1 És a gyermek Sámuel szolgál vala az Úrnak Éli elõtt. És abban az idõben [igen] ritkán volt az Úrnak kijelentése, nem vala nyilván való látomás.

2 És történt egyszer, mikor Éli az õ [szokott] helyén aludt, (szemei pedig homályosodni kezdének, hogy látni sem tudott),

3 És az Istennek szövétneke még nem oltatott el, és Sámuel az Úrnak templomában feküdt, hol az Istennek ládája volt:

4 Szólott az Úr Sámuelnek, õ pedig felele: Ímhol vagyok!

5 És Élihez szalada, és monda: Ímhol vagyok, mert hívtál engem; õ pedig felele: Nem hívtalak, menj vissza, feküdjél le. Elméne azért és lefeküvék.

6 És szólítá az Úr ismét: Sámuel! Sámuel pedig felkelvén, Élihez ment, és monda: Ímhol vagyok, mert hívtál engem. És õ felele: Nem hívtalak fiam, menj vissza, feküdjél le.

7 Sámuel pedig még nem ismerte az Urat, [mert] még nem jelentetett ki néki az Úrnak ígéje.

8 És szólítá az Úr harmadszor is Sámuelt; õ pedig felkelvén, Élihez ment és monda: Ímhol vagyok, mert hívtál engem. Akkor eszébe jutott Élinek, hogy az Úr hívja a gyermeket.

9 Monda azért Éli Sámuelnek: Menj el, feküdjél le, és ha szólítanak téged, [ezt] mondjad: Szólj Uram, mert hallja a te szolgád. Elméne azért Sámuel, és lefeküvék az õ helyére.

10 Akkor eljövén az Úr, oda állott és szólítá, mint annak elõtte: Sámuel, Sámuel! És monda Sámuel: Szólj, mert hallja a te szolgád!

11 És monda az Úr Sámuelnek: Ímé én [oly] dolgot cselekszem Izráelben, melyet valakik hallanak, mind a két fülök megcsendül bele.

12 Azon a napon véghez viszem Élin mind azt, a mit kijelentettem háza ellen; megkezdem és elvégezem.

13 Mert megjelentettem néki, hogy elítélem az õ házát mind örökre, az álnokság miatt, a melyet [jól] tudott, hogy miként teszik vala útálatosokká magokat az õ fiai, és õ nem akadályozta meg õket.

14 Annakokáért megesküdtem az Éli háza ellen, hogy sohasem töröltetik el Éli házának álnoksága, sem véres áldozattal, sem ételáldozattal.

15 Aluvék azért Sámuel mind reggelig, és [akkor] kinyitá az Úr házának ajtait. És Sámuel nem meri vala megjelenteni Élinek a látomást.

16 Szólítá azért Éli Sámuelt, és monda: Fiam, Sámuel! Õ pedig felele: Ímhol vagyok.

17 És monda: Mi az a dolog, melyet mondott néked [az Úr?] El ne titkold elõttem! Úgy cselekedjék veled az Isten [most] és azután is, ha te valamit elhallgatsz elõttem mind abból, a mit mondott néked!

18 Megmondott azért Sámuel néki mindent, és semmit sem hallgatott el elõtte. Õ pedig monda: Õ az Úr, cselekedjék úgy, a mint néki jónak tetszik.

19 Sámuel pedig fölnevekedék, és az Úr vala õ vele, és semmit az õ ígéibõl a földre nem hagy vala esni.

20 És megtudá egész Izráel Dántól Bersebáig, hogy Sámuel az Úr prófétájául rendeltetett.

21 És az Úr kezde ismét megjelenni Silóban, mert kijelentette magát az Úr Sámuelnek Silóban, az Úrnak beszéde által.

1 那孩子撒母耳在以利面前事奉耶和华， 在那些日子， 耶和华的言语稀少， 异象也不常有。

2 有一天， 以利躺卧在自己的地方， 他的眼睛早已昏花， 不能看得清楚了。

3 神的灯还没有熄灭， 撒母耳躺卧在耶和华的殿中， 就是安放 神约柜的地方。

4 耶和华呼唤撒母耳， 他说： "我在这里。"

5 他就跑到以利那里， 说： "你呼唤我， 我在这里。"以利说： "我没有呼唤你， 回去睡吧。"他就回去睡了。

6 耶和华再次呼唤撒母耳， 他就起来走到以利那里， 说： "你呼唤我， 我在这里。"以利说： "我儿， 我没有呼唤你， 回去睡吧。"

7 那时撒母耳还没有认识耶和华， 因为耶和华的话还没有向他启示。

8 耶和华第三次呼唤撒母耳， 他又起来， 走到以利那里， 说： "你呼唤我， 我在这里。"以利就明白是耶和华呼唤这孩子。

9 因此以利对撒母耳说： "去睡吧！ 如果他呼唤你， 你就说： ‘耶和华啊！ 请说， 仆人敬听。’"于是撒母耳回去， 仍然睡在自己的地方。

10 耶和华又来站着， 像前几次一样呼唤： "撒母耳， 撒母耳！ "他回答： "请说！ 仆人敬听。"

11 耶和华对撒母耳说： "看哪！ 我要在以色列中行一件事， 听见的人， 都必耳鸣；

12 在那日， 我必在以利身上彻底实现我论到他的家所说的一切话。

13 我曾告诉他： ‘我必按着他所知道的罪孽永远处罚他的家。这罪就是他的儿子自招咒诅， 他也不责备他们。’

14 所以我向以利家起了誓： ‘以利家的罪孽永远不能用祭物或供物来买赎。’"

15 撒母耳睡到天亮， 他就开了耶和华殿的门。但撒母耳不敢把异象告诉以利。

16 以利呼唤撒母耳， 说： "我儿撒母耳！ "他回答： "我在这里。"

17 以利说： "耶和华对你说了什么话呢？你不要向我隐瞒， 他对你所说的一切话， 如果你向我隐瞒一句， 愿 神对付你， 并且加倍对付你。"

18 于是撒母耳把一切话都告诉了以利， 一句也没有隐瞒。以利说： "他是耶和华， 他看怎么好， 就怎么行吧。"

19 撒母耳渐渐长大， 耶和华与他同在， 使他所说的一切话， 没有一句落空。

20 从但到别是巴， 以色列人都知道撒母耳被耶和华确立为先知。

21 耶和华又在示罗显现， 因为耶和华在示罗借着他的话向撒母耳启示自己。