1 Meghala pedig Sámuel, és egybegyûle az egész Izráel, és siratták õt, és eltemették az õ házában Rámában. Dávid pedig felkelt és elment Párán pusztájába.

2 És volt egy ember Máonban, a kinek jószága Kármelben vala, és ez igen tehetõs ember volt: háromezer juha és ezer kecskéje volt néki. És Kármelben épen juhait nyírta.

3 (Azt az embert pedig Nábálnak, és feleségét Abigailnak hívták, a ki igen eszes és szép termetû asszony volt; a férfi azonban durva és rossz erkölcsû vala, a Káleb nemzetségébõl való volt.)

4 És meghallotta Dávid a pusztában, hogy Nábál a juhait nyírja.

5 Elkülde azért Dávid tíz ifjút, és monda Dávid az ifjaknak: Menjetek fel Kármelbe, és mikor Nábálhoz érkeztek, köszöntsétek õt nevemben békességesen.

6 És így szóljatok: Légy békességben az életben, legyen békességben a te házad[népe] és legyen békességben mindened, a mid van!

7 Most hallottam, hogy juhaidat nyiratod. A te pásztoraid pedig velünk valának, nem bántottuk õket, és semmijök sem hibázott az alatt az egész idõ alatt, míg Kármelben valának.

8 Kérdezd meg szolgáidat, õk meg fogják mondani néked. Legyenek azért ez ifjak kedvesek elõtted, mert alkalmas idõben jöttünk. Adj kérlek abból, a mi kezed közt van, szolgáidnak, és a te fiadnak, Dávidnak.

9 Elmenének azért a Dávid szolgái, és szólának Nábálnak mind e beszédek szerint a Dávid nevében, és várakozának.

10 Nábál pedig felele a Dávid szolgáinak, és monda: Kicsoda Dávid és kicsoda Isainak fia? Mai napság sok [olyan] szolga van, a kik elszöknek uraiktól.

11 Vegyem azért kenyeremet és vizemet és az én levágott marhámat, a melyet nyíróimnak levágattam, hogy olyan embereknek adjam, a kikrõl azt sem tudom, hova valók?

12 Akkor megfordulának a Dávid szolgái az õ útjokra, és visszatérének; és mikor megérkezének, értesítették õt mind e beszédek felõl.

13 És monda Dávid az õ embereinek: Kösse fel mindenki kardját! És felköté mindenki a kardját, Dávid is felköté az õ kardját; és felment Dávid után mintegy négyszáz ember; kétszáz pedig ott maradt a podgyásznál.

14 Abigailt pedig, a Nábál feleségét értesíté a szolgák közül egy ifjú, mondván: Ímé Dávid követeket küldött a pusztából, hogy köszöntsék a mi urunkat, de õ elûzé õket.

15 Azok az emberek pedig igen jók voltak mi hozzánk; és nem volt bántódásunk, és semmink nem hibázott az alatt az egész idõ alatt, míg velök jártunk, mikor a mezõn voltunk.

16 Olyanok voltak reánk nézve, mint a kõfal, mind éjjel, mind nappal, az alatt az egész idõ alatt, míg velök valánk, mikor a juhokat õriztük.

17 Most azért értsd meg és lássad, hogy mit kelljen cselekedned, mert jelen van a veszedelem a mi urunk és az õ egész háza ellen, õ pedig oly kegyetlen ember, hogy senki sem szólhat néki.

18 Akkor Abigail sietve võn kétszáz kenyeret, két tömlõ bort, öt juhot elkészítve, öt mérték pergelt búzát, száz kötés aszúszõlõt és kétszáz kötés száraz fügét, és a szamarakra rakta.

19 És monda az õ szolgáinak: Menjetek el elõttem, ímé én utánatok megyek; de férjének, Nábálnak nem mondá meg.

20 És történt, hogy a mint a szamáron megy vala, és leereszkedék a hegynek [egyik] mellékösvényén: ímé Dávid és az õ emberei lejövének eleibe, és õ összetalálkozék velök.

