1 Akkor elõvevé Sámuel az olajos szelenczét, és az õ fejére tölté, és megcsókolá õt, és monda: Nem úgy van-é, hogy fejedelemmé kent fel az Úr téged az õ öröksége felett?

2 Mikor azért te most elmégy tõlem, találkozni fogsz két emberrel a Rákhel sírja mellett, Benjámin határában, Selsáhnál, a kik azt mondják néked: Megtalálták a szamarakat, melyeknek keresésére indultál vala; és ímé, a te atyád felhagyott már a szamarakkal, és miattatok aggódik, mondván: Mit tegyek a fiamért?

3 És mikor onnan tovább mégy, és a Thábor tölgyfájához jutsz, három ember fog téged ott találni, kik Béthelbe mennek fel Istenhez; az egyik három gödölyét visz, a másik visz három egész kenyeret, és a harmadik visz egy tömlõ bort.

4 És azok békességesen köszöntenek téged, és két kenyeret adnak néked; te pedig vedd el azokat kezökbõl.

5 Azután eljutsz az Isten hegyére, hol a Filiszteusok elõõrsei vannak. Mikor pedig bemégy oda a városba, a próféták seregével fogsz találkozni, kik a hegyrõl jõnek le, elõttök lant, dob, síp és hárfa lesz, és õk magok prófétálnak.

6 Akkor az Úrnak lelke reád fog szállani, és velök együtt prófétálni fogsz, és más emberré leszesz.

7 Mikor pedig [mind] e jelek beteljesednek rajtad, tedd meg magadért mind azt, a mi csak kezed ügyébe esik, mert az Isten veled van.

8 Most azért menj le én elõttem Gilgálba, és ímé én lemegyek te hozzád, hogy égõáldozatot áldozzam és hálaáldozatot hozzak. Hét napig várakozzál, míg hozzád megyek, és [akkor] tudtodra adom, hogy mit cselekedjél.

9 És lõn, a mint hátra fordult, hogy Sámueltõl eltávozzék, elváltoztatá Isten az õ szívét, és azon a napon beteljesedének mind azok a jelek.

10 És mikor elmenének ama hegyre, ímé a prófétáknak serege vele szembe jöve, és az Istennek lelke õ reá szálla, és prófétála õ közöttök.

11 És lõn, hogy mind azok, kik ismerték õt annakelõtte, mikor látták, hogy ímé a prófétákkal együtt prófétál, monda a nép egymás közt: Mi lelte Kisnek fiát? Avagy Saul is a próféták közt van?

12 És felele egy közülök, és monda: Ugyan kicsoda az õ atyjuk? Azért lõn példabeszéddé: Avagy Saul is a próféták közt van?

13 És mikor elvégezé a prófétálást, felment a hegyre.

14 Saulnak nagybátyja pedig monda néki és a szolgájának: Hol jártatok? És õ monda: A szamarakat kerestük, de mivel sehol sem láttuk, Sámuelhez menénk.

15 Akkor monda Saulnak a nagybátyja: Ugyan mondd meg nékem, mit mondott néktek Sámuel?

16 És monda Saul a nagybátyjának: Nyilván megmondotta nékünk, hogy a szamarakat megtalálták. De a mit Sámuel a királyságról mondott, nem beszélte el néki.

17 És összehívta Sámuel a népet Mispába az Úrhoz.

18 És monda Izráel fiainak: Így szól az Úr, Izráelnek Istene: Én hoztam ki Izráelt Égyiptomból, és én szabadítottalak meg titeket az égyiptombeliek kezébõl és mind amaz országok kezébõl, melyek sanyargatának titeket.

19 Ti pedig most megvetettétek a ti Isteneteket, a ki megszabadított titeket minden bajaitokból és nyomorúságaitokból; és azt mondottátok néki: Adj királyt nékünk. Most azért álljatok az Úr elé a ti nemzetségeitek és ezreitek szerint.

20 És mikor elõállatá Sámuel Izráelnek minden nemzetségét, kiválasztaték [sors] [által] a Benjámin nemzetsége.

21 Akkor elõállatá a Benjámin nemzetségét az õ házanépei szerint, és kiválasztaték a Mátri házanépe, [azután] kiválasztaték Saul, Kisnek fia; és keresék õt, de nem találták meg.

22 Megkérdezték azért ismét az Urat: Vajjon eljön-é ide az az ember? És az Úr monda: Ímé õ a holmik közé rejtõzék el.

23 Akkor elfutának, és elõhozták õt onnan. És mikor a nép közé álla, kimagaslék az egész nép közül vállától kezdve felfelé;

24 És Sámuel monda az egész népnek: Látjátok-é, a kit választott az Úr? hogy nincsen hozzá hasonló az egész nép között! Akkor felkiálta az egész nép, és monda: Éljen a király!

