népnek terhét, és ne viseljed te magad.18 A népnek pedig mondd meg: Készítsétek el magatokat holnapra, és húst esztek; mert sírtatok az Úr hallására, mondván: Kicsoda ád nékünk húst ennünk? mert jobban vala nékünk dolgunk Égyiptomban. Azért az Úr ád néktek húst és enni fogtok.19 Nem [csak] egy napon esztek, sem két napon, sem öt napon, sem tíz napon, sem húsz napon;20 Hanem egy egész hónapig, míglen kijön az orrotokon, és útálatossá lesz elõttetek; mivelhogy megvetettétek az Urat, a ki közöttetek van; és sírtatok õ elõtte mondván: Miért jöttünk ide ki Égyiptomból?21 És monda Mózes: Hatszáz ezer gyalogos e nép, a mely között én vagyok, és te azt mondod: Húst adok nékik, és esznek egy egész hónapig?!22 Nemde juhok és ökrök vágattatnak-é nékik, hogy elég legyen nékik? vagy a tengernek minden hala összegyûjtetik-é nékik, hogy elég legyen nékik?23 Akkor monda az Úr Mózesnek: Avagy megrövidült-é az Úrnak keze? Majd meglátod: beteljesedik-é néked az én beszédem vagy nem?24 Kiméne azért Mózes, és elmondá a népnek az Úr beszédét, és összegyûjte hetven férfiút a nép vénei közül, és állatá õket a sátor körül.25 Akkor leszálla az Úr felhõben, és szóla néki, és elszakaszta abból a lélekbõl, a mely vala õ benne, és adá a hetven vén férfiúba. Mihelyt pedig megnyugovék õ rajtok a lélek, menten prófétálának, de nem többé.26 Két férfiú azonban elmaradt vala a táborban; egyiknek neve Eldád, a másiknak neve Médád, és ezeken is megnyugodott vala a lélek; mert azok is az összeírottak közül valók, de nem mentek vala el a sátorhoz, és mégis prófétálának a táborban.27 Elfutamodék azért egy ifjú, és megjelenté Mózesnek, és monda: Eldád és Médád prófétálnak a táborban.28 Akkor felele Józsué, a Nún fia, Mózes szolgája, az õ választottai közül való, és monda: Uram, Mózes, tiltsd meg õket!29 És felele néki Mózes: Avagy érettem buzgólkodol-é? Vajha az Úrnak minden népe próféta volna, hogy adná az Úr az õ lelkét õ beléjök.30 Ezután visszatére Mózes a táborba, õ és az Izráel vénei.31 És szél jöve ki az Úrtól, és hoza fürjeket a tengertõl, és bocsátá a táborra egynapi járásnyira egy felõl, és egynapi járásnyira más felõl a tábor körül, és mintegy két sing magasságnyira a földnek színén.32 Akkor felkele a nép [és] azon az egész napon, és egész éjjel, és az egész következõ napon gyûjtének magoknak fürjeket, a ki keveset gyûjtött is, gyûjtött tíz hómert, és kiteregeték azokat magoknak a tábor körül.33 A hús még foguk között vala, és meg sem emésztették vala, a mikor az Úrnak haragja felgerjede a népre és megveré az Úr a népet igen nagy csapással.34 És elnevezék azt a helyet Kibrot-thaavának: mert ott temeték el a mohó népet.35 Kibrot-thaavától elméne a nép Haseróthba; és ott valának Haseróthban.