21 Dávid pedig [azt] mondotta volt: Bizony hiába õriztem ennek mindenét, a mije van a pusztában, hogy semmi híjja nem lett mindannak, a mi az övé, mert õ a jó helyett roszszal fizet nékem.

22 Úgy cselekedjék az Isten Dávid ellenségeivel [most] és ezután is, hogy reggelig meg nem hagyok mindabból, a mi az övé, még egy ebet sem.

23 Mikor pedig meglátta Abigail Dávidot, sietve leszállott a szamárról, és arczczal leborula Dávid elõtt, és meghajtá magát a földig.

24 És az õ lábaihoz borula, és monda: Óh uram! én magam vagyok a bûnös, mindazáltal hadd beszéljen a te szolgálóleányod te elõtted, és hallgasd meg szolgálóleányodnak szavait.

25 Kérlek, ne törõdjék az én uram Nábállal, ezzel a kegyetlen emberrel, mert a milyen a neve, olyan õ maga is; bolond az õ neve és bolondság van benne. Én azonban, a te szolgálóleányod, nem láttam az én uramnak szolgáit, a kiket elküldöttél volt.

26 Most pedig, óh uram! él az Úr és él a te lelked, hogy az Úr akadályozott meg téged, hogy gyilkosságba ne essél, és ne [saját] kezeddel szerezz magadnak elégtételt. Most azért olyanok legyenek ellenségeid, mint Nábál, és valakik az én uramnak megrontására törekesznek.

27 És most ezt az ajándékot, a melyet a te szolgálóleányod hozott az én uramnak, adják a vitézeknek, a kik az én uram körül forgolódnak.

28 Bocsásd meg azért a te szolgálóleányodnak vétkét; mert az én uramnak bizonyára maradandó házat épít az Úr, mert az Úrnak harczait harczolja az én uram, és gonoszság nem találtatik te benned a te életedben.

29 És ha valaki feltámadna ellened, hogy téged üldözzön és életed ellen törjön: az én uramnak lelke az élõknek csomójába leend bekötve az Úrnál a te Istenednél; ellenségeidnek lelkét pedig a parittyának öblébõl fogja elhajítani.

30 És mikor az Úr megadja a jót az én uramnak mind a szerint, a mint megmondotta felõled, és téged fejedelmül rendel Izráel fölé:

31 Akkor, óh uram, nem leend ez néked bántásodra és szívednek fájdalmára, hogy ok nélkül vért ontottál, és hogy az én uram saját maga szerzett magának elégtételt. Mikor azért jót tesz az Úr az én urammal: emlékezzél meg szolgálóleányodról.

32 És monda Dávid Abigailnak: Áldott legyen az Úr, Izráelnek Istene, a ki téged ma elõmbe küldött!

33 És áldott legyen a te tanácsod, és áldott légy te magad is, hogy a mai napon megakadályoztál engem, hogy gyilkosságba ne essem, és ne saját kezemmel szerezzek magamnak elégtételt!

34 Bizonyára él az Úr, az Izráelnek Istene, a ki megakadályozott engem, hogy veled gonoszul ne cselekedjem, mert ha te nem siettél és nem jöttél volna elõmbe, úgy Nábálnak nem maradt volna meg reggelre [csak] egyetlen ebe sem.

35 És átvevé Dávid az õ kezébõl, a mit hozott néki, és monda néki: Eredj el békességben a te házadhoz; lásd, hallgattam szavadra, és megbecsültem személyedet.

36 Mikor pedig Abigail Nábálhoz visszaérkezék, ímé olyan lakoma volt az õ házában, mint a király lakomája, és Nábál szíve vigadozék azon, [mert] igen megrészegedett; azért õ semmit sem mondott meg néki, sem kicsinyt, sem nagyot egészen reggelig.

37 Reggel pedig, mikor Nábál kijózanodék, megmondá néki felesége ezeket a dolgokat; és elhala az õ szíve õ benne, és olyanná lõn, mint a kõ.

38 És mintegy tíz nap mulva megveré az Úr Nábált, és meghala.

