1 És mondá nékem: Embernek fia! a mi elõtted van, edd meg; edd meg ezt a türetet, és menj, szólj az Izráel házának.
2 Felnyitám azért számat, és megéteté velem azt a türetet.
3 És mondá nékem: Embernek fia! hasadat tartsd jól és belsõ részeidet töltsd meg ezzel a türettel, a melyet adok néked. És megevém azt, és lõn az én számban, mint az édes méz.
4 És mondá nékem: Embernek fia! eredj, menj el az Izráel házához, és szólj az én szavaimmal nékik.
5 Mert nem valami homályos ajkú és nehéz nyelvû néphez küldetel te, hanem az Izráel házához.
6 Nem sok népekhez, a kik homályos ajkúak és nehéz nyelvûek, kiknek nem érthetnéd beszédöket; bizony, ha õ hozzájok küldöttelek volna, õk hallgatnának reád.
7 De az Izráel háza nem akar téged hallgatni, mert nem akarnak engem hallgatni, mert az egész Izráel háza kemény homlokú és megátalkodott szívû.
8 Ímé keménynyé tettem orczádat, a milyen az õ orczájok, és keménynyé homlokodat, a milyen az õ homlokuk.
9 Olyanná, mint a gyémánt, a mely keményebb a tûzkõnél, tettem a te homlokodat; ne félj tõlök, és meg ne rettenj tekintetöktõl, mert pártos ház.
10 És mondá nékem: Embernek fia! minden beszédimet, a melyeket szólok néked, vedd szívedbe, és füleiddel halld meg.
11 És eredj, menj el a foglyokhoz, a te néped fiaihoz, és szólj és mondjad nékik: Így szól az Úr Isten, vagy hallják vagy nem.
12 És fölemele engem a lélek, és hallék mögöttem nagy dörgés szavát: Áldott az Úrnak dicsõsége az õ helyérõl.
13 És amaz állatok szárnyainak zúgását, a melyek egymást érik vala, és mellettök a kerekek csikorgását, és nagy dörgés szavát.
14 És a lélek fölemele és elragada engem, és elmenék, elkeseredvén haragjában az én lelkem, az Úrnak keze pedig rajtam erõs vala.
15 És eljuték Tél-Ábibba a foglyokhoz, a kik lakoznak vala a Kébár folyó mellett, és leülék, õk [is] ott ülvén; és ott ülék hét nap némán õ közöttük.
16 És lõn hét nap mulva az Úr szava hozzám, mondván:
17 Embernek fia! õrállóul adtalak én téged Izráel házának, hogy ha szót hallasz számból, intsd meg õket az én nevemben.
18 Ha ezt mondom a hitetlennek: Halálnak halálával halsz meg, és te õt meg nem inted és nem szólasz, hogy visszatérítsd a hitetlent az õ gonosz útjáról, hogy éljen: az a gonosztevõ az õ vétke miatt hal meg, de vérét a te kezedbõl kívánom meg.
19 De ha te megintetted a hitetlent, és õ meg nem tért hitetlenségébõl és gonosz útjáról: õ az õ vétke miatt meghal, de te megmentetted a te lelkedet.
20 És ha elfordul az igaz az õ igazságától, és cselekszik álnokságot, és én vetek eléje botránkozást: õ meg fog halni; ha meg nem intetted õt, vétke miatt hal meg és elfelejtetnek igazságai, a melyeket cselekedett; de vérét a te kezedbõl kívánom meg.
21 Ha pedig te megintetted azt az igazat, hogy az igaz ne vétkezzék, és õ nem vétkezik többé: élvén él, mert engedett az intésnek, és te a te lelkedet megmentetted.
22 És lõn ott az Úrnak keze rajtam, és monda nékem: Kelj fel, menj ki a völgybe, és ott szólok veled.
23 Fölkelék azért és kimenék a völgybe és ímé ott áll vala az Úrnak dicsõsége, hasonlatos ahhoz a dicsõséghez, a melyet a Kébár folyó mellett láttam, és orczámra esém.
24 És jöve belém a lélek, és állata engem lábaimra, és szóla hozzám és monda nékem: Menj be és zárd be magadat a te házadban.
