1 És volt egy ember a Benjámin [nemzetségébõl,] kinek neve vala Kis, Abielnek fia, ki Sérornak fia, ki Bekoráthnak fia, ki Afiákhnak fia, ki Benjámin [házából] való volt; igen tehetõs ember vala.

2 És volt néki egy Saul nevû fia, ifjú és szép; õ nála Izráel fiai közül senki sem volt szebb; vállától felfelé magasabb vala az egész népnél.

3 És elvesztek vala Kisnek, a Saul atyjának szamarai, és monda Kis Saulnak, az õ fiának: Végy magad mellé egyet a szolgák közül, és kelj fel, menj el, keresd meg a szamarakat.

4 És bejárá az Efraim hegységét, és bejárta Salisa földét, de nem találták meg; és bejárták Sáálim földét, de nem voltak ott; és bejárá Benjámin földét, de nem találták meg.

5 Mikor pedig a Suf földére jutottak, monda Saul az õ szolgájának, a ki vele volt: Jer, térjünk vissza, nehogy atyám elvetve a szamarak gondját, miattunk aggódjék.

6 Az pedig monda néki: Ímé az Istennek embere most e városban van, és az az ember tiszteletben áll; mind az, a mit mond, beteljesedik. Most azért menjünk el oda, talán megmondja nékünk is a mi útunkat, hogy merre menjünk.

7 És monda Saul az õ szolgájának: Elmehetünk oda, de mit vigyünk ez embernek? mert a kenyér elfogyott tarisznyánkból, és nincsen mit vigyünk ajándékba az Isten emberének; mi van nálunk?

8 A szolga pedig felele ismét Saulnak, és monda: Ímé van nálam egy ezüst siklusnak negyedrésze, oda adom ezt az Isten emberének, hogy megmondja nékünk a mi útunkat.

9 Régen Izráelben azt mondák, mikor valaki elment Istent megkérdezni: Jertek, menjünk el a nézõhöz; mert a kit most prófétának neveznek, régen nézõnek hívták.

10 És Saul monda az õ szolgájának: Helyesen beszélsz; jer, menjünk el. Elmenének azért a városba, hol az Istennek embere volt.

11 A mint pedig a város felhágóján menének, leányokkal találkozának, a kik vizet meríteni jöttek ki, és mondának nékik: Itt van-é a nézõ?

12 És azok felelének nékik, és mondának: Igen, amott van elõtted, siess azért, mert ma jött a városba, mivel ma lesz a népnek véres áldozata ím e hegyen.

13 A mint a városba mentek, azonnal megtaláljátok, mielõtt felmenne a hegyre, hogy egyék; mert a nép nem eszik addig, míg õ el nem jön, mivel a véres áldozatot õ áldja meg, és azután esznek a meghívottak. Azért most menjetek fel, mert épen most fogjátok õt megtalálni.

14 Felmenének azért a városba. És mikor a városban menének, ímé akkor jöve ki Sámuel velök szemben, hogy a hegyre felmenjen.

15 És az Úr kijelentette Sámuelnek füleibe, egy nappal az elõtt, hogy Saul eljött, mondván:

16 Holnap ilyenkor küldök hozzád egy embert a Benjámin földérõl, és kend fel õt fejedelmül az én népem, Izráel felett, hogy megszabadítsa az én népemet a Filiszteusok kezébõl; mert megtekintém az én népemet, mivel felhatott az õ kiáltása hozzám.

17 Mikor pedig Sámuel meglátta Sault, szóla néki az Úr: Ímé ez az az ember, a kirõl szólottam néked, õ uralkodjék az én népem felett.

18 Akkor Saul a kapu alatt Sámuelhez közeledék és monda: Ugyan mondd meg nékem, hol van itt a nézõ háza?

19 Sámuel pedig felele Saulnak, és monda: Én vagyok az a nézõ; menj fel elõttem a hegyre, és egyetek ma én velem, reggel pedig elbocsátlak téged, és megmondom néked mind azt, a mi szívedben van.

20 A szamarak miatt pedig, melyek tõled ezelõtt három nappal elvesztek, ne aggódjál, mert megtaláltattak. És kié leend mind az, a mi Izráelben becses? Avagy nem a tiéd és a te atyádnak egész házáé?

21 És Saul felele, és monda: Avagy nem Benjáminita vagyok-é én, Izráelnek legkisebb törzsébõl való? És az én nemzetségem nem legkisebb-é Benjámin törzsének nemzetségei között? Miért szólasz tehát hozzám ilyen módon?

22 Akkor Sámuel megfogta Sault és az õ szolgáját, és bevezette õket az étkezõ helyre; és nékik adta a fõhelyet a meghívottak között, kik mintegy harminczan valának.

23 És monda Sámuel a szakácsnak: Hozd elõ azt a darabot, melyet odaadtam néked, és a melyrõl azt mondám, hogy tartsd magadnál.

24 Akkor a szakács felhozta a czombot és a mi rajta volt, és Saul elé tevé. És õ monda: Ímhol a megmaradt rész, vedd magad elé és egyél, mert erre az idõre tétetett az el számodra, mikor mondám: Meghívtam a népet. Evék azért Saul azon a napon Sámuellel.

