1 És Dávid elméne Nóbba Akhimélek paphoz. Akhimélek pedig megrettenve ment Dávid elé, és monda néki: Mi dolog, hogy csak egyedül vagy, és senki sincs veled?

2 És monda Dávid Akhimélek papnak: A király bízott reám valamit, és monda nékem: Senki se tudja meg azt a dolgot, a miért elküldélek téged, és a mit parancsoltam néked; azért a szolgákat elküldém erre és erre a helyre.

3 Most azért, mi van kezednél? Adj öt kenyeret nékem, vagy [egyebet,] a mi van.

4 És felele a pap Dávidnak, és monda: Nincs közönséges kenyér kezemnél, hanem csak szentelt kenyér van, ha ugyan a szolgák tisztán tartották magokat, legalább az asszonytól.

5 Dávid pedig felele a papnak, és monda néki: Bizonyára el volt tiltva mi tõlünk az asszony mind tegnap, mind azelõtt, mikor elindulék, és a szolgák holmija is tiszta vala (jóllehet az út közönséges): azért bizonyára megtartatik ma szentnek az edényekben.

6 Adott azért a pap néki szentelt [kenyeret], mert nem volt ott [más] kenyér, hanem csak szent kenyér, melyeket elvettek az Úrnak színe elõl, hogy meleg kenyeret tegyenek a helyett azon a napon, a melyen az [elõbbit] elvevék.

7 Vala pedig ott azon a napon Saul szolgái közül egy ember, ott tartózkodva az Úr elõtt, a kit Doégnak hívtak, a [ki] Edomita volt, Saul pásztorainak számadója.

8 És monda Dávid Akhiméleknek: Nincsen-é kezednél egy dárda vagy valami fegyver? mert sem kardomat, sem fegyverzetemet nem hoztam magammal, mivel a király dolga sürgõs vala.

9 És monda a pap: A Filiszteus Góliáthnak a kardja, a kit te megöltél az Elah völgyében, ímhol van posztóba betakarva az efód mögött; ha azt el akarod vinni, vidd el, mert azonkivül más nincsen itt. És monda Dávid: Nincs ahhoz hasonló, add ide azt nékem.

10 És felkele Dávid, és elfutott azon a napon Saul elõl, és elment Ákhishoz, Gáthnak királyához.

11 És mondának Ákhis szolgái néki: Vajjon nem ez-é Dávid, annak az országnak királya? Vajjon nem errõl énekelték-é a körtánczban, mondván: Saul megverte az õ ezerét, Dávid is az õ tízezerét?

12 És mikor eszébe vevé Dávid ezeket a beszédeket, igen megrémüle Ákhistól, Gáthnak királyától.

13 És megváltoztatá magaviseletét õ elõttük, és õrjönge kezeik között, és irkál vala a kapuknak ajtain, nyálát pedig szakállán folyatja alá.

14 És monda Ákhis az õ szolgáinak: Ímé látjátok, hogy ez az ember megõrült, miért hoztátok õt hozzám?

15 Szûkölködöm-e õrültekben, hogy ide hoztátok ezt, hogy bolondoskodjék elõttem? Ez jõjjön-e be házamba?

1 大卫到了挪伯祭司亚希米勒那里， 亚希米勒战战兢兢地迎接大卫， 对他说： "你为什么独自一人， 没有人跟随你呢？"（本节在《马索拉抄本》为21:2）

2 大卫对亚希米勒祭司说： "王吩咐我作一件事， 对我说： ‘我差派你， 吩咐你去办的这事， 你不要让任何人知道， 我已经指示我的仆人在某地会面。’

3 现在你手中有什么？求你给我五个饼， 或是别的食物。"

4 祭司回答大卫： "我手中没有普通的饼， 只有圣饼。只有那些没有亲近过女人的年轻人， 才可以吃的。"

5 大卫回答祭司说： "像以往我出征的时候一样， 这次我们出征前， 确实没有亲近女人。虽然这是一次普通的任务， 众仆人的器皿还是清洁的， 何况今天这些器皿更加是清洁的。"

6 于是祭司把圣饼给他， 因为在那里没有别的饼， 只有陈设饼， 就是那些刚从耶和华面前拿下来， 为要换上热的。

7 那天有一个扫罗的臣仆在那里， 留在耶和华面前。他名叫多益， 是以东人， 是扫罗牧羊人中的领袖。

8 大卫问亚希米勒： "你手下有枪有刀没有？因为王的事很急迫， 所以我手里连刀剑或其他武器都没有带来。"

9 祭司回答： "有一把刀， 是你从前在以拉谷击杀的那非利士人歌利亚的刀。这刀用布包着， 放在以弗得后面， 你若是要拿去自用， 就拿去吧， 因为这里除了这刀以外， 再没有别的武器了。"大卫说： "没有比这更好的刀了， 请你给我吧！ "

10 那一天大卫起来， 从扫罗面前逃走， 到了迦特王亚吉那里。

11 亚吉的臣仆对亚吉说： "这不是那地的王大卫吗？那里的妇女不是指着他跳舞歌唱说： ‘扫罗杀死千千， 大卫杀死万万’吗？"

12 大卫把这些话记在心里， 他非常怕迦特王亚吉，

13 就在众人面前假装神智不健全， 在他们手下装疯， 在城门的门扇上胡乱涂写， 又让唾沫流到胡须上。

14 亚吉就对他的臣仆说： "你们看， 这个人疯了， 你们为什么把他带到我这里来呢？

15 难道我缺少疯子吗？你们竟把这人带来我面前发疯。这人怎可以进我的家呢？"