1 És történt abban az idõben, hogy a Filiszteusok összegyûjték seregeiket a hadra, hogy harczoljanak Izráel ellen. És monda Ákhis Dávidnak: Tudd meg, hogy velem kell jõnöd a táborba, mind néked, mind embereidnek.

2 Dávid pedig felele Ákhisnak: Meglátod bizonynyal, hogy mit fog cselekedni a te szolgád. És monda Ákhis Dávidnak: Ennélfogva fejem oltalmazójává teszlek mindenkorra.

3 Sámuel pedig meghalt vala, és siratá õt az egész Izráel, és eltemeték õt saját városában, Rámában; Saul pedig a varázslókat és jövendõmondókat kiirtá a földrõl.

4 És mikor a Filiszteusok egybegyûlvén, eljövének és tábort járának Sunemnél: egybegyûjté Saul is az egész Izráelt, és tábort járának Gilboánál.

5 A mint azonban Saul meglátta a Filiszteusok táborát, megfélemlék és az õ szíve nagyon megrémüle.

6 És megkérdezé Saul az Urat, de az Úr nem felelt néki sem álomlátás, sem az Urim, sem a próféták által.

7 Akkor monda Saul az õ szolgáinak: Keressetek nékem egy halottidézõ asszonyt, hogy elmenjek hozzá, és megkérdezzem õt. Szolgái pedig mondának néki: Ímé, Endorban van egy halottidézõ asszony.

8 Másnak tetteté azért Saul magát, és más ruhákat vevén magára, elméne õ és vele két férfi; és elmenének éjjel az asszonyhoz, és monda: Mondj jövendõt nékem halottidézés által, és idézd fel nékem azt, a kit mondok néked.

9 És monda az asszony néki: Ímé te [jól] tudod, hogy mit cselekedett Saul, hogy kiirtá a földrõl a varázslókat és jövendõmondókat; miért akarod azért tõrbe ejteni az én lelkemet, hogy megöless engem?!

10 És megesküvék néki Saul az Úrra, mondván: Él az Úr, hogy e dolog miatt büntetésed nem lészen.

11 Monda azért az asszony: Kit idézzek fel néked? És õ monda: Sámuelt idézd fel nékem.

12 Mikor pedig az asszony Sámuelt meglátta, hangosan felkiáltott. És szóla az asszony Saulnak, mondván: Miért csaltál meg engem? hiszen te vagy Saul!

13 És monda néki a király: Ne félj! Ugyan mit láttál? Az asszony pedig monda Saulnak: istenfélét látok feljõni a földbõl.

14 És õ monda néki: Milyen ábrázata van? Õ pedig monda: Egy vén ember jõ fel, és palást van rajta. És megismeré Saul, hogy az Sámuel, és meghajtá magát arczczal a föld felé, és tisztességet tõn [néki.]

15 Sámuel pedig monda Saulnak: Miért háborgattál, hogy felidéztettél engemet? És felele Saul: Igen nagy szorultságban vagyok; a Filiszteusok hadakoznak ellenem, az Isten pedig eltávozék tõlem, és nem felel már nékem sem próféták által, sem álomlátás által; azért hívtalak téged, hogy megmondjad nékem, mit kelljen cselekednem?

16 És monda Sámuel: Ugyan miért kérdezel engemet, ha az Úr eltávozott tõled és ellenségeddé lõn?!

17 És a szerint cselekedett az Úr, a mint általam megmondotta vala: elvette az Úr a királyságot a te kezedbõl, és adta azt a te társadnak, Dávidnak.

18 Mivel nem hallgattál az Úrnak szavára, és nem hajtottad végre az õ felgerjedt haragját az Amálekitákon: azért cselekszik most így veled az Úr.

19 És az Úr Izráelt is veled együtt a Filiszteusok kezébe adja, te pedig holnap fiaiddal együtt velem leszesz. Izráelnek táborát is a Filiszteusok kezébe adja az Úr.

20 Akkor Saul a maga egész nagyságában hirtelen a földre esék, mert nagyon megrémüle Sámuel szavaitól; és semmi erõ nem vala benne, mert egész nap és egész éjjel semmit sem evék.

21 Akkor az asszony Saulhoz ment, és mikor látta, hogy annyira megrémült, monda néki: Ímé a te szolgálóleányod hallgatott szavadra, és koczkára tettem életemet, és megfogadtam szavaidat, a melyeket mondottál nékem:

22 Most azért hallgass te is szolgálóleányod szavára, hadd tegyek egy falat kenyeret elõdbe, és egyél, hogy erõd legyen, mikor útra kelsz.