25 És miután lejöttek a hegyrõl a városba, a felházban beszélgetett Saullal.

26 És korán felkelének. Történt ugyanis, hogy hajnalhasadtakor kiálta Sámuel Saulnak a felházba, mondván: Kelj fel, hogy elbocsássalak téged. És felkelt Saul, és kimenének ketten, õ és Sámuel az utczára.

27 Mikor pedig lemenének a város végére, Sámuel monda Saulnak: Mondd meg a szolgának, hogy menjen elõre elõttünk - és elõre ment -, te pedig most állj meg, hogy megmondjam néked az Istennek beszédét.

1 有一个便雅悯人， 名叫基士， 是亚别的儿子。亚别是洗罗的儿子， 洗罗是比歌拉的儿子， 比歌拉是亚斐亚的儿子。（这便雅悯人是个大财主。）

2 他有一个儿子， 名叫扫罗， 既年轻又英俊； 在以色列人中， 没有一个能比他更英俊的。他比人高出一个头。

3 扫罗的父亲基士有几头母驴走失了， 他就对他的儿子扫罗说： "你带一个仆人， 动身去寻找母驴吧！ "

4 扫罗走遍以法莲山地， 又走遍沙利沙地， 但他们都没有找到。他们又走遍沙琳地， 母驴也不在那里； 又走遍便雅悯地， 还是找不到。

5 他们到了苏弗地， 扫罗对跟随他的仆人说： "来， 我们回去吧， 恐怕我父亲不为母驴挂心， 反而为我们担忧了。"

6 仆人对他说： "看哪， 这城里有一位神人， 很受人敬重， 他所说的， 都必应验。现在， 我们到他那里去吧， 也许他会告诉我们当走的路。"

7 扫罗对仆人说： "如果我们去， 有什么可以送给那人呢？因为我们袋里的食物都已经用尽了， 也没有礼物可以送给那神人， 我们还有什么呢？"

8 仆人回答扫罗： "看哪！ 我手里有三克银子， 可以送给那神人， 请他告诉我们应该走的路。"

9 从前在以色列中， 有人去求问 神的时候， 就这样说： "来， 我们去见先见吧。"因为今天称为先知的， 从前称为先见。

10 扫罗对仆人说： "你说的好。来， 我们去吧！ "于是他们到那神人所住的城里去。

11 他们正上山坡要进城的时候， 就遇见几个少女出来打水。他们就问那些少女： "先见在这里吗？"

12 那些少女回答他们说： "在这里！ 他就在你们前面， 现在快去吧！ 他今天正到这城里来， 因为今天在邱?上， 人民有献祭的事。

13 你们一进城， 在他登上邱坛吃祭物之前， 必遇见他。因为他未到， 众人不能先吃， 他必先为祭物祝谢， 然后客人才可以吃。现在你们上去吧！ 今天， 你们必可遇见他。"

14 于是二人上那城去； 他们正进城的时候， 撒母耳就迎着他们出来， 要上邱坛去。

15 原来， 在扫罗来到的前一天， 耶和华已经启示撒母耳说：

16 "明天大约这个时候， 我要差派一个人从便雅悯地到你那里去， 你要膏立他作我子民以色列人的领袖。他要拯救我的子民脱离非利士人的手。我眷顾了我的子民， 因为他们的哀求已经达到我这里。"

17 撒母耳看见了扫罗， 耶和华就对撒母耳说： "你看， 这就是我对你所说的那人， 他要统治我的子民。"

18 扫罗在城门口， 走近撒母耳跟前， 说： "请告诉我先见的家在哪里？"

19 撒母耳回答扫罗： "我就是先见， 请你在我前面上邱坛去。今天你们要与我一同吃饭， 明天早晨我就送你回去。你心里的一切事， 我都会告诉你。

20 至于你前三天失了的母驴， 你不必为它们担心， 因为都已经找到了。以色列众人所渴求的是谁呢？不是你和你的父家吗？"

21 扫罗回答： "我不是以色列众支派中最微小的便雅悯人吗？我的家族不是便雅悯支派的家族中最微小的吗？你为什么对我说这样的话呢？"

22 撒母耳把扫罗和扫罗的仆人领进了客厅， 使他们坐在客人中的首位； 那里约有三十人。

23 撒母耳对厨师说： "我交给你， 吩咐你存放好的那一份祭肉， 现在可以拿来。"

24 厨师就把那条腿肉拿上来， 摆在扫罗面前。撒母耳说： "这是为你留下的， 现在摆在你面前， 请吃吧！ 因为这是我邀请众人的时候， 特地为这时刻保留的。"于是， 当天扫罗就与撒母耳一同吃饭。

25 他们从邱坛下来， 进到城里； 撒母耳和扫罗在房顶上说话。

26 他们清早起来； 天快亮的时候， 撒母耳在房顶上呼叫扫罗说： "起来吧， 我要送你回去。"扫罗就起来。于是， 他与撒母耳二人一起到外面去。

27 他们下到城边的时候， 撒母耳对扫罗说： "吩咐你的仆人先走。（仆人就先走了。）你暂且留在这里， 我好把 神的话讲给你听。"