1 人民发怨言， 恶声达到耶和华的耳中； 耶和华听见了， 就发烈怒； 耶和华的火就在他们中间焚烧， 烧毁了营地的边界。 2 人民向摩西呼求， 摩西恳求耶和华， 火就熄了， 3 就称那地方作他备拉， 因为耶和华的火曾在他们中间焚烧。 4 他们中间的闲杂人起了贪欲， 甚至连以色列人也哭着说： "谁给我们肉吃呢？ 5 我们记得在埃及的时候， 可以不花钱吃鱼， 还有黄瓜、西瓜、韭菜、葱和蒜。 6 现在我们的心都枯干了； 除了这吗哪以外， 在我们眼前， 什么都没有。" 7 这吗哪仿佛芫荽子， 又好像珍珠。 8 人民走来走去， 把吗哪拾起来， 或用磨磨碎， 或用臼捣碎， 或用锅煮， 或做成饼， 它的滋味好像油饼的滋味。 9 夜间露水降在营上的时候， 吗哪也随着降下来。 10 摩西听见人民都在各人的帐棚门口哀哭， 耶和华就大发烈怒， 摩西也不高兴。 11 摩西对耶和华说： "你为什么苦待你的仆人， 为什么我没有在你面前蒙恩呢？竟把管理这人民的重担全放在我身上呢？ 12 这人民岂是我怀的胎， 岂是我生的吗？你竟对我说： ‘把他们抱在怀里， 像养育之父抱吃奶的孩子， 直抱到你起誓应许给他们们列祖的地方去。’ 13 我从哪里得肉给这人民吃呢？因为他们都向我哭着说： ‘你给我们肉吃吧！ ’ 14 我不能独自担当管理这人民的责任， 因为实在太重了。 15 你既然这样待我， 如果我在你面前蒙恩， 求你把我杀了， 免得我看见自己的苦楚。" 16 耶和华对摩西说： "你要从以色列的长老中为我召聚七十个人， 就是你认识的民间的长老和官长， 领他们到会幕那里， 叫他们与你一同站在那里。 17 我要在那里降临， 与你说话， 也要把在你身上的灵， 分给他们， 他们就与你一同担当管理人民的责任， 免得你独自担当。 18 你要对人民说： ‘你们应当自洁， 预备明天可以吃肉， 因为你们哭着向耶和华说： "谁给我们肉吃呢？"所以耶和华必给你们肉吃。 19 你们不是吃一天两天， 不是吃五天十天， 也不是吃二十天， 20 而是吃一个整月， 直到肉从你们的鼻孔里喷出来， 成为你们厌恶的东西； 因为你们轻视了住在你们中间的耶和华， 在他面前哭着说： "我们为什么出埃及呢？"’" 21 摩西说： "这与我同住的人， 能行的男人就有六十万， 你还说： ‘我要给他们肉吃， 使他们可以吃一个整月。’ 22 难道把羊群和牛群都给他们宰了， 就够他们吃吗？或是把海里所有的鱼都给他们聚了来， 就够他们吃吗？" 23 耶和华对摩西说： "耶和华的手臂缩短了吗？现在你要看看我的话应验不应验。" 24 于是摩西出来， 把耶和华的话告诉人民， 又从民间的长老中召聚了七十个人来， 使他们站在会幕的周围。 25 耶和华在云中降临， 对摩西说话， 把摩西身上的灵， 分给那七十个长老； 灵停在他们身上的时候， 他们就说预言， 以后却没有再说。 26 那时还有两个人留在营里； 一个名叫伊利达， 一个名叫米达； 灵也停在他们身上。他们原是在被录取的人中， 却没有到会幕那里去； 他们就在营里说预言。 27 有个少年人跑来， 告诉摩西： "伊利达和米达在营中说预言。" 28 摩西的侍从， 嫩的儿子约书亚， 就是摩西所拣选的， 回答说： "我主， 摩西， 请你制止他们。" 29 摩西对他说： "你为我的缘故嫉妒吗？但愿耶和华的人民都是先知， 但愿耶和华把他的灵降在他们身上。" 30 于是摩西和以色列的长老， 都回营去了。 31 有风从耶和华那里吹起， 把鹌鹑由海面刮来， 散落在营地； 鹌鹑在营的四周， 这边约有一天的路程， 那边约有一天的路程， 离地面约有一公尺。 32 人民起来， 那一天终日终夜， 并次日一整天， 都在捕捉鹌鹑， 最少的也捕捉了约二千公升； 他们都摆在营地的四周。 33 肉在他们牙齿之间， 还没有嚼烂， 耶和华的怒气就向人民发作， 用极重的灾祸击打他们。 34 于是那地方名叫基博罗．哈他瓦， 因为他们在那里埋葬起了贪欲的人。 35 人民从基博罗．哈他瓦起行， 到哈洗录去， 就住在哈洗录。