25 És te, oh embernek fia, ímé köteleket vetnek reád és azokkal megkötöznek téged, és ki nem mehetsz közikbe;
26 Nyelvedet pedig én ragasztom ínyedhez, és néma leszel, hogy ne légy közöttök feddõzõ férfiú, mert õk pártos ház.
27 Mikor pedig szólok veled, megnyitom a te szádat, és mondjad nékik: Így szól az Úr Isten; a ki hallja, hallja, a ki nem akarja, nem hallja, mert õk pártos ház.
1 他对我说： "人子啊， 把你得到的吃下去吧！ 吃下这书卷， 然后去向以色列家说话。"
2 于是我把口张开， 他就给我吃下那书卷。
3 他又对我说： "人子啊！ 把我赐给你的那书卷吃下去， 填满你的肚子。"于是我吃了， 这书卷在我口里像蜜糖一样甘甜。
4 他对我说： "人子啊， 你去！ 到以色列家那里， 把我的话告诉他们。
5 你受差派不是到一个说话难明、言语难懂的民族那里去， 而是到以色列家去；
6 不是到说话难明、言语难懂的众多民族那里去， 他们的话是你听不懂的。但是， 如果我差派你到他们那里去， 他们必听从你。
7 以色列家却不肯听从你， 因为他们不肯听从我， 整个以色列家都是额坚心硬的。
8 看哪！ 我要使你的脸硬过他们的脸， 使你的额硬过他们的额。
9 我要使你的额好像最坚硬的宝石， 比火石更硬。他们虽然是叛逆的民族， 你却不要怕他们， 在他们面前， 也不要惊惶。"
10 他又对我说： "人子啊！ 我对你说的一切话， 你都要留心听， 记在心里。
11 你去， 到被掳的人民那里， 向他们宣讲； 他们或听或不听， 你只要对他们说： ‘主耶和华这样说。’"
12 那时， 灵使我升起， 我就听见后面有轰轰的响声： "耶和华的居所显现出来的荣耀是应当称颂的！ "
13 我又听见那些活物的翅膀彼此相碰的声音和活物旁边的轮子的声音， 以及轰轰的响声。
14 灵使我升起， 把我提去。那时我心灵忿激、愁苦。耶和华的手强而有力临到我身上。
15 于是我来到提勒．亚毕被掳的人那里， 他们住在迦巴鲁河边。我在他们居住的地方坐了七天， 在他们中间震惊得不知所措。
16 过了七天， 耶和华的话临到我说：
17 "人子啊， 我立了你作以色列家守望的人， 所以你要聆听我口中的话， 替我警告他们。
18 如果我对恶人说： ‘你必定死亡！ ’你却不警告他， 也不警戒他离开恶行， 好救他的性命， 这恶人就必因自己的罪孽死亡。但我要因他的死追究你。
19 如果你警告恶人， 他仍不离开他的罪恶和他的恶行， 他就必因自己的罪孽死亡， 你却救了自己的性命。
20 如果义人偏离正义， 行事邪恶， 我必把绊脚石放在他面前， 他必定死亡； 因为你没有警告他， 他必因自己的罪死亡。他素常所行的义， 也必不被记念。但我要因他的死追究你。
21 如果你警告义人不要犯罪， 他就不犯罪。他因为接受警告， 就必存活， 你也救了自己的性命。"
22 耶和华的手在那里临到我身上， 他对我说： "你起来， 出到平原去， 在那里我要向你说话。"
23 于是， 我起来， 出到平原去， 看见耶和华的荣耀停在那里， 这荣耀就像我在迦巴鲁河边看见的一样。于是我俯伏在地。
24 灵进到我里面， 使我站立起来， 耶和华对我说： "你进去， 把自己关在家里。
25 人子啊！ 人要用绳子把你捆绑起来， 使你不能出到他们中间去。
26 我要使你的舌头贴住上膛， 使你变成哑巴， 不能作责备他们的人， 因为他们是叛逆的民族。
27 但我对你说话的时候， 我必开你的口， 你就要对他们说： ‘主耶和华这样说。’肯听的就让他听， 不肯听的， 就由他不听吧， 因为他们是叛逆的民族。"