23 Õ azonban vonakodék, és mondá: Nem eszem; de szolgái és az asszony is kényszeríték õt, és õ engedett szavoknak, felkelt a földrõl, és felüle az ágyra.

24 Vala pedig az asszony házánál egy hízott borjú, és sietve levágta azt; [azután] lisztet vett, és meggyúrta, és sütött kovásztalan pogácsát.

25 És vivé Saul elé és az õ szolgái elé, és evének; azután felkeltek és elmenének azon az éjszakán.

1 那时， 非利士人聚集他们的军队， 要与以色列人争战。亚吉对大卫说： "你要清楚知道， 你和跟随你的人都要在军队中与我一同出征。"

2 大卫回答亚吉说： "仆人所能作的事你都知道。"于是亚吉对大卫说： "好吧， 我要立你永远作我的护卫长。"

3 那时， 撒母耳死了， 以色列众人都为他哀哭， 把他埋葬在拉玛他自己的城里。扫罗曾经把交鬼的和行巫术的， 都从国中除去了。

4 非利士人聚集起来， 来到书念安营； 扫罗也聚集以色列众人， 在基利波安营。

5 扫罗看见了非利士人的军队， 就惧怕， 他的心大大发抖。

6 扫罗求问耶和华， 耶和华却没有借着梦， 或乌陵， 或先知回答他。

7 于是扫罗对他的臣仆说： "你们要为我寻找一个能交鬼的女人， 我好去求问她。"他的臣仆回答他说： "在隐．多珥有一个能交鬼的女人。"

8 于是扫罗改装易服， 带着两个人与他一同去了。他们夜里到了那女人那里。扫罗说： "请你用交鬼的法术， 把我所告诉你的那人为我招上来。"

9 那女人回答他： "你是知道扫罗所作的， 他已经把交鬼的和行巫术的， 都从国中剪除了， 你为什么要陷害我的命， 使我死呢？"

10 扫罗指着耶和华起誓说： "我指着永活的耶和华起誓， 你必不因这事受惩罚。"

11 那女人问： "我要为你招谁上来呢？"扫罗回答： "为我招撒母耳上来。"

12 那女人看见了撒母耳， 就大声呼叫。那女人对扫罗说： "你为什么欺骗我？你就是扫罗！ "

13 王对她说： "不要惧怕。你看见了什么？"那女人回答扫罗： "我看见有神灵从地里上来。"

14 扫罗问她： "他的容貌怎样？"她回答： "上来的是一个身披外袍的老人。"扫罗知道那人是撒母耳， 就脸伏于地向他叩拜。

15 撒母耳对扫罗说： "你为什么搅扰我， 把我招上来呢？"扫罗说： "我非常苦恼， 非利士人正在攻打我， 神又离开了我， 不再借着先知或异梦回答我。所以我请你上来， 指示我应该怎样行。"

16 撒母耳说： "耶和华既然离开了你， 又成了你的敌人， 你为什么还问我呢？

17 耶和华已经照着他借我所说的话行了， 他把王国从你手中夺去， 赐给别人， 就是大卫。

18 因为你没有听从耶和华的话， 没有执行他对亚玛力人所怀的烈怒， 所以今天耶和华向你行了这样的事，

19 并且耶和华必把以色列和你一起都交在非利士人手里； 明天你和你的儿子们都要和我一起了。耶和华必把以色列的军队交在非利士人手里。"

20 扫罗立刻全身仆倒在地上， 他因撒母耳的话， 非常惧怕， 又因为他已经一日一夜没有吃饭， 所以一点气力也没有。

21 那女人来到扫罗面前， 见他非常惊慌， 就对他说： "你看， 婢女听从了你的话； 我冒着生命危险， 听从了你对我所说的话。

22 现在求你也听从婢女的话， 允许我在你面前摆上一点食物。你吃了， 身体就有气力， 可以走路。"

23 扫罗不肯， 说： "我不吃。"可是他的臣仆和那女人再三劝他， 他才听从了他们的话， 从地上起来， 坐在床上。

24 那女人的家里有一头肥牛犊， 她急忙把它宰了， 又拿点面粉， 搓好了， 烤成无酵饼，

25 送到扫罗和他臣仆的面前； 他们吃了以后， 当夜就起身离去了。