39 És mikor Dávid meghallotta, hogy Nábál meghalt, monda: Áldott legyen az Úr, ki bosszút állott Nábálon az én gyaláztatásomért, és szolgáját visszatartotta a gonosztól, a Nábál gonoszságát pedig visszafordítá az Úr az õ fejére! És elkülde Dávid, és izent Abigailnak, hogy elvenné õt feleségéül.

40 Elmenének azért Dávid szolgái Abigailhoz Kármelbe, és beszélének vele, mondván: Dávid küldött minket hozzád, hogy téged elvegyen feleségéül.

41 Õ pedig felálla, és meghajtotta magát arczczal a földre, és monda: Ímé a te szolgálóleányod szolgáló lesz, hogy mossa az én uram szolgáinak lábait.

42 És Abigail sietve felkele, és felült a szamárra és az õ öt szolgálóleánya, a kik körülötte valának, és elment Dávid követei után, és az õ felesége lõn.

43 Ahinoát is elvevé Dávid Jezréelbõl, és mind a kettõ felesége lõn néki.

44 Saul pedig az õ leányát, Mikált, a Dávid feleségét Páltinak, a Láis fiának adá, a ki Gallimból való volt.

1 撒母耳死了， 以色列众人都聚集起来， 为他哀哭， 把他埋葬在拉玛他自己的家里。大卫起身， 下到巴兰的旷野去。

2 在玛云有一个人， 他的产业在迦密。他是一个很富有的人， 有绵羊三千只， 山羊一千只， 那时他正在迦密剪羊毛。

3 那人名叫拿八， 他的妻子名叫亚比该。这女人既聪明， 又美丽。但那男人为人粗暴， 又行事凶恶。他是个迦密族的人。

4 大卫在旷野听说拿八正在剪羊毛，

5 就差派十个仆人， 对他们说： "你们上迦密去见拿八， 以我的名义向他问安。

6 你们要这样说： ‘愿你长寿！ 愿你平安！ 愿你的家平安！ 愿你所有的一切都平安！

7 现在我听说有人为你剪羊毛。你的牧人与我们在一起的时候， 我们都没有侮辱他们； 他们在迦密的日子， 也从没有遗失过什么。

8 你可以问问你的仆人， 他们必会告诉你。愿我派来的这些仆人在你眼前蒙恩， 因为我们是在好日子来的， 请你把手中所有的， 随便赏赐一点给你的仆人和你的儿子大卫。’"

9 大卫的仆人到了， 就以大卫的名义， 把这些话都对拿八说了， 然后等候答复。

10 拿八回答大卫的仆人说： "大卫是谁？耶西的儿子是谁？现在离开主人逃走的仆人太多了。

11 我怎能把我的饼、我的水， 和我为剪羊毛的人宰杀的肉， 给那些我不知道从哪里来的人呢？"

12 于是大卫的仆人转回原路， 回去了。他们到了以后， 就把这一切话都告诉大卫。

13 大卫对跟随他的人说： "你们各人都佩上刀。"他们各人就佩上自己的刀， 大卫也佩上自己的刀。跟随大卫上去的约有四百人， 有二百人留下来看守器具。

14 拿八的一个仆人告诉拿八的妻子亚比该说： "大卫从旷野派遣使者来向我们的主人问候， 主人却辱骂了他们。

15 但是， 那些人对我们很好。我们在田野与他们往来的时候， 他们都没有侮辱我们， 我们也从没有遗失过什么。

16 我们与他们在一起牧羊的日子， 他们日夜都作保护我们的墙。

17 现在， 你要想一想， 看看你该怎么办， 因为灾祸必定临到我们的主人和他的全家。他是一个性情凶恶的人， 没有人敢对他说话。"

