1 És menének a Zifeusok Saulhoz Gibeába, mondván: Nemde nem a Hakila halmán lappang-é Dávid, a puszta átellenében?

2 Felkele azért Saul, és lement Zif pusztájába, és vele volt Izráel közül háromezer válogatott ember, hogy megkeresse Dávidot Zif pusztájában.

3 És tábort jára Saul a Hakila halmán, mely a puszta átellenében van, az úton; Dávid pedig a pusztában tartózkodék. És mikor észrevette, hogy Saul utána ment a pusztába:

4 Kémeket küldött ki Dávid, és megtudta biztosan, hogy Saul eljött.

5 És felkele Dávid, és elment arra a helyre, a hol Saul táborozott, és megnézte Dávid azt a helyet, a hol feküvék Saul és Abner, a Nér fia, seregének fõvezére. Saul pedig a kerített táborban feküvék, és a nép körülötte táborozott.

6 Akkor szóla Dávid, és monda a Hitteus [nemzetségébõl] való Akhiméleknek és Abisainak, a Seruja fiának, a ki Joábnak testvére vala, mondván: Ki jön le velem Saulhoz a táborba? És mondá Abisai: Lemegyek én veled.

7 És elméne éjjel Dávid, és Abisai a nép közé. És ímé, Saul lefeküvén, alszik vala a kerített táborban, és dárdája a földbe volt szúrva fejénél; Abner pedig és a nép körülötte feküvének.

8 Akkor monda Abisai Dávidnak: Kezedbe adta a mai napon Isten a te ellenségedet; most azért, hadd szegezzem a földhöz õt a dárdával egy ütéssel, és másodszor nem ütöm át.

9 Dávid azonban monda Abisainak: Ne veszesd el õt! Mert vajjon ki emelhetné fel kezét az Úrnak felkentje ellen büntetlenül?!

10 És monda Dávid: Él az Úr, hogy az Úr megveri õt! Vagy eljön az õ napja és meghal, vagy pedig harczba megy és [ott] vész el!

11 Távoztassa el [azért] az Úr tõlem azt, hogy kezemet az Úrnak felkentje ellen emeljem, hanem csak vedd a dárdát, mely feje mellett van, és a vizes korsót, és menjünk el.

12 Akkor elvevé Dávid a dárdát és a vizes korsót Saul feje mellõl, és elmenének. És senki sem volt, a ki látta volna, sem a ki észrevette volna, sem a ki felserkent volna, hanem mindnyájan aluvának, mert az Úr mély álmot bocsátott reájok.

13 És mikor Dávid általment a túlsó oldalra, megállott a hegy tetején messzire, [úgy], hogy nagy távolság volt közöttük.

14 És kiálta Dávid a népnek és Abnernek, a Nér fiának, mondván: Nem felelsz-é Abner? És felele Abner, és monda: Kicsoda vagy te, hogy [így] kiáltasz a királynak?

15 Dávid pedig monda Abnernek: Avagy nem férfi vagy-é te, és kicsoda olyan, mint te Izráelben? És miért nem vigyáztál a te uradra, a királyra? Mert a nép közül oda ment egy ember, hogy elveszesse a te uradat, a királyt.

16 Nem jó dolog ez, a mit cselekedtél! Él az Úr, hogy halál fiai vagytok ti, a miért nem vigyáztatok a ti uratokra, az Úrnak felkentjére! Most azért nézd meg, hol van a király dárdája és a vizes korsó, a mely fejénél volt?

17 És megismeré Saul a Dávid hangját, és monda: A te hangod-é ez fiam, Dávid? Dávid pedig monda: Az én hangom, uram király!

18 És monda: Miért üldözi szolgáját az én uram? Ugyan mit cselekedtem, és micsoda gonoszság van én bennem?

19 Most azért hallgassa meg az én uram, a király, az õ szolgájának szavát! Ha az Úr ingerelt fel téged ellenem: vajha jóillatú volna elõtte az áldozat; ha pedig emberek: átkozottak legyenek az Úr elõtt, mert kiûznek most engemet, hogy ne részesülhessek az Úrnak örökségében, azt mondván: Eredj, szolgálj idegen isteneknek.

20 Azért ne omoljék az én vérem a földre távol az Úr színétõl; mert Izráelnek királya kijött, hogy egy bolhát keressen, úgy, mint egy fogoly madarat üldöznek a hegyeken.

21 Saul pedig monda: Vétkeztem! térj vissza fiam, Dávid, mert többé nem cselekszem veled gonoszul, mivel az én életem kedves volt elõtted a mai napon. Ímé, esztelenül cselekedtem, és igen nagyot vétettem.

22 És felele Dávid, és monda: Ímhol a király dárdája, jõjjön ide a szolgák közül egy, és vigye el azt.