25 Sámuel pedig elõadá a nép elõtt a királyság jogát, és beírá egy könyvbe, és letevé az Úr elé. És elbocsátá Sámuel az egész népet, mindenkit a maga házához.

26 Azután Saul is elment haza Gibeába és vele ment a sokaság, a kiknek szívét Isten megindította vala.

27 [Némely] kaján emberek azonban [azt] mondák: Mit segíthet ez rajtunk? és megvetették õt és ajándékot nem vivének néki. Õ pedig olyan volt, mintha [semmit] [sem] hallott volna.

1 撒母耳拿了一瓶膏油， 倒在扫罗的头上， 又与他亲嘴， 说： "耶和华不是已经膏立你作他产业的领袖吗？

2 今天你离开我以后， 在便雅悯境内的泄撒， 靠近拉结坟墓的旁边， 必遇见两个人。他们会对你说： ‘你去寻找的那几头母驴已经找到了。现在你父亲放下了母驴的事， 反而为你担忧， 说： 我为我的儿子要怎么办呢？’

3 你要从那里再往前去， 直到他泊的橡树那里， 必遇见三个上伯特利去敬拜 神的人， 一个带着三只山羊羔， 一个带着三个饼， 一个带着一皮袋酒。

4 他们必向你问安， 并且给你两个饼， 你要从他们手中接过来。

5 然后， 你要到 神的山去， 那里有非利士人的驻军。你进城的时候， 会遇见一班先知从邱坛上下来。在他们前面有鼓瑟的、打鼓的、吹笛的、弹琴的。他们都受感说话。

6 耶和华的灵必大大感动你， 你就要与他们一同受感说话， 变成另一个人。

7 这些征兆临到你的时候， 你就可以见机行事， 因为 神与你同在。

8 你要在我以先下到吉甲去， 我也要下到你那里去献燔祭和平安祭。你要等候七天， 等我到了你那里， 指示你所当行的。"

9 扫罗转身离开撒母耳的时候， 神就改变了他， 赐给他一颗新心。那一天， 这一切征兆都实现了。

10 扫罗到了那山， 有一班先知迎面而来。 神的灵大大感动他， 他就在他们中间受感说话。

11 所有以前认识扫罗的人， 看见他和他们一起受感说话， 就彼此说： "基士的儿子怎么啦！ 扫罗也列在先知中间吗？"

12 那里有一个人回答： "这些人的父亲是谁呢？"因此， 后来有句俗语说： "扫罗也列在先知中间吗？"

13 扫罗受感说话完了以后， 就到邱坛去了。

14 扫罗的叔叔问扫罗和他的仆人说： "你们到哪里去了？"他回答： "找母驴去。我们找不到， 就去见撒母耳。"

15 扫罗的叔叔说： "你把撒母耳对你们所说的话告诉我。"

16 扫罗对他叔叔说： "他清楚地告诉我们， 母驴已经找到了。"至于撒母耳所说有关王国的事， 扫罗却没有告诉他的叔叔。

17 撒母耳召集众民到米斯巴耶和华那里，

18 对他们说： "耶和华以色列的 神这样说： ‘我把你们以色列人从埃及带上来， 我救你们脱离埃及人的手， 又救你们脱离所有欺压你们的列国人的手。’

19 你们今天却离弃了那位拯救你们脱离一切灾难和困苦的 神， 竟对他说： ‘求你立一个王统治我们。’现在你们要按着你们的支派和家族， 站在耶和华面前。"

20 撒母耳使以色列众支派都近前来， 抽签抽中了便雅悯支派；

21 他又使便雅悯支派按着家族近前来， 抽签抽中了马特利； 再抽签抽中了基士的儿子扫罗。众人寻找他， 却找不到。

22 于是他们求问耶和华： "那人到这里来了没有？"耶和华说： "他躲在那些物件中。"

23 他们就跑过去， 把他从那里领出来； 他站在众人中间， 比众人都高出一个头。

24 撒母耳对众民说： "你们看见耶和华所拣选的人没有？在众人中没有一个可与他相比。"众人就大声欢呼： "愿王万岁！ "

25 撒母耳把国法对众人述说了， 又记在书上， 存放在耶和华面前， 然后遣散众人， 各回自己的家去了。

26 扫罗也回基比亚自己的家里去了， 有一些勇士与他一起回去； 他们的心都被 神感动。

27 但是有些流氓说： "这人怎能拯救我们呢？"就藐视他， 也没有送他礼物。扫罗却没有说什么。