1 És feljöve az Ammonita Náhás, és tábort jára Jábes Gileád ellen. A Jábesbeliek pedig mondának mindnyájan Náhásnak: Köss velünk szövetséget, és mi szolgálni fogunk néked.

2 És monda nékik az Ammonita Náhás: Úgy szövetséget kötök veletek, ha kivágatom mindnyájatoknak jobb szemét, és tehetem ezt egész Izráelnek gyalázatára.

3 Jábes vénei pedig mondának néki: Engedj nékünk hét napot, hogy követeket küldjünk Izráelnek minden határára; és ha senki sem segít meg minket, akkor kimegyünk hozzád.

4 Elmenének azért a követek Saulhoz Gibeába, és elmondták [e] beszédeket a nép füle hallatára. És felemelé az egész község az õ szavát, és sírának.

5 Saul pedig épen a mezõrõl jött vala a barmok után; és monda Saul: Mi történt a néppel, hogy sírnak? És elmondták néki a Jábesbeliek beszédeit.

6 És mikor hallotta e beszédeket, az Úrnak lelke Saulra szálla, és az õ haragja nagyon felgerjede.

7 És vett egy pár ökröt, és feldarabolá azokat, és a követektõl elküldé Izráelnek minden határára, mondván: A ki nem vonul Saul után és Sámuel után, annak ökreivel így cselekesznek. És az Úrnak félelme szálla a népre, és kivonulának mind egy szálig.

8 És megszámlálá õket Bézekben. És Izráel fiai háromszázezeren valának, a Júdabeliek pedig harminczezeren.

9 És mondának a követeknek, kik [oda] menének: Így szóljatok a Jábes- Gileádbelieknek: Holnap, mikor a nap felmelegszik, megszabadultok. És elmenének a követek, és megmondák a Jábesbelieknek, és õk örvendezének.

10 Mondának azért a Jábesbeliek: Holnap kimegyünk hozzátok, hogy egészen úgy cselekedjetek velünk, a mint néktek jónak tetszik.

11 Másodnapon pedig Saul a népet három seregre osztá, és kora hajnalban a táborra ütének, és verték Ammont mindaddig, míg a nap felmelegedék; a kik pedig megmaradtak, úgy szétszórattak, hogy kettõ sem maradt közülök együtt.

12 Akkor a nép monda Sámuelnek: Kicsoda volt az, a ki mondá: Saul fog-é rajtunk uralkodni? Adjátok elõ a férfiakat, hogy megöljük õket!

13 Saul azonban azt mondá: Senkit se öljetek meg a mai napon, mert ma szerzett szabadulást az Úr Izráelnek.

14 Sámuel pedig monda a népnek: Jertek, menjünk el Gilgálba, és újítsuk meg ott a királyságot.

15 Elméne azért az egész nép Gilgálba, és ott az Úr elõtt Gilgálban királylyá tették Sault; és áldoztak ott hálaáldozatot az Úr elõtt, és felette örvendezének ott, Saul és Izráelnek minden férfiai.

1 亚扪人拿辖上来， 安营攻击基列．雅比。所有的雅比人都对拿辖说： "你与我们立约， 我们就服事你。"

2 亚扪人拿辖对他们说： "这是我与你们立约的条件： 我要剜出你们各人的右眼， 用来羞辱以色列众人。"

3 雅比的长老对他说： "请你宽限我们七天， 好让我们派遣使者到以色列的全境去； 如果没有人拯救我们， 我们就出来向你投降。"

4 使者到了扫罗住的基比亚， 把这些话说给众民听， 众民就都放声大哭。

5 那时， 扫罗正从田里赶牛回来， 问说： "什么事啊？为什么人都在哭呢？"于是有人把雅比人的话告诉他。

6 扫罗听了这些话， 神的灵大大感动他， 他就非常忿怒。

7 他牵来一对牛， 把它们切成碎块， 交给使者， 送到以色列的全境去， 说： "不出来跟从扫罗和撒母耳的， 他的牛也必受到这样的对待。"因众民惧怕耶和华， 他们就都出来， 如同一人。

8 扫罗在比色数点他们。以色列人共有三十万， 犹大人有三万。

9 扫罗对前来的使者说： "你们要这样对基列．雅比人说： ‘明天中午， 你们必得拯救。’"使者回去告诉基列．雅比人， 他们就欢喜了。

10 雅比人对亚扪人说： "明天我们出来向你们投降， 你们看怎么好， 就怎么待我们吧。"

11 第二天， 扫罗把众人分成三队。在晨更的时候， 他们进了亚扪人的营中， 击杀他们， 直到中午； 残余的人都星散了， 他们中间没有两个人留在一起的。

12 众民对撒母耳说： "那说‘扫罗怎能作我们的王’的是谁呢？把那些人交出来， 我们好杀死他们。"

13 扫罗说： "今天不可以杀人， 因为今天是耶和华在以色列中施行拯救的日子。"

14 撒母耳对众民说： "来吧， 我们往吉甲去， 好在那里重新建立王国。"

15 众民就都到吉甲去， 在那里在耶和华面前立扫罗为王， 又在那里在耶和华面前献平安祭。扫罗和以色列众民都在那里， 非常欢喜。