23 Az Úr pedig fizessen meg mindenkinek az õ igazsága és hûsége szerint, mert az Úr kezembe adott téged ma, de én nem akartam felemelni kezemet az Úrnak felkentje ellen.

24 És a mennyire drága volt a mai napon a te lelked én elõttem, legyen annyira drága az én lelkem az Úr elõtt, és szabadítson meg engem minden nyomorúságból!

25 Akkor monda Saul Dávidnak: Áldott légy te, fiam Dávid, hatalmasan is fogsz cselekedni, és gyõzni is fogsz! És elment Dávid a maga útjára, Saul pedig visszatért az õ helyére.

1 西弗人基比亚来见扫罗， 说： "大卫不是在旷野前面的哈基拉山中躲藏起来吗？"

2 扫罗就动身， 下到西弗旷野去， 跟随他的有三千以色列精兵， 要在西弗的旷野寻索大卫。

3 那时， 扫罗在旷野前面的哈基拉山的路旁安营， 大卫仍然住在旷野。大卫看见扫罗来到旷野追寻他，

4 就派出探子， 知道扫罗已经到了纳康。

5 大卫起来， 来到扫罗安营的地方， 看见扫罗和他的元帅， 尼珥的儿子押尼珥睡卧的地方。扫罗睡在军营的中央， 众人都在他的周围安营。

6 大卫问赫人亚希米勒和洗鲁雅的儿子约押的兄弟亚比筛， 说： "谁愿与我一起下到扫罗的营里去呢？"亚比筛回答： "我愿与你一起下去。"

7 于是大卫和亚比筛趁着夜里到了众军那里。扫罗正躺在军营的中央睡着了， 他的矛插在头旁的地上； 押尼珥和众军都躺在他的周围。

8 亚比筛对大卫说： "今天 神把你的仇敌交在你手里了。现在求你容我用矛把他刺透在地上， 一刺就够， 不必再刺。"

9 大卫却对亚比筛说： "不可杀死他， 因为有谁伸手伤害耶和华的受膏者而无罪呢？"

10 大卫说： "我指着永活的耶和华起誓， 他或被耶和华击打， 或死期到了， 或下到战场阵亡了，

11 我在耶和华面前， 绝对不敢伸手伤害耶和华的受膏者。现在， 你可以把扫罗头旁的矛和水袋拿来， 我们就走吧！ "

12 于是大卫从扫罗的头旁拿了矛和水袋， 他们二人就走了。没有人看见， 没有人知道， 也没有人醒来。他们都睡着了， 因为耶和华使他们沉睡。

13 然后大卫过到另一边去， 远远地站在山顶上， 两者之间的距离很远。

14 大卫呼叫众人和尼珥的儿子押尼珥说： "押尼珥啊， 你不答话吗？"押尼珥回答说： "你是谁， 竟敢呼叫王？"

15 大卫对押尼珥说： "你不是一个男子汉吗？以色列人中有谁能与你相比呢？众民中有一个人来要杀害王你的主， 你为什么没有保护王你的主呢？

16 你所作的这事不好。我指着永活的耶和华起誓， 你们都是该死的， 因为你们没有保护你的主， 就是耶和华的受膏者。现在你看看王头旁的矛和水袋在哪里？"

17 扫罗认出是大卫的声音， 就说： "我儿大卫啊！ 这是你的声音吗？"大卫说： "我主我王啊！ 是我的声音。"

18 又说： "我主为什么这样追赶仆人呢？我作了什么？我手里犯了什么过错？

19 现在求我主我王听你仆人的话。如果是耶和华激动你攻击我， 愿耶和华收纳祭物； 如果是人激动你， 愿他们在耶和华面前受咒诅， 因为他们今天把我赶出来， 不容我在耶和华的产业上有分， 说： ‘你去服事别的神吧！ ’

20 现在， 求王不要让我的血流在远离耶和华的地上， 因为以色列王出来寻索我的性命， 就像人在山中猎取一只鹧鸪一样。"

21 扫罗说： "我有罪了， 我儿大卫啊， 你回来吧！ 因为今天你看我的命为宝贵， 我必不再害你。看哪！ 我作了糊涂事了， 并且错得很厉害。"

22 大卫回答说： "看哪！ 王的矛在这里， 可以叫一个仆人过来拿去。

23 耶和华必按着各人的公义和信实报答他； 今天耶和华把你交在我手里， 我却不愿伸手伤害耶和华的受膏者。

24 看哪， 我今天怎样看重你的命， 愿耶和华也怎样看重我的命， 并且救我脱离一切患难。"

25 扫罗对大卫说： "我儿大卫啊， 愿你得福， 你必作成你所要作的， 也必得胜。"于是大卫离去了， 扫罗也回自己的地方去了。