18 亚比该急忙拿了两百个饼、两皮袋酒、五只预备好了的羊、十七公斤烘好了的穗子、一百个葡萄饼、两百个无花果饼， 都驮在驴背上，

19 然后对她的仆人说： "你们先去， 我随着你们来。"这事她却没有告诉她的丈夫拿八。

20 亚比该骑着驴， 正从山坡下来， 忽见大卫和跟随他的人也正从对面迎着她走下来， 亚比该就与他相遇了。

21 大卫曾经说过： "我在旷野看守这人一切所有的， 使他一切所有的一样也没有失落， 实在是白费心机了。他竟然对我以恶报善。

22 如果我让这人一切所有的， 就是一个男丁， 留到明天早晨， 神怎样惩罚大卫的仇敌， 愿他也怎样加倍惩罚我。"

23 亚比该见了大卫， 就急忙从驴背下来， 俯伏在大卫面前， 脸伏于地， 向他叩拜。

24 她又俯伏在大卫的脚前， 说： "我王啊， 愿这罪孽归我。求你容婢女向你讲话， 求你听婢女所说的话。

25 请我主不要把这个性情凶恶的人拿八放在心上。因为他的名字怎样， 他的为人也怎样。他名叫拿八， 他也真是愚笨。我主派来的仆人， 你的婢女并没有看见。

26 我主啊， 现在我指着永活的耶和华， 又在你面前起誓， 耶和华既然阻止了你流人的血， 又阻止了你亲手报仇， 愿你的仇敌和那些谋害我主的人， 都像拿八一样。

27 现在， 请把你婢女给我主带来的这礼物， 赐给跟随我主的仆人。

28 求你饶恕你婢女的过犯。耶和华必为我主建立一个坚固的家， 因为我主为耶和华争战； 在你一生的日子里， 在你身上也找不到什么过错。

29 虽然有人起来追赶你， 寻索你的命， 我主的性命必得保全在耶和华你的 神生命的囊中。至于你仇敌的命， 耶和华却要甩去， 像从甩石机甩出去一样。

30 将来耶和华照着他应许的一切善待了你， 立了你作以色列的领袖的时候，

31 我主就不致因为无缘无故流人的血或亲自报仇而良心不安， 心里有愧了。耶和华恩待了我主以后， 求你记念你的婢女。"

32 大卫对亚比该说： "耶和华以色列的 神是应当称颂的！ 他今天差派你来迎接我。

33 你的智慧和你的为人也是应当称赞的， 因为你今天阻止了我流人的血， 又阻止了我亲手报仇。

34 我指着那拦阻了我加害你的永活的耶和华以色列的 神起誓， 如果你不及时来迎见我， 到明天早晨， 拿八所有的男丁必不留一个。"

35 大卫从亚比该手中接受了她带来给他的东西， 就对她说： "你平平安安回家去吧！ 你看， 我已经听了你的话， 也答应了你的请求。"

36 亚比该到了拿八那里， 他正在家中摆设筵席， 好像帝王的筵席一样。拿八心里畅快， 喝得烂醉如泥， 所以无论大事小事亚比该都没有告诉他， 直到第二天早晨。

37 到了早晨， 拿八酒醒了， 他的妻子才把这些事告诉他， 他就吓得魂不附体， 立刻中风瘫痪了。

38 大约过了十天， 耶和华击打拿八， 他就死了。

39 大卫听见拿八死了， 就说： "耶和华是应当称颂的， 因为他为我伸了拿八羞辱我的冤， 又阻止了仆人行恶， 也使拿八的恶归到他自己的头上。"于是大卫派人去对亚比该说要娶她作他的妻子。

40 大卫的仆人到了迦密去见亚比该， 对她说： "大卫差派我们到你这里来， 要娶你作他的妻子。"

41 亚比该就起来， 面伏于地叩拜， 说： "婢女愿意作女仆， 洗我主人的脚！ "

42 亚比该急忙起来， 骑上驴， 带着五个跟随她的女仆， 跟从大卫的使者去了， 就作了大卫的妻子。

43 大卫先娶了耶斯列人亚希暖， 她们二人都作了他的妻子。

44 扫罗已经把他的女儿米甲， 就是大卫的妻子， 赐给了迦琳人拉亿的儿子帕提作妻子。